Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-01-20 / 3. szám

3. szám. 3-ik oldal. teljes hiábavalóságát. — Hogy tehát a jegyző az ellentállásban sikeresen vehessen részt: a kö­zönségnek őtet is erkölcsi és anyagi kárpótlással ■kell biztositáni, mint a vármegyei tisztviselőket. A községenkínti ellentállás szervezése ér­dekében sorra idézem az idevágó törvénysza­kaszokat : az 1886. XXII. t.-c. 30. §-a szerint: „a kormánynak és törvényhatóságnak s ezek illeté­kes közegeinek, az állami és törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó rendeletéit, valamint fegyelmi ügyekben hozott jogerőre emelkedett határozatait a község vita tárgyává nem teheti, és föltétlenül végrehajtani kőteles.“ De ha a kormány az önként fizetett adók elfogadását rendeli, a vármegye pedig ugyanazt eltiltja: akkor a községnek mégis vita tárgyává kell tenni a kétféle rendeletet, és annak végre­hajtását rendelni el, a melyik a község alkot­mány tiszteletének megfelel; — az iránt nem lehet kétség, hogy a községek képviselőtestületei a vármegye határozatát és az országgyűlés jú­nius 2i iki határozatát fogják követni; — igen, de akkor vét a község a kormány ellen, s a kormány hozzányúl az 1886. XXII. t.-c. 61. §-hoz, a mely szerint: „ha valamely község képviselőtestülete oly el­járást követ, mely az állam érdekeit, vagy a község jólétét veszélyezteti, a belügyminiszter, a törvényhatóság előterjesztésére, vagy meghallga­tásával, a képviselőtestületet feloszlathatja, és a megye utján az ügyek időközi vezetése iránt intézkedik stb.“ Az bizonyos, hogy a kormány a képviselő- testület ellentálló határozatából az állam érdekeit és a község jólétét veszélyeztető eljárását ma­gyarázza, tehát feloszlatja a képviselőtestületet; hogy pedig cselekménye törvényes színezetű le­gyen : hát meghallgatja előzetesen a főispántól, a tiszteletbeli főjegyzővé kinevezendő főispáni titkárból és a pénzügyigazgatóból álló várme­gyei közgyűlést, és ugyanezen vármegye utján intézkedik a községben az ügyek időközi veze­tése iránt, — rendelkezik tehát a főispán és a pénzügyigazgató; — az elöljáróság: biró, jegyző stb. nem teljesiti a rendeletet; — erre a főispán felfüggeszti az elöljáróságot, mert a községi elöljáróság tagjai ellen az 1886. XXII. t.-c. 91. §-a értelmében : „a fegyelmi eljárást elrendelheti a főszolgabíró, az alispán, a közigazgatási bizottság, a törvényható­sági közgyűlés és a főispán.“ az 1886. XXI. t.-c. 65. §-a értelmében ugyanis a főispán csak a törvényhatósági tiszt­viselőket mozdíthatja el állásukból, de a községi tisztviselőket nem mozdíthatja el, hanem azok ellen csak fegyelmi eljárást rendelhet el; az 1886. XXII. t.-c. 92. §-a értelmében: „a fegyelmi vizsgálatot a főszolgabíró, vagy meg­bízásából a szolgabiró .........teljesiti.