Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-12-02 / 48. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 48. szám. Sára irányul. Nagy hatvanhetes párt soha többet nem lesz Magyarországon, sőt ami van is, a dolgok természetes rendje szerint nem fejlődni és gyarapodni, de visszafejlődni és elcsenevészedni fog. Épen úgy, mint a hogy a 48 előtti konzervativek 67 után kiváló vezéreik minden törekvése mellet sem tudtak érvényesülni s nyomtalanul eltűntek, épenugy nincs mód arra sem, hogy az uj alakulások mellett a hatvanhetes pártok maradványai még egyszer táborukban egyesíthessék a nemzet intellektuális erejét; okos, hasznos és lehetséges dolog, hogy Andrássy Gyula negyvennyolczas legyen, de oktalan, haszontalan és a leglehetetlenebb, hogy Apponyi Albert valaha vissza térjen a hatvanhetes alapra. A circulus vitiosusnak, a függetlenségi párt kormányképtelenségéről szóló problémának ez volna legtermészetesebb megoldása: fúzió a negyvennyolcas alapon. A koalíciós pártoknak függetlenségi alapon való fúziója mindazokat az akár haladó, akár ó szabadelvű párti retrogád irányzatokat, a melyek érvényesülésétől a mai pártkeretek létezése mellett van némi okunk félteni a nemzeti harc eredményét; végképen lehetetlenné tenné, hogy ismét az előbb már érintett példára hivatkozzunk, épen úgy, mint a hogy a 67-iki alakulás lehetetlenné tette a 47-es konzervatív irány fenmaradását. A negyvennyolcas irányban való evoluczió nem csak természetszerű dolog, de egyenesen a nemzet létfeltétele, sem érdemleges, sem opportunitási ok nem lehet arra, hogy érvényesülése minden lehető eszközzel ne propagáltassék. A bécsi reakciótól való félelem miatt bizonyára nincs okunk visszavonulni s feladni a már elfoglalt pozíciókat is. A hogy a koalíció 1905-iki választási diadalát és a hogy a függetlenségi párt 1906-iki abszolút többségé fejlődését bevette, szintazonképen befogná venni Bécs, mert kénytelen vele, a függetlenségi elvek -valóságos érvényesülését is. Persze, ha e negyvennyolczas alapon remélt fúzió csak pium desiderium marad, más a függetlenségi párt helyzete a kormányban. A paktum köti s mig megtartása egyfelől kormányképességét biztosítja, másfelől akció képességét csökkenti. Ámde, hogy a paktum időtartama hosszabbittassék vagy rövidittessékazon szükség szerint, a melyet egyfelől a választói jog reformjának, másányzik Krisztus szótárából. Ez egyetlen, száműzött szó — az én. Az én gyűlöletes — mondja Pascal, — mert ennek túlhajtott szeretete hozza létre az önzést. Az önzés pedig megüresiti a szivet az ideáloktól, kicsinynyé teszi az embereket, számítókká és haszonlesőkké. Mint a puszta, a melyben csak kígyók lesik áldozataikat, ilyen az én embere. Miatta Messiásokat vihetnek Golgothára, mit bánja, ha megfeszítik is. Világa szűk és kicsinyes, mert el nem fér belé a szellem. Az én embere anyagi ember s az én százada a testiség százada. Sártól szennyes szivek, szárnytalan lelkek kicsinyes tülekedése apró célokért, ebből áll egész történelme. Az önzés századaiban ezért nincs általánosan nagy gondolat, fölemelően fönséges cselekedet — a krisztusi éntelenség korszakai szülik ezeket. . . . Hallgassátok csak az éntelenség dalait ! Hymnusokat költ ez. Ott, a dél mosolygó ege alatt ma is áll Szent Domonkos barlangja. A sziklafal freskói frissek, mintha tegnap hullottak volna rá a vezeklő ostor csapásai alatt kiserkedt vércseppek. Szent Domonkos vérétől piroslik a barlang. S a remeteség alvástalan éjszakái miért teltek ez önkéntes vérhullajtásban ? „Az én vérem — mondja a szent — ömlött nem magamért, de a világért, a világ fiaiért.“ Parce Domine ! Könyörülj Uram, ne rajtam, könyörülj a többi bűnösön! — kiáltozzák ma is e vérrel festett rózsák. — Halljátok az éntelenség hangját ?! . . . Poéta beszéli : Nápoly fölött fekszik Camal- doli, egyik legszebb helye a földnek. Fölséges a kép, a mi itt föltárul. Három öböl mosolyog a bámulóra : a nápolyi a Vezúv fönséges szépségével, a bájáéi öböl, a melyben, mint kék bársonypárnán a drágakő, fekszik Nissida bájos szigete és távolabb ragyogó napfényben a gaetai öböl, mögötte a tenger, a „végtelenség képe.