Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-01-20 / 3. szám

4-ik oldal. •

SZATMÁRVÁRM EG Y E.

3. szám.

lök az »ellenállás« nagyobb dicsőségére egyre másra maradoznak el hivatalaikból. írják bizonyosan csak azért, hogy a 2-ik számban közölt azon hiteles ferdítést igazolják, hogy a közigazgatási bizottság ülése elől alispánhelyettes főjegyző és előadói elmenekültek. Köztudomású tény szerint az ülés helyét tudató hajdú felhívásával minden kifogásolt tisztviselőt helyén talált s tudomást véve az értesítésről, köteles- szerüleg nem jelent meg egyik sem az ülésen s hogy az »ellenállás« védőcime alatt sem maradoznak el hivatalaikból, igazolja a köz- igazgatási bizottság ülései elé kimutatott tevékenységi táblázat, mely szerint az alispáni hivatalnál november hóban fenállott 963 hátralék január 1-sejére 607-re apadt, dacára annak, hogy szintén köztudomás szerint épen a hivataluk magaslatán álló. megdicsért gutgesinnt tisztviselők voltak az egész időszak alatt azok. a kik munkaasztaluknál alig időztek.

Egy adat csak s egymagában mennyire igazolja a korbács csattogtatással támogatott igazmondást; ha minden állítás ilyen megbízható, gratulálunk és üdvözöljük az önérzetet mely a legérdektelenebb elfogultság nélkül szólal meg a lap majdnem minden sorában.

Egy haladópárti újságról.

A Nagykárolyban megjelenő »Szatmár- | megyei Közlöny« a múlt év végén 31-ik évfolyamát fejezte be. Ezen harmincegy évből harmincat társadalmi és szépirodalmi feladatoknak szentelt, — sem nem jobban, sem nem rosszabbul, mint az átlagos vidéki lapok. Harmincegyedik évfolyama már jelentékeny részben a politikának volt szentelve. Többször megemlítettük lapunkban, hogy politikai kérdésekkel foglalkozni az 1848. XVIII. t. c.-ben meghatározott kaució nélkül tilos s igy talán nekünk is van némi részünk abban, hogy t. laptársunk e hó 14-től kezdve kauciós politikai lappá alakult át. Az oroszlán rész azonban az átalakulásban bizonyára még sem a mienk, (mert hiszen a sajtóügyi közvádló a jelen politikai viszonyok között ezentúl is épen úgy szemet hunyt volna, mint a hogy egy éven át tette,) — hanem a Kristólfyé és Nagy Lászlóé. Kristóffy távol tőlünk, budavári rezidenciájában bizonyára azt hiszi, hogy Szatmárvármegye közönsége ma is olyan könnyen kezelhető, mint volt 1904 végén, a midőn az ő főispán- sága alatt nagy többséggel szavazott bizalmat a Tisza-kormánynak a november 18-iki csínyért, — Nagy László pedig »beiktatása« óta teljesen el lévén zárva a vármegye közönségével való érintkezéstől, utolsó eszköz gyanánt a sajtó ulján kiván hatni azon vármegyére, mely egy-két év előtt igen kevés kivétellel feltétlen hódolója volt az ő mindig személyes összeköttetésekre és érdekekre alapitolt alispáni kormányzatának.

Elvitázhatatlan, hogy a tollat Nagy László mindig avatottan forgatta, — különösen ha nem hivatali szakmájába tartozó dolgokról kellett irni, — jelen, elhagyatott állapotában van ideje is bőven, — ha nem is használ, ártani már bizonyára úgy sem árthat — gondola magában, — átalakította a Sz. K.-t politikai lappá, megírta s útnak bocsátotta első számát. A kik nevezetes »tizenhat évi alispánsága« idejéből ismerjük a Nagy László eszejárását, stylusát, szókötését, kétséget fenn nem hagyó módon megtudjuk jelölni a lap mindazon cikkeit, melyek az ő legsajátabb alkotásai s ilyenek igazán nagy számban vannak. Belátjuk, hogy a megyefőnöki állással nem tarthatja Nagy össze- férhetőnek azt, hogy neve a lapon ki is legyen nyomtatva, — ez azonban bizonyára nem téveszt meg sem, minket, sem a nagyközönséget. »A kéz az Ézsaué, de a hang f el tétlenül a Jakabé.«

