Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-09-22 / 38. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 38. szám. ban sínylődő, erkölcseiben nyomorúsága miatt laza népének egyetlen keresetfor­rása s ezt az egyetlen betevő falatot is kiveszik a szájából járhatatlan utjai. A népszaporodási statisztika min­dennél meggyőzőbben igazolja állításun­kat. 1869-től 1900-ig kitett a népszaporo­dás %-okban az erdődi járásban 1372-et, holott ugyanezen idő alatt pl. a csen­ged járás népessége 25, a mátészalkaié 21V2, a nagykárolyié 241/2, sőt még a nagybányaié is lß1^ %'al gyarapodott, ns e pontnál még azt sem lehet ellen­vetni, hogy e feltűnően csekély szapo­rodás oka az oláhság számának általá­nos lassú emelkedésében rejlik, mert hiszen épen az erdődi járás az, a mez­ben az 50%-nyi oláhsággal szemben 32%-nyi magyar, és 18u/0-nyi sváb la­kos van és ennek dacára szaporodási százaléka (13y2%) kisebb, mint a 84°/0- ában oláh nagybányai járásé (161/2°/0) és alig valamivel nagyobb, mint a 85‘5%-ában oláh nagysomkuti járásé (13%). Még meggyőzőbb és szemmel lát­hatóbb adatokat kapunk, ha a Bükk déli lejtőjét, a szilágyvármegyei részt tekintjük, ahol a bükkaljai, szilágy-cseh- ákosi irányban vonuló törvényhatósági utba majdnem minden szilágysági bükki községből kiépített vicinális ut vezet, s ilyenek kötik össze legnagyobbrészt ma­gukat ezeket a községeket is. Nincs is olyan nyomorúság távolról sem a Bükk déli részén, mint az északin, a mit bi­zonyít a szilágycsehi és tasnádi járások­nak Szilágy vármegye más járásaitól alig különböző szaporodási %-a­Nagy közlekedési utak létesítése ál­tal lehet csak segíteni a Bükk s általá­ban az erdődi járás bajain. A nyolcszáz­ezer koronás útépítési kölcsönből ez utak nem létesíthetők. (Jellemzi külön­ben a letűnt korszak irányzatát, hogy e nagy kölcsönből az erdődi járásnak a szatmárhegy—erdőd—krasznabélteki ne­hány kilométernyi utón kívül semmit sem juttatott.) De általában országos közgazdasági, sőt katonai szempontból is fontosabb és költségesebb kiépítésű az erdődi járás tervezett úthálózata, kát pedig másnak; ajánlatomat elfogadta. Ne türelmetlenkedjék a nyájas olvasó, mert 30 fil­lérért már meg is fürödtünk a tengerben. Fürdés alkalmával a nők is szomszédban fü- rödvén, elbámultam és nyitva találtam a szá­mat felejteni, nyomban sós vízzel lett teli a szám, meg lettem sózva, pedig a mint más mondja, nem én mondom, nem szorultam a sózásra. Sok itt a magyar mindenfelé s rendkívül jó viszonyba vagyunk egymással; mindenik kerüli a másikat; de hát meg is van ennek az oka, egyik méltóságos, másik nagyságos, egyiknek őse Árpáddal jött, a másiknak meg csak került őse. Én kivételnek tartom magam e téren, dacára, hogy a zsoltáros Dávidnak vagyok egyenes leszármazottja, aki nem hiszi, majd elolvashatja a most készülő Szatmárvár- megye momograpbiájában, hol lepingálták volna a házam is tornyostul 200 koronáért, ha lett volna bennem egy kis hiúság. Mondom itt igen szép a társas élet, néha eszembe is jut, miért hagytam ott Abbáziába a nagykárolyia­kat, meg a szatmáriakat, no meg a szatmári szép Doktornét. A szép Doktornét, tekintettel arra, hogy feleségem is elfogja olvasni leve­lemet, ha megjelenik, kérem csillaggal meg­jelölni, mint szerkesztői megjegyzést. Négy szerkesztő közül egyik megtehetné ezt a szívességet. Nagy örömmel olvastuk a Szalmárvár- megyéből. hogy az osztrák császárrál eljön a magyar király is Lussinpiccolóba; nagy volt az örömünk azért, mert úgy véltük, ha együtt jönnek, akkor valószínűleg kibékítette őket az uj kormány és jóba vannak. De csalódtunk, mert még csak most békéinek, amint olvassuk, hát nem jöttek el, hanem el jött helyébe más Magyarország jövendő cápája, hogy tengeri kifejezéssel éljek. No ebben egyet értett itt minden magyar ember, hát beiől maradtunk a kötélén. Estére ki volt világítva Lussin- piccoló, a hatóság elrendelte. A bárkások a semhogy azt csupán a vármegye költ- j ségén kiépíteni lehetséges volna. Jelen­tékeny állami hozzájárulás szükséges e terv megvalósításához, melynek nagyobb- méretü koncepciója épen a hálózat or­szágos közérdekűvé tétele szempontjá­ból túlterjeszkedik az erdődi járás sőt túl a vármegye határain is. E tervezet, a; melynek helyességét az e hó 15-én Erdődön megtartott ér­tekezlet úgyszólván egyhangúlag meg­állapította, a következő útvonalakat fog­lalja magában: I. a nagykároly—szatmári állami út­ból kiágazólag Szent-Miklós—Esztró— Királydaróc—Géres—Szakaszon át Nagy- Szokondig, — II. a szatmár—krassói útból Om- bodnál kiágazólag Hirip, Ivácskó, Páca- falu, a Homoródok, Szoldobágy, Oláh- hodoson át ugyancsak Nagyszokondig, — III. Nagyszokondtól, mint a két út­vonal találkozási pontjától Lophágyon át a szilágyvármégyei már kiépített utak egy alkalmas pontjáig, összeköttetésben Szilágy-Csehvel. Nem szükséges bővebben fejtegetni ezeknek a tervezett utaknak rendkívüli közgazdasági, stratégiai jelentőségét. Csak arra utalunk, hogy ezek az utak egyfe­lől Nagykárolyt, másfelől Szatmári köz­vetlen összeköttetésbe hoznák a Bükk rengeteg erdeivel és Szilágyvármegye keleti részével, tphát egy olyan, még talán soha elő nem fordult kombinációt valósítanának meg, amely a két rivális város érdekeit egyaránt szolgálja, a nél­kül, hogy közöttük visszavonásra szol­gáltatna okot. Szatmárvármegye és Szatmárváros főispánján és Szatmárvármegye alispán­ján áll, hogy ezt az ügyet kezükbe véve, igazán ércnél maradandóbb emléket ál­lítsanak maguknak. — Állandó választmányi ülés. Szatmárvármegye állandó választmánya e hó 24-én délelőtt 10 órakor ülést tart. Tárgy a vármegye jövő évi költségelő­iránvzata. %/ * Az erdődvidéki akció. (Kiküldött tudósítónktól.) Több Ízben adtunk már hirt arról a mozgalomról, a mely az erdődvidéki megyebizottsági tagok között az erdődi járás tűrhetetlen állapotának, különösen pedig nyomorúságos utügyének szaná­lása céljából megindult. A járásbeli megyebizottsági tagok és az érdekelt községek e hó 15-én tar­tották meg ebben az ügyben népes ér­tekezletüket Erdődön. Képviselve volt itt az erdődi járás minden vidéke, hoz- zászólottak a tett javaslatokhoz az egyes érdekcsoportok mindegyike részéről s a tárgyat teljesen kimerítő, harmadfél órás vita után egy-két szavazat híján, egyhangú határozatot hoztak minden kérdésben. Vezető cikkünkben méltatjuk az ak­ció jelentőségét, itt az értekezlet lefolyá­sáról számolunk be a következőkben: Jelenvollak Erdődről: Eötvös Róbert, Jé- key István dr., Gvene Pál, Láng Ferenc. Dániel Sándor, Rébay Dezső, Pitner Mátyás, Bőbsn Endre, Izsák Lajos, Kovács Mihály, Schwarcz Dávid, Radetzky Dezső; Géresről: Schwarcz Dávid, Barta Sámuel; Gyöngyről: Rok János, Janicskó Mihály; Kraszna-Béliekről: Bohus Já­nos dr.. Soltész József, Velki Márton, Fugel István; Király-Daráéról: Krisztik János, Gerzon Kázmér. Papp Endre. Vaday Lajos; Nagy- Szokondról: Tóth Sándor, Papp Ferenc, Drá- gos Ferenc, Kölcsey Rudolf, Bicsi Raj mund, Merk Márton; Szakaszról: Bolkis György, Brendli János. Dobráról: Korán János, Győry Ferenc, Simái György; Nándiről: Sengschmied Frigyes; Oláh-Médgyesről: Klintok Ágoston; Szinfaki­ből: Nyisztor József, Tom János; Hiripröl: Papp Dezső, Csernv József, Tolnai Albert; Felső-Boldádról: Kovács Dezsődr., Jeney Géza; Nagykárolyból: Szabó Albert dr., Gózner Elek dr. és Vetzák Ede dr. A megjelenteket Rébay Dezső az értekez­letet összehívók nevében üdvözölvén, indítvá­nyára Láng Ferenc erdődi esperes plébános el­nöknek és Vaday Lajos királydaróci jegyző jegyzőnek egyhangúlag mégválasztattak. Elnök megköszönvén a bizalmat, üdvö­zölte a megjelenteket, az értekezletet megnyi­totta s miután a jegyzőkönyv hitelesítésével Kovács Dezső és Rébay Dezső bizottsági tago­kat megbízta, felkérte Kovács Dezső dr.-t, hogy az értekezlet célját adja elő. Kovács Dezső dr. a következőkben ismer­tette ezután az értékezlct célját: Ebben a körben, — úgymond, — a mely csupa erdődvidéki érdekeltből áll, nem szük­séges ismertetnie a járás nyomorúságos köz­állapotait. Évtizedekén át nem volt ennek a já­rásnak egyébben része, mint folytonos mellő­zésben, legfontosabb érdekeinek teljesen figyel­men kívül hagyásában. Nem mint erdődi köz­igazgatási járást, hanem mint krassói képviselő­válaszló kerületet kezelte a hatalomnak 16 éven át birtokosa Erdődöt mindenkor s e szeren­csétlen korszak kihajlásának következménye az is, hogy abból a nyolcszázezer koronás köl­csönből, a melyet a vármegye most útjainak kiépítésére felvenni szándékol, az erdődi járás­nak a szatmárhegy—krasznabélteki számba is alig vehető utón kívül semmi sem jut. Az uj politikai korszak közigazgatási szem­pontból is uj időket hozott Szatmárvármegyére. Reményünk van arra, hogy a vármegye jelen­legi főispánja és alispánja tudnak is, akarnak is tenni az erdődi járás és az igazság érdeké­ben és ha a tervbe vett utakat vármegyei erő­ből létesíteni nem lehet, megfogják találni a módját annak, hogy az államkormány figyel­mét eredményesen felhívják erre az általános érdekű kérdésre. És ebből az okból szükséges, hogy a kiépíteni célba vett utak ne mint pusz­tán az erdődi járás érdekeit szolgálók, hanem mint általános érdeküek, transverzális jellegűek terveztessenek. (Általános helyeslés.) Ismerteti ezután az ut tervét részletesen, mely szerint létesítendő volna egy a szatmár— nagykárolyi állami útból a korparéti lejárásnál kiágazó és Szt-Miklós, Esztró, Királydaróc, Gé­res, Szakaszon át Nagyszokondig vonuló ut, to­vábbá a szatmár—krassói útból, Ombodnál ki­ágazólag Hirip, Ivácskó, Pácafalu, a Homoró­dok, Szoldobágy, Oláhmeddes érintésével ugyan­csak Nagyszokondig vezetendő ut, végül Nagy­szokondtól a Bükkön át Szilágyvármegyébe át­vivő ut. Az általános forgalmi és hadászati ér­dekeket csakis egy ilyen nagyszabású útháló­zat volna képes kielégíteni. Ajánlja a tervezetet elfogadásra. (Elénk helyeslés.) kapitánysághoz lettek rendelve és szigorúan meg leit nekik hagyva, hogy senkit se vegyenek a csónakba, ha bombát látnak nála, mert kü­lönben játszanak az életükkel Mi cigálébeliek idehaza maradtunk, nem vettünk részt a fo­gadtatásban, de nekünk mégis kijutott, mert áthozta a szél a Gotlterháltét, igv kénytelenek voltunk este sötétben csolnakon menekülni előle. A véletlen úgy hozta, hogy olyan tál ián csónakosra akadtunk^ akt szintén szidta a só­gort, valami maledettokat, meg ledescokat emlegetve: a káromkodása kedvemre lévén, külön borravalóval jutalmaztam érte. L)e visszatérek Gigáiéba, a tengeri fürdőbe, mely egy öbölben fekszik; a vize mesés szép tiszta, Krásza ur jóvoltából homokos az alja. Gigáié tele van fenyővel, füge, mandula fával és cactus meg mindenféle virággal a mi ná­lunk természetesen csak üveg házban látható. Szép sétányai, pompás levegője van. Mi a leg­szebb házban a Villa Carlinában lakunk, 3 ko­rona egy napra első emeleten ; olyan nagy ab­laka van a tenger fele, mint a nagykárolyi tor­nateremnek ablaka A pensio egy napra 5 ko­rona, minden nap van hal, de egy nap olyat adtak, hogy megmondtam a leánynak, hogy minket nem kell nadályozni. Különben provisio mentesen ajánlom Gigáiét mindenkinek, ki jó egészséges és nyugalmas és olcsó helyet keres az jöjjön ide, csak minket segítsen a jó Isten már egyszer haza. Zárom azzal a kívánságommal, hogy a magyarok Istene adja áldását a szatmár-szaíkai és a nagykároly-margitai vasútra, épüljön ki a télen, hogy sok embernek legyen ott munkája, és ne kellessen szegényeknek munka hijján a Szláviára ülni, mint ahogy láttuk ezen a hajón kivándorlóinkat Fiúméból elindulni, könnyes szemmel nézve vissza a szegény hazára, úgy, hogy elfacsarodott a szivem. A viszontlátásra tisztelt szerkesztő urak akarom mondani a reviderci. Szálkái Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom