Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-26 / 17. szám
Szatmár, fabruár 26 SZATM ÁR-NÉMETI S-ik oldal szédos Ugocsavármegye legviső családjaival állott rokonságban. A gyá»zhir város és megyeszerte őszinte részvétet keltett mindenütt, ahol csak az örvg urat ismerték és a hir vétele után a kir. törvényszéki palotára kitűzték a gyászlobogót. Temetése f. hó 23-án volt a kir. törvényszék, kir. járásb róság tisztikarának és óriási közönség részvétele mellett. A halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki : Szeőke István a maga, testvérei, az alantirt hozzátartozók, valamint az összes rokonok nevében mély fájdalommal tudatja, hogy a szerető jó apa, após, nagyapa, szépapa, testvér és rokon, óvári Szeőke Bálint nyug. kir. törvényszéki elnök, a III, oszt. vasko- ronarend lovagja, Szatmárvármegye törvényhatóságának biz. tagja, éleiének 79-ik évében, 1911 február 21- én éjjel 11 órakor, rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Megboldogult szerettünk hült teteme felett f. hó 23 án délután 4 órakor, Bercsényi-utca 30-ik szám alatt, a ref. egyház szertartása szerint fog a gvászistenitisztelet megtartatni, mely után Szinérvá- raljára fog szállitatni és ott február 24-én d. é. 10 órakor tartandó ima után a családi sirkerlbe fog örök nyugalomra helyeztetni. Szatmárnémeti, 1911 február 22- én. Legyen áldott emlékezete. Szeőke Ilona férj. Kölcsey Janosné, Szeőke Kata, özv dr. Böszörményi Józsefné, Szeőke Bálint, Szeőke Zsigmond gyermekei, Kölcsey János veje. Szeőke Istvánné sz. Kaizer Mária, Szeőke Bálintné sz. Örley Marta, Szőke Zsigmoudné sz. Ratkó Klára menyei. Szeőke Maria, Kölesey Ferenc, Kölcsey Magda férj. Jármy Bélán«, Kölcsey György, Böszörményi Kata, Böszörményi Mária, férj. Sepsy Károlyné, Böszörményi Jóska, Szeőke Eszter, Szaőke Martha, Szeőke Judith, Szeőke Margit unokái. Jármy Béla, Sepsy Károly unokavejei. Jármy Sári, Jármy Évi, Sepsy Katinka szépunokái. Szeök# Béla testvére. — Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter Bogyai Ödön nyug kir. ügyész, rahói gyakorló ügyvédet a máramarosszigeti kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottá, dr. Arlimovics G. Gyula rahói kir. járásbirósági jegyzőt a rahói, Gazda László nagybányai kir. járásbirósági joggyakornokot pedig a nagybányai kir. járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízottnak állandó helyettesévé rendelte ki. — Előléptetés. Ifj. Kiss Józset városi számtiszlet a cs. és kir. 5 ik gyalogezred tartalékos hadnagyává léptette elő. — Függetlenségi 48-as pártgyüiés. A szatmar- vármegyei függetlenségi é* 48 as párt f. hó 22-én tar tolta szervező és tisztújító közgyűlését, Madarassy Dezső elnöklete és a párttagok élénk részvétele mellett. Madarassy Dezső elnök előterjesztette a szervezőbizottság megállapodását, mely szerint a szervező- bizottság az elhalt Luby Géza helyére pártelnöknek dr. Falussy Árpádot ajánlja, Az ajánlat folytán dr. Falussy Árpádot egyhangú lelkesedéssel pártelnökm k választották, ki az elnöki széket elfoglalva, hosszabb beszédben fejtette ki a függetlenségi és 48 as párt hivatását ; mely után a megjelent párttagok nevében Jékey Zsigmond szólott, biztosítván az elnököt támogatásukról. Tóth Móric pedig lelkes beszéddel éltette dövel, 1711. február 21-ikén a vereczkei szorosból nemzetének. Kiment