Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-12-16 / 7. szám
7. szám. SZ A T M ÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. A napokban érkezett le a belügyminisztériumból a következő érdekes elvi jelentőségű határozat, mely úgy látszik, kikerülte a Kris- tóffy kezét. »M. kir. B. miniszter. 115031/905. II—a. A “.válaszirat alapjául szolgáló jelentés száma 7348. Tárgy: Bizottsági tag választásához kiküldött elnökök helyettesítése. A f. évi április hó 6-án tartott biz. közgyűlésben 26/6661. sz. a. hozott határozatának azon részét, melyben kimondotta, hogy felhatalmaztalik a vm. alispánja miszerint az esetre, ha valamelyik vármegyei biz. tag választáshoz a közgyűlés által kiküldött elnök megbízatásáról lemondana, az illető választási elnök teendőivel más alkalmas egyént bízzon meg, az ezen határozat ellen Szabó Albert ein. biz. tag által beadott felebbezés folytán felülvizsgálván, a határozatnak ezen rendelkezését, mint az 1886. évi XXI. t.-cz. 38. §-ába ütközőt megsemmisítem. Mert a most idézett szakasz akként rendelkezik, hogy a biz. A tragikomikus megyefőnöki székfoglalás után nyomban megjósoltuk, hogy a Nagy László nyomorúságos alakját előbb-utóbb úgy elsepri Szatmár- vármegye fellázadó hazafias lelkiismerete, mint a forgószél az utca szemetét. Jóslatunk, ime, nem több, mint 38 nap alatt teljes valóra vált. Hiába akarta a megyefőnök a legkecsegtetőbb közgazdasági kérdések napirendre tűzésével lehetővé tenni, hogy a vármegye közgyűlése megtűrje az elnöki székben, — hiába volt minden barátságos és atyafiságos kapacitáiás, — hiába a szánalmasan megfogyatkozott stréber-klikk izomszakadásig megfeszített erőlködése: Nagy László, Bécs hitvány zsoldosa futva menekült ki a közgyűlési teremből s a törvényhatósági bizottság egyhangúlag, diadalmas extásissal Ítélt felette. Főispánnak r1 nem ismeri, elnöklete alatt nem tárgyal, ha a menvoT- szág üdvösségét kínálja is érte cserébe, tisztviselőinek megtiltja, hogy tőle rendeleteket elfogadjanak s vele érintkezzenek, mert a ki e nyomorulttal csak szóba áll is, dögvészt lehel be és ép oly gaz lesz, mint ő maga. A közgyűlés Ítélt, — a szolidáris tisztikar végrehajt és azután: — Nagy László brigadéros, jó éjszakát! I. Állandó választmány. A történeti hűség kedvéért közöljük, hogy a közgyűlést megelőzőleg 12-én az állandó választmány is ülést tartott és a tárgysorozatot letárgyalta a mi igen természetes miután a megjelentek kevés kivétellel telivér mamelu- kok voltak a kikkel szemben ellenzéki tag ac- tiót ki nem fejthetett. Érdekes volt, hogy midőn a főispáni ins- tallátió kérdésére került a sor, Szabó Albert felhívta Nagy Lászlót az elnöki szék elhagyására, miután saját személyét érdeklő kérdésben nem elnökölhet. A megyefőnök azonban vonakodott helyét elhagyni, de hogy mi címen marad azt Szabó Albert újabb kérdésére sem tudta megmondani. Konstatáljuk a törvények szigorú megtartását és az ildomosságot 17 év óta any- nyiszor hangoztató egyén ezen újabb eltévelyedését. Sokáig azonban nem tartott elnöklése, mert midőn arra került a sor, hogy a Nagykárolyi Önsegélyző Népbankot mint csalta meg azzal, hogy az intézet által a megyeház építésére ideiglenesen kölcsönadott 175000 korona biztosítására lekötött százezer korona államsegélyből ötvenezer koronát más célra fordított egyszerre elpárolgott, helyét a törvényes elnöknek Ilosvay Aladárnak adván át. II. A szatmári értekezlet. A december 14-iki közgyűlés előkészítése céljából gróf Károlyi István december 13-ának tag választást a közgyűlés, e célra megválasztott kiküldötte mint elnök vezeti s igy áz elnöki tisztről lemondottak helyébe az alispán által más egyén nem helyettesithető, mint akit a közgyűlés e célból esetleg mint helyettes elnököt kijelölt. Miről a vm. közönségét a f. évi október 23-án 7348. sz. a. kelt alispáni jelentésre s a felebbező biz. tag megfelelő értesitése és további miheztartás végett értesítem. Bpest, 1905. nov. 25-én. A miniszter helyett: Széli, mk. államtitkár.« Ennek folytán tehát megszűnik Nagy László urnák az az eddig vígan gyakorolt taktikája, hogy a megyegvülésen nem vihetvén keresztül Ilosvay Bandi vagy más erős marku főszolgabíró elnöki kiküldetését, a bizottsági tagok közöl szelíd lelkű strohmanokat küldetett ki, kik ellen kifogás nem lehetett, azonban lemondatván őket, helyettesítette a vaskezü főszolgabírót. A nyirmegyesi és fábiánházai kerület az idén nyugodtan választja meg a szive szerinti ellenzéki jelöltjeit. délelőtt 11 órájára értekezletre hívta össze Szatmárra a vármegyei bizottsági tagokat. Az összehívó gróf csúzos bántalmai miatt orvosi tilalom folytán nem utazhatott Szatmárra az értekezletre, melyen a bizottsági tagok közül mintegy 150-en jelentek meg. Mielőtt az értekezleten történteket ismer- tetnők, különösen szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy nehány budapesti lapban megjelent azon hir, hogy az értekezleten az ellenzék megbomlott, a valóságnak meg nem felel. Vélemény különbségek igenis voltak a közgyűlésen követendő eljárás tekintetében, de a lényeget illetőleg teljes egyetértés uralkodott, a mi az egyhangúlag hozott határozatban is kifejezésre jutott. Az értekezleten megjelentek közül megemlítjük a következőket: gróf Teleki Géza, be- renczei Kováts Jenő, Kende Zsigmond, Böszörményi Zsigmond, Domahidy Sándor, Cholnoky Imre, Ilosvay Aladár főjegyző, Schönpllug Richárd főügyész, Kölcsey Antal, Péchy István főszolgabíró, Luby Géza, Luby Béla, Reök Gyula, Madarassy Dezső, Madarassy Zoltán, Tóth Mór, Szalka Sándor, Bátz Elemér, berencei Kováts Miklós, Komo- róczv Iván rendőrkapitány, Uray Lajos, Rébay Dezső, Falussy Árpád, Klein Mór, Strohmayer Ferenc, Janitzky Albert, id. Vetzák Ede. Weisz Sándor, Sárközy Andor, Yilágossy Gáspár, Bikk- falvy Albert, Sternberg Sándor. Az értekezlet elnökül Domahidy Sándort, jegyzőül Dr. Lengyel Alajost választotta Tárgyalás alá először azon indítvány került, mely szerint a közgyűlésnek javaslatba hozatott volna, hogy a nemzeti ellenállás további fentarthatása s a vármegye érdekeinek megoltalmazása céljából a főispáni székfoglalás törvénytelenségének megállapítása mellett, óvás- és jogfentartással bocsátkozzék bele a törvényhatósági bizottság a közgyűlési tárgysorozat letárgvalásába. E javaslathoz először szót kért Ilosvay Aladár főjegyző. Elfogadja az indítványt s egyidejűleg felhasználja az alkalmat, hogy nyilatkozzék egy. a főispáni installációra vonatkozólag a megyei sajtó egyik, legalább is főispánilag inspirált orgánumában felvetett kérdésre, mit nem a személyét érintő vonatkozás, de a vele egy pártállást elfoglaló megyebizottsági tagok iránt érzett tisztelet tesz kötelességévé. A nov. 6-iki közgyűlés után közvetlenül megjelent száma a Szatmármegyei Közlönynek, csak jelezte s legutóbbi számában egész terjedelmében közölte a vele, mint a közgyűlés elnökével megtartott hivatalos kihallgatás alkalmával felvett jegyzőkönyvet. A célzatot mellékesnek tekinti, csakis a tényekkel foglalkozik. A kik a nov. 6-iki közgyűlésen jelen voltak és épen úgy mint ő, a szándékolt székfoglaló csínynek még csak fogalmával sem bírtak, igazolhatják, mily meglepetést keltett az elnöki megnyitó megkezdése után támadt, valószínűleg előre inscenirozott s ok nélkülinek tetsző lárma, melyet felhasználva az elállók által láthatatlanná tett főispáni kisterem ajtaján egész észrevétlenül került a kinevezett főispán az elnöki szék mellé. () természetesen a teremben törté- nendőkre fordította figyelmét s a mikor észrer vette mi történik, már a főispáni eskü végszavait vélte kivenni s az ülést azonnal berekesztette, de semmi esetre sem az eskü letétele után. Azt, hogy mikor ejtettek ki az eskü végszavai, vagy elmondattak-e egyáltaláoan, azt vele együtt a közvetlen közelben állók sem hallhatták a bábeli zűrzavarban és fülsüketítő óriási zajban. Egy minden ép morális érzést megbotránkoztató ily eljárás keltette izgatottságban, valamint egy előre nem tudatott váratlan hivatalos vizsgálat keltette meglepetésben csak természetes, hogy minden egyes elmondott szónak kizárólagos megfontolt értelmét mérlegelni és keresni nem lehet, ezt, azt hiszi mindenki természetesnek találja; de hogy közvetlenül a közgyűlés után megtartott ellenzéki értekezleten kiállított nyilatkozatnak a főispáni eskütételre vonatkozó szövegezése legjobb tudomása ós meggyőződése szerint megfelel a valóságnak, határozottan állítja. Tovább e kérdéssel nem foglalkozik, mert hiszen minden kombináció és ebből eredő következtetés egyéni s arra befolyást gyakorolni nem is tud, de nem is kiván. (A főjegyző ezen előadását ajánljuk a Sz. K. figyelmébe.) Falussy Árpád kérte ezután, hogy Schöu- pflug főügyész nyilatkozzék a beiktató közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése tárgyában. Schönpflug Richárd e felhívás folytán lényegileg ugyanazokat adta elő, a miket lapunk 3. számában megjelent nyilatkozata tartalmaz. Az előterjesztett javaslathoz hozzájárul. Luby Géza előadja, hogy a közgyűlésen történtekből a nagy lármában mit sem hallott s ez okból nem vett részt a hitelesítésen. Kende Zsigmond különös figyelemmel és rokonszenvvel hallgatott felszólalásában kifejti, hogy az Ilosvay előadása nyomán a főispáni eskü leteltnek és igy Nagy László főispánsága törvényesnek semmiesetre sem tekinthető. Szálkái Sándor szerint az eskü le nem tételét a formák teljes hiánya is igazolja. Kovács Dezső dr. jobb expediens hiányában elfogadja a javaslatot, de örömmel venne egy konkrét ellen-inditványt. Böszörményi Emil dr. a beiktatás után felvett tiltakozó okiratot szeretné a közgyűléshez beterjeszteni. Vetzák Ede dr. a közgyűlési terem lepe- csételését javasolja. Szabó Albert dr. csak taktikai okokból van a javaslat mellett. Szerdahelyi Ágoston szerint, mivel a beig- tató közgyűlés nem küldött ki hitelesítőket, a jegyzőkönyv nem törvényes s ezt kell a közgyűlésnek kimondani. Hason értelemben, radikálisabb eljárás mellett beszéltek még Bikkfalvy Albert, Rácz Elemér. Falussy Árpád, Weisz Sándor, Sternberg Sándor Luby Géza, Tóth Mór és b. Kováts Miklós. Végül Domahidy Sándor elnök a vita anyagát összegezve, azt az indítványt telte, hogy az értekezlet ne hozzon konkrét határozatot, hanem várja be a 60-as bizottsági ülés határozatát s ehez tarsák magákat a közgyűlési tagok. Ezt az indítványt az értekezlet egyliany.'t/itg-djegsúKh in. Hatvanas bizottsági ülés. A szatmári értekezlet lelkes hangulatával eltelve a hatvanas bizottság tagjai a délutáni gyorsvonattal Nagykárolyba siettek, a hol fél 4' órára volt a bizottság ülése kitűzve. Ezen az ülésen — bár gyengélkedő állapotban — már megjelent gróf Károlyi István és vezette a tanácskozást. Az ülés mindenek előtt örvendetesen tudomásul vette Krassó és Lippó községek lelkes képviselőtestületeinek azon hazafias határozatait, mely szerint a bizottság felhívására az állami adónak önkéntes adománykép a tisztviselők fizetésére leendő beszedését foganatba vették. Ezután áttért az ülés a főtárgyra, a másnapi megyegyülésen előterjesztendő javaslatokra és a megyefőnök elnöklésével szemben általában elfoglalandó álláspontra. Elsősorban a szatmári értekezleten tárgyalt azon javaslat lett előterjesztve, hogy a közgyűlés annak kijelentésével, hogy Nagy Lászlót törvényesen beigtatott főispánnak s igy az elnöklésre jogosítottnak el nem ismeri, azon okból, hogy a nemzeti ellenállást megvédelmezze menjen bele a közgyűlés megtartásába. A javaslat előterjesztése után rögtön észrevehető volt, mint Szatmáron, hogy az a bizottság túlnyomó részét nem elégíti ki s az adott viszonyok között radikálisabb fellépés mellett van a közhangulat. A megindult vita rendjén egy darabig védelmezték a javaslat pártfogói álláspontjukat azzal, hogy radikálisabb eszközök 'alkalmazása mint.p. o. kivonulás céltalan mert marad bennt annyi haladópárti, a mennyivel a megyefőnök gyűlést tarthat, zajongás pedig csak ismételt felfüggesztést eredményez, midőn végre Domahidy Sándor határozott kijelentése, hogy bárminő óvással élne is a közgyűlés, a tárgyalásokba bocsátkozás Nagy László törvényes főispáni voltának elismerését jelentené — a javaslat visszavonását eredményezte. Ekkor Böszörményi Emil terjesztett be egy javaslatot, mely szerint a közgyűlés azon okok felsorolásával, melyek miatt Nagy László beigtatása érvénytelen, az általa összehívott közgyűlést törvénytelennek jelentse ki és tisztviselőit a közreműködéstől tiltsa el. A vármegye Ítélt!
