Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-08-11 / 32. szám
32. szám. 3-ik oldal. Aki nem olvasta is a cikkel, elképzelheti, milyen kommentárokkal kiséri egy huladópárli lap ezt az állítólagos miniszteri intézkedést. A dolognak pedig épen a megfordilottja igaz. Falussy Árpád még budapesti ügyvéd korában, évekkel ezelőtt nyert előmunkálati engedélyt a nagykároly—margiltai vasútra s mint szatmárvármegyei földbirtokos igyekezett az ezen több nagy vidék létérdekét képező vasúti vonalat létesíteni. A mint pedig főispán lett, noha erre semmiféle törvény sem kötelezi, önmagától sietett megszüntetni az előmunkálati engedélyezési viszonyt, nehogy a legtávolabbról is az a színezete legyen a dolognak, mintha főispáni állását akarná felhasználni a vasút ügyének előmozdítására. Az erről szoló miniszteri intézkedés következőleg szól: »Kereskedelemügyi m. kir Miniszter 18713. szám. Méltóságos Dr. Falussy Árpád főispán urnák Nagykároly. Folyó évi junius hó 28-án Dr. Farkas Imre budapesti ügyvéddel együttesen benyújtott felterjesztésében tett azon bejelentését. hogy a bihari h. é. vasutak Margittá állomásától Kécz, Szalacs. Pér, Érendréd, Den- geleg, Iriny, Portelek, Yerend és Mezőterem községek határain át, a m. kir. államvasutak Nagykároly állomásáig vezetendő rendes nyomtávú gőz- vagy molorüzemü helyiérdekű vasútvonalra kiadott előmunkálati engedélyt Ni él Lóságod dr. Farkas Imre budapesti ügyvédre ruházta át, ezennel tudomásul veszem. Budapest, 190b julius hó 8-án. A miniszter helyett Szte- rénvi, államtitkár.« Ilyen alaposan és jóhiszeműen rágalmaznak a haladópárti lapok. Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1906 augusztus hó 5-ik napján d. e. 10 órakor Debreczeni István polgár- mester elnöklésével a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott, melyről a következőkben számolunk be: 1. A Diósi Sándorral kötött vásárvám bérbeadásáról szóló szerződést jóváhagyták. A szerződés szerint Diósi Sándor 1907-től 1912-ig terjedő évekre fizet 15812 koronát, vagyis 1312 koronával többet, mint előde. 2. A piactakaritási dij bérbeadásáról szóló szerződést ugyancsak jóváhagyták, melynek értelmében Diósi fizet 10552 koronát. 3. A kir. tanfelügyelő megkeresésére az iparos tanonciskola fejlesztése tárgyában azt határozták, hogy helyiségről a város gondoskodik, de párhuzamos osztályok felállítására segítséget kérnek az államtól. 4. A vallás és közoktatásügyi miniszter leiratára a gimnáziumban az egészségtanári állás felállítását elhatározták Mivel azonban e célra csak 400 korona áll rendelkezésre, ezen állás betöltésére képesített orvos híján egyelőre nincs kilátás, a városi tiszti orvost bízzák meg az állás betöltésével. Mindazon által pályázatot hirdetnek és mihelyt képesített orvos pályázik, őt bízzák meg ez állás beltöltésével. 5. A közgyűlés legélénkebb vitája a gimnáziumi tanári kar azon kérelménél fejlődött ki, melyben az irodai és tanszeráltalánynak évi 1400 koronáról 2400 koronára való felemelését kéri. Csipkés András azzal az indokolással, hogv a múlt évben még az 1400 koronát sem használták fel egészen, a kérés elutasítása mellett van. Dr. Serly Gusztáv felemlíti azt az utóbbi években tapasztalt jelenséget, hogy a tanulók száma rohamosan csökken, mindazonáltal az átalány felemelését javasolja. Ezzel belekerült a vitába a nem épen idegen, de a kérdéshez szorosan nem tartozó elem. A következő szóló, Dr. Kovács Dezső aztán szigorúan disztingválja a kérdést. Két