Lehetséges, sőt valószínű, hogy a Sz. K. a közönségnek hetek, sőt hónapokon át, ingyen lesz küldve. Kötelességünknek tartjuk tehát, kellő tájékoztatás okából a lap bemutató számával kissé részletesebben foglalkozni, noha nem ok nélkül tartunk attól, hogy közönségünknek a tárgy miatt unalmára leszünk.

A politikai lappá átalakult Szatmármegyei Közlönynek külső képe is megváltozott. Eddigi vékony cimbetüit nagy, vastag, a mi lapunkéhoz hasonló betűkből szedette; a főszerkesztő, B. Kováts Béla neve a lap fejére, ellenben a felelős szerkesztő, főmunkatárs és laptulajdonos nevei a szellemi rész végére vannak nyomtatva, beosztása teljesen megegyezik a miénkkel, a vezércikk után entrefdetk, a hírrovatban politikai elmésségek — éppen mint nálunk. Van-e ebben valami célzatosság? — ezt csak az tudná megmondani, a ki jogosan eldicsekedhetnék azzal, hogy teljesen ismeri a Nagy László körmönfont eszejárását.

Első cikk a programra, mely ugyan szokás ellenére nincs aláírással ellátva, úgy hogy nem

tudjuk, a főszerkesztő, a felelős szerkesztő avagy csupán Nagy László gondolatainak kifejezése-e ?

"Függetlenek vagyunk minden politikai párttól és iránytól*. Írja e programúiban a Sz. K. Valóban gondolkodóba ejtő szavak. Mert, hogy minden politikai párttól független legyen egy lap — ez még megjár — in theri, noha in concreto ritkán tapasztalható, de hogy politikai iránya se legyen — ez valóban érdekes újítás. Hogy haladópárti volna, nem is ismeri be a Sz. K.. ámde az a káröröm, mely- lyel az általa jólétinek keresztelt öü-as bizottság állítólagos felsülését tárgyalja, általában az a hang, a melylyel a nemzet óriási többségét képező koalícióról beszél, az a souverain lekicsinylés, a melyben pl. Apponyi Albertet részesíti, nem hagynának fen semmi kétséget az iránt, hogy a Sz. K. vérbeli haladópárti, ha nem volna egy-két bökkenő. így a Rés Szat- marienses cimü vezető cikkben a »szabadelvű párt domináló vezetése mellett meghozott s végrehajtatott —« törvények üdvös intézkedéseiről s az ezek által létrehozott hatalmas alkotásokról ir Nagy László ódái szárnyalásu magasztalást, a mi ugyan nagyon fedezheti az ő megyefőnöki állapota előtti álláspontját, de hogyan egyeztethető össze az ó konzervatív szabadelvű párttal elkeseredetten csatázó szociál-demokrata haladó-pártisággal ? Vigyázat, mert ezért majd megaprehendál Kristóffy Jóska bácsi! Sőt azt hisszük, Bokányiéknak az sem igen fog tetszeni, hogy Nagy László neve egy referádában kétszer is fel van ékesitve a »lázári« előnévvel — holott erre szüksége sincs, mert hiszen az ő magyar nemességét nem kell makói keresztlevelekkel bizonyítani. De van még más szembetűnő momentum is. *llletékes helyen« — Írja a Sz. K. Domahidy István ismert indítványa elleni cikkében — »nem szeretnék, ha egy ilyen országos mozgalommal együtt járó munka és fáradság kárba veszne, miért is újólag annak kijelentésére hatalmaztak fel bennünket, hogy a hercegprímás a válság megoldásába semmi tekintetben sem óhajt befolyni.«

