Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1906-04-28 / 17. szám
17. szám. SZ A T MÁRVÁRM EGY E. 3-ik oldal. önállóságát s gazdasági függetlenségét megalapította. A fehér és a piros rózsa jelvénye alatt csaknem negyven évig tartó irtó háborút viselt Anglia két nagy pártja. Miért ne folytathatná a magyar nép a tulipán jegyében a békés küzdelmei a nemzeti eszmének minden téren való érvényesüléséért? Mert a tulipán nem pusztán a magyar ipar védelmét rója a viselőjére, de egyszers- mint azon törekvésre is utalja, hogy megszerezze a nemzeti felfogásnak az őt megillető jogos teret a tudományban, művészetekben s a nevelésben egyaránt. Röviden, hogy első sorban mindenben a hazait pártolja, a külföldit pedig mellőzze. Ellenségei azzal is megvádolták a tulipánmozgalmat, hogy egyoldalú célt szolgál. Ez merő tévedés. A tulipán-szövetség nem áll semmiféle pártnak a szolgálatában, általános nemzeti érdeket képvisel az. A magyar társadalmat nem megosztani akarja, hanem egyesíteni. Épen a vallási, nyelvi s a társadalmi válaszfalakat akarja lerombolni, hogy a nagy cél érdekében minden magyart egyesítsen. Jól tudva azt, hogy az egyesülésben van az erő! A tulipán jelvény megvevésével már nemzeti célt szolgálunk. A vételár kétharmadát ugyanis tőkésítik s a pénzt a magyar kis ipar felsegélyezésére fordítják. Ez azonban csakis a Físcher-féle tulipánokra áll, a többit üzleti spekuláció hozta létre. Azért csupán Fischer- féle tulipánt vásároljunk. A béke a tulipán-mozgalmat nem lohasztja, sőt ellenkezőleg még fokozhatja. Igaz ugyan, hogy az ismert magyar természettel ez nem igen egyeztethető össze. Igen jól ismerte saját faját Szőgyény László kancelláriai tanácsos, midőn a nádornak azt javasolta, hogy az 1844-ben megalakult Védőegyesület munkáját nem kell gátolni. A történelem tanúsága szerint — úgy mond — Magyarországon bizonyos eszmék, amily gyorsan népszerűekké válnak ép oly hamar kimennek a divatból, föltéve, hogy a kormány koercitiv rendszabályokkal nem lép föl ellenük. Ez igaz a múltra, de hogy a jövőben máskép legyen, már eleget okulhattunk. Épen a békés jelent kell felhasználni a megerősödésre, akkor reménynyel nézhetünk a jövő elé. A szép magyar virág, a tulipán ismertette meg a nagy közönséggel Károlyi Melinda grófnő hazafias lelkét, letörhetetlen akaraterejét s fen- költ gondolkodását. Nincs szándékomban azonban a nemes grófnő erényeit virágos szavak keretében felsorolni, mert ez nem volna elég jellemző, de meg úgy foghatná fel valaki, hogy a szép asszonynak akarok bókokat mondani. Minden szónál többet mondnak, ékesebben szólnak saját teltei. Engedjék meg tehát, hogy néhány találót felsoroljak. Károlyi Gyuláné Öméltósága szervezte a tulipán-szövetséget Aradban. A hazafias lelkesedést lángra lobbanlotta a nemzetiségektől lakott vármegyében. Midőn ez megtörtént, működési körét kiterjesztette az úgynevezett Bánátra is. Temesvármegyében iparkodott életre kelteni a szunnyadó nemzeti érzést. Nehezen ment, mert itt még jégkéreg vagy legalább is hamu födte be a hazafias érzések parázsát. A grófnő személyes megjelenése, az egyéniségéből sugárzó varázs megolvasztotta azonban a jégburkot, a parázs tüzet fogott. A tulipán-kert megalakult. Alig hogy ezt befejezte, már saját lakóhelyén, Mácsán rendezett igazán nagy stilü tulipán-ünnepélyt. Aradvármegvének s Arad városának szinét-javát