Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-26 / 17. szám
Szatmár, 1911. február S6 %4k oldal, A szatmári kiállítás. A gazdasági Egyesület választmányi ülése. A nagykárolyi iparosok részt vesznek a kiállításon. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató válaszrnánya dr. Falussy Árpád elnöklete és a tagok > élénk részvétele mellett f. hó 22-én ülést tartott a városházán. A gyűlésen tárgyalás alá került a kiállítási végrehajtó bizottság javaslata a kiállítási nagybizottság összeállítására vonatkozólag, valamint megállapodás történt azoknak személyeiben, kik a járási, illetve vidéki bisottságok szervezésére fel fognak kéretni. Igen fontos volt a gyűlésnek azon határozat*, melyben ki- moadotta, hogy a jubiláns kiállítást f. évi szeptember hó 24. és október hó 2-ika közötti időben fogja megtartani. A határidőbe beleesik a Szent Mihály- napi országos vásár, valamint a lovar egylet szokásos versenye is, melyhez ha hozzá vesszük a Magyar Gazdaszövetség nagygyűlését és a Vidéki Pénzintézetek Országos Szövetségének kongreszszusát, akkor oly tömeges látogatóra lehet számítani, mely kell, hogy a kiállítás nem csak erkölcsi, hanem anyagi sikerét is biztosítsa és buzditsz mezőgazdasági termelőinket és iparosainkat arra, bogy a kiállításon minél tömegesebben vegyenek részt. A választmány mintegy 600 tagból álló nagybi zottság végleges megállapítását arra az időre halasztotta el, amidőn a járási bizottságok már megalakulnak. A járási bizottságokra vonatkozólag pedig elhatározta, hogy azok szervezésére a fősxolgabirákat, Nagykároly, Nagybánya és Felsőbánya városokban pedig a polgármestereket kéri fel, hogy ezeket a kiállítás anyagi és erkölcsi sikerére annyira fontos szerveket a legnagyobb előrelátással és körültekintéssel hozzák össze, tekintettel főleg atra, hogy abban vármegyénk minden egyes vidéke úgy legyen képviselve, hogy ilynemű mulasztás miatt a kiállítás sikere semminemű csorbát se szenvedjen. Falussy Árpád dr. bejelentette, hogy 21-én Böszörményi Emil dr. alelnökkel és Világossy Gáspár titkárral Nagykárolyban volt, hol az előzetesen Elkért alispánnal, polgármesterrel s a szintén összehívott iparosokkal targyaU. Minden egyes helyen a kiállítás iránt a legmelegebb érdeklődést tapasztalta a küldöttség s az iparosok, kiknek körében egyesek — az igaz, bogy kevesen — a már ismert módon konkolyt kísérlettek meg hinteni, a felvilágosítások után tömegesen jelentették ki, hogy a kiállításon iparcikkeikkel részt vesznek s mintegy 65 en helyet kértek a nagybizottságban, mivel ki akarják részüket venni a rendezés fáradalmából is. Az asszonyka ilyenkor mélyen felsóhajtott és nem szólott semmit sem. A feleségem nagyon nagy szeretettel csüngött a betegen i Marékkai lépegettük a gyönyörök virágait, amit a Riviera nyújt. A természet szépiégeit a lelkűnkbe szívtuk az ibolyák illatával együtt és bámulattal adódtunk mindannak a sok remek alkotásnak, melyet emberi művészet itt annyi raffinériával halmozott össze. És beledobtuk magunkat az élet zajába, abba a vidám, kedves, gondtalan életbe, mely szinte elkábitja a lelket és amely olyan, akár egy varázslatos álom. De a narancsligetben épp úgy, mint a tengerparti pálmák alatt, Garnier palotájának láttára épp úgy, mint'a Palace-Hotel csodás éttermében, színházban és hangversenyskcn, farsangi szilaj kicsapongásban éppen úgy, mint a Gorniche-on tett kirándulásainkon a feleségem sohasem feledkezett meg a szegény beteg asszonyról, aki szinte oda van láncolva a chaise- longue-hoz és aki nem szürcsölheti a gyönyöröknek azt a sokféle mámorát. — Szegény, jó beteg asszony,— mondá — min- dig — miért nem lehet ő is velünk ! Egy est« a feleségem izgatottan mondá: — Nagyon féltem ezt az asszonyt! Dgy el van kaseredve. Pedig olyan szelíd, olyan türelmes. Mintha Sfcsi nliá^e ____ S Z A T MÁR-N É M F. T l íg y tehát egyes nagykárolyi lapoknak azon buzdítása, hogy a nagykárolyi iparosok ne vegyenek részt a rendezendő kiállításon, mivel az nem Nagykiroly- í ban tartatik meg — nem sikerült és nem szenved kétséget most már az sem, hogy a nagykárolyi iparosok a kiállításon mennél nagyobb számban fognak részt venni. Itt jegyezzük fal azt is, hogy nevezett nagykároiyi lapok a kiállítás sikere elleni agitációjuk- kal valószínűleg elhallgattak, mivel utóbbi számaikban arról már említést nem is tesznek és a/.ok nem voltak tekinthetők egyébnek, mint meddő kisérlete- j zésnek. Felhatalmazta végül az ülés a végrehajtó bizott- í ságot, hogy a kiállításra vonatkozó általános határoz- ! mányokat és tudnivalókat állítsa össze s a bejelentő i ivekkel együtt a termelőknek küldje msg ; igy tehát | rövid időn belül abban a helyzetben leszünk, hogy ennek a nagyobb szabásúnak ígérkező kiállításnak részletes tervesetét megismertethetjük olvasóinkkal. VÁROS. Uj városi kölcsön. A városi közgyűlés a németii j határba* közcélra szolgáló ingallanok szerzésére, i polgári fiúiskola építésére és bel telkek vásárlására j nagyobb összegű kölcsön felvételét határozta el. A ! tanács számítása szerint e beruházásokra kerek ; 700 000 K-ra lesz szükség s megbízta a polgármes- | tért, hogy tárgyaljon községi kölcsönökkel foglalkozó I fővárosi bankokkal s szerezzen tőlük ajánlatokat. * Uj katonai lakbérszabás. Voltaképpen nem is uj az a bérszabás, amelyet a honvédelmi minisztérium j 10 évre megállapított, mert városunkat meghagyta az 5-ik lakbérosztályban, ahol eddig is volt, dacára aa- ; nak, hogy a lakások bére aránytalanul emelkedett. Ennélfogva az itt állomásozó katonatisztek c-ak annyi lakbért kapnak ezután is, viszont a város sem kap magasabb meg'éiitést a laktanyakért. * A hordójelző hivatal felállítása. A városi tanács a kapitányi hivatalt bízta meg a hordó jelző hivatal felállításával és a hivatal részére kibérelt helyiségek átvételével. A hivatal legközelebb már meg is kezdi rendszeres működését Róth Gyula Várdomb-utcai tűkén e célra épitett helyiségeiben. * Megszűnt kézi zálogüzlet. A népbank r t. felhagyott a kézi zálogüzlettel s visszakérte a várostól 2000 korona biztosítékát. A tanács az első fokú iparhatóságot bízta meg a beszüntetés körüli hivatalos eljárással. A herceg kisasszony. Pénteken volt a bemutatója Lehár Ferenc uj operettjének, a „Hercegkisasszony“- nak. Az uj operett a budapesti m. kir. Operaház mü során szerepel és állítólag egyike a legvonzóbb műsor- daraboknak, mégis fel kell jegyeznünk, hogy a pénteki színházi közönség meglehetős hűvösséggel fogadta az uj darabot, vagyis nem azzal a kitörő lelkesedéssel, mint ahogy a Lehár operetteket fogadni szokta. Nem akarjuk azonban ezzel azt mondani, hogy az uj operett nem fog egy nehány teltházat összehozni, azonban lény az, hogy nem lesz olyan kasszadarab, mint aminők az eddigi Lehár operettek szoktak lenni. Máskülönben az uj operette igen kellemes, fülbemászó zenéjü és elég jó mesével rendelkezik, azonban az is igaz, hogy — különösen az előjáték — kissé unalmas. Az előadás most is egyike volt a legjobbaknak és szépen volt kiáfitva. Dénes Ella (Fotini) ez este is gyönyörűen énekelt. Komáromy Gizi (Mary Ann) szépen alakította szerepét. Ügyes táncával és pajzán — kissé angolos — jókedvével kellemes hatást ért el. H. Reviczky Etel (Cwendolyné) pedig a tőle megszokott ügyességgel játszott. Jók voltak még Káldor Hadzsi Sztavron, Herczeg Thornes Barley és Mátray dr. Hypollite Clorinay szerepében. — Nagy hátrányára