Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-08-11 / 32. szám

32. szám. SZATMÁR VÁRMEGYE. 5-dik oldal. megvizsgálás iránt, — másrészt kötelezi a kor­mányt a községi pénzkezelés és számvitelnek egységes szabályozására. 10. §. A 10. §. a vármegyei háztartásra vonat­kozó számvitelt is az államszámvitelnek meg­felelően szabályozza, minden vármegyében egy­öntetű és helyes számvitelt biztosítva. 11—14. §. A 11. §. az 1902. évi III. t.-c. alapján a pénzügyi tárca keretében szervezett állások megszüntetése és a vármegyéknél szükséges uj állások szervezése iránt intézkedik. A javas­lat szerinti szervezés az állami költségvetés mérlegét változtatni nem fogja. Ugyanis a beszüntetendő állások java­dalma a következő : 35 számtanácsosi (VIII. f. oszt.) . . 140,000 111 számvizsgáló (IX. f. oszt.) . . . 321,900 580 számellenőr, járási számvevő, adó­hivatali segéd (X. f. oszt.) . . . 1,276,000 331 számtiszt, adótiszt (XI. f. oszt.) . 529,600 68 gyakornok .................................... 54,400 azaz 1125 állás javadalma összesen 2,321,900 ezzel szemben az újonnan szervezendő állások javadalmai : 126 főszámv. és főpénzt. (VIII. f. oszt.) . 504,000 293 számvevő és ellenőr (IX. f. oszt,) . 849,700 270 alszámvevő és pt. tiszt (X. f. oszt.) . 594,000 225 ptári s számvevőségi ir. (XI. f. oszt.) 360,000 azaz 914 állás javadalma összesen 2,307.700 azaz még 14.200 K megtakarítás mutatkozna. — Megjegyeztetik, hogy mivel úgy az 1904. évi I. mint 1904. évi X. t.-c. az egyes tisztvise­lők fizetéseit az egyes fizetési osztályban töl­tött szolgálati évek számától teszi függővé: ezen számításnál végig az egyes fizetési osztá­lyok II. fokozatait megillető fizetés vétetett alapul. Az 1902. évi III. t.-c. életbe lépte idején beszüntetett a vármegyéknél, a gyámpénztári és gyámügyi számvevőségi tisztviselőket bele­számítva : 95 fő- és alpénztárnoki állás, 64 ellenőri állás, 10 pénztári tiszti állás, 67 főszámvevői állás, 267 számvevői, alszámvevői, számvizsgá­lói, járási számvevői, főkönvvelői, könvvelői állás, 200 segédszámvevői, segédkönyvelői, szám­fejtői, számtiszti, számgyakornoki, irnoki és dij - noki állás. A törvényjavaslat szerint, minden várme­gyében 1 főszámvevői, 1 főpénztárnoki, 1 pénz­tári ellenőri, megfelelő számú számvevői, al­számvevői, pénztári és számvevősegédi állás szerveztetik. A pénztárak kizárólag a pénzke­zeléssel foglalkozván, a vármegyék nagyrész­ben a főpénztárnok és ellenőr egy pénztári se­géddel az összes pénztári teendőket elláthat­ják ; a nagyobb forgalmi vármegyékbe, külö­nösen a hol a gyámpénztári teendők nagyobb mérvűek a pénztári segéd helyeit, vagy azon felül 1, esetleg 2 pénztári tiszti állás szervez­tetik ; — számvevő teendőket ellátják a főszám­vevő vezetése alatt álló megfelelő számú szám­vevők, ugyanannyi alszámvevő és 2—4 szám­vevősegéd. A létszám az egyes vármegyék között akkép lesz felosztandó, hogy minden egyes vármegyénél az 1902. év végével beszüntetett állások száma az illető vármegye járásainak száma felével felemeltetik; azért szerveztetik a beszüntetett volt 703 állás helyett a 422 járás­nak megfelelően 211-el több, vagyis 914 állás. — A pénztári tisztviselők létszámánál mutat­kozó apadás minden egyes vármegyében a számvevőségi létszám javára esik, tekintve, hogy ezentúl a főkönyveket — az államszámvitelről szóló 1897. évi XX. t.-c. intézkedéseinek meg­felelően — nem a pénztárak, hanem a szám­vevőségek vezetik. Az állások elnevezésénél az 1886. évi XXI. t.-c. intézkedései vétettek alapul. Fizetési osz­tályokba való sorolásuknál meg az 1902. évi III. t.-c. életbe lépte előtt volt állapotok, vala­mint az 1904. évi X. t.-c. ama intézkedései, mely szerint tekintetnélkül a vármegye nagy­ságára, minden azonos rangú állás minden vár­megyénél ugyanazon fizetési osztályba soro­landó. A főszámvevők és főpénztárnokok min­den egyes vármegyei szabályrendelet értelmé­ben azelőtt is a főszolgabirákkal egy rangban voltak és a hol javadalmuk nem felelt meg a VIII. fizetési osztálynak, ott a főszolgabíróé sem felelt annak meg; — a számvevők és al- számvevők, pénztári ellenőrök és tisztek is vé­gig az 1904. évi X. t.-c. értelmében a IX. illetve X. fizetési osztályba sorolt állásokkal voltak egyenrangúak. Az apróbb pénztári és számviteli teendők ellátása céljából minden egyes vármegyei szám­vevőségnél szervezett volt, különféle elneve­zésű állások helyett, — melyek nagyobbrésze ideiglenes volt és minősítéshez sem volt kötve, — megfelelő számú minősítéshez kötött pénz­tári, illetve számveyősegédi állás szerveztetik, miáltal elérhető lesz az, hogy a vármegyei pénztárak és számvevőségeknél csakis kellő szakértelemmel biró tisztviselők lesznek alkal­mazva. Hogy a pénzügyi tárcánál beszüntetendő állásokkal szemben a vármegyéknél több ma­gasabb fizetési osztálybeli állás szerveztetik, annak oka abban is rejlik, hogy annak idején a pénzügyi tárca javára nem a vármegyéktől átvett állásoknak megfelelő rangú, hanem csak ugyanazon számú, csaknem végig kisebb rangú állások szerveztettek, — ez egyúttal oka annak, hogy a járási számvevői állások felének teljes beszüntetése dacára az illetményeknél nagyobb megtakarítás nem volt elérhető, A 12. §. intéz­kedik az esetre, ha egyes vármegyék akár egyes, akár az összes járásokra a járási szám­vevői intézményt fentartani kívánják, tie az esetben is a járási számvevőt a főszolgabírótól függetlenítve, a főszámvevőnek rendeli alá. A 13 §. értelmében úgy a pénztári, mint a számvevőségi tisztviselők a közgyűlés által választandók. A számvevőségi állásoknak vá­lasztás utján betöltését a számvevőknek a fő­ispánoktól való függetlenitésének szüksége, az élethossziglan való megválasztást pedig az el­lenőrzés függetlenebb tétjesitése teszi indokolttá. A pénztári tisztviselők választása iránt már az 1886. évi XXI. t.-c. intézkedik. 15. §. Ezen szakasz intézkedik nemcsak a tör­vényhatósági szolgálatba átlépő állami tisztvi­selők eddigi jogai és igényei biztosítása, hanem egyúttal az 1902. évi III. t.-c. életbe lépte so­rán a vármegyétől átvett tisztviselők kineve­zése alkalmával ezeken elkövetett sérelmek orvoslása iránt. Tudvalevő, hogy bár az 1902. évi III. t.-c. tárgyalása során végig biztosíttat­tak az államosítandó volt tisztviselők jogaik és igényeik figyelembevételéről, a törvényben ezi­ránt intézkedés nem foglaltatván: az átvétel a volt kormány által a lehelő legsérelmeseb­ben nemcsak a tisztviselők igényeinek, hanem sok esetben szerzett jogaik figyelmen kívül hagyásával eszközöltetett, — méltányos tehát, hogy most az 1902. évi III. t.