Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-03-03 / 18. szám
2-ik oldal. SZATMAR-NÉMETI Szatmár, 1912. március 3. CBendőrségi fogda elölt. Ugylátszik várlak valakit, olyant, aki a rend embereit nagyon érdekli. A fellűiött szuronyu csendőrök körül egész gereg kíváncsiskodó ember csoportosult, akik nagy érdeklődéssel várták a jövevényt. Asszonyok, leányok, emberek, gyermekek állottak sorfalat a c»endőrségi fogda előtt s hangosan tárgyalták a pletyka módra felvett szenzációt. Biztosan gyilkost hoznak — mondotta egyik ottálló öreg asszony. Hallottam én már ezt napokkal ezelőtt a komaasszonytól, hogy a tanyák között megöltek egy embert. Tudtam is a nevét de elfelejtettem. Nem igaz az néném asszony ! — vágott közbe egy fiatal menyecske. Németh Pistát hozzák mozt azt a híres tyuktolvajt, aki már hetek óla remitgeti a tanyabelieket. Bizton azt hozzák — erősitik többen — mert ha nem azt hoznák nem volnának itt annyian. Ezek mind a károsultak. Egyszerre megszűnik a hangos tárgyalás s mintha ketté vágták volna, széjjel nyílik a csoport, s feltűnik az udvarban a bűnös emberek tömege. öregek, fiatalok, asszonyok, leányok szoronganak a szuronyos csendőrök között, ezek a bűnös emberek, A tömegből hangos megjegyzéseket küldenek a bűnösök felé, majd felhangzik Ádám Miklós csendőrőrmester szava. — Csendst kérek ! A tömeg elhallgat s most megkezdődik a névsor olvasás. Ádám Miklós köpönyegéből egy hosszú ivet vesz elő, amelyre a bűnösök nevei vannak felírva. Bartha Károly rendőrőrmester fellapozza a nyilvántartási könyvet s következik a névsor olvasás. Szabó István — hangzik fel Ádám őrmester szava — verekedésért 2 nap. Egy surbankó szőke legény lép ki a sorból. Ránéz a bámészkodó tömegre, mintha valakit keresne. Szeme egy öregasszonyon akad meg, az édesanyja. — Holnapután reggel Otthon leszek édes anyám, addig ne várjanak, szól feléje. Az öreg asszony szégyenkezve huzza fejére fekete atlasz kendőjét s azzal, mint a megszégyenített anya, kioson az udvarból. A legény még egyszer ránéz s átlépi a fogda küszöbét s két napra bezáródik előtte a szabadság kapuja. Most egy 18 évesnek látszó sápadt képű leány lép ki a sorból, Nagy Erzsi. Botrányos vi1 i I selkedésért 1 napi fogházra Ítélték s azután el- toloneolják haza szülőfalujába, a Tisza mentére való. — Rossz, foltozott, karton ruha fedte testét, kezében egy piszkos kendőbe kötött csomagot szorongat, ez az egész vagyona. — Hozzanak egy kis ennivalót, kéri az 5r- mestírt, aki teljesíti a leány óhaját. Szalonnát és kenyeret hozatott neki. A leány mohón kapott az ennivaló után. Csomagja alá rejtette s sietve ugrott be a fogdába, ahol azután a kemény fapadra letelepedve, mohón falatozott. Popovics Vazul. — E név hallatára egy 60—70 évesnek látszó ember lép elő. Hátán egy szakadozott zsák, kezében a feszület. Az öreg áhitatosan imádkozik, úgy látszik, igv akar megszabadulni. _ No menjen már I — nógatják. Az óreg oláhnak azonban sehogysem esik ínyére a fogdába való berukkolás. Révedezően szétnéz maga körül, majd kifelé menve Ádám őrmester megfogja az öreget és betessékeli a fogdába. Az oláh paraszt leült a fapadra s nyugodtan, mintha a templomban lenne, imádkozik tovább. így megy ez névről-névre, tizen vannak már benn a fogdában s most jön a tizenegyedik. Egy barázdás homloku, megtermett ember marad utoljára, Ábrahám Janos s mikor a nevét olvasták, mint egy dühös nőstény ugrott ki a bámészkodók tömegéből egy munkásasszony. — Nem, nem engedem az uramat, sival- kodott, nem ő volt a hibás, hanem & Péter és mégis az én uramat csukják be. — Menjen innen jö asszony, mondotta neki Bariba, ne csináljon itt zene-bonát. Az asszony azonban nem hallgatott a csendesítő szóra, hanem tovább is ott sivalkodott. Erre két mentő megfogta az asszonyt, eltávolították az útból, az urát pedig betuszkoltak a fogdába. Azzal bezáródott az ajtó s a kis bünü etn berek pár napig rabok lesznek. Az őrmester megnézte még egyszer az ajtót s azzal távoztak. Szeges sarkú csendőrcsizma kopogásától visszhangzott az udvar, a szuronyok megvillantak a napfényben, Ábrahámné pedig az utcán kiabálta — Igazságtalanok. Boros Imre. \ Lezajlott a három élvezetes színházi est. Kornay Berta, a fővárosi közönség kedvenc primadonnája vendégszerepelt nálunk. Három kedves zenéjü operettében mutatkozott be a szatmári közönségnek. Kornay Bertáról igazán fölösleges írni. Az ő neve Ösmerős a* egész országban, maga a név elég a bódításra és a sikerre. Már az Obsitosban uz első felléptekor a maga részére hódította a sa .trnári közönséget, mely a legfokozotiabb várakozással és igényekkel várta a művésznő bemutatkozását. A közönség mindhárom este ünnepelte az országos nevű művésznőt. Taps, ováció volt bőven, amit igazán meg is érdemiett. Kellemes csengésű hangja, színpadi mozgékonysága, kedves és voazó kreálig, temperamentum, graciozitás jellemzi összes alakításait. A színtársulat minden egyes tagja msg- állta a^belyét. Ross Jenő, Holtai Hugó, Szaloki Dezső, Sz. Nagy Imre, Szőke Sándor, Balázs Bálint járultak hozza az est sikeréhez, akik mindannyian művészi alakítást produkáltak. A milliárdos kisasszonyban külön dicséret illeti még Dénes Ellát, akinek gyönyörű hangjában és játékában igaz élvezetünk volt. Dénes Ella csütörtökön este valóságosan brillírozott. Oly gyönyörűen énekelt és oly művésziesen játszott, hogy talán úgy soha. Egyes énekszámait zajosan megtapsolták és íöbbször a lámpák elé hivták színtársulatunk e kedves énekesnőjét. Kornay Berta vendégszer plésével járó hatás ezúttal sem maradt el. Taps, ováció — egyébb semmi — volt bőven. A művésznőnek egyes jeleneteit zajosan megtapsolták és úgyszólván kényszeritették a megujráaásra. Meleg szeretettel emlékezik vissza mindannyiszor a közönség Kornay vendégszereplésére, aki bizonyára ha- , sonló szeretette! gondol vissza a szatmáriakra, : ahol bárom estén át élvezte a közönség meleg : és odaadó szeretetét. í _ Ju dit (bemutató). Hebbel Frigyes ötfelvoná- j sós tragédiáját, a Juditot mutatták be tegnap a j szatmári színházban. A darab, mely a Nernzeli | színházban is óriási sikereket aratott, Szatináron is elérte a siker tetőpontját. Hebbel ezen müve { azok közül a klasszikus müvek közül való, ; amelyekben benne van a klasszikái irány. Heb- j bel Juditja egyike a leghatalmasabb alkotások- : nak és színpadi termékeknek. A darab az ősök \ idejében játszik, akkor; amikor még a kard utalta \ a világot. A darab két személy, Judit és a hős t hadvezér Holofernes körül forog. Holofernes Ju- • dit könyve szerint Nebukadnecár asszír király i hadvezére, aki midőn Bethulia várost ostrom : alá veszik, saját becsülete feláldozásával alattomosan megöli Holofemest. Juditot Z. Hahnel Aranka kreálta. Az előadás oroszlánrésze az övé. Játéka öntudatos és művészi volt. Szerepét átélte és belehelyezkedett a nehéz szerep minden alakításába. Z. Hahnel Aranka ez igazi Judit volt. Partnere Fhér Gyula volt, aki Holofemest személyesítette. Derekas, igazi nagy művészi munkát végzett. Fehér ebben a klasszikus darabban oly tökéletes és művészi I volt, hogy hozzá hazonló nem is található egy j vidéki színpadon sem. Holofemest teljes nagysá- I gában ábrázolta. A nagy hadvezér tekintélye ott I villogott Fehér szemében, a nagy hóditó ereje j szintén Fehér egyéniségében találtatott Pel. Fe- ■ hér szerepét kiválóan fogia fel, sokkal jobban. \ mint várható volt. Egészen átélte a nagy hadve- ' zérbeli kort, átszellemülve tudásába belevitte ! miuden művészetét, amelyet érvényesíteni ezut- j tál kiválóan tudott. Jó volt még Czakó Mici, ! Szőke Sándor, idősb Lenkey, ifj. Lenkey. Az | egész társulaton meglátszott, hogy tudással és j felfogással játszák, amely Fehér Gyulának, a I rendezőnek az éideme. — Színházi műsor: Vasárnap délután tizedszer aLeányvásár“, este — ez idényben először: »Balkáni hercegnő», operette (C. bérlet), j Hőtfőn — újdonság harmadszor — »A kis kávéház» vígjáték, (A. bérlet). Kedden — ez idényben másodszor — »Mil- ;i liárdos kisasszony« operette, (H. bérlet. Szerdán — újdonság harmadszor — »Ju ditff szomorujáték: (C. bérlet). Tízezer áldozat. A száraz statisztika időközönkint beszámol a kivándorlásokról. Természetesen a kimutatott numerusok egyre emelkedőben vannak. Ez már oly mindennapi dolog, hogy megütközés nélkül to- vasikiunk rajta. Mert hát tart nálunk a kivándorlás, szakadatlanul, meg nem csappanó kedvvel és nincs senki, ki ezt ellensúlyozhatná. Amig arról van «zó, hogy azok a szerencsétlenek hagyják oda ax országot, kik idehaza munkához egyáltalán nem juthatnak, még indokolt és érthető, mert hát itthon nem akarnak koldulni vagy kegyelemkenyéren élni, ezért fel- cihelődnek és más hazába mennek. Gondolkodóba ejti azonban az emberfiát az, hogy lelketlen kivándorlá-i ügynökök szép szóval, fényes ígéretekkel elcsábítják a hiszékeny, tudatlan népet, amelynek idehaza különben volna megélhetése. Egy fővárosi laphoz szomorú és megdöbbentő levelet intézett egy Buenos- Airesben (Délamerika) élő magyar polgár, melyben borzalmas dolgokról ad hirt. Arról van szó, hogy abban a váfizetett nekem ? öt vagy hatezret ? No, ezért aztán meg lehet dolgozni, ugy-e f ön elutazott Pó- tervárrá és rám bízta az egész ügyet. De az ön meglő dogult felesége, Michailovna Sophia, noha csak kereskedő családból származott, mégis rém- ségosen büszke volt és önérzetes. Nagyon nehéz dolog volt. rábírni öt arra, hogy pénz ellenében magára vélialja a bűnösséget. Valahányszor elmentem hozzá, mindig rákiáltott a szobaleányra : »Nem megparancsoltam neked Masa, hogy ezt a gazembert be se engedd hozzám ?« Megpróbáltam mindenkép. irtain neki, harmadik helyen igyekeztem hozzá férkőzni, de mindhiába / Végre nem tudtam mást tenni, közvetítők által tárgyaltam vele. Sok bajom volt vele, elhiheti és csak miután ön 10000 rubel fizetésébe belement, esak akkor engedett a felesége. 10000 . . . es túlsók volt igazán, de ennek nem birt ellent- állani. Elkezdett sírni, arcomba köpött, de mégis kijelentette, hogy magára vállalja a bűnösséget. — Én úgy emlékszem, hogy nem 10000, de 15000 rubelt fizettem, — mondta Uzelkov. — Igaz, 15000 . . . tévedtem — mondta zavartan Sapkin. — De különben is. a dolog elévült. már nem kell tagadnom a vétkemet : neki tizezrst adtam, a többit zsebre vágtam. Vég téré az én érdekem volt. A dolog úgyis elévült, nem kell már szégyenleni. És aztán kitől vettem volna, Boris Petrovics, ha nem magától? Gondolja meg. Maga gazdag, jóllakott embsr volt, úgy dűlt be magának a pénz, mint a polyva. Egyetlen megbízásnál, emlékszem, 20000 rubelt keresett, — kitül vettem volna pénzt, ha nem öntől ? (Folyt, köv.)