részre osztja: általánosra és speciálisra. A kérdés általános részének körébe tartozik az a jelenség, hogy Nagykároly város társadalmának bizonyos körei és a városunkban 150 éves múlttal biró és mindenkor hazafias és kulturalis missiót teljesítő Piarista rend között utóbbi időben súrlódások merültek fel, mely súrlódásokat a hatóságnak simítania kellene, nem pedig még érdekesebbé tenni. Egyesek hibájáért nem lehet az egész testületet felelőssé tenni és elitélni. A kérdés speciális részéhez pedig a tanárikar jelen kérelme tartozik, melyet föltétlenül teljesítenünk kell, annál is inkább, mivel ez közös célnak elérését, az iskola niveaujának emelését célozza. Az általány emelésére 1 feltétlenül szüksége van a gimnáziumnak. A múlt évi 485 K maradvány is épen azért volt, mert nem volt elegendő egy bizonyos célra és az ez évi általánynyal kiegészítve használják majd fel. Debreczeni István polgármester kijelenti, hogy az egyébiránt feltétlen tisztelet érdemrő Piarista rendnek az utóbbi években voltak itt hibás tagjai. Épen ezen tagok ellen volt kifogása a tanácsnak. Az egész testület, az egész rend ellen soha sem volt kifogása s e tekintetben a tanács álláspontja félreértetett. A 485 korona mull évi maradványra megjegyzi, hogy az azért volt, mivel a gimnázium január 1-ig nem kap átalányt, a mire az iskolai év első felében, vagyis szeptembertől—januárig is szüksége van, azért kell az előző évről maradványt hagyni. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a tanácsnak azzal a javaslatával szemben, hogy az átalány évi 2000 koronára felemeltessék, a jogügyi és pénzügyi bizottságnak az átalány felemelését megtagadó javaslata lett 5 szótöbbséggel elfogadva. Tudomásunk van róla, hogy több képviselőtestületi tag a kérdés meg nem értése miatt ellenkezőleg szavazott, mint a hogy akart; a mint értesülünk ebből az okból ez a kérdés a szeptemberi rendes közgyűléseié lesz ismét terjesztve, a mikor bizonynyal jobban meggondolják a határozathozatalt a városi képviselők. 6. A városi a) kezelő és segédszemélyzet, b) Grázel István dijnok, c) kézbesítők, hajdúk és közegészségügyi szolga fizetésük javítását kérték. Komódi/ Lajos hivatkozva a már úgyis 90 7ft-os pótadóra, a kérelem elutasítása mellett van. Csipkés András tekintettel a kevés fizetésre, a nagy drágaságra, a nehéz megélhetésre, megszavazza a fizetés-ja- vitást. Kalina Ferenc és Orosz Lajos szintén ez értelemben szólalnak fel. Nagy Antal szintén ajánlja a fizetés- javitást, de nem lakbér-pótlék címén. Mert ez esetben a többi városi hivatalnokok és alkalmazottak is jogosan kérhetik ugyanezt. Debreczeni polgármester a pénzügyi bizottság javaslata mellett szólal fel, mely szerint lakbér címen adják a fizetés javítást. A képviselőtestület ily értelemben határozott. 7. Az 1905. évi gyámpénztári számadás megvizsgálására vonatkozó törvény- hatósági bizottsági határozatot tudomásul vették. 8 Sóvágó Antal nagykárolyi lakos kérelmére vonatkozólag a foglalkozást közvetítésről és cselédszerzésről alkotott szabályrendelet módosítása iránt, a jogügyi és pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el a közgyűlés, mely szerint az engedélyek száma 5-ről 7-re emeltessék. 9. Lévay Béla és társai kérelmére vonatkozólag azt határozták, hogy a Ves- selénvi-u., Rákóczi-u„ Vaday-köz aszfalt járóval látandó el. 10. Csőkör Ferenc és társai a Pe- tőfi-utca szabályozási vonalának újabb megállapittatása iránt kérvényt adtak _________SZ ATM ÁR VÁRMEGYE. be, melyre vonatkozólag elfogadták az építési és pénzügyi bizottság javaslatát, mely szerint az eddig megállapított vonal fenntartandó. 