Tehát a Sz. K. fel van hatalmazva kije- téseket tenni arról, mit akar a hercegprímás. Ebből az következik, hogy a magas katholikus j klérussal vannak összeköttetései, mert az már mégsem valószínű, hogy pl. Wellner Jakab vagy Nagy László volna az az illetékes hely, mely a hercepprimás intencióiról tájékoztatja , a helybei »Fremdenblatt«-ot. Tehát a Sz. K. , klerikális allure-ökkel is ékeskedik. — A hírrovatban megint a helybeli ács- és kőműves- | segédeket proletároknak nevezi, a mi lehet ugyan Kristótfy-féle haladópárti felfogás, de a mi rendszeresen dolgozó, rendszeresen fize- ; tett iparos segédeink társadalmi állására semmiképen rá nem illő kifejezés.

Milyen párti hát a Sz. K. ? Haladópárti — Szabadelvű — Klerikális-e ? Nagyon bajos a politikaivá vált lap ezen első számának most ismertetett zűrzavarából kiokosodni, — ámde mi az ellenkező bebizonyulásáig hajlandók vagyunk elhinni, hogy független, pártonkivüli. Körülbelül olyan független és olyan pártonkivüli, mint a milyen képviselőjelölt volt Bay Lajos a múlt héten Nagybányán.

Lényegben igazat adunk t. laptársunknak abban, amit programmjában a vármegyei ügyekről ir. »Vármegyei életünk zűrzavarában képtelen a csak kevéssé tájékozott közönség tisztán látni« mondja a Sz. K. Aláírjuk, ezzel a kibővítéssel: »Vármegyei életünk Nagy László \ Í6 évi alispánkodása által okozott zűrzavarában képtelen a csak kevéssé tájékozott közönség tisztán látni.« — A consequentia, melyet fenti kijelentéséből a Sz. K. levon, kissé homályos, mint általában mindaz, a mit Nagy megyefőnök homályban kiván hagyni. »Ha szanálódnak az állapotok, conciliánsan, ha nem bonckéssel« fogja kezelni Nagy László lapja a vármegyei ügyeket. Ez kissé sodomai izü mondáska, ámde nem tesz semmit. Ha a Szatmármegyei Közlönyt concilianságra határozná is Nagy László, — legyen nyugodtan itt leszünk a bonckéssel mindenkor — mi.

A programm egyéb részei tollhegy-rovatunknak szolgáltatnak tárgyat.

Még abból az időből, a midőn az általa létrehozott, de általa agyon is vágott Kölcsey- egylet estélyein hallgattuk felolvasásait, emlékezünk arra. hogy Nagy László a közönség átlaga által alig ismert "külföldi irók, tudósok idézésével szokta megerősíteni súlyos kijelentéseit. Ez a módszer nagyon jó arra, hogy szembetűnjék a rengeteg olvasottság, de arra is, hogy egykönnyen meg ne lehessen csípni az előadót.

Rés szatmarienses cimü vezető cikkében is hű marad a megyefőnök ezen régi bevált szokásához s két előkelő idegen, Geiserich és Celsus karján jelenik meg előttünk. Az előbbit példa gyanánt hozza fel, az utóbbiból idéz. Geiserich-hez, ki egy mindent összeromboló vandál király volt, minket hasonlít. Gondolkoztunk a hasonlat felett s bizonyos feltételek mellett igazat kell adnunk Nagynak,

ha mi tagadtuk meg ismételten alispán- ságunk idejében a köteles engedelmességet azon közgyűléstől, melynek jóvoltából fénj'es állásunkat s javadalmainkat élveztük,

ha mi voltunk azok, a kiket hazafiatlan, nyílt Tendenciánkért a közgyűlés szeptember 7-én felfüggesztett,

ha mi voltunk azok, a kik október 12-én csak úgy tudtunk szabadulni a másodszori felfüggesztéstől, hogy a legvadabb pressióval olyanokat is leszavaztattunk magunk mellett, a kiket ettől a törvény világos rendelete tilt el, ha mi voltunk azok, a kik november hatodikén, nem merve bevárni a vármegye Ítéletét, a törvény és szabályrendelet alattomos megkerülésével tettünk esküt részben közgyűlés alatt, részben közgyűlés után,

ha mi határoztuk el méltó barátunkkal,' Kristóffyval. hogy télviz idején nem adunk tisztviselőinknek lakásra, táplálékra, ruházatra valót.

