Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-12-02 / 48. szám
48. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. A tisztelgések végeztével nagy ebéd volt a piaristák rendházában, amelyen a papságon kívül résztvettek a vármegye, város, katonaság, a hitközség, iskolaszék és a hivatalok fejei. Ebéd alatt elsőnek Titz Antal dr. házfőnök mondott nagyhatású felköszöntőt a püspökre, utánna Falussy Árpád főispán üdvözölte eszmegazdag beszédben a püspököt, mint a kinek hóditó személyisége, papi erényei, lelkes hazafisága hatalmas biztosítékot nyújtanak arra, hogy működése Istennek s a nemzetnek tetsző lesz. Ezután ünnepélyes csendben a püspök szólalt fel mély hatással és a fönség egyszerűségével, beszédében a kötelességteljesités fontosságáról szólt, amely egyik leghatalmasabb fegyver a társadalom készülő viharában. Majd Palczer Ernő köszöntötte szellemes szavakkal a vendégül és előadóul városunkba érkezett Hirse liier József dr. kolozsvári főesperest és kanonok-plébánost. Az ebéd után látogatást tett a püspök a polgármesternél, Balogh Kálmán hitközségi és Péchy László iskolaszéki elnöknél, Báthory lstvánnénál, mint az Oltáregyesület és Serly Gusztávnénál, mint a Nőegyesület elnökeinél, majd a kath. legényegyesületben, ahol az egylet céljaira 50 koronát adott. A látogatások végeztével az Oltáregyesület d. u. 6 órakor tartott felolvasó-estjén jelent meg a főpásztor, akit a bejárónál az Oltáregyesület vezetősége fogadott. Majd innen az állomásra hajtott a püspök, hogy a 8 órakor induló vonattal visszautazzék székhelyére ; kíséretében voltak papságán kívül Titz Antal dr. házfőnök, Varjas Endre oltáregyesületi igazgató s a város képviseletében Demidor Ignácz főkapitány. Az útvonal, a melyen harangzúgás közepette a kocsisor végighajtatott, a vasúti állomásig ki volt világítva, különösen impozáns volt a polgári leányiskola épülete. Mély benyomást hagyott maga után a főpásztor atyai jóságával, leereszkedő szeretetével, figyelmes szivével. Mindenkit egy pillanat alatt megnyert azzal a lefegyverző szeretettel, amely csak a nagy és aranyszivek sajátja. Bölcseség és jóság előtt hódolt meg e vasárnap városunk. Egy nagy szívnek mondta el lelkesedő szeretetét s ez a nagy szív ezerszeresen szórta vissza lelkének gazdag kincseit. Lebilincselve állottunk előtte, meghódolva hajoltunk meg tiszteletreméltó alakja előtt és ujjongva örvendeztünk, hogy ily főpásztorral ajándékozott meg bennünket a Gondviselés. Szivünket magával vitte, ezért óhajtjuk őt sokszor vissza, hogy lássuk és beszéljünk újra és újra ővele, a kiben hit van, alázatosság és szeretet. Isten hozza őt minél többször körünkbe ! Felhívás. Gazdatársak! Szervezkedjünk! A társadalomnak az az osztálya, amellyel földünk használatát és jövedelmét megosztottuk, amelynek kenyerét biztosítottuk, ügyes-bajos dolgaiban segítettük : hadat izent ellenünk. A munkások és cselédek a népámitóknak hálójába kerülvén szervezkednek a munkaadók ellen. A fegyver, a mellyel a csatát meg akarják nyerni a nemleges ellentállás. Ezen fegyver ellenében minket a jelenleg fennálló törvények meg nem oltalmaznak. A közhatóságok beavatkozása is csak ott kezdődik, ahol a társadalmi rend megbontása kerül szóba. A munkások szertelen követelése is a mai kor azon járványos betegségére vezethető vissza, hogy mindenki többet követel, mint amennyije van. Ezen követelések teljesítése azonban mindazon teherlapjára vezettetnek az országnak, a melynek súlya alatt a mi vállunk görnyedezik. Mindenkinek meg van a fóruma, akitől követelhet, csak a gazdaközönség van követelésével az Ur Istenhez utalva. Az égből jövő csapásokat azonban a jövőbe' vetett hittel és reménnyel elviseljük, de hogy a munkásviszonyok elfajulásából megindult áradat el ne sodorjon bennünket, annak elébe kell állanunk. A legelső és legsürgősebb teendő az ellenállásra nézve a szervezkedés. Addig is tehát, mig az államhatalom a törvényhozás utján a jelenleg működő szakszervezeteknek és izgatásoknak ki nem veszi fulánkját, szervezkednünk kell, ha a csatában elvérzeni nem akarunk. A legközelebb Szatmáron tartott gazdagyülés áthatva a közeljövőben bekövetkezhető bérharc veszedelmétől, elhatározta, hogy ennek ellenében a jogos önvédelem terére lép, amelynek hatását és eredményét az egyöntetű eljárástól várja és evégett a vármegye gazdaközönségét egy szervezett társadalmi szövetségre hívja fel. Ezen szervezet által gyakorlandó részletkérdéseknek a kidolgozására egy bizottságot küldött ki, amely bizottság javaslatát egy széleskörű gazdagyülés elé fogja terjeszteni elfogadás végett. Tekintettel tehát arra, hogy a már elvben elfogadott törekvésünk oda irányul, hogy a munkás és munkaadó, a cseléd és gazda közötti viszonyoknak egyöntetű rendezését óhajtanánk a vármegye területén érvényesíteni és a gazdaközönséget egymás között erkölcsi obligóra kötelezni a méltányosság határán belül megadható munkabér és cselédfizetés mértékének szoros betartására. Most csak arra kérem gazdatársaimat, hogy saját jól felfogott érdekükben ezen általunk rövid idő alatt megalkotandó és mindnyájunkat kötelező gazdasági szabályrendeletünk létrehozásáig az eddigi munkabéreknél és fizetéseknél nagyobb ígéretekkel egymásra ne licitáljanak. Domahidy Sándor. Politikai forgácsok. Midőn valaki a politikában kétszínű játékot üz, könnyen leleplezik. így vannak ezzel a nemzetiségi képviselők is. Leleplezte őket Andrássy belügyminiszter és alaposan meg is leckéztette. Á magyar türelmi politika, mely századokon keresztül kesztyűs kézzel bánt az itt élő nemzetiségekkel és megengedte azt, hogy az ország határain belül veszedelmes individiumok idegen állameszméket hirdessenek, kell, hogy véget érjen a nem- zetháboritlan munkálkodása miatt. Szokatlan erélyes hang volt az a magyar belügyminiszter november 26-ikí beszédében, melyben rámutatott arra a veszedelmes útra, amelyre az igazgatók s talán maguk a nemzetiségi képviselők és ragadnák az országot és honfitársaikat. Nemcsak szétbontani akarnak egy állami egységet, hanem idegen nemzeti ábrándok utolérhetetlen fantomjait hajszolva, saját szabadságukat is béklyóba vernék. A szabadság olyan köntös, melyben e hazában csak a magyar tud díszelegni; ami álarc azt nem tűrjük tovább. Ezt jól jegyezzék meg a nemzetiségek. * A kormány programmja garantia arra, hogy a nemzet teljes bizalommal viseltessék iránta. Mindamellett azonban a lefolyt heti pfogrammbe- szédekből hiányzott valami; egy rég óhajtott követelménye a vármegyei közigazgatásnak : a vármegyei számvevőség és pénztár visszaállítása. A felállítás mikénti módozatairól e téren beszélni felesleges, annál is inkább, mert ezt az illetékes körök már eleget megvitatták s talán még most is vitatják, de hogy mi hátráltatja a kormány ezen megkezdett akciójának befejezését, azt nem tudjuk. Pedig a törvénytelen korszak szomorú ideje elég tanúbizonyságot tesz róla, hogy mennyi visz- szaélésnek és zaklatásnak lehet kitéve a vármegye akkor, ha ezen idők esetleg megismétlődnének. Mert ne feledjük azt, hogy az ördög nem alszik és hogy Magyarországnak nagy szüksége van a minden téren független vármegyékre. A kormány minden téren megkezdette tevékenységét, hisszük, hogy e téren sem fogja mulasztás terhelni. * Egy nép gazdasági függetlensége a legelső feltétel ahoz, hogy politikai szabadságának megvédéséhez, teljes erejéből berendezkedhessék. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter javaslatai, valamint vám- és kereskedelmi politikája méltó a nagy Kossuth fiához, egy nyílt gazdasági harcok bejelentése Magyarország gazdasági függetlenségének kivívásához. A vámügy szerződéses rendezése, az önálló magyar állami bank felállítása az első lépés a gazdasági önállóság előkészítéséhez, a magyar ipar és kereskedelem felvirágoztasához. Ezek után nem mondhatja senki, hogy a függetlenségi párt nem tud dolgozni és alkotni; Kossuth mint miniszter is megtudja mutatni az utat, a melyen haladni kell. Vagy talán tekintsünk a múltba, úgy hiszem erről nem jó volna statis- tikát adni. Haladjunk a munka minisztere által kijelölt utón. * Aki hangosan kiabál, az rendesen fél. Most, hogy a sztrák-törvény a megvalósulás stádiuma felé közeledik, csörögnek a szarkák, ijesztgetnek a nemzetközi socialista szakszervezetek vezetői. Terrozizálni akarnák a kormányt, a gazdaközönséget ; nem lesz arató, munkás, cseléd, de lesz helyette parasztforradalom. Minek nékik a munka ? dolgozni nem szeretnek, vagy ha igen, úgy rosszul, helyébe magas bért követelnek, a minek megfizetése — különösen a kisbirtokos osztály részéről — teljesen lehetetlen. A szellemi intelligentia pedig a sokkal nehezebb megélhetési viszonyok között, tűr, hallgat, vagy pedig két korona napidij mellett halad tovább a megkezdett munka utján. Nagy várakozással néz a magyar gazdaközönség a kereskedelemügyi minisztériumban megkezdett sztráktörvény megvalósulása elé, mert magának a magyar munkás osztálynak is érdeke az, hogy a munka szabadsága és ezáltal a megélhetés lehetősége biztosittassék. Ezért fáj azoknak, akik a zavarosban halászni szeretnék, a sztrájktörvény megalkotása. * Az állami tisztviselők helyzetének javítása érdekében a kormánynak az előmeneteli viszonyokat is kell szabályozni. Már pedig ha a miniszterelnök minapi kijelentéséhez híven, a 40 évet szolgált bürokratákat továbbra is államszolgálatban akarja tartani, nemcsak a régi megcsontosodott és elavult hivatali szellemnek ad továbbra is helyet, hanem a fiatalabb tisztviselők érvényesülését akadályozza meg. A tisztviselők helyzetének és a hivatali szellemnek a kor színvonalával kell lépést tartania. Ki. HÍREK. Olvasóinkhoz. Tizenhárom hónappal ezelőtt a politikai válság legkritikusabb idejében bocsátottuk útnak a „Szatmárvármegye“ első számát. Orgánumot akartunk vele teremteni a vármegye hazafiasán érző közönségének, mely az akkori viharok között napról-napra erősödő tömegekben tömörült ugyan a nemzeti lobogó körül, de a melynek hiányzott politikai összekötő kapcsa: a hírlap. Dicsekvés nélküli önérzettel tekinthetünk vissza lapunk első esztendejének történetére. A vidéki hirlapirásnak a dolog természetétől megadott korlátái között ugyan, de nivós újságot igyekeztünk közönségünk kezébe adni. Igyekeztünk távol tartani lapunktól a magyar vidéki hirlapirás két legáltalánosabb csapását: a nagyképűsködést és a slendriánságot. A nemzetellenes haladópártnak az abszolutizmus ideje alatti nyílt támadásai épenugy nem lankasztották munkakedvünket, mint a hogy jelenlegi aknamunkája nem akadályául, hanem ösztönzőjéül szolgál munkálkodásunknak. A koaliciós politika jegyében született meg lapunk, ma is ezt a politikát ismerjük és valljuk olyannak, amely hivatva van Magyarországot kivezetni az Ígéret földjére: a teljes nemzeti önállóságra és függetlenségre. Feladataink ma, amidőn az abszolutizmus őrjöngései elleni harc helyébe a béke művének védelme lépett, megkétszereződtek. Alkotni, a meglevőt védeni, a létező türhetőből az egyre jobb elérése felé törekedni magában véve is nehezebb, mint csupán harcolni, s annyival inkább a jelen körülmények között, a midőn a jeruzsá- lemi templomépitő zsidók példájára mi is csak az egyik kezünkkel építhetünk, a másik kezünknek szabadon és készen kell állani a nemzetellenes ármány meg-megujuló, végzetszerü támadásai visszaverésére. Ez a szempont és az, hogy Szatmárvár- vármegye és Nagykároly város közönsége lapunk első számának megjelenése óta állandóan szives érdeklődéssel, meleg rokon- szenvvel, lelkes támogatással kiséri munkánkat, indított minket arra, hogy lapunkat f. évi december 1-ső napjától kezdve hetenként kétszer, szerdán és vasárnap jelentessük meg. Ez a változás indokolja meg, hogy újévtől kezdve az eddigi öt koronás kedvezményes árt megszüntetjük, rendes előfizetési áraink azonban ezentúl is maradnak a régiek: egész évre .... 8 korona. fél évre .... 4 korona. negyed évre ... 2 korona. Újonnan belépő azon előfizetőink, a kik az egész 1907. évi előfizetési dijat egy összegben beküldik, december hóra külön dij nélkül kapják lapunkat. Nagykároly, 1906. december 1. A „Szatmárvármegye“ szerkesztősége és kiadóhivatala.