11. Hosszú vita fejlődött ki az utcák kikövezése sorrendjének megállapításánál. A legtöbb képviselő azt az utcát ajánlotfa kikövezésre, a melyben lakik, a melyhez érdek fűződik. A polgármester kijelentette, hogy az összes utcák egyszerre való kikövezése csak a pótadó emelésével volna elérhető, azért a pénzügyi bizottság javaslatát ajánlja elfogadásra, mely szerint a 3 év alatt a következő utcákat köveznék ki: 1907-ben a Tompa-utcát, 1908-ban a Csokonay és Kishajduváros-utcákat. 1909-ben a Deáktér és Hétsastoll-utcákat. A többi utcákat később. A képviselő tesület elfogadja. 12. A kereskedelemügyi miniszter leiratára a vasúti hozzájáró út ügyében azt határozta a képviselőtestület, hogy a kérdést hagyják függőben addig, inig tisztázódik a kérdés, hogy meddig tart a városi ut és mennyi belőle a vasút tulajdona. 13. Bordás Imre a lövöldékért bérletéből az 1906. év végével kibocsátta- tását kéri. Roóz Samu hivatkozva a vá- sárvámbérlők hasonló irányú kérésére nem tartja a Bordás kérelmét teljesíthetőnek. Kán István azt mondja, hogy nem kell Bordást kiengedni a bérletből, hanem a Lövölde-kertet kell szépíteni és a közönség részére élvezhetővé tenni, akkor majd a bérlő is megél benne, a városnak is jelentékeny jövedelem többlete lesz belőle. Vetzák Ede szerint ki kell engedni Bordást a bérletből mint, a ki a lövölde bérletére alkalmatlan és olyan embernek kell adni a bérletet, aki képes lesz a Kun által említett eredményt elérni. Többek felszólalása után Bordást a bérletből kibocsátották. Még übis György, Kukucs Lajos és Bőhm Linka illetékességi ügyét intézték, el majd a pénztárvizsgálatok eredményének bejelentése után véget ért a közgyűlés. Tudvalevő, hogy Nagy Sándort, a november 6-iki installáció szomorú emlékű hősét a vármegye törvényhatósága csupa méltányosságból nyugdíjba küldte, a helyett, hogy miként megérdemelte, szabad folyást engedett volna a fegyelmi eljárásnak. A kik akkor Nagy Sándor kímélése mellett kardoskodtak, azzal a »25 éves buzgó, kiváló, eredményes tisztviselői mulU-tal indokolták álláspontjukat, a melyet Nagy Sándor büszkén mond a magáénak. — Mi mindig tudtuk és hirdettük, hogy ez a felfogás a lehető legsúlyosabb tévedés. Tudtuk, hogy Nagy Sándor úgy elméleti képzettség, mint gyakorlati működés szempontjából a vármegye leggyöngébb tisztviselője, — ámde, hogy hivatali kötelességei teljesítése tekintetében két és fél évtizeden át annyira hanyag lett légyen, mint a minőnek most bebizonyult, ezt még mi sem hittük volna róla, a kik pedig a nagy közönség által legjobban kiemelt »vízjogi« működésének valóságos belső értékét legjobban ismertük. Úgy áll a dolog, hogy Nagy Sándor hivatalának átadása alkalmával, kitűnt, hogy 74, mondd hetvennégy különböző kihágási ügy elévült nála tisztán és kizárólag az ő hanyagsága okából. Ma még meg sem állapítható, hogy a hivatali állás kompromitá- lásán kívül mennyi kár éri ebből a példátlan mulasztásból a vármegyét és az egyes feleket. Ezt majd csak annak a fegyelmi eljárásnak a lejáratása után lesz lehetséges megállapítani, a melynek Nagy Sándor elleni haladéktalan megindítását a leghatározottabban követeljük. Ki fog tűnni ebből a fegyelmi eljárásból az, hogy azok, a kik Nágy Lászlót az abszolutizmus szolgálatába követték, méltó társai voltak neki köztisztviselői működésében is.
