Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-09-15 / 37. szám

4-ik oldal.

SZATMÁRVÁRMEGYE.

3 7. szám.

97. Nagy Antal: A függetlenségi eszmék megvalósulásáért.

98. Nagy Jenő: Mig élünk, magyarok leszünk.

99. Németi Sándor: A kisiparosok felvi- rágozására.

100. Niklos János: Isten áld meg a magyart.

101. Nonn Gyula: Diadallal hordozzunk mindenkor.

102. Neuhaus Vilmos: Magyarországon legyen boldog a magyar.

103. Obholczer Gyula: Minden eszmének első feltétele a meggyőződés.

104. Orosz János.

105. Papp Béla: Hirdesse örökké Kossuth neve a szent eszmét.

106. Papp István: Élünk, halunk a magyar hazáért. •

107. Papp János: Egyenlőség, testvériség lakozzék e magyar hazában.

108. Péchy István.

109. Pénzéi Mihály: Lengjen ez a zászló addig, mig a hazáért leng.

110. Netz János.

111. Pucser Károly:

Áldjon, vagy verjen sors keze,

Itt élned és meghalnod kell.

112. Rády József: Kossuth Lajos szelleme lengjen a független Magyarország felett mindörökké.

113. Reszler Györgyné: Hazaszeretet.

114. Reszler György: Éljen a haza.

115. Reszler Simon.

116. Rosenberg Bernát.

117. Rosenberg Jenő.

118. Rosenberg Sámuel: Független Magyarország.

119. Rotb István Lajos: Vezessen a haza szerelme, védd a hazát.

120. Roth Lipót.

121. Rooz Samu: Aki egykor a harcok és küzdelmek jelvénye volt, legyen sokáig a békés munka úttörője.

122. Rubletzky István: Éljenek a magyar hölgyek.

123. Sarkadi N. Zsigmond nevében Ku- binyi Bertalan:

Zászlónk lobogjon fenn a légben,

Becstelen ki elhagyja őt,

Foszlánya is rongyokra tépve,

Lelkesítse a csüggedőt.

124. Serb Gusztáv: Kossuth Lajos emléke örökké éljen ez országban, minden magyar embernek például szolgáljon.

125. Serly Jenő: Addig éljen minden magyar, mig a honnak él.

126. Schiffbek Károly nevében Kubinyi Bertalan:

Ez a zászló, mely nem csal, nem ámit, Tartson össze a magyar nép halálig.

127. Schnébli Károly: A haza minden

előtt.

128. Schönptlug Béla.

129. Schusteritsch Ferenc.

130. Simkó Aladár : A magyar iparosokért.

131. Singer Lipót: A szabad magyar hazáért.

132. Somossy Miklós.

133. Spitz Antal.

134. Sternberg Adolf: Veszszenek a haza ellenségei.

135. Sternberg Géza' dr.

136. Sternberg Lipót: Az egyenlőségért.

137. Sternberg Sándor: Áldozom e zászlószeget a demokrata Magyarország megteremtőjének emlékére egy még demokratább alapra fektetett jövendő reményében.

138. Slrohmájer Ferenc: A független Magyarország boldogulásáért.

139. N. Szabó Antal.

140. N. Szabó Albert: Soha se hajoljon meg ez a zászló Isten és a haza ellenségei előtt.

141. Szabó Dezső nevében Kubinyi Bertalan :

Rabok voltunk mostanáig,

Kárhozottak ősapáink,

Kik szabadon éltek, haltak,

Szolga földben nem nyughatuak.

142. Szabó Kálmán: A béke angyala őrködjék felette.

143. Szilágyi István: Kossuth apánk szelleme őrködjék e haza felett.

144. Dr. Tietz Antal: Hazafisággal párosult testvériség és jótékonyság felvirágzására.

145. Tóth Gusztáv: Lobogjon a szabadságért.

146. Varga Imre.

147. Varjas Endre.

148. Zágner István.

149. Wagner Lajos.

150. Vetzák Ede id. helyett Kubinyi Bertalan :

Zászlónkra Írjuk lelkesedve:

Éljen a király s a haza.