“ A fegyelmi eljárás kellemetlenségeitől a jegyző kivételével az elöljáróság tagjai megmene­külhetnek, ha be sem várják a fegyelmi eljárást, hanem a törvénytelen rendelet vétele után nyom­ban lemondanak állásukról; — a jegyző nem mondhat le, mert neki szüksége van a hivata­lara, a miből élnie kell; — tehát a jegyzőnek végig kell szenvedni a felfüggesztés és fegyelmi eljárás gyötrelmeit. Csak éppen lakni benne nem lehet. A Tatijánya boudoirját Túlsók Heliotrop önti el, S ez onnan van, mivel Mielőtt generálisné lett, S még nem tudá, hogy mi az élet, Azt hallá egy nőegyleti tagtól, Hogy a férfi bolondul e szagtól. .. Szőnyeg is volt, a melyről írva van, Hogy elnyeli a léptek zaját, S a méltóságos kissé blazírtan Ábrándozásnak adja magát. Minden boudoirhoz, a hány, Kell egy sikkes, diszkrét szobalány, Ebből a fajtából egy példány ím belép, Ezüst tálcán hozva a Jenő névjegyét. A mi most jön, az a főjelenet, Anyagin rögtön bemenet Látszott, hogy ő most az elavult, Halottaiból feltámadt »múlt«. A helyét rögtön meglelé, Oda borúit a lábai elé, És kérte, mint egy gyermek, sírva, Hogy ha már úgy vagyon megírva, Hogy jobb keze a generálisé lett. Hallgassa meg őt is, mint a szárnysegédet,.. Tatijánya csöndes, mint egy halotti tor, Az arcán bú van és szigor; »Uram! ha engem gyanúsít, Rögtön kilóditja a kapus itt . .. Szerettem önt, nem mondom, régen, Míg partie-számba ment a vidéken, De láthatja, hogy jobb akadt, S az esemény csak új adat Ahhoz, hogy egy pár női szív Két srófra jár, s csak addig hiv, SZATMÁR VÁRMEGYE. Az 1886. XXII. t.-c. 84. §-a értelmében: „az időközben végleg megürült állások szabály­szerű tisztujitás, illetőleg kinevezés, az ideiglene­sen megürült állások helyettesítés utján töltet­nek be. A helyettesítést a kör — illetve községi jegyzőre nézve a főszolgabíró eszközli; — a többi állásra nézve a helyettesítés a képviselő- testület jogkörébe tartozik, melynek közgyűlése ez alkalommal a főszolgabíró vezetése alatt tartatik.“ Itt aztán a kormány, illetőleg a főispán szorult helyzetbekerül, és pedig többféleképen: — ha ugyanis előzőleg feloszlatta a képviselő- testületet, akkor az elöljáróság tagjait nem tudja megválasztatni, mert nincs a kijelölésre illetékes testület; — tehát kivágta maga alatt a fát; — a képviselőtestület megalakítása pedig tudvalevő­leg a választók névjegyzékének elkészítésével, a választási és igazolási eljárással stb. hosszabb időbe kerül, mely a főispán türelmét nagy mér­tékben igénybe venné; — akár van képviselő- testület, akár nincs, és a főispán akármilyen módon kísérli meg az elöljárói állások betöltését, semmire se tud menni, mert: az 1886. XXII. t.-c. 73. § a szerint: „elöl­járóvá választathatik minden 24 eves és nagy­korú honpolgár, a ki a községi választó és a 75. §-ban elősorolt kivételek alá nem esik,“ — de az 1886. XXII. t.-c. 36. §-a értelmében: „Községi választó: a., minden 20 évet betöltött községi lakos, ki saját vagyonától vagy jövedel­métől az állami adót a községben már két év óta fizeti: stb.“ Tehát községi elöljáróvá nem választható más községbeli lakos és nem lehet Piripóesról tiszteletbeli községi elöljárókat kinevezni; — itt érvényesül aztán tényleg a közönség csöndes el- lentállása, ha t. i. egyetlen választó sem jelenik meg a választáson, egyetlen községi lakos vá­lasztó sem vállal hivatalt és ha a képviselőtestü­let nincs feloszlatva, a képviselőtestület megta­gadja a jelölést; — ezen esetben vissza kell fo­gadni, illetőleg meg kell hagyni a lemondott elöljáróságot állásában ideiglenesen, azzal, hogy a mennyiben ez az elöljáróság éppen azért mon­dott le, mert nem akarja végrehajtani a főispán rendeletét, — hát ennek a törvénytelen rende­letnek végrehajtását tőle nem követelhetik: — másként nem lehet: — mert egyéb ügyeket mégis csak intézni kell a községekben is; — de ha csak igy lehet: akkor nem érdemes a haj­szát meg se kezdeni. Rendes időben csak 4 bírói állás elfogadá­sára lehet valamely községi lakost kényszerí­teni ; — ugyanis: az 1886. XXII. t.