Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-25 / 34. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. • MEGJELENIK MIlsTDElST SZOMBATON. • Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig.-3- Telefon-szám : 9. • cs- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede dr., Gózner Elek dr. Lap tulajdonos: a lapvezérlő-bizottság. Szerkesztő : Varjas Endre. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre ..........................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., X., XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek «-gész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 kor. •<=»• Egyes szám ára 20 fillér. Résen legyünk! Nagykároly, aug. 24. (—v—) Lesz-e krónikása ennek a kornak, tacitusi tollal iró, kemény szavú, zordon fenséggel lesújtó? Aki miként ama nagy Cornelius, őstisztességü lelke felgerjedt haragjával rója sorokba a XX. század Aunaleseit: méltán világtörténeti hírűvé váló hitványságát, véghetetlen nyomorultságát politikai közéletünk apró Néróinak? A kik bitoro't hatalmuktól csúfosan megfosztva, a tisztességes hazafiak közösségéből kizárva, egy külön társadalmat alapitoltak maguknak a nemzet testében: a politikai bélpoklosok társadalmát. A kiknek a nemzeti ideálok őrjöngő rombolása életöszlön, az abszolút erkölcstelenség életszükséglet, a hazaárulás életcél. Tanyáik a büzhödt spe- lunkák, szövetségeseik a hazátlan népsöpredék, egyetlen fegyverük, igaz, százféle változatban, a piszkolódó rágalom. Csudálatos egy történet a haladópártnak nevezett bűnszövetség története! Egy rokkant generálist kikoman- diroznak a nemzeti jogok letörésére. Megbízatása lényegileg támadó és katonai, noha külső formája parlamenti békeakciót mutat. Kezdetben a valóságos belső tartalom küzködni látszik a hazug külső formával. Azután egyszerre, minden átmenet nélkül, a cs. kir. ház és a legmagasabb udvar kormánya érintkezést keres a társadalmi létra legalsóbb fokán álló proletariátussal. Az akciót vezeti és ettől kezdve mindvégig jellemzeTÁRCA. Levél Norvégiából. Tromsö, 1906. aug. 13. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Mióta alispánunknak engedelmével megszűntem ideiglenesen a vármegyét közigazgatni, folytonos lelkiösmereti furdaíásaim vannak, hogy nem éri-e szabadságidőmnek igénybe vétele folytán valami hátramaradás a szatmári járást. Ámbár a Lappföld és a Spilzbergák köz- igazgatásának tanulmányozását tűztem ki utam egyik fő céljául, mégis eddig haszna (?) utazásomból csak »a« Szatmárvármegyének lehet, mert remélem, hogy otthon nem dühöng any- nyira az irómánia, mint itt a hajón. — A dohányzóban ugyanis 12 ember írja az úti jegyzeteket; és ha az irodalmat figyelemmel kisérjük, meg vagyok róla győződve, hogy egy pár »A Fjordok között.« »Az éjféli nap országában«, »A Lappok honában« stb. című könyvvel az rövid idő alatt szaporodni fog. — Azt nem is említem, hogy a képeslevelezőlapok Írása milyen arányokat ölt. Mindenesetre egy hamburgi urnák e tekintetben való eljárása nekem is a jövőben irányadó példa leend. Ő ugyanis még Hamburgban beszerzett és megirt 100 darab levelező-lapot, melynek felbélyegzése és leadása képezi most már egyedüli gondját. tesen előtérben áll a belügyek ügyvivője, Kristóífy Typikus alakja a szabadelvű párt méltán rossz hírben álló, de talán épen csekély erkölcsi és értelmi fajsulya miatt állandóan a felszínen lebegő csoportjának. Tudatlan, de rutinirozott; nagyképü frázisokkal sikerül még azt is elburkolnia, a mit különben a legutolsó falusi jegyző is észvevenne, hogy még a közigazgatási törvények legalapvetőbb intézkedéseiről sincs halvány sejtelme sem. Stréber és panamista. 1905 áprilisban még szatmárvármegyei főispán; épen akkor folyik a vármegyeháza átalakítása és Öméltósága a májusi közgyűlés után fényes ebédet akar adni, még pedig a vármegyeháza dísztermében. De baj történik. A diszilc munkások a legkritikusabb időben sztrájkba lépnek. A sztrájk már heleken át húzódik, kizártnak kell venni, hogy a májusi közgyűlést és a díszebédeL a megyeházán lehessen megtartani. Jelentik a kellemetlen esetei a nagy urnák. Magából kikelve, öklével az aszóira üt és azt harsogja: — Egy szálig fel kellene akasztani a gazembereket! (Ipsissima verba.) Ámde múlik az idő. Nem sok. Talán harminc nap, vagy negyven. A mél- tóságos ur, bizonyára önmaga tudja legkevésbé hogy miként, kegyelmessé válik. S ime, pár hét alatt a parlament helyei! a szakszervezeteknek perorál, — a nemzetköziekkel szövetségben halad a bécsi kegyek megszerzésének mindig lukrativ utján, — egy kótyagos