“ De még szebb maga a kolostor, a melynek visszhangos folyosóin néma hallgatagságban járnak Szent Romuald fiai és imádkoznak, vezekelnek. Imádkozfelől az alkotmány biztosítékoknak megalkotása kíván ez úgy hisszük legelső sorban a függetlenségi párton, mint a parlamentnek nemcsak számban, de tekintélyben is legizmosabb pártján áll. Az átmeneti idő letelte után pedig a nemzeti alapon keresztül vitt uj választási törvény mellett, a függetlenségi párt bizonyára ismét szépszámú abszolút többséggel kerül vissza a parlamentbe s a törvénybe iktatott alkotmány biztosítékok védelme alatt minden fentartás és minden feszélyező kötelék nélkül munkába veheti Magyarország ujjáteremtését. Addig pedig a vármegyékben, a választó kerületekben, a pártkörökben ez legyen a függetlenségi párt ezidőszerinti akcióját irányitó, minden cselekvését átható jelszó: minél tömörebben szervezkedni, minél több értékes elemet megnyerni a függetlenségi elvek szolgálatára s azokat a külömbsé- geket, a melyek a negyvennyolczas hitü polgárokat az ország más politikai hitvallású lakóitól elválasztják, minden alkalommal a lehető legfeltűnőbben kidomborítani és érvényesíteni, soha egy pillanatra szemeiül nem téveszteni, hogy a koalíció csak átmenet s hogy a függetlenségi pártnak ha a jelen körülmények között, ideiglenesen tudni kell egyértelmű működésre alkalmas fegyverbarátságban állani a nemzeti irányú 67-es pártokkal, de készülnie is kell szakadatlanul, pihenés nélkül arra a korszakra is, a melyben jelenlegi fegyvertársaival, bár lojális, de mégis csak mint ellenféllel szemben állani fog. Ha el nem puhul a negyvennyolcas párt, ha kisértésbe nem engedi vinni magát a hatalom birtoklásától sem a circulus vitiosusként felállított haladópárti csapdától, sem attól nem féltjük, hogy valaha a kor- mányképtelenségi elméletet ismét reá lehessen fogni. A püspök városunkban. Vasárnap, nov. 25-én, nagy ünnepléssel fogadta városunk az egyházmegye főpásztorát, Bo- romisza Tibor dr. szatmári püspököt, aki az Oltáregyesület meghívására e napon először jött egyházmegyéje legnagyobb hitközségébe, hogy az Oltáregyesület kiállítását megnyissa és beszentelje. Gyönyörű, verőfényes nap virradt meg a püspök érkezésekor, akit az állomáson az JA8 órakor érkező vonatnál Titz Antal dr. kegyesrendi nak és vezekelnek a világ bűneiért, amely a szemök előtt nyüzsög. Az éj leszáll, a kolostor templomában megzeneg az éjjeli chorus. Oh, ez elragadó! Fönn a menny, lenn a hajókkal borított tenger, távolabb a morajló világváros, balfelől a Vezúv, az Isten dicsőségére emelt ez óriás tömjéntartó, a melyből lángkévék törnek ki az éjszakába — micsoda kiséret Dávid örökszép zsoltáraihoz! A zárdák szüzeit, a kórházak apácáit, az irgalmasság Szent Erzsébetéit, a nemzetek Rákóczi Ferenczeit, hősöket, vértanukat, liliomos sziveket, a művészet képíróit, az „örök szép“ lantosait, a szenteket — az erkölcs e nagy genie-it —- mind a krisztusi éntelenség szüli. A lovag kardja kirepül hüvelyéből, a véső márványtömböket farag, a lant éneket zeng, a szeretet sebeket gyógyít s a nagyság hófehér szárnyai csattogva röpítenek fölfelé. Az emberiség kidőlne vándorlásának százados sivatagjain, .ha az éntelenség eme légiói nem támogatnák útjában. Az én világa rideg, jéggé fagyasztja a sziveket ; meghal a könyörület, ravatalra kerül a szeretet, meg.örpül a lélek. A jó, a szép, az igaz holtan hull le az önzés fegyvere nyomán. ... És ma mintha megint a caesari idők kiáltozó századai élednének meg. A nagy tettekre hajtó éntelenség világa halott, a lelkek szárnyta- lanok s az önzés sarában vergődnek. A múlt legszentebb eszméinek készítik már a Kálváriát, a fölemelő ideáloknak ácsolják a keresztfát, viszik megfeszíteni a messiási gondolatokat. A Golgotha megásott sirgödre mellett megismételjük a velarium alól hangzó merész jóslatot: — Christus vincit! Christus regnat! Talán meghallják sokan, tikkadt lelkeknek való ital ez. S ha megmerülnek belé, fehérlő szárnynyal el tudnak repülni az önzés rideg pusztaságából az éntelenség virágos mezeire. Azzal a kívánsággal, hogy minél több szívben termékenyüljenek meg a mi egyesületünk szárnyas nagy gondolatai — nyitom meg jelen felolvasó-estéink sorát. házfőnök, Varjas Endre oltáregyesületi igazgató s a város részéről Demidor Ignácz rendőrkapitány, valamint nagyszámú közönség fogadott. Afpüspök kíséretében voltak Pemp Antal praelatus-kanonok, Hámon Róbert püspöki titkár, Zahoránszky János, Lovász Győző, Jaklovics György Szatmáregyház- megyei papok. Ugyancsak ez ünnepségre városunkba érkeztek még Kosztra Ignácz esperes-kanonok, Kovács Gyula dr. tanitónőképzői igazgató. Soltész Imre kálmándi és Rónay csanálosi plébánosok és még a környék falvaiból a káplánok. A vasútról a püspök harangzúgás között a zászlódiszbe öltözött utcákon keresztül a piaristák rendházába hajtatott, a melynek kapujában a rendház tagjai fogadták a magas vendéget. Kilenc órakor a papság ünnepélyes menete vonult kereszt alatt a rendház kapuja elé, hogy a nagymisét pontifikáló püspököt a templomba kisérjék. A főpásztor áldást osztva vonult végig a templomot szorongásig megtöltő hívek sorfala között a szentélybe, a melyet ez alkalomra grófi főkertész díszített föl virágokkal impozáns Ízlésességgel. — Ezután kezdetét vette az ünnepélyes szentmise. A faldistóriumon a főpásztor felöltötte a miseruhákat és Pemp Antal praelatus, Hirschler József dr. kolozsvári főesperes, kanonok-plébános, Koszra Ignácz esperes-kanonok, Hámon Róbert püspöki titkár, Zahoránszky János, Jaklovics György, Lovász Győző, Schwegler Ferencz, szatmár-egy- házmegyei papok és Titz Antal dr. házfőnök, Jakab Gyula, Rády József, Arendt Endre, Varjas Endre, Sróff Gábor, Horváth Jenő, Hatvani Ede, Barna Leander és Kosa István kegyesrendi tanárok segédletével megkezdte az ünnepélyes püspöki szentmisét, amely alatt a polgári leányiskola és a főgymnasium növendékei énekelték Fülöp Margit közreműködésével Láng Margit és Szolomajer János énektanitók vezetése alatt. Szentmise közben a magasan szárnyaló szentbeszédet mindenkit elragadó tartalmassággal Titz Antal dr. házfőnök tartotta. Szentmise végén a püspök pápai áldást osztott s a papság vezetése mellett újra az előlvitt kereszt alatt vonult végig a templomon ismét a piaristák rendházába, a hol a rendház tagjai tisztelegtek Titz Antal dr. házfőnök vezetése alatt a püspöknél, aki lekötelező és szeretetteljes szívességgel válaszolt az üdvözlő beszédre. Tizenegy óra után indult el a püspök kíséretével a zárdához, hogy a nagyteremben levő oltáregyesületi kiállítást beszentelje. A lépcső alján az irgalmas nővérek fogadták a főpásztort, akit a gyönyörűen díszített lépcsőházban a virágfüzéreket tartó növendékek nevében egy kis fehérruhás lány üdvözölt kezében virágcsokorral. A terem ajtajánál Báthory Istvánná elnök, Karc Erzsébet oltáregyesületi alelnök és Varjas Endre oltáregyesületi igazgató az egyesület választmánya élén fogadták a főpásztort, aki belépve a terembe a baldachinum alatt foglalt h:lyet, miközben a zárda növendékei üdvözlő dalt énekeltek. Az üdvözlő ének után megindító beszédet mondott a püspök az Oltáregyesület tagjaihoz, majd a kiállított tárgyakat szentelte be és áldotta meg, amelynek végeztével a zárda növendékei újra egy szépen sikerült egyházi éneket adtak elő. Majd a püspök megtekintette a nagy értékű és ízlésesen elrendezett kiállítást, ezután pedig még ott a nagyteremben fogadta az Oltáregyesület és a Nőegyesület tisztelgését. A tisztelgések végeztével a püspök a zárda kápolnájában imádkozott, majd az apácákat látogatta meg és az intézet telkén fekvő árvaházat szemlélte meg, ahol a nőegylet vezetősége fogadta a püspököt, akit az árvák nevében egy kis lányka üdvözölt. A főpásztor megható beszédet intézett a növendékekhez, ezután kocsira ült és a grófi kastélyban, valamint a főispánnál és alispánnál végezte el látogatásait. Tizenkét óra tájban visszahajtatott a piaristák rendházába, ahol a tisztelgések folytatása következett. Tisztelgett a kerületi papság Kosztra Ignácz esperes vezetésével, a gör. kath. hitközség Ardeleán Korjolán vezetése alatt, a honvéd tisztikar Tanárky Béla őrnagygyal, a rkath hitközség Balogh Kálmán hitközségi elnök, majd az iskolaszék Péchy László elnök vezetésével, a rkath ta- itók, a város Debreczeni István polgármesterrel, a kath. legény'egyesület, Plachy pénzügyigazgató, N. Szabó Pál járásbiró, a vasút és posta főnökeik vezetésével,végül Falussy Árpád főispán, Ilosvay Aladár alispán visszaadták a püspök látogatását.
