Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-04-28 / 17. szám
17. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. ő-dik oldal. Választási mozgalmak. Arcátlanság. — Lehetetlen máskép megjelölni azt a modort, melyet a Szatmármegyei Közlöny a rendszerváltozás óta, de különösen legutóbbi szerdai számában felvett. Róth Károly ur szennyes bér tollai, melyek jó szubvenció és más javak ellenében minden elképzelhető piszkot reá szórtak az országos és vármegyei ellenállás vezetőire, Kossuth, Apponyi, Károlyira, most a legaljasabb hízelgésekkel tolakodnak előre és próbálnak az uj rendszer vezetőinek kegyeibe beférkőzni. Tanúi voltunk már sok csúnya köpenyeg fordításnak a sajtóban. Például idézhetnők a Pesti Naplót, Budapesti Naplót, Magyar Szót, de ilyen undorító azoknak egyike sem volt, mert elv változáson nyugodott, holott itt arról van szó, hogy Róth Károly a mindenkori kormányt, a hatalmat akarja szolgálni és ha ez máról holnapra változik, vele változik az ő lapja is és képes egekig magasztalni ma azokat, kiket tegnap még sárba taposott. Hasztalan keresnők a »Szatmármegyei Közlöny« egy sorában is magyarázatát annak, hogy miért nem haladópárti, miért nem szociáldemokrata már, de mi több az sincs egy szóval sem megmagyarázva, hogy miért szűnt meg a szociálista vezér Vészi küldötte Sternberg Ottó a lapot szerkeszteni és mi okból vette át azt is Róth Károly. Bámulatos arcátlanság igy keresztül siklani akarni egy köpenyeg fordítás kellemetlen helyzetén. Valósággal tolvaj módszerrel akarja Róth Károly ur magát és lapját belopni közzibénk. Nagyon csalódik azonban, ha azt hiszi, hogy az uj rendszer vezetői olyanok lesznek, hogy vele és lapjával kompromittálják magukat. Értse meg Róth Károly ur, hogy itt nem személy- de rendszerváltozásról van szó. Azoknak az embereknek, kik az előbbi korrupt és haza- fiatlan kormányzatot támogatták és fenntartották, nem lehet helyök az uj kormányzat irányításában, mert különben megmételyeznék azt, miként egy rothadt gyümölcs elrontja a többi egészségest. Ne ragadja meg tehát a »Szatmármegyei Közlöny« a függetlenségi zászlót. Osztrák bérenc kezek érintése ne szennyezze azt be. Ne bántsa meg gróf Károlyi Istvánt és a főispánt azzal, hogy oly toll ir rólok szépet és jót, melyről mindenki tudja, hogy nem a szív sugallata, hanem a pénzvágy vezeti. Mert hiába erőlködik. Mást mint megvetést úgy sem fog jutalmul kapni. Miután nagyon kevesen olvasták ezt a szenny lapot, jónak látjuk a fentiekben vázolt arcátlan köpenyegforditást az alábbiakkal illusztrálni. Ezeket Írja a »Szatmármegyei Közlöny« : 1906 március 28. Lehetnek emberek, a kiknek a koalíció őrjöngése tetszik, a kiknek az ízlése nem háborodik föl láttára annak, miként állítja fejtetőre az ország rendjét puszta dacból a kormány iránt, melynek helyét oly nagyon szeretné elfoglalni. Ámde az ország józan elemei, azok, kik dolgoznak, undorral fordulnak el ezektől a machinációktól és nem egy tünet vall arra, hogy a közvélemény a koalíció ellen fordul. 1906 április 1. Vármegyénk központi választmánya által az elmúlt hó folyamán megalakított összeíró küldöttségek tagjaira, természetesen telivér főuraink és legtermészetesebben félvér fiskálisaink a koalíciós nyomás legszelídebb fajtájától kezdve a legimpozánsabb haramia támadásig minden elképzelhető eszközzel igyekeztek odahatni, hogy mind-mind tegyék vissza Majos Károly alispán helyettes kiküldő végzését a központi választmány kezébe stb. Ha a 29 összeíró küldöttség megalakítására beválasztott 145 vármegyei bizottsági tag közül a lemondott és lemondatott 12 kiküldött félreállását a kastélg vidékén sikernek tartják : hát mi se ellenkezünk stb. Bizony e ponton a lehazaárulózott 145 felesküdött kiküldött nem fogja követni a szintén felesküdött resistáló tisztviselők dicső példáját, hanem az igazság mottóját jegyzi fel mindannyi összeállítandó választói névjegyzék homlokzatára. Ezt s nem a jó uraink silány gőgjéből kigengedő »bogkollot«. 1906 március 28. Lám igy működik a koalíciós hazugság. Odakünn idegenben szabadon garázdálkodik és forradalomról mesél, idebenn pedig forradalmi cselekedete abból áll, hogy sétálni megy a Kossuth Lajos-utcába és kabátjára bécsi zo- máncu műlulipánt tűz, melynek ára 1, 3 és 5 korona és a mely csakis ott kapható, a hol a koalíciós sajtó hazafiságát egg kis hirdetési haszon zománcozza be ! 1906 április 1. Az a gróf Károlyi Sándor, kinek lelketlen kapzsiságát jelen cikkünk elején állítottuk pellengére, nincs megelégedve azzal, ha csak saját uradalmán tud oroszországi állapotokat teremteni, de a vezetése alatt álló Országos Magyar Gazdasági Egyesület révén széles e hazában is koldusbotra akarja juttatni a föld- mives munkásokat. 1906 március 21. (»Népszavából.«) Nagyon időszerűnek tartjuk, hogy leleplezzük a függetlenségi párt grófjainak politikai szélhámoskodásait. Beálla- nak a függetlenségi pártba ezek a derék arisztokraták, kapnak kész politikai gúnyát, mit kötelességük magukra ölteni s mikor arra kerül a sor, hogy belebujjanak, kijelentik, hogy ebbe ugyan bújjon bele az ördög. Ha gróf Károlyi csak tűri, hogy az általános választói jog megvalósuljon, de érette küzdeni nem kész, akkor keressen magának uj pártot, de függetlenségi gúnyában ne fitogtassa a maga reakciós rongyait. 1906 április 25 Érdekes jelenség az, hogy az egyesült ellenzék kormánya vármegyénk élére a függetlenségi párt elveit valló férfiút helyezett. Úgy látszik ezzel akarta honorálni a vármegye azon hazafias magatartását, a melyet a nemzeti ellenállás körül kifejtett s a melyet egyetlen vármegye sem múlt felül, csak 4—5 vármegye megközelitett. 1906 ápril 25. Ezekután tárgyalás alá vette a központi választmány azt a kérdést, mi történjék az 1906. évi választói összeírással, mely Majos Károly törvéiujtelen elnöklése alatt tartott ülésen rendeltetett el. A választmány kimondotta, hogy ezen összeírást semmisnek tekinti és uj összeírást fog eszközöltetni. 1906 április 25. A helybeli nőegylet gróf Károlyi Gyuláné Károlyi Melinda grófnő kezdeményezésére f. hó 22-én értekezletet tartott abból a célból, hogy a magyar ipar pártolására alakult tulipán kertet városunkban is létrehozhassa stb. A grófnő az elnökséget zajos éljenzések között elfoglalva a következő szép és hazafias beszéddel nyitotta meg az értekezletet stb. 1906 április 25. Mint lapunk zártakor értesülünk a gróf Károlyi nemzetség egyik dísze gróf Károlyi Sándor elhunyt. A megboldogult követendő példángképe volt a maggar mágnásoknak. Erős, alkuvást nem ismerő politikai jellem, gondolkozó fő, párját ritkító magyar gazda volt stb. 1906 április 25. Az eddig beérkezett tudósítások szerint a következő jelöltek vannak a vármegyében. 1. A nagykárolyi választó kerületben gr. Károlyi István függetlenségi. Hallomás szerint ellenjelöltje is lesz. Valami Zsidó Imre nevű szociálista próbálkozik a győzelem reménye nélkül stb. Országszerte nyugodalmas, csöndes választásokra van kilátás; előrelátható az eredmény: a koalíciós pártok hatalmas megerősödése, az alkotmányellenes, ó-halvanheíes pártok végpusztulása. Csak ott van nagyobb választási harcra kilátás, ahol a magyar államesze ellenségeivel, a nemzetiségekkel kell megütközni a koalíciónak, meg ahol nem elvi, hanem személyi küzdelem folyik. Vármegyénknek kijut mind a két fajta választásból. Bizonyára egyhangú lesz a nagykárolyi választás, É kerület ezúttal ötödször választja képviselőjévé Károlgi István grófot, a nemzeti ellenállás országos nevű vezérét, ki a küzdelem egész ideje alatt fáradságot nem ismerve vitte a vármegye alkotmányvédő bizottságának ügyeit s e mellett állandóan élénk részt vett az országos vezérkar tanácskozásaiban is. A mily megdöbbenéssel vette a nagy károlyi kerület azon szerencsére teljesen alaptalannak bizonyult hirt, hogy a nemes gróf nem akar többé képviselői mandátumot vállalni, ép oly örömteljes lelkesedéssel fogja megtisztelni saját magát azzal, hogy Károlyi István grófot küldheti a parlamentbe. A csengeri kerület érdemes és ötödfél év alatt negyedszer választás alá kerülő képviselője Lubg Béla, szintén egyhangúlag kapja meg a mandátumot, Lubg Gézával, a fehérgyarmati kerület képviselőjével együtt, ki nem csak az országos függetlenségi pártnak buzgó tagja, de évek óta vezére annak a közigazgatási ellenzéknek is, mely a Nagy Lászió-féle régi vármegyei rendszer ellen kezdetben lekicsinyelve s csak később méltányolva küzdötte meg a maga nagy harcát. A mátészalkai kerületben testvér-harc készül. Sajnálattal konstatáljuk ezt, mert dacára annak, hogy Dienes Lajos, az uj jelölt a függetlenségi pártnak sok érdemet szerzett, oszlopos tagja^ Szímgog Mihály elleni fellépését semmiképen nem helyeselhetjük. E zászlóbontás mindenekelőtt ellentétes a koaleált pártoknak azon teljesen igazságos és méltányos megállapodásával, hogy azok a képviselők, akik végig küzdötték a nemzeti ellenállás nagy harcát, régi kerületeiket most a könnyű választás alatt is megtartsák; nem szabad ezenkívül elfeledkeznünk arról sem, hogy az 1905-iki kemény választási küzdelemben, a midőn az akkor mindenható Nagy László alispán volt a mátészalkai kerületnek a hatalmi erőszak minden fegyverével támogatott jelöltje, az egész kerületben, de még a vármegyében sem akadt senki a ki fel merte volna vele venni a harcot. Idegenből hozták ide Szúnyogot; saját párthívei sem biztathatták egyébbel, mint azzal, hogy a zászló becsületéért tisztességgel el fog vérzeni és ő a legnehezebb körülmények között nem csak kitartott, de mérhetetlen erőfeszítéssel diadalra is vitte a függetlenségi lobogót. Ha elvi szempontokból helyeselhetjük is, hogy lehetőleg a vármegyéből való emberek képviseljék kerületeinket, a mátészalkai eset annyira különleges, hogy nagy méltánytalanság volna nem a régi képviselő mellett foglalni állást. Szúnyognak nagy többséggel leendő megválasztása különben biztosra vehető. A krassói kerületben felléptetett függetlenségi párti jelöltek kitűnő példáját adták önzetlenségüknek, a midőn a pártegység érdekében lehetővé tették, hogy a kerület koaleált pártjai egy jelölt zászlója körül csoportosuljanak. Annyival is inkább elismerés illeti ezért a visszalépetteket, Budag Józsefet és Nagg Sándort, mivel a krassói kerület nagy kiterjedése mellett csak úgy van remény a koalíciós jelölt lobogóját diadalra vinni, ha a magyarság ke- zetfogva a hazafias svábsággal egy jelölt körül tömörül. Az e hó 22-én Erdődön megtartott jelölő gyűlésen ez sikerülvén, nincs kétségünk az iránt, hogy Pilisg István, a koaleált pártok most már egyedüli jelöltje fényes győzelmet fog aratni a román nemzetiségi jelölt, Lukácsiu Konstantin felett, ki a hirhedett agitátornak, Lukácsiu Lászlónak öcscse s ki nemzet ellenes tendenciáinak ékes tanujelét adta abban a nyílt levélben, melylyel a vármegye alkotmányvédő bizottsági tagságát magától elutasította. Azaranyos-megyesi kerületben báró Vécseg Lászlónak, az alkotmány párt jelöltjének erős küzdelme lesz a nemzetiségi jelölttel Tatár János szinérváraljai ügyvéddel, de erősen hisz- szük, hogy ha a kerület magyarsága kitart és dolgozik, a koalíció jelöltje itt is győz. Nem féltjük a nagysomkuti kerület szintén alkotmánypárti jelöltjét, Teleki Pál grófot sem, noha ellenjelöltje, a román Vajda — Vájnod Sándor erősen működik. A tudós fiatal főur eddigi rövid képviselősködése alatt annyira megnyerte Kővár rokonszenvét, hogy bizonyára a románság mérsékelt, belátó elemei is szívesen támogatják választását. Nagybánya majdnem gixert csinált, a midőn a függetlenségi párt illusztris jelöltje, Föl-