-c. hatályon kívül helyezése alkalmával ezen sérelmek is orvo- soltassanak. — Az alapul vett volt vármegyei fizetések az 1902. évi III. t.-c. alkotása idején jogérvényben volt 1893. évi IV. t.-c. és a volt vármegyei tisztviselők szolgálati idejének mi­kénti beszámítását szabályozó 4693/905. M. E. sz. körrendelet értelmében vétettek számításba. 16-17. §. A 16. §. a pénztári és számvevőségi tiszt­viselők szolgálati viszonyait a többi vármegyei tisztviselőkével azonosítja; az előzőleg az ál­lami esetleg ezt megelőzően vármegyei szolgá­latban eltöltött időnek a nyugdíjba való köte­lező és azonnali beszámítása az átlépő tisztvi­selők szerzett nyugdíjigényeit biztosítja. Az át­vétel alkalmával már betöltött szolgálati idő és a nyugdíjba beszámítandó fizetés után szerzett igényeknek a 15. §-ban való feltétlen biztosí­tása természetszerűen maga után vonja a 16. §. intézkedéseit, mely szerint a tisztviselő ezen beszámítás folytán az egyes vármegyei szabály­rendeletek értelmében netán fizetendő díjjal meg nem terhelhető. 18-19. §. Ezen szakaszok az általános indokolásban említett magasabb minősítés iránt intézkednek. 20. §. Ezen szakasz a pénztárak és számvevősé­gek felállítása iránt intézkedik. Az ajánlásra vonatkozó intézkedés azért szükséges, mert ezen betöltés alá kerülő állások első sorban az ott beszüntetendő állások folytán a pénz­ügyi tárca tisztviselői sorából töltendők be. 21. §. A 21. §. abbeli intézkedése, mely szerint a törvénybe életbe lépte alkalmával törvény- hatósági szolgálatba lépő tisztviselőktől csak az eddigi minősítés kívántatik meg, abban leli in­dokát, hogy egyrészt a volt vármegyei tisztvi­selők eme ismereteiket úgyis gyakorlatilag már elsajátították és igy indokolatlan lenne őket ujabbi minősítés megszerzésére kötelezni, más­részt ezen magasabb minősítés már ez alka­lommal való kötelezővé tétele esetén könnyen megeshetne, hogy a pénzügyi tisztviselők sorá­ból nem akadna elég pályázó és igy e törvény életbe lépte folytán a pénzügyi tisztviselők kö­rében nagyobb és igy nehezebben kiegyenlít­hető létszámfelesleget eredményezne. 22. §. A pénzügyi tárcánál e javaslat értelmében 1125 állás lévén beszüntetendő, mig a törvény- hatóságoknál csak 914 állás szerveztetik és igy a pénzügyi tárca keretében összesen 211 tiszt­viselő vállik feleslegessé. Minthogy ezek vég­leg kinevezett tisztviselők, s méltánytalanság volna úgy, mint az az 1902 évi III. t.-c. végre­hajtása során történt, tisztviselőket rendelke­zési állapotba helyezni, annál is inkább, mert a pénzügyi tárcán belül már csak vagy 450 volt vármegyei tisztviselő működik, miért is az azelőtt volt állami tisztviselők sorából is na­gyobb számú tisztviselőre van a mostani szer­vezés során szükség és igy bajosan lenne ujabbi sérelmek nélkül megállapítható, ki he­lyeztessék rendelkezése alá. Ezek alapján sok­kal célszerűbbnek mutatkozik a jelen szakasz­ban foglalt intézkedés. A számfeletti 211 állás­ból 136 (járási számvevői) állás mai napig sincs betöltve és igy tényleg csak 75 állás marad számfelettinek; — tekintve, hogy a megürülő állások betöltésének felfüggesztésével a létszám felesleg a legrövidebb idő alatt elenyészthető lesz ezen ujabbi rendszerváltoztatás sokkal ke­vesebb rázkódtatással fog járni, mint az 1902. évi III. t.