szociáldemokrata lap szélnek ereszti róla azt a megjegyzést, hogy ő a magyar Mille- rand — és a kétes jellemű, kétes tudású, sőt kétes nevű férfiút tizennégy nap alatt bár szintén kétes érzelmek között, de egyformán emlegetik a cs. k. összbirodalom minden zugában. így megvetve alapjait működésének, hajrá! neki a nemzeti hagyományokat ápoló törvényhatóságoknak, amelyeknek elmaradt táblabirói hazáról, nemzetről, alkotmányról s más ilyen túlhaladott hülyeségekről szónokolnak a közgyűlési termekben. Elő a Züllöttekkel! Királyi és kormánybiztosok, megy efőnökök, kinevezett alispánok járják öt hónapon keresztül őrült boszorkánytáncukat, — Kristóffy hétmértföldes csizmával halad előre a nagyság utján — ha minden jól megy, egy-két év alatt Magyarország átalakul egy óriási feketesárga falanszterré. A mi ugyan elvileg lehet contradictio in adjecto, de mit törődnek ő és kiválóan gyakorlati érzékű darabont-cimborái elvekkel és rendszerekkel ? Azután — a mikor a legvidámabban mosolyog le a csalóka áprilisi nap az égboltozatról, rettentő módon váratlanul leüt a tüzes istennyila. Kellő közepére a jórészben még csak félig megrakodott kompániának. Ki-ki nagy hirtelen markol még a mennyit tud, aztán „égszakadás, földindulás, a fejemen egy koppanás, szaladj te is pajtás.“ Szalad is mind egy szálig. Tülekedve, marakodva, még futtában is civakodva a zsákmányon, — a legtöbb a hatalmat kereső természetes ösztönével Szóval nekem a kajiitöm kis asztala mellé kellett ülnöm, feláldozva azt, hogy ha egy halacska, hajó, sziget vagy jéghegy közeledik, ezekről tudomást vehessek. — Ez a kabin különben igen lényeges vonatkozásban van egész utazásommal, a mennyiben ettől függött, hogy a Skandináv félszigetre tehetem lábaimat. Mert a mióta a német császár a norvég partokra jár nyaralni, mióta szegény Hakon Norvégiában királyi szerepet visz, és a Spitzbergákon a jeges medvék kissé civilizálódtak, annyira divatba jött az északra való utazás, hogy három hajó- | ról maradiunk le annak tultömöttsége miatt. Végre ez a gazdátlan kabin tette lehetővé, hogy augusztus 4-én a Spitzbergákra induló »Oiklo- mára« bihari utitársammal behajózzuk magunkat. Azóta e hajó 60. különböző nemzetiségű utas szenvedéseinek és elragadtatásának színhelye. Mert alig hogy a kiéli kikötőből a német hadihajók előtt eldefllirozva kiértünk, a tenger lóbálni kezdte hajónkat. — Az arcokon rögtön kellemetlen érzések tükröződtek vissza, a nők csakhamar láthatatlanokká lettek, — az étkezésnél egész 12-őre fogytunk le, a sirályok és halak egész csapata kisérte hajónkat és a férfiak kebléből is »Oh Skagerrak!« »Oh Kattegat!« hangú mély sóhajok törtek elő, az utolsó szótagnak különös nyomatéka kíséretében. — Én a közelmúlt politikai hullámokra és a vármegye által e hullámok között hányt, vetetett tisztviselőkre gondoltam ekkor is, de talán na- g3robb erőmbe került megtartani itt is ellenálló tisztviselő voltomat, mint ama politikai viharban. De elértük végre a norvég partokat, s miután az úgynevezett ollók közé jutottunk j megcsendesült a tenger, a kimerült utasok elégedett arcai lettek láthatóvá, reá zenditelt a hajó zenekara és kezdetét vette az elragadtatás. Nem annyira a svéd és norvég himnusz hanghullámainak a tenger hullámaival való felcserélése, mint inkább azon szebbnél szebb alakulatu s a tengerből jobbról, halról kiemelkedő hatalmas gránit sziklák idézték elő ezen elragadtatást, a melyek között elhaladva értünk 7-én délben a norvégoknak 2-ik legnagyobb városához Bergenhez. — Ezen város, mely a legutóbbi időkig az egész norvég kereskedelmet uralta, és Európának egyik legnagyobb hal piaca most is, égj' tengerbe nyúló földnyelven köröskörül hegyekkel körülvéve festői helyen épült. Sajnos azonban, hogy rövid itt tartózkodás után, a nélkül, hogy e város érdekeszégeit megtekinthettük volna az »Oikloma« tovább haladt. A kősziklák változatosságaiban, imitt amott, már a hóval fedett hegységekben, a nap lementében és a szárazföldbe benyúló fjordokban gyönyörködve folytattuk utunkat, mig egy szép reggel egy keskeny csatornában, két oldalt hatalmas szikla falak között haladt hajónk mindég beljebb és beljebb, a Geiranger fjordon keresztül, érintve Hellesylt Merők felé. — A havasok aljában, pár száz méter magas vízesések között terül el e kis városka, melynek emléke feledhetetlen lesz emlékünkben már azért is, mivel itt ismét szárazföldre tehettük lábainkat. — A csodás vidék bámulatából felocsúdva indult neki a jókedvű társaság a programmba vett hegyi utat megtenni, a német touristák gyalog, a franciák pedig a kis egylovas kario-