ha mi voltunk azok, a kik december 14-én ismételten megkíséreltük útját állani a vármegye Ítéletének,

ha mi voltunk azok, a kik december 28-án csendőr fegyverekkel űztük ki saját házából a vármegye képviseletét,

és ha végül mi vagyunk azok, a kik mindezekért megyefőnökséget, szeszgyárat, dohányengedélyt kaptunk s ha a kamarilla úgy akarja, még miniszterek (!) is leszünk:

ha mindezeket mi tettük, kaptuk és várjuk — akkor igaza van önnek Nagy megyefőnök. mi hasonlítunk Geiserich-hez.

Legyünk tisztában azzal is, ki volt Cel- sus, a kiből az adminisztrátor a következőket idézi:

»Úgy tűntök fel előttem, mint a gunyhók sötét zugaiban nyüzsgők, a mint egyre azt mondjátok egymásnak: A tisztesség, a becsület az emberi természetnek minden nemes vonása, mind-mind a mi számunkra van teremtve, mienk a föld, a viz, a levegő, mert ime, a sors elküldötte közénk »isteni szikrával« megáldott ama férfiát, a ki a társadalom, a politikai élet minden örömeit mi velünk fogja megosztani.«

Hát ez a Celsus az a római bölcsész volt, a ki cynikus csufondároskodásainak kizárólagos célpontjául a kereszténységet és Krisztust választotta. Hogy ez az idézet nagyon tetszhetik Kristóffynak és’ a többi istenteleneknek és hazátlanoknak — ezt elhisszük, de félő, hogy az »apostoli« király a ki a miniszteri kinevezéseket aláírja, nem lesz velünk egy véleményen.

Figyelmet érdemel még Nagy Lászlónak e cikkében azon, ritkított betűkkel szedett kitétele, hogy »a kesergő cikkek nagy áradata a személyes érdekek háttérbe szorulása óta indult meg«.

Ez a burkolt gyanúsítás jelen formájában esetleges célzásként is érthetetlen, de nekünk, a kik minden irányban nvilt sisakkal küzdünk, szokatlan is. Tényeket és neveket kérünk megyefőnök ur, akkor majd megfelelünk érdemlegesen.

*

Lapunk múlt évi 6. számában részletesen felsoroltuk mindazon előnyöket, melyeket Nagy László alispán jogosulatlanul, a vármegye egyenes megkárosításával élvezett és részben még ma is élvez. Erre azt Írja lapjában, hogy az ő magán élete szentélyébe hatolunk.

Mondásnak csinos, de nem gondolja-e megyefőnök ur, hogy egy esküdtbirósági marasztaló verdict sokkal hatásosabb volna ? Ugyan kérjük, próbálja meg, — milyen derék egy kortörténeti fasciculust szolgáltatna az a per a jövendő történet irói számára!

*

Ám hogy teljesen igazságosak legyünk, ne tagadjuk meg a megyefőnöktől az elismerést sem azért, a miért megérdemli.

Csak mi, a kik szintén újságot Írunk, tudjuk méltányolni, micsoda (munka az, ha egy lap összes érdemleges cikkeit egyetlen egy embernek kell megírni. Ennek a feladatnak a körülményekhez képest kielégítően megfelelt Nagy László. Gyakorlott nyelvkezelése, gördülékeny stylusa, le nem tagadható ötletei ha elfogadhatóvá nem teszik is, de annyira a mennyire enyhítik tárgyainak hálátlanságát és magyar szavuk ellenszenvességét. Hogy itt-ott még elírja magát — Istenem. — ez mindnyájunkkal közös, a kik kezdünk valamit. Ha másként nem, a Vészi József oktatása mellett majd csak megtanulja Nagy László az újságírás minden apró csinját-binját is — hisszük, sokkal alaposabban, mint a hogy a közigazgatást megtanulta 16 év alatt.