-c. 71. §. értelmében: „a bírói hivatalt csak rendkívüli akadályoztatás ese­tén lehet visszautasítani, s a megválasztott köz­ségi lakos 100 írtig terjedhető büntetés súlya alatt legalább egy évig viselni tartozik hivatalát,“ tehát csak a megválasztott, nem a főszol­gabíró, vagy éppen a kerületi főnök által kije­lölt egyén, a kire senki sem szavazott, — szorítható birság fizetésével is az állás elfoga- gására; —- és ezt a bírságot nem szabhatja ki sem a főszolgabíró, sem az alispán, se a főis­pán, se a miniszter, arra az egyénre, akit a köz­ségi választók nem választottak meg: — az ugyan megtörténhetik, hogy a kerületi főnök a felfüg­Míg nem jön el a kopasz bácsi, Ki az érzésnek azt mondja: »ácsi!« Kitől nem érkezik sok epedő levél, S ki nem vall. mert helyette pénz beszél. Nem tudom, hogy önnek ez elég-e, Uram, köztünk mindennek vége.« Jenő zavartan nézeti szerteszét, De közben a kettes számú szárnysegéd A másik ajtón, mely az irodába vezet, Magán kihallgatásra jelentkezett. Jenőnk tehát most elbocsátva volt, Az égen megjelent a hold, u már ilyet sokat és nem egyet látott. Vigyorogva nézi a bolond világot. Látta hősünk, bogy itt nincs mit kereskedni, S gondolá, hogy jó lesz megint útra kelni. Ne fáraszszuk soká, eleget ödöngött. Bejárattuk vele kétszer a földgömböt, Pihenjen meg végre, jöjjön haza szegény, Hadd legyen belőle kaszinó agglegény. Hadd szidja a spricert, pincért, sültet, tortát, Ezzel mulat, kinek végzete ily sort ád. Leszneki is újra kaszinói tag lett, Visszavették egy kis vezekelés mellett; Egy kaszinó-estén, hol dámák is voltak, Találkoztak együtt, mint feltámadt holtak, Anyagi s Leszneki, a két régi barát, Kiktől elcsíptek két Lárifári arát; A két sógor, a ki szépen hoppon maradt, Bánatában sűrűn ázik a két garat, S mire minden táncos holtig ki van állva, S a mamákra rászállt a hajnalok álma, Mindketten be voltak csinosan pipálva, Huzatták őrülten, nagy a szivük búja, Hogy a cifra szűrjük mindennek tanúja . . . De most Leszneki kérd, rámutat két urra: gesztett jegyző helvére kinevezett helyettes jegy­zőt leszavaztatja az általa bírónak jelölt egyénre, és ezzel az egy szavazattal megválasztott bírót, — ha ez az állást nem fogadja el, — megbír­ságolja, — csakhogy ez az egy szavazat nem érvényes; — mert a helyettes j gyző ebben a minőségben csak a képviselőtestület közgyűlésén bir szavazati joggal, de az elöljárók választásá­nál szavazati joga nincs, mert a választók név­jegyzékébe nincs felvéve, mert nem községi la­kos és mert két év óta a községben adót nem fizet; továbbá: csak a bírói állás visszautasítása jár a megbírságolás veszedelmével; — minden más elöljárói állást vissza lehet utasítani a nél­kül, hogy e miatt büntetéstől kellene tartani; — aztán meg visszautasítani is csak akkor le­het, ha a képviselőtestület kijelöl és a közönség megválaszt valakit. Ezek szerint tehát a jegyző kivételével a többi községi elöljárók állása, illetve helyzete eléggé biztos és kényelmes, nem kell tartaniok a „kimondhatatlan