-c. életbe léptetése, mely alkalommal a rendelkezési állapotban eltöltött évet is bele­számítva több mint 13/i éven át a vármegyei tisztviselők előmenetele felfüggesztetett volt és akkor is az átvett tisztviselőknek több mint 40%-a a vármegyénél viselt rangjánál alacso­nyabb fizetési osztályba soroltatott s valameny- nyien olykép rangsoroztattak, hogy előmenete­lük tulajdonkép további 6—7 évre felfüggesz­tett. A jelen törvényjavaslaton alapuló rend­szerváltozásnál az előmenetelnek a létszám fe­lesleg elenvésztetbetése folytán szükséges fel­függesztése alig egy félévig fog tartani, mely­nek hatása az állásoknak a fizetési osztályok között úgyis szükséges igazságosabb felosztása által könnyen teljesen elenyésztethető. 23. §, Ezen szakasz intézkedései a törvényjavas­lat természetes folyományai. 24-26. §, Az ezen törvényjaváslatból kifolyólag ne- táni felmerülő vitás személyi járandóságok fe­letti döntés a kir. közigazgatási bíróság hatás­körébe való utalása az 1896. évi XXVI. t.-c, intézkedéseinek megfelelőleg történik, nehogy ily esetekben a tisztviselők panaszemelési jo­gukból megfosztassanak, mint az az 1902. évi III. t.-c-ből kifolyólag történt. Ezen törvény életbe léptetése idejét a ja­vaslat 26. §. azért kívánja 1907. évi január hó elsejével megállapítani, hogy egyrészt a jelen­legi állapotoknak mielőbb vége vettessék, más­részt úgy a törvény végrehajtása iránti intéz­kedések mint a 7. és 10. §-aiban felsorolt uta­sítások kiadása ezen időre eszközölhető’s végre a törvény mielőbbi végrehajtása az ez alapján elintézendő személyi kérdések gyors megoldása és az előmenetel felfüggesztésének mielőbbi megszüntethetése is kívánatossá teszik. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság aug. 10-én ren­des havi ülést tartott Dr. Falussy Árpád vm. főispán elnöklete alatt; jelenvoltak Ilosvav Ala­dár vm. alispán, Domahidy Sándor, Jékey Zsig- mond, Kende Zsigmond, Luby Géza, Nagy Béla választott bizottsági tagok; Kacsó Károly ép. hiv. főnök, Jákó Sándor kir. alügyész, Barthos Zsigmond pénzügyigazgató helyettes. Sprenger Ferencz tanfelügyelő helyettes, Ilosvay Ferenc árv. elnök, Dr. Serly Gusztáv t. főorvos, Dr. Schönfflug Richárd t. főügyész, a vm. főjegyző és előadó aljegyzők. A főispán a bizottság üdvözlése után az ülést megnyitja és indítványozza, hogy Gr. Bert- hold Arthur és Böszörményi Sándor biz. tagok­nak igazolatlan távolmaradását, valamint Ne- mestóthy Szabó Antal, Szuhányi Ödön és Sántha Kálmán biz. tagoknak az alispán által igazolt távolmaradását a bizottság jegyzőkönyvbe ve­gye, amit egyhangúlag el is fogadtak. Az alispáni havi jelentés különösebb, — itt említésre méltó adatokat nem tartalmaz; — a községi bizottságnak II. félévi jelentéséből idézzük azt, hogy a közelmúlt absolut korszak tapasztalatai az 1886. évi 21. t.-c. (törvény ha­tóságokról:) és 1902. évi III. t.-c. (pénzkezelés és számvitelről: hiányaira reá mutattak az irányban, hogy azon törvények a vármegyei önkormányzat s igy az országos alkotmány vé­delem kétségtelen fedezetéül nem szolgálnak, tehát pótlásra, kiegészítésre vannak utalva ; igy lenne módosítandó még a kivándorlási törvény, mert sok, katonaköteles korban levő ember kivándorol s legtöbbnek körülbelül a kivándor-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom