Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-09-22 / 38. szám

Nagykároly, 1906. szeptember 22.

38. szám.

IL évfolyam.

POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP,-• MEGJELENIK IVEIUNTI>EÜST SZOMBATON. •Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-től—5-ig.-3- Telefon-szám : 9. Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza.

A Bükk.

Nagykároly, szept. 21.

(—cs.) Szeretjük mi, Szatmárvár- megyeiek, elemlegetni magunk között úgy a zöld, mint a fehér asztal mellett, hogy a mi vármegyénk kicsinyben hasonlatos nagy Magyarországhoz. Van sik alföldje, homokbuckás nyírsége, szőllős dombvidéke, rengeteg erdőkkel borított bérces tája. A tízezer holdakban számított latifundiumoktól, a négyszögölekben számított földbirtokokig honos nálunk minden gazdálkodási ágazat; van földművelés, állattenyésztés, halászat, vadászat, erdészet, bányászat. Abban is hasonlítunk az országhoz, a mink nincs: iparunk, a nagy, épen úgy mint a házi, csak olyan mértékben hiányzik nekünk, mint az országnak. Ellenben van vallás felekezetűnk, a mennyi csak kell, nemzetségünk pedig több is, mint kellene.

Ha tovább visszük az összehasonlítás mesterségét, elmondhatjuk, hogy ennek a mi kis országun Unok épen olyan elhagyatott, kezdetlegesen vad állapotban élő vidéke a Bükk, mint a milyen az országnak az a bereg-ung-máramarosi hegyvidék, a melynek mélységes nyomorúságáról boldog emlékezetű Bartha Miklóstól olvastunk szivetfacsaró, agy- velőt renditő költeményt — költeményt, amely csak abban különbözött egyéb költeményektől, hogy minden szava igaz volt. Volt, mert hiszen a hegyvidéki akció néven ismeretes lélekmentő, emberjaT A H C A.

Gigáié.

_ Fürdulevél. — 1906 szeptemb. 14.

Ne

m úgy van az, hogy Mátészalka beszál- lani — Cigale kiszállani, mert mivelhogy be- szállottam ugyan Mátészalkán, de már Nagykárolyban a nagy késés miatt nem volt idő jegyet váltani, sem pedig vacsoráim, de arra igenis volt idő, hogy éppen a hatodik helyet foglalhassam el egy vasúti kocsiban a Budapest felé menő vonaton. Hála a jó égnek, segítettem magamon, amit nagy gyakorlottságomnak köszönhetek, hogy t. i. ha eluntam az ülést, no meg a hortyogást hallgatni, kiáltottam a kocsi folyosójára, hol is egy fél éjszakát állva töltöttem el. Volt azonban egy vigaszom, legalább is reményem, mert hiszen most Kossuth Ferenc a vasutas miniszter, és ha segít a haza sorsán, lévén a hazában vasút is, igy a vasúti kocsi mizériákon is segítve lesz.

No de ne politizáljunk, arról Írjunk és azután járjunk a miből élünk.

Másnap reggel megérkeztünk Budapestre. Dr. Czukor, Kaufman és Weinberger urak igazolhatják, nagy megnyugvásomra szolgált, hogy a Szent István bazilika a rendes helyén állott, az országháza üres volt. Istennek ezért is hála, legalább nem szavazhatnak dühből a szeretve tisztelt honatyák uj költségvetést, no meg uj adót; pedig ha nem szavazzák meg, tessék elhinni, hazakergetik őket. Bár már látnám. No de ne politizáljunk, mert nem ebből élünk.

Lapvezérlő-bizottság:

Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő.

N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr.

Laptutajdonos: a lapvezérlő-bizottság;.

Szerkesztő :

Varjas Endre.

vitó, kenyeretadó intézmény már is sok lépéssel előre vitte annak a sanyarú verhovinai világnak dolgait. Ott már nemcsak terveznek, mint a hogy mi tervezünk a Bükk felől, ott már dolgoznak is, a hogy mi szeretnénk, a hogy mi remélünk dolgozni.

Ne menjünk tovább az összehasonlításokkal, különösen ne hasonlítsuk össze vármegyénk egyéb hegyes vidékeit, sem Nagybánya környékét sem Kővárt, sem az Avast a Bükkel. Amazokon a vidékeken is van sok baj, nagy szegénység, de a nyomorúság klasszikus hazája versenyen kívül a Bükk. A bányavidéki kincstári és magán üzemek ezer és ezer embernek adnak kenyeret, — az Avas, jelenlegi állapotai bárm-ly rémségesek is, már megnyílt a forgalom előtt. Fáján kívül vannak ércei, ásványvizei, kőszene — nagyon rövid idő és csak némi vállalkozási kedv kell ahoz, hogy ott a köz- és magángazdálkodási viszonyok jelentősen jobbra forduljanak. És ami a legfőbb, amazoknak i Hegyvidékeknek vannak jó útjaik es egyetlen egy sincs abban a nyomorúságos helyzetben, mint a Bükköt magában foglaló erdődi járás, hogy mind e mai napig eg gellen-eg g folgőméler köves alja sincs.

Idegen ember előtt a mesék országába való képzelődésnek tetszenék, hogy egv harmincezer lelket számláló, har- mincegy községből álló, 123.830 kát. holdnyi területi közigazgatási járás, melynek székhelye a vármegye legnagyobb

Már estére a fiumei gyorsvonattal tovább utazlunic célunk felé. Igenis utaztunk, élelem párjával. 45 perc késéssel érkeztünk, — nem is sok Budapesttől Fiúméig, hol is kiszállván a vasúti kocsiból, sietve mentünk volna a hajóhoz. mely Lussinpiccolóig viszen. de ebben régi ismerősünk, Thotnán István zongoraművész es bájos neje gátolt meg, kivel a perro- non találkozván, megmentett egv csúfságtól. Ugyanis kérdik Thomanék, hova sietünk ? Mondjuk a hajóhoz. Sohse siessenek, mondják ők, mert már elment a hajó; nem várta be a késéssel érkező vonatot. N'o hála Isten, mondom Thomanéknak, hogy figyelmeztettek, legalább nem sietünk, de nem is megyünk most a hajóhoz; ne lássák, hogy lemaradtunk. És igv megleltünk mentve a lemaradás csúfságától Engem nem is főz le egy osztrák hajó, lehet ugyan, hogy magyar volt, de mégis csak osztrák lehetett, mert a magvar hajó bevárt volna; a magyar nem siet. Miután csak harmadnapra indult a legközelebbi hajó, Lussin- piccolóba, átrándultunk erre az időre Abbáziába. Itt engem egy örömmel vegyes kis baleset ért, mert alig mentünk nehány lépést a kikötőtől, egy általam régen tisztelt úrral találkoztam, ki egy nagykárolyi takarékpénztár igazgatója, igy eszembe jutott minden adósságom. Abbáziában két napot töltöttünk. Másnap délután átmentünk Fiúméba, hol dacára a zavargásoknak, nem láttunk se bekötött fejű, se felkötött karú embert, de rongyosat annál többet. Ebből azt következtetem, hogy az osztrák, magyar, horvát, olasz huzalkodásnak az a vége, hogy az osztrák leszedi rólunk a ruhát, ha nem adjuk szépen — lecibálja. Fél 6 órakor hajóra ültünk és éjfél után fél 1 órára szerencsésen megérkeztünk Lussinpiccolóba,

Előfizetési árak:

Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre

.............................2 kor.

Le

lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor.

•*?>■ Egyes szám ára 20 fillér. •«=»•

útvonalától alig 15—16 kilométernyire van, ma, 1906-ban még teljes híjával legyen a kultúra legelemibb követelményének: a köves útnak. Híjával annak dacára, hogy földhöz ragadt szegény népe épenugy fizeti at útadót, épen ügy viseli a közmunka terheit, mint a vármegye bármelyik más vidéke.

Joggal bámul ezen az állapoton az idegen, mert hiszen más vármegyében erkölcsi lehetetlenség számba ment volna az a nemcsak bűnös, de egyenesen gonosz nemtörődömség, amelylyel a hirhe- dett tizenhat éves kormányzat Szatmár- vármegyének épen legelhagyatottabb, tehát segélyre leginkább reászoruló járását részeltette, amely farizeus részvét színleléssel hallgatta végig az évről-évre megújuló panaszos sirámokat, — amelynek az erdődi járással szemben való egész közéleti tevékenysége abban merült ki, hogy minden képviselőválasztás előtt „útügyi értekezletre" ’bolondítottái össze a kerület vezetőit, a komoly tenni akarás legkisebb szándéka nélkül, pusztán pártpolitikai érdekből.

Az erdődi járás síksági és bükkaíjai vidéke is legnagyobb részében igen szegény, bükki része pedig az emberi nyomorúság szélső határaihoz áll közel. Feneketlen fekete sarából amaz, pióca módjára tapadó sárga agyagjából emez egyformán képtelen kiszabadulni korán ősztől ugyan késő tavaszig.

A fatermelés és faszállitás volna a bükki bércek elesett, teljes tudatlanság * 60

ból is Krásza Sándor ur (nyugalmazott állam- vasúti mérnök) megbízásából a hajónál várt a Dreher-szálló portása, ki egy kutyaszorítónál is alábbvaló utcán vezetett bennünket a szállodába ; de itt nincsen is szélesebb utca 1 m.

60 centinél. Lefeküdtünk. Persze, hogy reggel felkeltünk; ezt akkor is elhiszi a tisztelt olvasó, ha nem is állítom polgári becsületemre, mint a jövedelem adó bevallási ivén áll. Mikor lefele mentünk reggelizni, Krásza ur már jött reánk szembe; megösmerkedtünk, mert eddig csak levélváltásból volt szerencsénk. Krásza űré a cigalei tengeri fürdő, hol is minden magyart szívesen lát, örvend neki minél több jön;övé Lussipiccolóban a »PensionFritzi«, mindenki ismeri és csak elismeréssel szólanak róla. Ajánlom magam és Almer Béla barátom nevében proviziómentesen minden magyar embernek.

Végre átjöttünk délelőtt csolnakon Gigáiéba 40 fillérért ketten, aki fél a tengeren csol- nakázni, jöhet a szárazon ingyen gyalog, vagy kocsin 1 koronáért. Krásza ur ajánlatára 21 koronáért kaptunk első emeleten a tengerre kilá- tásssal egy hétre szobát. Persze siettünk fürödni. Magyaros vendégszeretettel fogadtak a fürdőbe s kérdésemre, hogy elférünk e még ketten a fürdőbe, úgy válaszoltak, mint a szatmári fiskális - mikor a másodikat jelezte neki a tudós asszony — »hadd jöjjön reggelig«.

Feltűnt nekem, hogy a tengerbe egy kötél van huzva, kérdem minek az? Azt válaszolták, hogy a magyarnak ez figyelmeztető, hogy a kötélig mehet maga lábán ; az osztrák mehet túl is, a tenger mélységes fenekére. Szívesen vette Krásza ur azon ajánlatomat, hogy ha a börvelyi kendergyár megnyílik, az első kötelet az osztráknak szánjuk, a másodi-