nyomor és szenvedésétől. A jegyző azonban ki van téve mindazon megpróbáltatásnak, amelyeknek a vármegyei tiszt­viselők ki vannak téve azzal a csekély külömb- séggel, hogy a jegyzőt a főispán nem mozdít­hatja el azonnal, hanem be kell várnia a vizs­gálat lefolyása után hozandó fegyelmi határoza­tot; — de hát akármilyen irányban vezeti is a szolgabiró ellene a vizsgálatot, az holt bizonyos, hogy a főispánból tb. főjegyzővé kinevezett fő­ispáni titkárból és pénzügyigazgatóból, meg ki­rályi ügyészből álló közigazgatási bizottság, — ez a törvényhatósági fészekben kiköltött állami kakukfiók, — bizonyára elcsapja, sőt még az 1879. V. t.-c. 480,481,484. §§. alapján bünperbe is foghatja, három hónapig terjedhető fogház­zal vagy három évig terjedhető börtönnel s egész életére való hivatalvesztéssel büntettetheti. Ennélfogva a községi és körjegyzőket is ré­szesíteni kell olyan teljes kártalanításban, mint a milyenről a vármegyei tisztviselőket is bizto­sítja a társadalom: — mert a jegyzők közremű­ködése nélkül a községenkínti ellentállás nem lesz teljes; — de ha a jegyzők egész vármegye- szerte, sőt országszerte, nemcsak részt vesznek az ellentállásban, hanem kártalanításuk biztos re­ményében, a községekben azt ők magok szerve­zik, akkor a válságnak gyorsabb megoldása fog bekövetkezni. A nagykárolyi járás jegyzői a napokban már tartottak értekezletet s ennek határozatából kifolyólag kibocsátandó meghívásra a vármegyei összes jegyzők rövidesen mindnyájan összejön­nek és meg fognak állapodni követendő maga­tartásukra nézve. Én ezúttal nem akarok irányt szabni a vármegyei jegyzők értekezletének, mert tudom, hogy minden jegyző ismeri kötelességét, minden irányban; — csak a közönségnek és a várme­gyei törvényhatóság alkotmányvédő bizottságá­nak figyelmébe ajánlom ezeket, a miket itt le­irtam' Néma Lajos. Egy adat. A kutyakorbács félelmetes for­gatói harcra készült lapjuknak az uj »Szatmár- megyei Közlöny«-nek 3-ik számában azt is Ír­ják a többek között, hogy a renitens tisztvise­»Ki az a két csámpás, szomorú figura?« A mint ezek négyen egymásra találtak, Másnap délig aztán többé el se váltak. Mert a két úr senki más, A generál és a dzsidás. A két agglegénynek szintén jó kedve tett, Mert a két férj közölt velük részleteket; Nem is tudják, szivük valamikor fájt-i? Kellenek is nekik Láriné babái. Nem így gondolkozik ám négy-öt hadsegéd, Imába foglalják Tatajánya nevét, S egyetlen mosolyért, melyet Olga ad, Térdenállva eseng egy szolgahad, A békén osztozó tiz boldog dzsidás, Kérem, ez nem nagyítás. Egygyel ép most táncol, kilenc pedig várja, Mikor ér hozzája 9/io*e^ párja .... Hogy még mindig megvan, Ön tán nem is hinné, Ott van az estélyen Vén Lárifáriné. Kegyetlen felvitte az Isten a dolgát, Boldogan nézi most Tatajányát s Olgát; S a mint elkábúlva az elegáns körtől, Nézi, hogy két lánya milyen szépen fllörtöl, Mintha ifjúkora jönne vissza csak egy szóra, Szép asszony volt ő is, magunk között szólva... A szereplők tehát ismét együtt vannak. A ki únta magát, tanácsoljuk annak, Jöjjön el nyugodtan jövő szilveszterre, Nem regélünk többé, esküt teszünk erre. Es most eltávozunk, lobogtatva kendőt, Kívánunk sok számos boldog új esztendőt. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom