Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-12-16 / 7. szám
I 2-ik Oldal — Az előőrsök csapatát áttörhették. betömhették a vivóárkokat, szeny- nyes lábbal végigtaposhatták az országgyűlést, kinevethették: mint Ítélt a választásokon a nemzet — ez még nem volt valódi harc. Az igazi küzdelem csak most kezdődik. Mikor a vármegyék megszólalnak. Hangjuk, mint az utolsó ítélet harsonája. Félelmetes és megdöbbentő. A föld méhe megdübörög. Óriások öltenek most páncélt. — Üdvözlégy, Szatmárvármegye! Dicsőséges harcodban megtetted az első lépést. Fönséges volt. Diadalra vezet! . . . Legvenek áldottak a bölcs és o*/ nagy elődök szentelt porai! Nyíljék elfeledett sirjokon virág! Foglalja hálaadó imádságába a nemzet az ősök dicső emlékét! . .. A bíráló választmány ülése vasárnap délelőtt volt a főispán hivatalos helyiségében, a hogy a meghívó jelezte. E fogalom teljesen uj volt előttünk és szerkesztőségünk azon tagja, ki a referálást magára vállalta, tudakozódott is az előadónál, hogy a főispáni titkári szoba, vagy a Kristóffy volt dolgozó szobája, vagy mi értendő alatta. Az előadó sem tudta, hanem felment a megyefőnökhöz megkérdezni és tőle azután azt a választ hozta, hogy az alispáni lakás kistermében lesz az ülés megtartva. Természetesen nem ragadtuk meg az alkalmat, hogy vizitelhessünk a császári biztosnál és azt hisszük, hogy az egész módszer célját veszti, mert az installátio óta elmaradt látogatók közül nem igen fog visszaszerezni valakit a hivatalos gyűléseknek a privát lakásban tartása, habár ülés után egy kis4 papramorgó is kerülne elő a vármegye hires snapszos asztalából. (Leltár 212. tétel. Érték 40U korona.) Ami az ülést illeti, a hogy lefolyásáról az aktákból meggyőződtünk, a szokott módon láto£2tc!í véli, a ^ennyiben egy tag. Rooz Samu jelent meg. Felvétettek a virilisek névjegyzékébe pótlólag Br. Vécsey László, Sárközy Andor, Számuelly Viktor. Hanzulovics Kristóf, Bereczky Ferenc, Kaufman Ignátz, Kaufman Adolf, Dr. Szerdahelyi Jenő, Éried Samu, Fried Dezső, Péterffy Imre, Policzer Jenő, Ináncsi Papp Kálmán (pedig ellenzéki elveinek jobb lett volna, ha Nagy László megyefőnökségének tartamára kimarad), Veisz Gábor, Izsák Dezső, oroszfalusi Yass Lajos, Markovics Mór, Jónap Miksa. Balási József, Farkas Viktor, Jakab Zoltán, Borostyán István és Czech Aladár. Kiváló érdekessége volt az ülésnek a Tisza Lajos gróf érdekében beadott felszólalás, a ki galomban, családi tűzhelyénél gyermekeinek vidám gagyogása között. Egyikét az imádság emeli, másikát a kétségbeesés. A kolostor ridegsége vonzza ezt, az meg eped az asszony után. Hej, pedig az asszony nem mindenkinek ugyanegy. Egyszer Beatrice, aztán Laura, majd Fiámmetta.*) Majd durva anyag, majd meg csupa szellem, Általában az asszonyt asszonynak, gyarlóságnak fogják fel. Goethe, Byron nem tudták, mi az ideális szerelem, mely Petrarca múzsájának oly magasztos röptöt adott. A legferdébb helyzetek, a művészet legszembe- szökőbb ellentétei közt is, mindenféle iskola szabályait összekeverve: kipattant a remekmű, megszületett a halhatatlanság könyve. Excelsior beszédes gondolataival megállt a szobája közepén, elcsitult egy pillanatig, majd feltörő eszmétől megkapva folytatta: — Halhatatlan könyv!? Nem lenne-e jobb azt mondani: örökéletü sorok? Igen, ez mindennek a rugója. Gyakran csak pár oldal, pár sor biztosítja á mű halhatatlanságát. Mosolygó lehet az, mint a legszebb hajnalsugár; szivtépő, mint a fiaveszett anya sikoltása; csendes, mint a bűbájos éjszaka; morajló, mint a viharszántotta tenger: édes, mint a távoli zene; romboló, mint a gátjatört folyam. Lehet az hymnus, zene, vagy vad káromlás, nem lesz semmit. Azokba a sorokba Írója belelehelte lelkét, vagy még jobban: az emberiség lelkét. Az ilyen sor nem múlik el; késő századok múltán is, mikor miveit fő olvassa; ha érző lélek gondolkozik fölötte, újra hallik a sziv- dobbanás, a mely azt sugalta; a sorok közt megint felvillan a mosoly, felcsillan a könny, melyet évszázadok előtt egy ember testesített meg, egyetlenegy mondatban, egyetlen szóban. *) Dante, Petrarca, Boccaccio ideáljai. .SZATMÁRVÁRMEGYE. noha 4000 koronát meghaladó adóval szerepel a kimutatásban, az igazoló választmány által felvéve nem lett és a megyefőnök megaka dályozta most is a felvételét. Úgy látszik nincs bátorsága a szeme közzé nézni a megycgyü- lésen Tisza István testvérének, azon Tisza István testvérének, kinek nevére, mint programmra esküdött, de a kit rutul megcsalt és elhagyott, mikor egy más vezér konczot dobott neki. Lássunk tisztán. (N. Sz. A.) Ki ölte eddig a népet, ha elvért és eszméért küzdött és nem volt hive a svarcgelb szabadelvüségnek ? Nem a magyar királyi kormány ? Kik végezték ki a tizenhárom aradi vértanút ? Nem az osztrák császár katonái ? Ki vezényelte a csendőrszuronyt a nép ellen ? Ki törte le vele a nép akaratát a választásokon? Nem Fejérváry, Kristóffy és elvbarátaik ? Nem jutnak ezek eszébe a Szatmár- megyei Közlönynek, mikor a népről ir ? Nem gondolja meg, hogy neki, ki a fennálló kormányrendszer szolgálatában a 31-ik esztendőt tölti nincs jogosultsága népjogokról beszélni, vagy ha megteszi, az arcátlan köpenyeg fordítás? De hát a politikai erkölcsök oly rettenetesen lesülyedtek ebben az országban, hogy a ki nem rég még Tisza Istvánnal golyót és akasztófát ígért a magyar népnek, most barrikádok építésére bujtogathat! A társadalom nem közösíti ki magából. Az elv és megyőződés olyan szerepet játszik nálunk, mint a ruha. Ha elkopottanat vesz ?nk magunkra, A sza- badelvüség harminc esztendő alatt lejárta magát az ország előtt, tehát a szabadelvűek uj köntöst vesznek magukra, „llj időket élünk, uj csillagok járnak.“ Jöjjön el egyedül üdvözítő social — demokratizmus a te országod csak mi lehessünk benne is kormányon! Ez a jelszava Kristóffynak, Vészinek, Nagy Lászlónak. Kivel állt szóba Kristóffy mint főispán a vármegyében a nagybirtokosokon kiEz az örökéletü sor. Boldog, a ki ilyet ir; boldogabb, a ki többre képes, tömöríti őket. Ha ezt nem teszi, szétrepülnek, mint az elszáradt falevelek; de ha gondja van rá. összefonódva ragyognak, mint a visszavert sugár. — Kevés termett ezekből; s bár száz meg száz elfeledett könyvben voltak elszórva ily gondolatok, virágok — elmúltak, mert nem volt bennök örökéletü sor. — Ebben sincs — folytatta az ifjú keserű lemondással — bár holnap nyomdába kerül. Nem volt azokban sem, miket előtte Írtam, nem lesz azokban sem, miket utána irok . . . Miért ne lehetne valaha ? . . . Ha átnézhetném mégegyszer munkámat, ha kijavíthatnám . . . E pillanatban lámpája, mely darab óta vígan percegett. élénk lobbanással kialudt, tűrhetetlen bűzt hagyva vissza a szobában Excelsior álmaiból ismét a rideg valóra ébredt; tapogatózva tüzszerszerszámot keresett s meg- gyujtotta gyertyáját. Az órára bámult. Négy óra körül mutatott. A kőolaj bóditó szaga lehetetlenné tette a dolgozást. Elhatározta, hogy ! lefekszik — s az örök sorok tollában maradtak. De másnap, se azután nem tudta többé megírni. Pár év múlva halálos ágyához hivatta a j tiszta, angyali nőt, gondolatainak koronáját, s igy szólt hozzá: — Minden könyvem, minden kéziratom a tied. Valahány csak van, mind szerettem volna nyilvánosan neked ajánlani. De miért olvassák nevedet halott én ? Mindig vártam a halhatatlan, hozzád méltó sorokat — ah, de cserben hagyott a halhatatlanság! Olaszból: Perger Kálmán. 7. szám. vül ? Hol látta valaki Nagy Lászlót a nép körében ? Mikor irt a Szatmármegvei Közlöny valamit a nép érdekében a megyét dirigáló klikk ellen? Hallgassátok csak ti Urak egykori barátaitokat most. Miként lázitják a népet ellenetek. Mint fenyegetnek, hogy elsöpörnek, ha utjokba álltok és jogaitokkal élve törekvésüknek ellenállni merészeltek. Ti pedig a nép fiai ámuljatok el azon, hogy a kiknek eddig .egy jó szavuk sem volt hozzátok, a kiknél süket fülekre találtatok, ha véletlenül a jegyző nvuzása, vagy a szolgabiró erőszakoskodása miatt panaszkodni mertetek, azok most oda tolakodnak az életekre és harcba hívnak mindenki ellen, aki nadrágot visel. Az uraktól elvárjuk, hogy undoro- dással fordulnak el ettől a gaz bandától. Megtagadják egykori barátaiktól még a kézszoritást is, hiszen sem életük sem vagyonuk nincs tőlük biztonságban. A magyar népről, a józan, Ítélni tudó magyar népről pedig megvagyunk győződve, hogy felismeri a báránybőrben a farkast, az ellenséget, ki mint barát közeledik, hogy segítséget nyerjen és ha azután a segítséggel legyőzte ellenfelét saját társát annál könnyebben verhesse béklyóba. A szemét, az urak szemete végzett földesurak, eladósodott polgárok, corrum- pált tisztviselők akarnak uralkodni és szövetkeznek a nép söpredékével, a do- logtalan, élősködő népvezérekkel és az utcai csőcselékkel. Ettől a társaságtól jó lesz óvakodni mindenkinek, mert ebbén a kegyelmes ur hitványabb, mint a legszegényebb becsületes magyar munkás. Odáig megy az arcátlansága e társaságnak és sajtójának, hogy még a magyar haza érdekeit is merik hangoztatni. A hazáról beszélnek ők, a kik az egész actióba Bécsből azzal kaptak szabadalmat, hogy megakadályozzák a magyar vezényszót, az önálló vámterületet és mindent mi a magyar állam önállóságát kidomborítani és a magyar nemzetet fejleszteni hivatva van. A haza boldogulásának indokából mernek jogokat követelni azon szedett vedett embertömeg számára, mely Isten tudja honnan a nagy világból, de leg- kevésbbé Magyarországból összekerülve, mint nemzetközi social-demokrata párt szerepel és már nevével megtagadja nemcsak a magyar, de minden haza szent fogalmát. Ezeket az embereket, a kik midőn Bécs minden támaszt elvesztett az országban, felajánlották magokat a számára és magyar királyi rendőri assistentia mellett rombolva és fosztogatva próbálják megfélemlíteni a magyar hazafiakat és kényszeríteni a bécsi hatalom előtti meghódolásra, ezektől várjuk mi a haza fellendülését. Tisztelt Szatinármegyei Közlöny! Ne gondolja a magyar népet sem olyan ostobának, hogy ezt elhigyje, sem olyan gaznak, hogy szavazati jogért hazáját eladja, de rettegjen a felébredő hazafmi és tisztesség érzet erejétől.