Lengyelországba, hogy az orosz cár segítségét megnyerje a magyar szabadság számára. Mialatt künn járt hadat gyűjteni, idehaza a kurucok kibékültek a labancokkal, megkötötték a császárral a hires szatmári békét. Három heti határidőt szabtak számára, hogy visszatérjen s hűséget esküdjön a császárnak. Mivel pedig ezt meg nem cselekedte a kuruc fejedelem, elkobozták a birtokait s őt hazaárulónak bélyegezték egy törvényben . . . Ft hó 21-én volt kétszázados évfordulója annak a históriai eseménynek, hogy Rákóczi hontalan bujdosóvá lett. Azóta a király hozzájárulásával kitöröltek a Corpus Jurisból azt a törvényt, ami nem Rákóczit, hanem a magyar ntmzetet bélyegezte meg. Azóta hazahoztuk messze idegenből Rákóczi hamvait is- Csak a szellemét nem tudtuk hazahozni. Az érdekes évfordulóra a Pesti Hírlap szombati számának Esti levele emlékeztette az országot. Porzsolt Kálmán az Esti levél Írója ez alkalomból egy megszivlelésre méltó indítványt intézett elsősorban tanárokhoz, tanítókhoz és papokhoz, akik közvetlenül érintkeznek az ifjúsággal és a néppel. Indítványozta, hogy tanárok és tanítók a katedráról, papok a szószékről emlékezzenek meg e nevezetes napon a nagy fejedelemről és olvassanak fel vagy adjanak elő valamit a Rá- kóczi-féle szabadságharc történetéből. Mert nem ünnepi üres frázisokra, hazug beszédekre, selejtes alkalmi versekre, színpadi mülelkesedésre van szükség. Az a fő dolog, hogy megismerje a közönség s különösen az ifjúság e korszak küzdelmes történetét. A puszta tények hallása sokkal mélyebb hatást lesz a lelkekre, mint az alkalmi hazafiság frázisai. Azonban — sajnos — nem hallottunk róla, hogy a szatmári iskolákban és templomokban egyetlen szó is elhangzott volna Rákócziról és arról, hogy Rákóczi 1711. február 21-én átment a vereczkei szoroson es hogy a nagy fejedelem nem is álmodott arról, hogy Károlyi Sándor három hét múlva átpártol a császárhoz s aláírja Szatmáron a békeszerződést. Pedig érdemes lett volna erről megemlékezni. — Gyátzhlr. övári Szeőke Bálint ny. kir. törvényszéki elnök f. hó 21-én éjjel 11 órakor rövid szenvedés útin elhunyt. A megboldogult ősrégi nemesi családból származott és úgy Szalmármegye, mint a szom a megjelent függetlenségi polgárokat. Ügyvezető alel- nökök lettek : Luby Béla és Tóth Móric. Ezenkívül megválasztották a tisztikart. Végül elfogadták a párt újjá szervezését magában foglaló alapszabályokat. — Az iparkamara ösztöndíj pályázata. A kereskedelmi- és iparkamara a kereskedelemügyi m. kir. miniszter megbízásából Mária Valéria főhercegnő Ő esászári és királyi Fensége születésének emlékezetére, Voigtlander Frigyes bécsi lakos, kereskedelmi tanácsos által alapított ösztöndíjakra pályázatot hirdet: ez évben két (2) egyenként 1100—1100 (azaz ezeregyszáz) koronás ösztöndíj lesz kiadv.i. Ez ösztöndíjak képesítéshez kötött ipart űző két szegényebb sorsú, érdemes, szakmájában kiváló és józan életű olyan kezdő fiatal, magyar honos, iparos mester vagy idősebb segéd kaphatja továbbképzés céljából, vagy forgó tőke gyauání, kik atyjuk iparát folytatják s attól az iparüzletet átvették vagy átvenni akarjak. Pályázatot hirdet továbbá a kamara a Goldbergsr Erzíébet-fele alap segóiydijakra, szintén a kereskedelemügyi m. kir. miniszter megbízásából. Kiadásra kerül hét (7) egyenként 300—300 (azaz háromszáz) koronás és egy 250 (azaz kettőszázötven) koronás, ösz- szesen tehát nyolc (8) segélydij. E segélydijakat szakmájukban kivált, józan életű, de fiatalon tihunyt, képesítéshez kötött ipart űzött magyar honos iparosmesterek szegénysorsu özvegyei vagy szegénysorsu de 18 évet meg be nem töltött (fiú esetleg leány) árvái kaphatják. A folyamodványok legkésőbb folyo évi április 15-ig a debreceni kereskedelmi- és iparkamarához nyújtandók be. Minthogy e pályázatok az egész ország területén megbirdettetnek, igy rendkívüli nagyszámú kérelem gvül össze e kevés számú ösztöndíjra, — előre figyelmezteti a kamara az érdeklődőket, hogy költségkímélésből csupán azok pályázzanak, kik a fent ismeríetett feltételeknek teljesen megfelelnek. — A csengerbagosi rablógyilkosok tárgyalása A közönség körében nagy érdeklődés nyilvánul a esen- gerbagosi rablógyilkosok jövó hó elsején tartandó esküdtszéki tárgyalása iránt. A jegyek már az utolsó darabig mind ki vannak osztva, az előjelekből itélvj szorongásig telve lesz a tárgyalási terem. A hölgy közönségnek a karzat, a férfiaknak pedig a földszint van fentartva. Aki nem gondoskodott idejekorán jegyekről, az kárpótolhatja magát a f. hó 28-iki tárgyalás látogatásával, mely alkalommal ugyancsak a gyilkosok által elkövetett csengersimai rablás ügyé kerül tárgyalás alá. — A Loránttffy-egyesület választmánya fi hó 23-áu ülést tartott. Elhatározta a választmány, hogy március 18-án teaestéiyt rendez, melynek keretében Pbidius svájci ifjúsági elnök előadást fog tartani. Kitűzte a választmány a 10 éves jubiláns közgyűlés határnapjául május 3 at, amely iránt a varmegye és a váios közönsége már is nagy érdeklődést tanúsít. A közgyűlés estéjén fényes koncertet rendez az egyesület a városi színházban — Kiütéses tífusz Nagykárolyban Hivatása teljesítése közben egy rettenetes betegség bacilusaival fertőződött meg dr. Aáron Sándor ázatmárinegye törvényhatósági tőorvosa. Jelentettük, hogy Nagybánya közelében Fernezelyen több kiütéses tífusz megbetegedés történt. A betegséget egy szolyváról jött fa- munkás hurcolta be Szatmármegyébe. A veszedelmes betegség tovább terjedésének meggátlása céljából dr. Aáron Sándor th. főorvos személyesen jelent meg Fernezelyen a fertőzött lakásokban és tette meg intézkedéseit. Eredményesen intézkedett, mert a járvány Fernezelyen tovább nem terjedt és a négy életbsn maradt fekvő beteg gyógyuióban van. Dr. Aáron Sándor műkor két hét előtt Fernezelyről hazaérkezett rosszul érezte magát és azóta lakásán betegen ‘fekszik. Hétfőn este dr. Sternberg Géza és dr. Starke Antal orvosok megállapították, hogy dr. Aáron Sándor kiütéses hasi hagyniázban szenved, amely betegség csiráival a legnagyobb valószínűség szerint Fernezelyen fertőződött meg. A kiütéses tífusz rendkívül ragadós betegség. Sokkal gyorsabban terjed, mint a pestis vagy a kolera. A hatóságnak minél sürgősebben a legerélyesebb óvrendszsbályokat kell alkalmazni, hogy a fenyegető rém tovább terjedése megakada- lyoztassék. — A városi adóhivatal értesíti a város birtokos közönséget arról, hogy a földadó kataszter kiigazításéról szóló 1909. évi V. t.-c. 6. § a alapján a mivelési ágban beállott állandó jellegű változást kötelesek a birtoktulajdouosok á változást kővető 30 nap alatt a városi földadó nyilvántartói hivatalnál bejelenteni. A bejelentés elmulasztása az 1885 évi XXII. t.