A magyar már rég’ elfelete,

Mit oly sokáig fájlala.

151. Vetzák Ede ifj.: A függetlenségi eszme végleges diadalára.

152. Zinner István: Mindent a hazáért.

153. Schönptlug Béla.

154. Rubletzky Ignác.

155. Veszel Manó.

156. Petz János. *

157. Varga Endre.

158. Madarassy Gyula.

159. Kardos Samu

160. Boksz Kálmán.

161. Kun István: E zászló legyen útmutatója a hazaszeretetnek és a felebaráti szeretetnek a nagykárolyi polgárság előtt.

162. Kovács Dezső dr.: Minden ember legyen ember és magyar!

A zászlószegek beverése után a dalárda a Szózatot énekelte el s ezzel a díszközgyűlés véget ért.

A táncmulatság.

A közgyűlés befejeztével a zászlóanya, koszorús leányok és vőfélyek az immár felavatott lobogót ugyanabban a sorrendben, a melyben a templomba mentek, a polgári olvasókörbe kisérték, hol már a kora délutáni óráktól kezdve ugyancsak élénk volt az élet. Zöld lombbal, tramparensekkel. nemzeti lobogókkal dúsan volt díszítve a hatalmas arányú kertihelyiség, melynek rendes villamos világítását négy ez alkalomra felállított ivlámpa tette még fényesebbé.

A közönség nyolc óra tájban kezdett egyre nagyobb és nagyobb tömegekben t gyülekezni. Kilenc órakor úgy a belső, mint a külső kert valamennyi asztala el volt foglalva, úgy hogy a később jöttek csak a legnagyobb bajjal tudtak még helyet kapni.

Vacsora alatt egyetlen egy hivatalos pohárköszöntő volt, melyet Kun István a Kossuth asztaltársaság érdemes elnöke mondott megemlékezvén beszédében a beteg zászlóanya Fal ussy Árpádné s helyettesítője Debreceni Istvánná lekötelező szívességéről. Károlyi István grófról, Ilosvay alispánról, a közgyűlés ünnepi szónokáról, Debreceni polgármesterről, a rendezőbizottság elnökéről és jegyzőjéről, a dalárdáról s a Gondviselés áldását kívánta a felavatott lobogóra. Utána Ilosvay Aladár alispán. Kun István asztaltársasági, Fekésházy Gyula törvény- széki biró Kovács Dezső rendezőbizottsági elnökre köszöntöttek poharat.

Vacsora után megindult a tánc, melyet, persze virágos jókedvvel, a kertben két helyen és a nagyteremben is raktak, oly nagy volt a megjelent közönség.

A mulatságnak a reggeli órák vetettek véget.

A közönség nagy száma mellett is feltűnt, hogy izraelita vallásu polgártársaink alig vettek részt a táncmulatságon, a mit az asztaltársaság annyival is inkább sajnál, mivel az eredetileg szeptember 8-ikára, szombatra tervezett ünnepséget kizárólag abból az okból tették át vasárnapra, hogy azon az izraeliták vallási kötelmeik sértése nélkül résztvehessenek.

Különben az ünnepség anyagilag is fényesen sikerült, amennyiben 1300 koronán felüli tisztajövedelmet eredményezett a Kossuth-asz- taltársaságnak. A részletes elszámolás az egyesület választmányának e hó 16-án, vasárnap délután 5 órakor a törzsbelviségben tartandó ülésén fog megejtetni.

A vármegyei függetlenségi párt gyűlése.

— Kiküldött tudósitónktól. —

Eléggé látogatott gyűlése volt a vármegyei függetlenségi és 48-as pártnak f. hó 12-én d. e. 11 órakor Szat- máron a „Károlyi ház “-ban Luby Géza elnöklete alatt. A gyűlésnek egyetlen tárgya volt a vármegyei függetlenségi és 48-as pártnak állásfoglalása az októberi őszi törvényhatósági rendes közgyűlésen megejtendő tisztviselő választásoknál azon tisztviselőkkel szemben, kik nem a közel múltban beállott kormányváltozás óta lettek a párt tagjai, hanem kik azelőtt is a függetlenségi és 48-as párt elveinek követői voltak.

