Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-24 / 7. szám
XVI. évfolyam. Szatmär, 1912. január 24. Szerda f / FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes ár« 10 filter. BEegJelen hetenklnt kötszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. ■gLgLi-LHBffBHH!JJ!ÜL»l! - ■■■ 1 ■■».>■■■ ■!g|1!.1 I..Ü SZEBKESZTÓSE8 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 r= Talelon-Hüá rn 80. ------Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetés A külföld, vagy ha úgy tetsxik: „a müveit nyugat“ tulazigoru mértéket alkalmazott mindig velünk szemben. Volt ebben egy jó rész tájékozatlanság, lehet mondani tudatlanság, a hogy viszonyainkat, kultúránkat, kulturális fejlődésünket bíráltak, de nagyobb adag esett a rossz- akarat, a gyüíöltseg, a lekicsinylés serpenyőjébe, a mit meg belső ellenségeinknek és derek osztrák testvéreinknek köszönhetünk. Ami nálunk haladást, gyarapodott civilizációt jelentett, az Ausztrián keresztül a legsötétebb es iegferdébb világításban került külföldre és az emberi gyarlóságnál fogva, inkább vették készpénznek a sok rosszat, mint a kevés jót. így aztán teljesen hamis vélemények éa riezétek alakultak i i nemzetünk íelüi s hasztalan kíséreltük meg ellensúlyozni ezeket a tudatosan hamis és megalázó' ítéleteket, a külföld sajtója rövidesen bánt el velünk. Ha Ázsiához való tat lozandóaágunkról esett- Mi ~ 1 j ,, ; ;/j .. Dolgozni szeretnék. Egy rongyos ember állt meg á konyhaajió előtt és esedezve nyújtotta ki a kazét. A nyomorúság lesirt róla és Germier asszony, aki nagyon jótékony volt, már szánakozva nyúlt a zsebébe. De ahogy jobban szemügyra vatte a koldust, lati a, milyen fiatal és életerős. Szigor úságot tettetve szólt rá: — Miéit nem dolgozik? Nem' restel egy ily.-u fiatal es egészséges ember koldulni? — Ab, asszonyom, hisz ha dolgozhatnám. De nincs mit. — Miért nem keres munkál? — Hisz örökké munkát keresek. De mind a mai napig nem találtam. — Ezt igazán nem ériem. — Elbihati asszonynál, hogy én sem. önnek elpanaszolhatom, jó asszonyom, hogy égek én a munkavágytól. Ab, dolgozni, dolgozni! Milyen boldogvág lenne már egyszer jól kidolgozni magamat. Dolgozni reggeltől-eztig, mint más em- beiek és este a jól kiérdemelt munkabérrel zsebemben pihenőre térni . . . Ah. dotgosni... ön el sem hiszi, asszonyom, mennyire szeretnek én dolgozni. Ma hajnalban, mikor eljöttem itt a faluban épülőfélben levő torony mellet', kiválasztottam a legnagyobb homokos zsákot és körülsétáltam vele ötvenezer a templomot. Csak azért, szó, akár hasábokat szántak nekünk, ha kvalitásainkról kellett megemlékezniük, h i- rom-négy sorban elintéztek bennünket. Az idő azonban téiült-fordult, ellen- | ségeink talán még jobban megszaporodtak, j de nemzetünk szívóssága, öntudatossága, szorgalma és rátermettsége megküzdött megannyi akadálylyal és kilepve szűk kereteiből, átmerészkedett az ország határain túl is. A nálunk gyakran megfordult külföldiek mindig kedves emlékekkel mentek Vissza hazájukba, de mire haza értek, a mámor elpárolgott fejükből s csupán arra emlékeztek, hogy itt szívélyes fogadtatásban részesültek, szóval ettek-ittak banktt- leztek és szálló-ige lett az á rövid, elcsépelt Ítélet rólunk, hogy lovagias, vendégszerető nemzet vagyunk. Nem csoda tehát, ha kezdetben félve | bár sok önbizalommal és fiatalos hévvel | mentünk ki a világba. Előbb iródalmunk- I kai majd festőmüvészetünkkel, majd zc__i m ho gy valamit dolgoznám . . . Igeo, asszonyom, en ; ilyen vagyok . . . Ah, dolgozni, hogy szeretnék én dolgozni . .. — Jól van, latom, hogy derék ember, c>ak j szerencséden. Én fogok magának munkát adni. I Majd találunk valamit a maga számára a gazdaságban. Rendesen megkapja