Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-03-03 / 18. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912 Márczins 3. Vasárnap. 18. sz FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Égősz évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kot Egyes szám ára fft fillér Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. S:!ERKESZTéSÉ8 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca ti) — — Ta'eton-wzán'> 80, = I Mindennemű dijak Szatmáron, a kladólilvata'ban fizete A községi hitelügyek központositása. A városok fejlődése és a közszükségletek szaporodása folytán mindinkább nehézségeket okoz a városokra háruló föladatoknak a financirozása. A közvetett és közvetlen adók ma már nem elegendők a változatos és sok költséggel járó községi kezelésbe és a lakosság fokozódó szükségleteinek az ellátására, a városok kénytelenek tehát a közszükségletek kiszolgálását községi kezelésbe venni, hogy ezen a réven előálló vállalkozói nyereséggel fődöz- hessék a fejlődő városi élettel együttjáró kiadásokat. A községi üzemek létesítése, a városszabályozás, kisajátítás, nagy telektömbök megszerzése, csatornázás stb. föladatoknak a megoldása azonban mindenkor előzetes befektetést, tehát olyan nagy pénzösszegeket igényelnek és olyan változatos pénzügyi műveletekkel járnak, hogy a városok nem egyszer kedvezőtlen konjunktúrák között, szorult helyzetükben a legkedvezőtlenebb, hitelügyletekhez kénytelenek folyamodni. Ezen állapotok arra kényszerítik a városokat, hogy hiteligényeik ellátására külön szerveket létesít senek. Nálunk Magyarországon csak nagyon nehezen halad előre ez a kérdés. Német- ! | országban azonban számos községi takarékpénztár és bank működik, annyira, hogy az utóbbi időben nagyon komolyan hozzáfogtak már az egész községi hitelügy szervezéséhez és központosításához. Ezen akcióra az a körülmény kényszeríti a városokat, hogy a községi pénzintézetek a nagy magánbankok versenyével ízemben meglehetősen elszigetelve állanak és nem egyszer nagy nehézségekkel kell megküzdeniök, föladatukat tehát nagyon gyakran hiányosan képesek csak teljesíteni. jíErről a kérdésről irt tanulmányában dr. Zadow a községi pénzügyek javítására irányuló törekvéseket két csoportba sorozza, melyek mindegyike községi hitelt egységessé tenni és a községek hitelforrásait szervezni kivánja. Az egyik csoport a cél elérésére egy központi községi bankot akar létesíteni, a másik pedig, miután keresztülvihetetlennek tartja, hogy a községek a maguk összesá- gébtn, mint „pénzintézet“ léphessenek föl, az önsegélyezés ezen módjával szemben továbbra is a jelzálogintézeteket és bankó kát kivánja igénybe venni, csupán egy hitelszerző központot akar létesíteni a műveletek intézésére. Az utolsó teendők gyakorlati alkotásainak tekinthetjük a Düsseldorfban székelő hitelszerző központot, mely 1909 október 4-án Kasselben létesült. Ezen központhoz a 80 ezernél több lakóval bíró városok csatlakozhatnak és tényleg, Chemnitz, Königsberg és Wilmersdorf kivételével a figyelembe jövő városok a kötelékbe b« is léptek. Amennyiben a csatlakozott városok pénzfölöslegüket elhelyezni, vagy szükségletüket födözni akarják, a föltételek közlése mellett bejelentik ezt a hitelszerző központnak, melyik a hitelkereső várost, a hitelt kináló várossal összeköttetésbe hozza. Fönnállásának első esztendejében a hitel- szerző központ összesen 36.380.000 márka rövidlejáratu ilyen kölcsönt közvetített. Megkísérelték azonban önálló pénzintézetek létesítését is. A német városok kongresszusi részéről a kérdés tárgyalására kiküldött bizottság azonban 1919 október 14-én tartott ülésében e terv elejtését javasolta, mindazonáltal már számos kisebb nagyobb város fogott hozzá önálló pénzintézet alapításához. A kis bünü emberek. — Saját tudósítónktól. — Soha mozgalmasabb élet. nem volt, a cseud- | őrség előtt, mint a napokban. Szuronyos csmid- | őrök, rendőrök, tűzoltók járkáltak izgatottan i TÁEO A. Öregek. — Irta: Wladimir Kirjakow. — Uzelkov, műépítész és udvari tanácsos, meghívást kapott a szilővárosától, régi templo inuknak restaurálása céljából. Ebben a városban j született, itt járt iskolába, sőt meg is nősült, j da, amikor leszállt a vasútról, alig ismert a régi városkára. Mindeu megváltozott. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor Pétervárra költözött, még „rabló-pandúrt“ játszottak a fiuk ott, ahol most s pályaudvar emelkedik és ott a főutca sarkán, ahol ma |egy elegáns szálloda van, akkor még csak csúnya szürke kerítés éktelenkedett, De leginkább az emberek változtak meg. A pincértől tudta meg Uzelkow, hogy ismerőseinek nagyobb része meghalt, elköltözőt vagy feledésbe került. — Emlékszel még Uzelkovra ? — kérdezte az öreg pincértől. — Műépítész volt, aki elvált, a feleségétől. Háza voit a Svirebejevszky-utcá- ban . . . Ária csak emlékszel ? — Nem én . . . — De hát hogyan lehet ez ? Hiszen akkor nagy port vert fel ez a válás 1 Emlékezz csak. Í A port akkor Sapkin ügyvéd vitte, gazfickó és nótárius hamiskártyás, akit egyszer meg is ver- , fék a klubban . . . — Iván Nikolaics ? — Hát persze! Él-e még, vagy meghalt már? — Él, bála istennek . .. most jegyző, két | szép háza van a Kripi‘nája utcában Nem rég ' férjhez adta a leányát . . . Uzelkov fel és alá járt és gondolkozott. Végre elhatározta, hogy felkeresi Sapkint, minthogy amúgy sem volt jobb dolga, Dél volt, amikor lassan elindult a Kripitanaja utca felé. Az irodájában ta.álta a Sapkint, akire alig ismert rá: az ügyes, karcsú, mozgékony és szemtelen arcú ügyvédből szerény, öszhaju, törékeny aggastyán lett. — Rám se ismer ? — kérdezte Uzelkov. — Régi kliense vagyok, Uzelkov I — Uzelkov ? Miféie Uzelkov ? Ah . . . Egyszeribe rájött és őszinte örömöt tanúsított. Felkiáltások, kérdések, visszaemlékezések követték egymást. — Erre igazán nem számítottam ! — hápogta Sapkin — Mivel kínálhatom meg ? ParanI csol pezsgőt? Osztrigát? Annak idején annyi pénzbe kerültem, engedje meg legalább, hogy pompásan megvendégeljem. —• Sietek 1 Rögtön kihajtatok a temetőbe, me kell tekintenem a templomot. Megbíztak, — Pompás ! Nagyszerű ! Megreggelizünk és együtt kimegyünk. Kitűnő lovaim vannak I Odaviszem és bemutatom a község szeniorjának. Elrendezek mindent ... De mondja, tisztelt barátom, miért húzódik úgy el tőlem ? Mitől fél ? Csak jöjjön közelebb, nyugodtan teheti 1 Most már nem kell félnie . . . hehebe . . . Azelőtt elhiszem . . . akkor még ördöngös fickó voltam, de mosi az újjá köré tekerhet; megnősültem, gyermekeim lettek, már a halál gondolatával is foglalkozom . , . Az urak megreggeliztek, egy pohárka pezsgőt is felhajtottak, azután kihajtattak a te- melőbe. Amikor a szánkóban ültek Sepkin elkezdett beszé'ui: — Hja, azok szép idők voltak ! Az ember alig hiszi, ha rágondol. Emlékszik á várópörére ? Annak már húsz éve és maga bizonyára már «1 is felejtett mindent, de én még oly tisztán emlékszem, mintha csak tegnap történt volna . . . Istenem, mennyit izzadtam belé! ördóngős fickó voltam, valóságos — jogcsavargó / Mindent elkövettem akkor, hogy valami gabalyodott ügyet csípjek el, főleg ha jó honoráriumra volt kilátás, mint p. o. az ön perében . . . Mennyit is — Ne fáradjon kérem ! — mondta Uzelkov nagy vására V Ü» jgpr női) férfi és permek liff8* rnSiákfean legolcsóbb árban SZATIH á'ff* A HÁG VT Ű2S0E MELLETT SZEREZHETŐKBE