-c. 7. § a alapján az 1883. évi XLIV. t.-c. 141 §-ában megszabott pénzbüntetést vonja maga után. A bejelentés k§- telezettsége a nem önjogu, valamint a jogi szemé- yeknél a törvényes képviselőt terheli. — Mégszünt a forint. Nemsokára nem fognak 'orintokba számolni és beszélni Magyarországon. A fo •intőt kivonják a forgalomból, mert a korona számia2 ünnepség befejezése «lőtt sietünk vele vissza Beaulieube Az utón nem tagadta, hogy kissé nyugtalan. És a lelkiismerete is bántja, hogy magara hagyta otthon a feleségét, 6 meg elment mulatni. Bizonyosan nagyon fájhat a szegény asszonynak, hogy vele nem jöhetett. Aztán elmondta ő is, hogy az orvostanár némi retnénynyel kecsegtette. Nagyon súlyos ugyan a baj. Nagyon súlyos. És sok időbe telik, a mig szegény fe- ! lesége kigyógyul. Több, több esztendő múltával. De ha goudját viselik é* ha vigyáz magára : bizonyára ki fog majd gyógyulni. Nagyon, nagyon sok kíméletre van azonban szükség és mindig mérsékelt égalj alatt kell laknia. Akkor még kigyógyulhat. * A szobaleány, akit barátunk azzal bizott volt | meg, hogy feleségére ügyeljen, azzal fogadott bennün- | két a villa bejáratánál, hogy madame alszik. A férj lábujjhegyen lépett be földszinti szobájukba. Mi pedig — én és nőm — fölmentünk emeleti j lakásunkra. Alig vette le nőm a kalapját : az asztalon egy í levelet vett észre, mely nevére volt címezve. Fölbonlotta és alig pillantott bele, reszketni kéz- | dett egész testében. Ijedten ugrottam melléje és olvastam, a mint következik : »Asszonyom. Önhöz intézem utolsó szavamat, hogy megkó- j szűnjem azt a sok »zivassegei, mellyel irántam volt. E sorokat a szobaleányommal fogom önhöz felkűl- deni, s a mig ő oda lesz, megiszom egy hajtásra azt I t , a csillapító szert, melyet a tanár tegnap irt, s mely ; ily nagy mértékben ha-zuálva, örök álomba fog en- j ; gém altatni. Röviden megvallom önnek, hogy erre a j i lépésre az én drága jó urarn boldogság vért szántam > el magamat. De úgy e nem fogja ezt neki soha, soha sem elárulni ? Ön nő. nemes szivü, fenkölt lelkű nő, ‘ j ' 7 7 < bizom önben, hogy nem lesz árulóm. Hadd higyje ! j férjem, hogy véletlen müve az egész. És ne tudja ; meg soha, hogy halálommal vissza akartam neki adni [ az ifjúságot, az életet, az élet szabadságát. Meghallot- ; 1 lám, hogy a tanár tegnap azzal biztatta, hogy több, j I több esztendőmultával kigyógyulhatok. De hisz ez 1 rettentőbb a hálálnál. Nem, nem, azt nem tehetem, j hogy férjemet, azt a üemes, derék, jó embert még : több, több esztendőre ideláncoljam az én betegágyam- j I hoz, hogy megfosszam őt az élet örömeitől, hogy mi- j attam ne vehesse ki részét ahból a sok szépből, a ’ mit az élet nyújt és a mit ő annyira megérdemel. Ssabaddá fogom őt tenni, az én drága nemes rabomat. Nem vehetem a leikemre, hogy miattam sanya- ruság legyen az ő élete. Meg fogok halni és 6 szeretettel fog engem a temetőbe kisérni. Fájdalom és bánat tölti majd el a szivét, de én bizom a . . .< Netn olvashattam tovább. j{ A házbeliek nagy zajjal, robajjal rohantak be i hozzánk. — Milyen szerennsétlenség ! Meghalt 1 A szegény tanárné . . . elaludt örökre ... * Nagyon megsirattuk ezt a kedves, bájos, szép asszonyt ... A Revierának e szomorú virágát. És én valahányszor reá gondolok, mintha egy rózsatövet látnék, melyre fekete gyászfátyol van kötve . . .
