Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-01-20 / 3. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.- MEGJELENIK IMI I KT ü E UNT SZOMBATON. •Sitrkwztíség és kiadóhivatal: Kölcsey-utca 21. sz. a. Hivatalos órák : minden délután 2-tól—5-ig. —a- Telefon-szám : 9. -e— Hirdetések jntányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. A becsületesek. / i * Nagykároly, jan. 19. (—h.) Végre valahára világosan látunk. Megértük tehát az időt, amidőn tudjuk, hogy kiket kell valóban becsülnünk és tisztelnünk. Ha nem jelentkeznek, talán rájuk sem gondolunk. Ez aztán az igazi nagy háládatlanság. Ki tehet róla, évezredek óta igy jutalmaz a nép? Igazi jótevőit, akik érte fáradoznak, sárral dobálja, a hamis jelszavakkal handa- bandázókat pedig koszorúval övezi. Sőt Isten bocsá: még diszpolgársággal tünteti ki. A népitéletben nem lehet megbízni. Ki hitte volna, hogy a harmincnyolc éven át uralkodó derék pártokat cserben hagyja. Könnyeket onthatunk bukása felett. Az elfogultság valóban messze megy, midőn nem méltányolja a nagy érdemeket. Hova jutunk, ha az az erős párt nem védelmezi harmincnyolc éven át a nemzeti önálláságot. Ki tagadná el, hogy a szabadelvű párt érdeme, hogy Nyugat- európában jobban ismerik a kis Magyar- országot, mint a fél Európát lefoglaló orosz birodalmat? Követeink és konzu- laink sokkal inkább magyarnak érzik magukat, mint osztráknak. Előfordul, hogy németül jól beszélő némelyik nagykövetségen nem is igen találkozik. A csodálatos madár, a kétfejű sas, az egész országból kimenekült. Imitt-amott csak azért tűrték meg, hogy magja ki ne vesszen. És bizony, aki magyarul nem tud e szép országban, még arany érdemkeresztet sem kap. Udvari tanácsosságot és báróságot még milliókért sem vehet meg. TÁRCA. Anyagi Eugen. (Folytatás.) IX. Irta Dr. Schönpflug Jenő. Hölgyeim, most már a Musza Hősünket hosszú útra húzza. A párbaj bánatát nyögi Még most is szegény Anyagi. Kedélyében már nagy kárt tett a Párbaj folytán feltámadt pletyka. Mért volt a párbaj, arról itt-ott A kószahír sokfélét suttog. Öt versiát — ha jól számítom össze, — Maga Pepi tant’ bocsátott közre. Anyagi olyasmit is hallott, Hogy Leszneki erkölcsi halott. Az ember ilyenkor úgy szokott, — Erre már több példát tudok, — Hogy elutazik, — napot se várva, A meddig elül a nagy lárma. Anyagi is hát nagy titokhan, Elment, s a nagy világba toppan; S hasztalan mondja Tanódy és hiába, Hogy nem ment volna Ázsiába; Volt Perzsiában, s nézte, a mint oztán Sor jött rá, hogy milyen Hindosztán; S magam láttam, a mint egy helyen Sámellit tettek ím alája, Hogy jobban lássa, milyen a Himalája. Lap vezérlő-bizottság: Kovács Dezső dr., felelős szerkesztő. Cseh Lajos, Iff. Szabö Albert dr., Gőzner Elek dr., Vetzák Ede dr. Laptulajdonos: a lap vezérlő-bizottság. Szerkesztő: Varjas Endre. Tanfelügyelőink valóságos hajszát indítottak oly tanító felfedezésére, ki tanítványait nem tanította meg magyarul. Nyilván, szeretnék tanulságul például, spirituszba téve a Nemzeti Múzeumba beküldeni. A szeszgyárak engedélyezése aligha nem ezt a célt szolgálja! Az meg már a legrutabb irigység, amidőn a párt tagjait megszólták azért, mert vicinálisokat kaptak. Avagy, mert ők ültek be a legzsirosabb hivatalokba és javadalmazásokba. Istenem, Mazarint, a hatalmas francia államminisztert szintén megrágalmazták ellenfelei, mert családját gazdaggá tette. De az igazság szót emelt mellette. Megérdemlette, mert aki az egész nemzetet boldogította, az nem feledkezhetett meg családjáról sem. S nem általános-e nazánkban a boldogság a szabadelvű párt uralma után. Hisz, ha boldog nem volna a nép, akkor nem lármázna. A fájdalom és a nyomor az mindig hangtalan ? Az ipar és kereskedelem hallatlan fejlődést ért el. Az ügyes és szorgalmas ember milliókat szerzett? Kis ész Kened csupán hozzá. Lám, mindenkinek a szeme előtt lebeghet Engel, a pécsi borkereskedő! A kis iparos nem is akar dolgozni. Agyon nyomják a sok megrendeléssel s a munkabér pontos megfizetésével. Végül is nem dolgozhatja magát agyon? Százával jelentkezik tehát egy-egy rendőri, postás vagy hivatalszolgai állomás meg- üresedésekor. A koalíció megbuktatta mind e nagy boldogság okozóját: a dicső és nagyérdemű szabadelvű pártot. Nehány ijedt S ha kérdik, hogy hol járt, mindent kivált, De lehet, hogy nem vo.t bizalmas Tanódyval, S neki csak Párist beszélte el, Pedig most már Pesten telel, S ott morfondíroz fel a szürke égre, Hogy miért is élünk hát, mivégre. Akkor áll elő ilyen érzés, Mikor romlik már kissé a kinézés. Mikor az évek már suhannak, S hogy voltak, semmi nyoma annak, Legfeljebb, hogy hajunk lett ritkább, S hogy keressük a jó emésztés titkát; Ha senkihez se köt se szív se lélek: Ilyenkor mondjuk: minek élek. De már ha élt, muszáj volt élni, S bár nem volt ott se mit remélni, Egyszer magánya elől, cél nékül Egy bálba menekül. Sokáig ott áll elfásúltan, A lelke tán egész másutt van, — S már épen haza menni készül, Mikor egyszerre nagy vitézül Egy férfi egy hölgygyei előtte ellépett: S hősünk maradt és bámulá e képet. A hölgy csinos, molett, puha, A férfiún egyenruha. Ismerős neki eme tiszt; A hölgy nyakában ametiszt. De nem tudja, ha esze megáll is : Hogy honnan ismerős e generális. Mindenesetre szép ismeretség, Tábornokot ismerni jó, Köztünk is — elhinni tessék, — Vágyna ilyenre légió. Egy tábornok akár hol áll, Mindig iszonyún imponál. Előfizetési árak: Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre .............................2 kor. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek és a IX., I., XI. fizetésig osztályba sorozott tisztviselőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 6 kor. "»*• Egyes szám ára 20 fillér. •««»• és számot alig tevő egyén Andrássyval, Darányival és Szirákkal az ellenzék keblére menekült. A szivósabbak a feléledést lesik. A bátrak, a becsületetesek, az önzetlenek a honmentésre vállalkoztak. Mert mi más a politikai morál, ha nem ez ? Ellenszegülni a nemzet akaratának és a hatalmi mámortól megbódul- tan ordítozni és fenyegetőzni. Ráijeszteni a látókra, hogy vagy ne lássanak, vagy hunyják be a szemöket, mert most Kris- tófly és a megyék élére állított pribékjei a honmentést végzik. Abban senki sem kételkedhetik — mondják, — hogy Bécset ámítjuk. Magunkat, rokonainkat és barátainkat felsegél- jük. S vajon nem a nemzet boldogitása-e ez közvetve7 Másokra is rákerül a sor, ha még várnak. Avagy megmarad a remény, hogy a mit ők el nem érhetnek, elérhetik unokáik. A becsületes törekvés mindig meghozza a gyümölcseit. A legbecsületesebbek, akik a szuronyokat a maguk idejében tudják alkalmazni, akik eszöket a maguk helyén tudják kamatoztatni, bi- zonnyára a miniszteri bársonyszékben pihenik ki fáradalmukat. Előre hát tisztességes ifjúság! Mind rágalmazó és korcsszülötl, ki becsületünkben kételkedik. De ostoba is, mert nem vette észre, hogy már pályánk kezdetén Chatam lorddal tartottunk: »Ha csak egy óráig becsületesek leszünk, veszve vagyunk örökre.« Akkor volnánk becstelenek, ha szavunkat meg nem tartottuk volna. Mert hiszi azt minden fiú. — S a tábornok is, mert hiú, — Hiszik mamák, hiszik taták, Hogy csak azért nem nyert csatát, Mert az ebadta Nincs csata. És hogyha folyton tart a béke, Nem is múlik később se éke, S mikor a tábornok már vén, bús, Még akkor is meg van a nymbus. Ám mikor elvezeté a szép kis lányt. A tábornok is oda pislánt És szintén felismerve őt, Indúl, s megáll Jenő előtt. Kiderült, hogy régi barátok, S a múltról szólva Jenőbe megint Felébredt a régi zsarátnok, S benne egy percre a régi vér kering. Közösen töltött kedves ifjúkor. Szép lány, vadászat, kártya és a bor, Ez volt a théma, ezt beszélik; Ám Jenő oda nem ügyel, csak félig. S a mig így beszélgetnek ketten. Nézi, hol a szép ismeretlen. »Ki e nő«, kérdi, »s magára, Hogy oty szép. mit vészén?« Felel a tábornok : ,E nő hitvesem.1 »Ne vedd kérlek, kíváncsiságom zoken, S a nevét is mondd meg tábornokom.« ,A neve: Tatjána1, — elkábúl Jenő, S „bánja, hogy kérdezte, ki légyen e nő. »0 volna, az volna, maga az igézet«, S ő, a mig lehetett, addig rá sem nézett. Mindenkiben benn van a hiúság üszke, A tábornok is most isszonyuan büszke, Hogy e gyönyörű nőt magához ő fűzte.