a bérét és élelmét. Akarja ? — Természetesen, hogy akarom. Mit parancsol, hogy tegyek ? — Tudja mit, ott van a színben egy kocsi fa. Rakja le. Addig elkészítik a reggelijét. Az ember rémült arcot vágott. — Mit ? Ön azt mondja, hogy egy koc>.i fa vau a színben ? — Igen és azt rakja le. — Ah, asszonyom, ha tudná, milyen boldogtalan vagyok, hogy már az első munkát nem teljesíthetem, de mindent megteszek csak est ne ,g|. Ah, azelőtt . . . Hogy szerettem ón egy kocsira felrakni és lerakni mindent. Olyan szenvedélyesen csináltam, kogy a »Rakodó«-nak hívtak. Nem tudtam elmenni egy kocsi mellett úgy, hogy le ne rakjam. Es akkor — egy ilyen alkalommal —- jött a fxareocsétlenség ... Egy nagy ládát elejtettem éa egy kit leányt, aki éppen arra haladt, agyonQtötem. Borzasztó . .. Hogy sirt az apja, meg az anyja, Istenem ... Ki sem rnond- ha'om . . . Azóta nem tudok kocsihoz nyúlni .. . I Mindjárt látom azt a rettenetes képet. Amint ott j fék zik s-.étzuzott tagokkal . . . Borzasztó. Minden mást megteszek, csak ezt ne . . . ’ nénkkel. A külföld kiasé bámult, de azért 1 fukarkodott a dicséretekül. Később egyes , színdarabjaink az egész földet bejártak, ekkor már elismeréssel is adóztak nekünk és hosszasabban foglalkoztak velünk. Mi azonban itt sem állottunk meg, ambíciónk j tüze nem lohadt le, sót nagyobb tetterővel fokozottabb igyekezettel törtettünk ce- I lünk felé, azon cél felé, hogy ne csak egyes körök, csoportosatok tudjanak rólunk, hanem idegen nagy nemzetek egész tömegei is hírül vegyék, hogy magyar táj, a magyar nemzet a műveltség, a tudás, a . kultúra ama fokán áll ma* már, hogy;méltán helyet foglalhat a nyugati nemzetek mellett a ezért szemernyit se kell szégyen- kezniök ezen szomszédság miatt. A magyar sportnak, a magyar test- : edzes bámulatos, fejlettségének köszönhet jük azt a csodát, hogy amit aüg-alig sikerült elérnünk sajtónk, irodalmunk, szep- müvé<zeteink réven, azt egy csapásra egy hónapon belül nyélbe ütotiü . Néhány rúgásnak, sport nyelven: goai-nak köszönhetjük, hogy Németország, Anglia és a többi nagy államok világ sajtói annyi dicséről, oly sok szépet írtak Dő részletén— Nos jó . . . Fogja, itt az öotözö kanna. .. Menjen ki a kertbe ős öntözze meg a vetetné nyékét .. . — Ah I. .. Végem van. Én vagyok a vi tág legszerencsétlenebb embere. Minden mást, csak azt ne. öo persze nam tudja, hogy most jöttem ki a kórházból, ahol a reumáimat g\ó gyitották két hónapig. Két teljes hónapon, at. Most, ha csak közel megyek a vízhez, már hajsogatásokat érzek. Mindent asszonyom, csak ezt ' ne kívánja tőlem. Minden mást megteszek. — ügy . . . Akkor igazán nem tudom, mit dolgoztathatnék magával. Talán . . . jó . . . menjen be ebbe a szobába. Hordja ki a bútorokat, de | vigyázzon az apróságokra-és kefélj* föl a szobát. . — Nem, azt ön nem gondolta komolyan, bngy én a nagy kezeimmel és lábaimmal a törékeny, finom bútorokhoz nyúljak . , . Ah,-azelőtt folyton-folyvést szubát fényeztem... A »Fényeződnek hívtak. De egy idő óta mindent ö»sze- török, amihes nyúlok. Igen. Ez- valami különös szerencsétlenség. Nem, én nem lehelek olyan báládatlan. hogy összetörjem a drága csecsebecséket. Valami mást. Akarja, hogy kivigyem a bőröndjeit az állomásra: j — De hisz én nem akarok elutazni Már ! látom, hogy itt nines munka a maga számára. Jobb lesz ba másult keres magának valami olyan foglalkozást, ami megfelel magának, szegény t-m- ber Hát persze, persze .. . Nehéz az ilyesmi. Egy nap jön valaki, akinek se a szokásait, se a képességeit nem ismerjük ós munkát kér .. •3* u h }\£ rnői9 férfi és gyermek íaV" ruhákban -fPI legolcsóbb árban SZATKWÁR* A MAG Y”ÓZSDE MELLETT SZEREZHETŐK' BE. vására Magyarok idegenben. TÁR Oá.__