szolgált az előadásnak, hogy egyesek nem jól tudták szerepüket. — Az előadást telt ház nézte végig. Színházi műsor. Vasárnap délután »A dolovai nábob leánya«, este „Herceg kisasszony“, (C. bérlet). Hétfőn „Herceg kisasszony* (B. bérle'). Kedden „A kis cukros“ (A. bérlet). Szerdán Beregi Oszkár vendégfellépte felemelt helyárakkal »Romeo és Julia« (Bérletszünet). Csütörtökön Beregi Oszkár bucsufelléptével „Monna vanna“ — dráma, felemelt helyárakkal — (Bérletszünet) — Az A. és B. bérlők helyeit a Beregi Oszkár előadásokra kedden délelőtt 12 óráig tartja fenn a pénztár: — Pénteken »Luxemburg grófja« (C. bérlet). Szombaton »Herceg kisasszony« (A, bérlet). HÍREK. Rákóczi emléke. . . . „Kedves hazám boldogulásának munkáját hazajöltömig Károlyi Sándorra bízom, . . . aratáskor többedmagammal megyek vissza, mint amennyivel most kimegyek : sőt hamarább is, ha kenyerük lehetne az uj vendégeknek . . .“ E sorokat irta bucsuzólevelében II. Rákóczi Ferencz fejedelem ezelőtt kétszáz esztenvalami tervet forralna a lelkében, mely izgatja is, de meg is nyugtatja. Olyan titokzatos célzásokat tett ma is. Egy párisi orvostanár látogatta ma meg. Talán ez izgatta fel olyan nagyon? Az orvos biztatta, kecsegtette ... De ő olyan különös mosoiylyal beszél fölgyógyuiasáról. És aztan a férjét is emlegette. Sajnálja, hogy betegségével megrontja az életét ennek az embernek, akinek lelke csupa vidámság, csupa fényt | csupa élet. És neki itt kell senyvedni egy beteg asz- | szony szomorú melankóliájában. Ez nem igazság! . . . j Aztán megint a tanárról beszélt. Igaza van. Jobban is j érzi ő magát. Meg is fog gyógyulni. Nemsokára. Ad- j dig is azonban arra kér minket, hogy a férjét szórakoztassuk. Vigyük magunkkal. Hiszen most már ő is nyugodt lehel. A tanár megmondta, hogy jobban lesz Vigyük el magunkkal az ő szegény urát. holnap délután Villefranche-ba. Olvasta a L’Eclaíreur ben, hogy holnap bataille des fieurs lesz a tengeren. De szép látványosság lehet ! Amint a díszesebbnél díszesebb csónakokból egymást virágokkal dobálják. Úgy szeretné látni ő is ! De még most nem lehet. Az urát azonban csábítsuk el. Vigyük magunkkal. Hiszen már több, mint két hete, hogy a férj« künn sem volt a villából . . . — Megígértem neki — mondá feleségem — hogy • holnap magunkkal visszük. Beszélj kérlek majd te • is vele ! Pénzt, időt és munkát És tényleg beszéltem is a férjjel, hogy tartson velünk másnap Viilefranthe-ba. Eleinte hallani sem akart róla. Már hogy hagyná ő magara az asz- szonyt? ... De mikor aztán erősködni kezdtünk és a felesége is unszolta, hogy ő jól érzi magát: hát megaéta magát. Megígérte az asszonynak is, nekünk is, hogy velünk tsrt Viilefranchö-ba . . . * A tengeri virágcsata csakugyan kedves, mulatságos, zajos kis ütközet volt. A csónakok, a hajók mind virágdíszt öltöttek. Mindegyik csónak más-más alakban jelent meg. Az egyik hattyú volt, a másik virágkioszk, a harmadik madárkalitka és igy tovább. És a virágok — mint illatos bombák — repültek csónakról esónakra, hajóról bajór* bajos női kezekből és gyakonott kezű tengerészektől. És zene szólott és kacagás hallatszott és pajkos ujjongás, ha egy-egy ibolya, vagy violacsokor szivén találta azt, akinek szánva volt. A tengeren úszott a sok virágbokréta, melyet ügyesen kihalásztak és azon nedvessn éobálták át a szomszéd csónakba. A mi barátunk nem igen tudott belemelegedni a zajos, vidám mulatságba. Látszott rajta, hogy a lelke nincs jelen, hogy a szivének idegen ez az ujjongó öröm, ez a kicsapongó jókedv ... Mi tudtak, hol kalandoznak a gendolatai és még-féle takarít, ha használja a húsleves-kockát, liter forró vízzel leöntve, rögtön I tányér kiváló levest ad. melynek 5». áz ára.