látta vendégül. A falusi nép együvé került ott a megye vezetőségével. Együtt lelkesedtek s egyforma nemes elhatározással távoztak. A grófnő példája irányitólag hatott mindenkire. Harmadizben látom ma a grófnőt apostoli munkájában, amidőn városunkba eljött, hogy lelkesedésünket fokozza s törekvéseinket állandósitsa. Láthatják, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az igazi magyar honleánynak mintaképe ő, a ki nem szóval, hanem tettel mutatja meg az utat, melyen haladnunk kell. A tulipán-szövetségnek egyik legfőbb feladata a nemzeti irányú nevelést meghonosítani családjainknál. Hogy az anya példája mennyire hal a gyermekekre, nem szükséges magyaráznom. A jövendő anyáknak a nevelése ép azért nem kicsinylendő dolog. Leginkább vagyonosabb családok szokása, hogy leánygyermekeiket külföldi nevelő-intézetekbe küldik. Ott a serdülő leány lelkülete a magyar mázt egészen elveszti s haza jön nemzetközi érzülettel. Holott erre nincs szükség. A magyar leánynevelő intézetek kielégítenek már minden igényt. Midőn a leánynevelés fontosságát felfogtam, nem tudtam eléggé csodálni Schuszter Konstantinnak, a boldog emlékű váci piaristapüspöknek a bőkezűségét a leányiskolák alapítását. Egészen helyesen remélte, hogy a magyar társadalmat a művelt, magyarosan gondolkodó nők alakítják majd át. Ezt a nézetet osztja Károlyi Melinda grófnő is. Nevelési rendszerének a jellemzéséül elmondok néhány esetet. A nagyhét egyik napján a mácsái parkon mentem keresztül, egyszer csak énekhangok ütötték meg a füleimet. Amint jobban figyellem, kivettem, hogy a hvmnuszt énekelik. Nem volt meglepő a dolog, mert tudvalévőleg a parkban nyugszik függetlenségi harcunk két hős tábornoka, Damjanics és Lahner. A sirhoz gyakran járnak a környékből zarándok csapatok. De midőn a hangok mind közelebb jöttek, kezdettem érdeklődni. A nevelőnők tűntek fel a grófnő három kis leánykájával. A legnagyobb 10 éves, a legkisebb 4 éves. Akkor már a Kossuth nótát dalolták, elől a 4 éves kis Emma teli torokkal énekelte: »ha még egyszer azt izeni.« Ily jellegzetes a másik példa is. Családi titokról rántom le a leplét. A kis grófnők Kossuth Lajos képét szokták feltüzni ruhájokra. Ha azonban rosszul viselik magukat, a legnagyobb büntetés rájok nézve, hogy a Kossuth képet feketesárga gombbal kell kicserélniök. Az elmondottakból tiszta képet alkothattunk magunknak Károlyi Gyuláné grófnőről. A lelkes, a fáradhatatlan buzgóságu magyar asszonynak s az okos magyar anyának egyformán példájául szolgálhat ő. A magyar hölgyek méltán indulhatnak a grófnő nyomdokain. Őszinte örömmel üdvözlöm Méltóságodat a szatmárvármegyei tulipánszövelség elnöki székében. Adja Isten, hogy az a sok nemes mag, amit hazafias apostolkodásaiban elhint, mind meghozza a méltó gyümölcsét. S megérhesse Méltóságod a nemzeti eszme diadalát, szép hazánk minden intézményében. Tüntető éljenzés hangzott fel perceken át a lelkes beszédre, a melyet a grófnééval együtt jegyzőkönyvileg is megörökítettek. 2. A Magyar Védőegyesület megalakulása. A Tulipánkert után a vele rokoncélu Védőegyesület alakult meg, hogy megteremtse a magyar ipart és kereskedelmet. A gyűlés napjáig is már 320 tag jelentkezett, a kik egyhangú lelkesedéssel kimondták, hogy egyesületté kívánnak alakulni. Először Adler Adolf dr. vázolta a jelenvoltaknak lelkes, buzdító szavakban a Védőegyesület szükséges voltát. Visszapillantott a Magyar Védőegyesület 3 éves múltjára, a mely nem azt kívánja, hogy haljunk meg a hazáért, de éljünk, dolgozzunk érte. A nemzetet politikai válságain kívül sujyos anyagi terhek nyomják, mind jobban terjed a munkátlanság, szegénység, kivándorlás. Egyetlen oka saját iparunkkal szemben mutatott közönyösségünk; Ausztria ipari cikkeiért esztendőnkint 900 milliót fizet az ország, pedig dús, bőséges, Isten áldotta föld ez, elláthatna mindnyájunkat. Fordulatnak kell beállani; éreznie kell minden magyarnak, hogy idegenbe fizetett pénzével a magyar munkás szájából veszi ki a kenyeret. Lelkes egyesülés kell és erély, hogy mindez megváltozzék. De a lelkesedés ne maradjon szalmaláng, mert kis nemzeteket csak az összetartás tesz nagygyá. A tulipánjelvény, a mely erre az összetartásra hi fel, legyen egy boldogabb korszak hajnalának emléke, a megindult mozgalmon pedig legyen Isten áldása, hogy éljen s viruljon e hon! Adler Adolf dr. tűzzel előadott beszéde után Dobieczky József, nyugalmazott huszárezredes, mint az Országos Védőegyesület igazgatója tartott egy minden izében megszívlelendő előadást, a melyben hatalmas perspec- tivát.tárt fel a nemzet jövőjéről, ha ez a megindult lelkes mozgalom állandó lesz. S annak kell maradni, ha okulunk múltúnk sok keserű csalódásából. Az ut, melyen haladnunk kell, ismert. A legnagyobb magyar, Széchenyi István, mutatott rá, hogy önálló, független nemzet csak az lehet, a mely szükségleteit maga állítja elő. A jobbak megértették s Kossuth Lajos e hatalmas eszmét az 1844,-i Védegylettel akarta elterjeszteni, hogy áthassa az egész nemzetet s annak minden fia egy porszemmel járuljon a nemzet nagyságát megalapító munkához; ehhez fűzte Deák Ferenc a maga hatalmas irányitó gondolatát: minden magyar ház küszöbe vámsorompó legyen idegen cikkek előtt. Helyzetünk szomorúbb most, mint 1844-ben. Akkor még a jobbágynak is volt földje, adóssága semmi — s ma az adósság irtózatos, fele a nemzeti vagyonnak, legjobb munkásainknak, mikor milliókat adunk a külföldnek, nincs itthon kenyerük, idegen kézben a magyar föld, az uriházak elhagyatva, s a kivándorlás százezrenkint viszi a tengerentúlra véreinket. A bajt ismerjük. Tenni kell. A Magyar Védőegyesület átvette Kossuth védegyletének irányitó szabályait s csak annyit kíván, hogy senki ne fogyaszszon semmi mást, mint a mi honi. Ha ez végrehajtódik, iparunk terméke mind elkél, iparosaink kettőzött munkával látnak uj készítmények előállításához, gyárak emelkednek, munkásaink kenyeret találnak itthon; a conservativ tőke is megmozdul, ipar- vállalatok keletkeznek s eleven, gazdagodó, munkás országgá lesz e haza. Természetes, hogy e munka közös: a kereskedőé s a vevőközönségé. A kereskedő csak a magyar védőegyesülettől ajánlott helyekről szerezze be a készítményeket s a vevő csak oly kereskedőnél vásároljon, a hol a Magyar Védőegyesűlet tábláját kitéve találja. E nemzeti átalakulásban a legnagyobb feladatuk a magyar nőknek van; de hivatás vár főkép a tanítóságra s a tanárvilágra és minden magyarra egyaránt. Sok hibája van mindegyikünknek. Százszorosán helyre kell azt hozni kitartó öntudattal, hogy hirtelen föllángolásunk nevetségessé ne váljék a külföld előtt. így lesz hazájának rendületlenül hive a magyar. Tartalmas, meggyőző ismertetését Kossuth Lajos fohászával végzi: »A cselekvés akaratát add meg nekünk ma, és ne vigy minket a reménységbe, de szabadíts meg a késedelemtől!« A nagyarányú beszéd után nagy lelkesedéssel kimondta a gyűlés, hogy megalakítja a Szatmármegyei Védő Egyesületet, melynek elnöke: Károlyi Istvánná grófné, alelnökei: Serly Gusztávné és Debreceni István lettek, majd a választmány kereskedői, iparos- és társadalmi osztályának tagjait választották meg. A gyűlés végén Károlyi Gyuláné grófné olvasta fel édes anyjának sürgönyét, a melyben szivvel-lélekkel üdvözli a mozgalmat s azzal együtt érzését fejezi ki. A lelkes hangulatú közönség a Szózat éneklésével oszlott szét, hogy megvalósítsa a két hazafias mozgalom nemzetátalakitó művét. Legyen kitartás és kisérje siker a megkezdett munkát! 3. Tulipán-hangverseny. A Nőegyesülettől rendezett hangverseny fejezte be e lélekemelő napot. Lapunkban már fölvetettük az eszmét, hogy szükségesnek mutatkozik most, a tulipán-mozgalom elején, a honi iparpártolás ügyének felszínen való tartása, a mit tulipán-esték rendezésével gondolunk elérhetőnek. A Nőegyesület megvalósította vasárnapi első estjével ez ideát, hiszsziik, hogy ezt követni fogja a többi is, a mit nagyon óhajtandónak tartunk. A hangverseny a vármegyeház dísztermében kezdődött este 8 órakor. Előkelő, tulipán- jelvényes közönség töltötte be a megyeház tágas termét és karzatát. A műsor első száma Ilosvay Aladár lelkesítő felolvasása volt, a melyet tárcarovatunkban közlünk. Utána Németh Jenőné úrnő klasszikus játékában gyönyörködött a nagy s előkelő hallgatóság, a ki Liszt Rliapsódiá-ját adta elő bevégzett művészi tökéletességgel. A zongoraszám lelkes tapsokra ragadta a közönséget, mig a kiváló technikájú dilettáns művésznő újra nem ült a zongorához, hogy ritka tökéletességű játékával újra igazi műélvezetet szerezzen. Majd Kende Péter adott elő egy humoros monológot. A negyedik szám R. Réthy Laura úrnő éneke volt, a ki Réthy Janka zongorakisérete mellett a La Grange áriát énekelte fenomenális sikerrel. Művészi énekszáma után feltörő taps hívta újra a pódiumra és még kétszer mutatta be a művésznő bámulatos énektudását. Ezután a most alakult úri zenekar játszott Huber Miksa szakavatott vezetése alatt egy Egyveleget a Troubadourból. A husztagu kar csodálandó sikerrel oldotta meg feladatát. Szűnni nem akaró taps hangzott fel a kiváló szám után, a mire Iíálnay Gyula tulipán-dalt énekelt a kar remek kíséretével. Majd újra Németh Jenőné úrnő ült a zongorához és a Liszt átírta Rá- kóczy indulót játszotta el előkelő felfogással és hatalmas sikerrel. Záradékul R. Réthy Laura énekelt hazafias dalokat hangos tetszés nyilvánítások mellett. A szép sikerű hangversenyt lakoma követte, a melyen Károlyi István gróf, Károlyi Gyuláné grófné, Debreczeni István, Ilosvay Aladár, Cseh Lajos és még többen mondtak pohárköszöntőket. A második fogásnál Károlyi István gróf állt fel s a következő nagyhatású beszédet mondotta: Tisztelt hölgyeim! Ősrégi szokása az a magyarnak, hogy a mikor valamely ünnepségen a hölgyek megjelennek, az első pohárköszöntő őket illesse, minek utána én mindent szeretek, mindenhez ragaszkodom, a mi magyar s tetőtől talpig magyarnak érzem és vallom magamat, hódolok e szokásnak is s pár pillanatra meghallgatást kérek. Istennek napja ott fenn ragyog és bevilágítja minden nemzet hazáját; e hatalmas égitestet ismerjük mindannyian s hála fényének