Luby Géza pártelnök pont 11 órakor nyitotta meg a gyűlést és a jegyzőkönyv

vezetésével Viláyossy Gásprát megbízván, a következőkben jelezte a gyűlés összehívásának célját:

Az országos kormányzatban nagy változás történt a közelmúltban, a mi a lefolyt nemzeti küzdelemnek eredménye. A rendelkezésünkre álló békés időt tehát nekünk is fel kell használni arra, hogy a vármegyei önkormányzatban keresztül vigyük mind azt, a mit eddig sohasem tudtunk keresztül vinni, mert kisebbségben voltunk. Igaz, hogy nincs teljesen szabad kezünk, mert bennünket is köt a paktum, de azért kötelességünk előkészíteni a jövőt; olyan férfiakra kell bízni különösen a főbb hivatalok vezetését, kik velünk küzdöttek kezdettől fogva, kik tehát kiállották már a tűzpróbát. Ezért hívtam össze a mai gyűlést több barátom felszólítása folytán és felhívom a párt jelenlevő tagjait, hogy nyilatkozzanak.

Luby Béla állott fel elsőnek. Mig kisebbségben voltunk — úgymond — megkíséreltünk egy néhányszor odahatni, hogy a főbb tisztviselői állásokra pártunk tagjai választassanak meg, de mindig kudarcot vallottunk. Most többségben vagyunk. Mi küzdöttük át a nehéz időket, mi láttuk, hogy kik azok a tisztviselők, kikre egy újabb nemzeti küzdelem esetén biztosan számíthatunk; ezeket mellőzni bűn volna vármegyénk ellen és hazánk ellen egyaránt. El kell távolítani mindazokat, kik ellenünk voltak, kik csak azért voltak mellettünk, mert nem mertek ellenünk lenni s kik csak az utolsó 48 óra alatt lettek függetlenségiek.

Egy példát hozok fel, korántsem azért, hogy itt most a személyi kérdést tárgyaljuk. A csengeri járás főszolgabi- rája is nyugdijaztatott. Már ezt megelőzőleg nagy kortes mozgalom indult meg a Képessy László árvaszéki ülnök érdekében. Nem akarom az ő érdemeit lekicsinyelni, de kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a vármegye közönsége és különösen a függetlenségi párt még nem jutalmazott meg egy olyan férfiút, kinek mindenki ismeri munkásságát szakképzettségét és a nemzeti küzdelem alatti magatartását. O nemcsak a saját hivatala hatáskörében állott a nemzeti küzdelem mellé kezdettől fogva, de buzdított és erősítette a kétkedőket is és a kinek éppen ennélfogva nagy része van abban, hogy Szatmárvármegye azon kevés vármegyék között van, a melyek végig kitartottak. De nemcsak erről van itt szó, hanem egy kerület nyugalmáról is. Mi tudjuk azt, hogy mily mértékben lett lejárva Nagy Dániel óta a csengeri kerületben a főszolgabírói állás tekintélye. Én remélem, hogy Kerekes Zsigmond vissza fogja szerezni ennek az állásnak azt a tekintélyét, a melyet birt a múltban. Éhez hasonló helyzet több is van a vármegyében s én nagyon óhajtandónak tartom, hogy ezekben a kérdésekben a függetlenségi és 48-as párt a jövőben mindig mint egy compact egész menjen bele a választási küzdelmekbe. Épen ezért indítványozom, mondja ki, a párt, hogy a jövőben a vármegyei függetlenségi pártnak minden tagja köteles arra a tisztviselőre adni szavazatát, kit a párt határozata arra kijelöl és alkalmasnak mond.

Adler Adolf dr. elfogadja az indítványt, mert az a függetlenségi pártnak kifelé óriási erőt fog adni, de jelzi, hogy ő a csengeri főszolgabírói állásra szavazatát Képessy Lászlónak már oda Ígérte s ezért kéri mondja ki a párt egyszersmind azt is, hogy a tett Ígéretre nézve felmentést ad.

Hasonló értelemben szólott Dienes