Szatmárvármegye, 1906 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1906-01-06 / 1. szám

2-ik oldal. SZA 1MÁRVÁRMEGYE. s/.aim Hogy a választói jogot reformálni kell, még pedig a nép minél szélesebb rétegeinek bevonásával, ez kétségtelen. De hogy e szélesebb rétegek bevonásával a tiszta magyar faj egy nagy részét megfosszuk szerzett jogaitól, másfelől Kristóffy-féle gondossággal minél na­gyobb számmal eresszünk be alkotmá­nyunk sáncaiba idegen szellemű és ér­zésű idegeneket és azokat, kiknek háza­sságáról nap-nap után érkeznek Erdély felől a szomorú bizonyitványok : — hogy ez politikai bölcsesség volna, nem merném állítani. Eszembe jutnak a burok. És ha majd a késő jövőben a történelem felfogja jegyezni, hogy a burok inkább fegyvert fogtak, inkább a halált választották, sem hogy alkotmányuk sáncaiba engedjék beférkőzni a közöttük élő angolokat. — rólunk meg felfogja jegyezni, hogy mi­dőn alkotmányunk, szabadságunk veszély­ben volt, még akkor is az volt a leg­nagyobb gondunk, hogy a haza ellensé­gei közül minél többet csempészszünk be alkotmányunk sáncaiba: hogy e té­nyekről minő ítéletet fog mondani a jövő történetírója, én nem tudom. Ha­nem ha Bartha Miklósként hangosan mernék gondolkozni én is, miként Bartha, ugyan azzal az inparlamentális szó­val jelölném meg ezt a Kristóffy-féle cselekedetet. Korbuly József. T A n C A. Dal. Lehullott az én csillagom, nem ragyog már fenn az égen, Reménységem virága is elhervadt már reges régen. Olyan vágyóit, mint a madár, melynek eltört mind­ekét szárnya. Szemfedőként borul reám bubánatom sötét árnya. Ha kinyitom ablakomat, behajlik a hársfa lombj a : Ágai közt egy vadgalamb szive buját panaszolja. Ne sirj. ne sírj, te vadgalamb, nincsen neked nagy [bánatod Elnémul a te keserved, bus arcomat ha meglátod. Mért is van nyíló tavasz, ha elhullik a virága? Mért is van érző szív, ha nem született boldogságra ? Mért kell nekem úgy szeretni, hogy csak a tövise fájjon ? Hogyne leljek nyugtot soha, csak talán a másvilágon ?! Azraél. Tréfás szóalkotások. Népünk humorát, tréfás és gúnyoló termé­szetét mi sem mutatja igazabban beszélte nyelvé­nél. S a magyar nyelvészre nézve egyik leg­érdekesebb s legélvezetesebb feladat annak vizsgálata, miként nyilatkozik a magyar népnek humora a maga szóalkotásaiban. Bámulatos éleslátásra s ötletességre val­lanak eme hol tréfás, hol gúnyos szóalkotások, leszavazása, lemondása, újra kinevezése, ügy­vezetőből parlamentárissá (!) válása, a képvise­lőház háromszori törvénytelen elnapolása, a vád alá helyezési jog kijátszása, közben a bé- külési komédiák, a homo regiusok. a kegyel­mes kéziratok, őrmesteri rapport stylusában tartott audienciák, — huh, micsoda rút keve­réke a soldateska dölyfének, a kiszáradt velejü bécsi bürokrácia paralizisének, a hazaáruló gazságnak! Igazi »véghetetlen nyomor és szen­vedés!« Befejezésül, vagy talán csak felvonás­végi látványosságnak a Züllöttek felvonulása, csendőr szuronyok közt, a hogy nekik dukál, de nem megillető helyükre, a tömlöcbe, ha­nem a vármegyék székházaiba! Ám a legutóbbi napokig, a törvény szel­lemét bármily otrombán sárba taposta is, — a törvény bár kiforgatott szavaihoz, az ő zavart agyú magyarázatával ugyan, de tüntetőleg ra­gaszkodott Bécsnek Budavárában székelő ki- rendeltsége. Most már úgy látszik, megkapta a felhatalmazást arra is, hogy épen olyan formá­ban is törvénytelen módon garázdálkodjék, mint méltó elődei, az 1844 iki adminisztrátorok. íme a bizonyíték arra, hogy a miket ir­tunk, nem agyrém, hanem a legtisztább va­lóság : Kristóffy 131807/1905. sz. rendeletében, melylyel Szatmárvármegye december 14-iki közgyűlésének határozatait megsemmisíti, szó- szerint ezeket írja: »— a közgyűlést s azon hozott s 1415 — 24368/1905. számával jelzett határozatot sem­misnek jelentem ki, annak végrehajtásától a vármegyét eltiltom s az idézett határozatnak a jegyzőkönyvből leendő törlését elrendelem s meghagyom, hogy ezen rendeletem a felvett eredeti jegyzőkönyvre rávezettessék s hogy a legközelebb tartandó közgyűlésről felvendő jegy­zőkönyvbe a tárgyalt ügyek számai az ezút­tal törölt határozata számának elhagyásával folytattassanak. Ezen rendeletemnek azonnali és feltétlen végrehajtását az állam veszélyez­tetett érdekeire való tekintettel az 1886. XXI. t.-c. 19. §. alapján megkövetelem...« sat. Arról, hogy az idézett 1886. XXL t.-c. 19. §. alapján azonnali végrehajtást csak akkor kö­vetelhet a törvényes kormány, ha rendeletét a vármegye felirata ellenére fenntartja és hogy ezen rendelet a közgyűlés elé még nem is ke­rült — nem beszélünk. Mert mi egy ilyen lap- pália teszem azt a királyi eskühöz képest! De igenis beszélünk arról, hogy milyen módon kí­vánja rendeletét Kristóffy végrehajtatni. A ha­tározatnak a jegyzőkönyvből való kitörlése ál­tal ! Ilyen rendeletet épen csak a 44-iki kan­cellária adott a 44-iki administrátoroknak, a kik azután katonai karhatalom segítségével tépték ki a megjelölt lapokat a vármegye jegyzőköny­véből. De kétségtelen, hogy sem az 1886. XXI- ben, sem más, 1848 óta hozott és hatályban álló törvényben a végrehajtásnak ez a módja benne nincs. Kristóffy tehát leplezetlenül olyat rendel, a mit a törvény meg nem enged, — a mire §-t még az ő Lányi cimborája sem tudna találni, a mely rendelkezés tehát, akár a hiányzó törvényes alapot, akár a történelmi előzményeket tekintjük, első lépés a nyílt ab­melyek oly nagy számmal vannak nyelvünk­ben, amekkorával kevés más nemzet nyelve dicsekedhetik. A tréfának és gúnynak minden árnyalatát elénk varázsolják meglepő találé­konysággal. S a tréfás ügyelem kiterjed ben­nük mindenre : testre, lélekre, ruházatra, éte­lekre, italokra, a környezet élő s élettelen tár­gyaira egyaránt. így legtöbb testrész megkapja a maga tré­fás nevét pl. a fej észtok v. kobak, a nyakszirt kupa, a szem lálőka, pislantó, az orr szippancs, a fül hallóka, a száj tátincs, csuszaleső, az arc­bőr pofaszij, a derék ropogtató, a láb tapiskoló, s ha nagy, lappancs v. tőzegtaposó nevet kap. Mind a külső, mind a belső testi tulaj­donságokra jóizünél-jóizübb tréfás szavakat al­kot a magyar népnek folyton munkálkodó képzelnie; így a kis ember előtte: földigember, mitugrálsz, padláb, parlonmagas, potyszem, tök- magzacskó stb., a hórihorgas viszont . égime­szelő v. mennyeilétra. A meztelenség neki ádámcivil, a vastagajku bugyorszáju, a bajusz- talan csórészáju v. tejfölö$száju, a nagy szájú tapsiszáju; a pufók kulcsábrázatu, a fehérképü tejbetök, a himlőhelyes szuette, ragyabimbó v. zuzmarásképü, a félrenyaku nyaktekercs, a potrohos talpigmell v. sürübélii, a nagy mellű csupacsecs, a nagytestű rézló v. testibehabaro- dott, a sánta nyomásrohtó, a kancsal kiskertbe- néző, a gyomrátszerető bélember, a nagy ehető tanyaibélü v. polyvás lógyomru, a kevés étkü kákabélű, a vizszerető bolhalorku, az iszákos borkút stb. De a lelki sajátságok is találóbbnál-talá- lóbb humoros nevet kapnak, teszem: a kardos asszony atilla lesz. a mindig jókedvű cukor­asszony, a magacicomázó szépike, a rátartós foghagymára lépő, a veszekedő vénasszony solutizmus utján. Várhatjuk a további lépése­ket is. Lépkedjenek szaporán, minél hamarább,, annál jobb! Lesz belőle egy Európára szóló kacagás, de a melynek hangjától a Burg pe­nészes fala legalább akkorát fog repedni, mint a mekkorát repedt Sadowa után. A mi ugvan megint csak nem nekünk lesz baj. Még egyet! A megsemmisített közgyűlési határozat azt tartalmazza, hogy Nagy Lászlót a vármegye törvényes főispánnak el nem ismeri, tőle a joghatóságot megtagadja, tisztviselőit ren­deletéinek foganatosításától eltiltja. Ezen hatá­rozat kitörlését kellene az »állam veszélyezte­tett érdekei« mialt »azonnal és feltétlenül« végrehajtani. Ki gondolta volna még ezelőtt egy-két hónappal, hogy Nagy László ilyen ne­vezetes személy ? A nagybányai választás. Többször megemlékeztünk már a nagy­bányai viszonyokról, különösen arról is. mi az^ oka annak, hogy Nagybányát 67 óta a minden­kori kormány miért számíthatta legleltáribb, kerületei közé. A magyarság kedvezőtlen szám­aránya, a kincstári nyomás, a kortes közigazga­tás, a közönség megszokott opportunizmusa évtizedeken át úgy lenyűgözték a nagybányaia­kat, hogy ott bizony ellenzéki jelölt csak a zászló becsületéért küzdött mindig. Egyetlen egyszer történt meg, ezelőtt vagy huszonöt év­vel, hogy a mérsékelt ellenzéki jelölt győzött — azután ismét visszakerült Nagybánya a nyu­godalmas, biztos kincstári kerületek sorába. Igaz, 1901-ben Bay Láng minisztert buktatta ki, de szintén szabadelvű párti programmal. Abban az időben. — ne feledjük, hogy a Széli kormány alatt volt, — a nagybányai ellenzék is szívesen támogatta Bayt, mert maga azon ténye, hogy a hivatalos, pláne miniszter jelölt ellen lépett fel, mindenkiben biztató várako­zásokat keltett fel jövendő politikai pályája iránt. Várakozásukban a nagybányaiak meg­lehetősen csalatkoztak. Bay november 18-ika dacára rendületlen hive maradt a Tisza kor­mánynak s a január 26-iki választáson az el­lenzéki szellem hatalmas térfoglalása dacára is győzött. Győzelme azonban pyrrhusi volt; be sem várta a mandátuma elleni petíció döntő tárgyalását, lemondott — s ma harmadszor kéri a nagybányaiak bizalmát. Bizonyára ma is Tisza István ó-konzervativ elvei alapján, kér­dezi a naiv idegen. Dehogy, ultra radikális haladópárti programmal, mely ugyan, miért; miért nem, a választás napjáig a pártonkivüli- ség szürkés leplébe van takarva, ám de máris szemmel láthatólag kivillog alóla a feketesárga ruházat. Ignotos fallit, notis ezt derisui. Nincs is köhögőfene, a rosszlelkü pedig pokolküszöb, a férfiaskodó nő pistakisasszony, az ottben ülni szerető ülőstyuk, a vásott gyermek jobbsincs, a ruhaszaggató rongyvár, a mérges méregzacskó, az alattomos ember bogoshurkáju, a szoknya­bolondja bábakakas, a tolvaj természetű félkéz- kalmár, a haszontalan gyöprehó, az érzéketlen laplólelkü, az anyámasszony-vitéz iyukmiska, a csaló levegőinspektor stb. A ruhadaraboknak is igen tréfás elneve­zéseire akadunk népünk nyelvében, pl. a su­bának magában Szentesen a következő tizen­négy neve van: bánatibodor, dallos, darudö- börgö, dejszeny, diktéra, héiéjszakaifagyás, hét­sovány esztendő, ménesijesztő, rőhenes, subella , tökhaj, tuluszdedenya és varkus. Egyéb érdekes, ilyen férfiruha nevek: bolhaszedő: lábfejigérő nadrág, bugylinadrág: zsákszövetből való n., bükkfanadrág: vászon., félig kalap: ernyős sapka, fiacsizma: cipő, kismándli, ümögbályja: mel­lény, püsszencs v. kölökcsizma: bakancs, bocs- kor, szegényibizonyitvány: vászon zubbony, szélkergető: nagy kerek köpenyeg, takarmány­kalap : szalma-kalap, takácsmunka: ing, vedd- rád: felöltő stb. A könnyű női házi zubbony­nak ilyen neveire akadunk: bujjbelé, szélfujja, tőlem álló, veddfelke. A tunikát abrakostarisz­nyának csúfolják, a bő női kabátot ebenlógónak, a hátul levő csokrot farbosszantónak, az öreg­asszonyok házi zubbonyát köhögőnek stb. A pajkos jókedv különös szeretettel ado­gatja sajátos tréfás neveit az ételek és italok változó fajaira. így kap pl. a vékony rántott leves árvaleves v. susterkávé, a csipetkés bur­gonya leves pedig konlramars nevet. A kenyér lélekdobáló v. miatyánkközepe lesz: s ha zab­ból való, akkor abrakcipó. A vastagon metélt tészta islenostora v. lassanballagó, a galuska Kri8tóffy a nyílt absolutismus utján. 1906-ot irunk-e vagy 1844-et? Létezett-e Kossuth La­jos és Deák Ferenc, volt-e szabadságharc és kieegyezés, avagy mindaz, a mi 1848 óta tör­tént. csak álom? Nem a pártos szenvedély, nem is az újságírói sablon adja toliunkra e ke­serű kérdéseket. Tényekkel állunk szemben, melyeket sem letagadni, sem szépíteni nem le­het. Tavaly november 18-ika óta mily őrületes khaosza a hol burkolt, hol nyílt alkotmánysér­téseknek! A Ferczel-féle (van-e, ki még e névre emlékezik?) zsebkendős szavazás, a képviselő­ház feloszlatása ex lexben, a koalíció teljes vá­lasztási diadala és teljes tétlenségre kárhozta- tása már egy éven át, a parlamentaris elvnek előbb fondorlatos megkerülése, majd nyílt sutba dobása, a bukott Tisza kormány öt hónapi vesszőfutása a választás után, azután a parla­menten kívüli Fejérváry kormány kinevezése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom