Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-04-28 / 17. szám

1 4-ik oldal. SZATMARVARMEGY 17. szám. láthatjuk, csodálhatjuk a Teremtő nagy művét, az összvilágot. De hitem szerint, tisztelt höl­gyeim, létezik e most említett napon kivül még egy másik is: egy eszményi nap, melyet nem az Istennek keze, de teremtményeinek java, a kiváló emberek alkotják, Isten adla ihlettségük, lelkűk magasröpte, szivük jósága és a leg­nemesebb, legmagasztosabb érzésük, lángoló honszerelmük varázsával. E kiválók egy-egy sugarát képezik az eszményi napnak és e su­garak ama riemzelnek világítanak, ama nemi zetre vetnek fényt, dicsőséget, amely nemze- gyermekeinek erényéből fakadónak. Önök szép és drága honleányai hazánknak, egy-egy suga­rai az eszményi napnak, és amely napon keb­lükre tűzték a honszerelem jeligéje gyanánt a piros tulipánt az égő napnál is fénylőbb világot vetettek hazánkra! Lelki szemeim előtt látom ma már ama babérkoszorút, melyet a nemzet hálája teend a magyar nők homlokára és látom azt is, hogy mi­ként fogja hirdetni e babérkoszorú minden egyes levele a magyar nők hazaszeretetét, dicsőségét. A történet irók századok múltával is rá­találnak az önök nevére, és elhelyezik őket a nagy magyar asszonyoknak hazafias érzésétől megszentelt csarnokába. Ivadékok hanyatlanak a sírba és uj ivadékok keletkeznek — adja Isten! — hogy az önök drága gyermekei, uno­kái, a legszebb példát látva önökben, méltó követőik legyenek. Hazánk alkotmánya védelméért folytatott nemzeti küzdelmeink után bevallhatjuk töre­delmesen, honleányainkra gondolva, hogy : ilye­nek azon hölgyek, kiket mi férfiak sohasem va­gyunk képesek eléggé isteníteni és megbüvölve hajiunk meg lelki nagyságuk és nemes szivük előtt. Poharam a magyar tulipán isteni teremtő­asszonyára, Batthyány Lajosné grőfnéra és a haza legdrágább kincsére, honleányaira ürítem ! A határtalan lelkesedést keltett beszéd és tapsok elhangzása után Debreczeni István pol­gármester Károlyi Gyuláné szül. Károlyi Melinda grófnőt köszöntötte fel, amire lelkes tapsok közt Károlyi Gyuláné grófné a következő be­széddel válaszolt: Tisztelt ünneplő közönség! Tulajdonképen nem akartam fölszólalni, mert ez az urak mestersége, de minthogy a mai nap a hölgyek napja, talán megengedik, hogy én is mondjak egy felköszöntőt. Mint Cseh igazgató ur mondotta ma dél­után, hazafias apostolkodásom és vándorlásaim közben sok helyen megfordultam az utóbbi időben és hála az emberek kedvességének és hazafiságának, mindenütt jó dolgom 'volt, de szivem csak azt súgta, jobb otthon. Ezt súgta a tá­volban és ezt éreztem ma egész nap önök között. Mondhatom, sehova se jöttem oly öröm­mel, mint ide, sehol se ültettem el oly gyö­nyörűséggel a tulipánt, mint itt, régi kedves kurucfészkünkben, az igazi, rendületlen, min­dennel dacoló hazafiság székhelyén. Hisz gyer­mekéveim számtalan, kellemesnél-kellemesebb emléke fűz Nagykárolyhoz. Kedves meghívá­sukkal e szép emlékeket újították fel lelkem­ben, fogadják érte hálás köszönetemet. Isten éltesse a nagykárolyi lelkes asszo­nyokat és virittassa örökké keblükön a tulipánt! Majd Károlyi István gróf leányához Ká­rolyi Melinda grófnőhöz szállva Nagykároly vá­ros közönségéért ürítette poharát, figyelmébe ajánlva a grófnőt, mint a nagykárolyi vár leendő úrnőjét és kérve ezeket, hogy szeres­sék leányát. Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató. Kacsó Károly és Ilosvay Aladár Károlyi István grófot, éltették. Éjfélutánig tartott a kedélyes vacsora, a mikor kezdetét vette a tánc, a mely csak a hajnali órákban ért véget s a jelenvoltak a nap eseményei után igazán emelkedett hangulatban távoztak. Demidor Ignác ellen a vizsgálatot el­rendelték. A haladópárti Szatmárraegyei Közlöny nagy örömmel közölte pár héttel ezelőtt, hogy Demidor Ignác ellen Merts László, Kirilla Adolf és Simkó Aladár jogtalan letar­tóztatása miatt tett feljelentés célra nem veze­tett, mert az ügyészség a vád képviseletét nem vette át. — Az öröm korai volt, — mert a fel­jelentők a vádképviseletet átvették és a szat­mári kir. törvényszék pártatlan vizsgálóbírója Demidor Ignác ellen személyes szabadság el­leni vétség miatt a vizsgálatot elrendelte. — A vizsgálatot elrendelő végzés következőleg szól: 4036/906. B. 1906. V. 36/3. A szatmárné- metii kir. ügyészség 3647. kü. szám alatt sze­mélyes szabadság elleni vétség miatt terhelt Demidor Ignác nyomozás iratait átteszi. Végzés. Demidor Ignác rendőrkapitány nagykárolyi lakos ellen azon cselekménye miatt, hogy Nagykárolyban 1906. év március 18-án, mint közhivatalnok, hivatali hatalmával vissza­élve Kirilla Adolf és Merts László nagykárolyi lakosokat törvény ellenesen letartóztatta, a Btk. 193. §-ában meghatározott személyes sza­badság elleni vétségért a Bp. 1. §. 105. Yának ■J. bekezdése alapján a vizsgálatot elrendelem. A vizsgálat elrendeléséről terhelt feljebb­való hatóságát a Bp. 108 § a alapján értesítem. Indokolás. A Bp. 143. §-ának első bekezdése szerint, ha a késedelem veszélylyel jár, az elő­zetes letartóztatást a rendőri hatóság is elren­delheti. Nem fér tehát kétség ahoz, hogy az előzetes letartóztatás kérdésében, határozni, terhelt hatásköréhez tartozott. Az előzetes letartóztatást azonban terhelt törvényesen csak abban az esetben rendelhette el, ha az előzetes letartóztatásnak a Bp. 141. §-ában megállapított valamelyik feltétele fenn forgott. Kirilla Adolf és Merts László pótmagán- vádlók részére írásban kiadott előzetes letar­tóztatást rendelő végzések indokolása szerint az előzetes letartóztatás terhelt által »a szat­mári kir. ügyészségnek távirati megkeresése folytán lett elrendelendő.« Minthogy a rendőri hatóság csupán azért, mert a megkeresés a kir. ügyészségtől jött az előzetes letartóztatást el nem rendelheti; minthogy az előzetes letartóztatásnak semmi féle törvényes oka fenn nem forgott s igy nyomatékos a gyanú, hogy terhelt a vádlár- gyává tett cselekményt elkövette ; minthogy a vizsgálat elrendelését az erre jogosított pótmagánvádlók indítványozták; s minthogy a vádtárgyává tett cselekmény a Btk. 193 §-ában meghatározott személyes szabadság elleni vétség összes alkotó elemeit magában foglalja s ezért ezen cselekmény miatt bűnvádi eljárásnak helye van : ennélfogva el kellett rendelnem a vizs­gálatot. Szatmár-Németi, 1906. április 17. Dr. Morvav Károly kir. tszéki vbiró. E végzésből látható, hogy alapos remény van arra, hogy Demidor Ignác törvénytelen eljárásáért elveszi méltó büntetését. Választási mozgalmak Mátészalkán (Mátészalkai tudósítónktól) Mint már említettük, a mátészalkai vá­lasztókerületben nehány Nagy László párti vá­lasztóból hirtelen függetlenségi pártivá álved­lett »haladó« Szúnyog Mihály ellen Dienes La­jost léptette fel szintén függetlenségi program­mal. Mi sem természetesebb, hogy a győzelemre való minden kilátás és remény nélkül! Azóta az ellenjelölt és »haladó« párti hívei a kerüle­tet bejárják és ugyancsak verbuválják a híve­ket és nyilatkoznak hol 67-es, hol krajcáros reclámlapokban. Ennek az ellenjelölésnek története azon­ban igen fanyar izü s kilátszik belőle már mértföldnyi távolból a »haladó« párti lóláb és a nem dicsérendő személyes ellenségeskedés. Módunkban állott betekinteni annak a párton- kiviili bizalmas szükkörü értekezletnek a jegyző­könyvébe, melyet Ilosvay Endre főszolgabíró hivott össze s mely a kerület békéjének fehér galambját ereszté útnak, hogy az, mint a test­véri háborúság postásgalambja térjen majd vissza! Ezen a Nagy László párti értekezleten ugyanis kimondták, hogy Szúnyog Mihály meg­választatását a kerületre nézve sérelmesnek ta­lálnák, mert ő a távoli Somogvmegyéből való, holott ők egy járásbelit tudnának és akarná­nak sorompóba állítani, mert hát nekik járás beli kell. De kimondottak még valamit, azt, hogy »végső esetben s csak kizárólag Szúnyog Mihálylyal szemben tekintélyes, nemes és meg­bízható embert a vármegyén kívülről« is szí­vesen látnának a kerület képviselőjeként, — persze 48-ast. Ez már aztán igazán nem lóláb, hanem elefánt ormány! Járásbelit óhajtanak és »megyén kívülről« valót akarnának. Világos, hogy a darabantpártiak, a kik hatalmuk csil­logó napját hamarább látták lealkonyodni, semmint annak aranykerekeibe kapaszkodhat­tak volna, Szúnyog Mihály személye ellen vo­nultak fel, gondolva, hogy sikerülend nekik azt a közbizalmat és rajongó szeretetet megboly- gatniok, melyet Szúnyog Mihály hazánk törté­netének igen szomorú éve alatt becsülettel és kerülete érdekeit törhetetlenül szivén viselve, méltán meg is érdemelt, el is nyert. Akadt hát vállalkozó Dienes Lajos volt ügyvéd és föld- birtokos személyében, a kit az ellenjelöltség elvállalásába sikerült beugratniok és most ví­gan folyik a korteskedés hivatalos részről, — szándékosan mondjuk, hogy hivatalos részről, mert különben nehezen lenne elképzelhető, miként agitálhatnának községi jegyzők Dienes érdekében, miként lenne lehetséges, hogy a Dienes érdekében széjjel küldött nyomtatvá­nyok a városi tűzoltókkal küldessenek széjjel és szállíttassanak a nyomdából a városházába, mint szétküldési központba! De jellemző, hogy Dienes érdekében »negy­vennyolcas« aláírással nyilatkozatok jelennek meg az »Alkotmány« cimü lapban, mely tudva­levőleg a 67-es néppártnak hivatalos közlönye, továbbá az »Uj Hitek« cimü, bukott kormány- párti krajcáros zuglapban. (Mondhatjuk, hogy ily ajánló levelek egy 48-asnak sehogysem vál­hatnak díszére.) Természetes is ez. A Dienes- párt mozgató elemei a leghirhedtebb Nagy László pártiak s igy az ő zúgolódásukat Kos­suth Ferenc ellen — mert Szúnyogot pártolja — 48-as laphoz küldeniük a nélkül nem lehet, hogy a pártegység megbontásával joggal vádol­hatok ne lennének. Ezenfelül kételkednünk kell abban, hogy vájjon Dienes Lajos függetlenségi jelölt tény­leg függetlenségi-e'.' Hisszük, hogy nem az! Mert ha az volna, úgy az ő hívei nem nyilat­kozhatnának Kossuth Ferenc ellen, a mint hogy teszik. Szúnyog Mihályt ugyanis Kossuth Fe­renc minden erejével támogatja, 1-ször mert reátermetl, megbízható és a szó igaz értelmé­ben nemes ember, a ki nem a »hatalom ár­nyékába« bújik, amit azt az »Alkotmány« cimü újságban egy névtelen cikkíró mondja, hanem a hazaszeretet és férfias elszántság napsuga­raiban nevekedik Kossuth oldalán. 2-szor: mert az egyesült ellenzék vezérelve, hogy őfelségé­nek, a királynak bebizonyittassék, hogy az egész nemzet, mint egy ember tiltakozik az országgyűlés törvenytelen feloszlatása és széjjel veretése ellen s emigyen meggyőzessék, mily alávaló, gonosz tanácsosai voltak eddig. Ezt a célt tűzte ki a központ, mikor az ő hivatalos és rátermett jelöltjeit támogatja azért, hogy az országgyűlés lehetőleg ugyanazon képviselők­kel léphessen a felség elé, a kiket törvénytele­nül szétkergetett a bukott uzsorás kormány, ezzel bizonyítva, hogy a nemzet nem veszi te­kintetbe a házfeloszlatást s megjelenik újra, úgy mint azelőtt ugyanazokkal a képviselők­kel. a kik a feloszlatás dacára is minden 48-as szemében ma is igaz és jogos képviselői a nemzetnek! Már pedig a ki ily körülmények között 48-as jelölt ellen fellép, az elismeri, hogy a házat törvényesen feloszlatták, a ki pedig ezt elismeri, az 48-as soha sem volt. íme, ide vezet a beugratás! A személyes gyűlölködés és piszkolódás pedig tart tovább, sőt annyira megy, hogy a Dienes párthoz odaszegődött egy közveszélyes alak, valami Kardos Ármin nevű, a ki mint a Dienes-párt kortese Dr. Szúnyog Mihály közbecsülésben álló személye ellen a legpiszkosabb rágalmakat terjeszti, amiért a má­tészalkai járásbíróság meg is büntette. Erről a Kardos nevű politikusról pedig hivatalosan ki­derült, hogy egy közönséges rágalmazó és sik­kasztás miatt bűnvádi eljárás alatt áll és ha­mis neveket használ! Ezeket látva, csak szomorúsággal kell ta­pasztalni, hogy az ellenpárt a mocsoktalan 48-nak palástja alatt bizony csúnya játékot üz! Az elvek leple alá rejti a személyes gyűlölkö­dést és kicsinyes cselszövényeket. Megnyugvással és igaz örömmel látjuk azonban, hogy ezek a dolgok Szúnyog népsze­rűségét csak fokozzák és kerületének eddigi határtalan szeretetét rajongássá alakították oly annyira, hogy pl. Dienes és kísérete a napok­ban Nagy-Ecsed községből csak életveszélylyel tudtak megmenekülni és — sajnálatos — tett­leges bántalmazást kelleti ellürniök. Szúnyog Mihály szintén most tartja kerü­letében körútját s a merre jár valóságos dia­dalmenet kiséri fellobogózott és diszitett köz­ségeken keresztül mindenütt határtalan szere­tettel és ragaszkodással találkozva és Szúnyog óriási táborával szemben a Dienes párt minden erőlködése teljesen kárbaveszett úgy, hogy óriási többséggel már is biztosítva van, hogy a kerületet továbbra is Szúnyog Mihály fogja kép­viselni, a miről őszinte örömmel számolunk be. Megemlítjük még, hogy ma nyomtatvány jelent meg »Mátészalkai kerület igen tisztelt választóihoz« címmel és szolnoki Jármy Andor aláírással, a melyből mindössze csak annyit emlünk ki, hogy a körözvény Írója a hivatalos jelöltek ellen Kossuth Lajos szavait akarja an­nak fiára ráolvasni mintegy Kossuth Ferencet vádolva, hogy a »képviseltteket vontató kö­télre fűzi.« Csakhogy nem hisszük, hogy a körözvény írója ezt komolyan gondolná és inkább csak kortes frázisnak szánta. Az egész kortes köröz- vényből éppen csak egy jellemző idézetet idé­zünk, a mely ezt mondja: »Elveim diadalra juttatása érdekében szö­vetkezem még az ördöggel is.« ügy bizony, ezt fölösleges volt írni, ezt már akkor is tudtuk, mikor láttuk, hogy Dienes Lajost a bukott Nagy László párt támogatja. Szúnyognak azonban más a szövetsége. Szóról-szóra ide iktatjuk Kossuth Ferencnek április 24-én Szálkái Sándorhoz a függetlenségi párt elnökéhez intézett táviratát. Ez igy szól: »Dienes Lajos nem jelöltünk. Összes köz­ponti pártok egyedüli jelöltje Szúnyog Mihály, kérem őt teljes erejével támogatni. Megválasz­tását melegen óhajtom. Kossuth.« íme ez a Szúnyog ajánló levele, ez az ő szövetsége!

Next

/
Oldalképek
Tartalom