Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-26 / 17. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. február 26. Vasárnap. 17 szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZÁTüÁR-NEtöETM IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: E ;ész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes s..n>m ata 10 filler. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZT0SE8 ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám Jánoa-utca IS == Telelőn' szám 8ű.-=ö Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalba« flzetendik. A kuruc meg a labanc. (K. V.) Közel ezer eves a német befolyás A mióta szomszédokká leltünk. A név csak Rákéczi-korából származik, de a tipus jó kétszáz évvel Öregebb. A kuruc is, mega labanc is. Ismeritek az égitestek törvényeit? Pályá- ukon két erő tartja azokat egyensúlyban: a vonzó erő, mely a földet a nap felé, a bolygót az ő uralkodó csillagja felé huzza és a taszító erő, mely a körben forgó testeket távozásra hajtja. Ha az első lenne csak egymagában: belehullanánk a napba. Ha meg csak a másik: kiröpülnénk a végtelen világűrbe. A kettő együtt megtart a mostani keringésben, lehetővé teszi az életet, meleget kapunk reá a naptól, de a öld külön léte is fennmarad. A vonzó erő meg a taszitó erő, a kuruc meg a labanc: Az első a tiszta, fanatikus, alkalmazkodni nem akaró, nyakas, ellentmondó, lázadó, szabadságot vívó magyar. A másik a nmodern világ nézetű“, a célszerűségre és hasznosságra sokat adó, érdeket kereső, szolgálatkész, aggodalmas, félénk, csendesebb vérmérsékletű — magyar. Mert mind a kettő magyar. A kuruc is, meg a labanc is. Szent István előtt kuruc volt a magyar, nem diplomatáskodott és nem hajlott a viszonyok szerint. Uralkodáshoz szokott és engedelmességet követelt. És ezért a némettel csak — verekedett. A harcokban fogyott a német is. Amivel több volt belőle, több is maradt. A magyar igy hitiadva elfogyott volna egészen. Szent István jó magyar volt es bölcs is volt. Megbekült a némettel. Felvette a vallasat. Nem a németét, de az övével azonos vallást. Ez nem volt kárunkra. A vallással jött a műveltség is s a műveltséggel a helyes állam- szervezet. Elvett egy német hercegnőt feleségül, Szent volt a beke ezáltal s az Árpádok mégis magyarok maradtak. A kuiuc pogány hitével, pogány erkölcsével erdőkbe, mocsarak és hegyek közé bujdosott. Onnan tört elő lázongva, de mindig leverték. Elözönlötték a németek az orszigot. Papok, iparosok, kereskedők képében. És úrrá levének. De ezáltal és ennek utána nagyobb részükben magyarok is levének. Siralmas képe a történelemnek. Nyomorult lealacsouyodása a közerkölcsöknek. Hogyis ne : egy ország, mely fölött .századok óta idegen az ur, s amelyet lelülről rontanak, pusztítanak, vesztegetnek négyszáz év óta ! Harcok idején megapad a labanc. Egy része nyiltan az ellenséghez áll: ezek az árulók. A másik része elbújik: ezek az opportunusok. A harmadik része kuruccá vedlik: ezek a megtértek. A kuruc is, meg a labbanc is magyar tünemény. Hozzá tartozik a felig nemzetek élettanához. Folyton vedlik, cserélődik az ember. A kurucből labanc, a labancból kuruc válik. Ahogyan az idő kedvez, amelyikre a nap süt. Szegény kuruc-rnagyart irtja, pusztítja a német, tizedeli a harc, megrontja a béke. A mindig labancot hizlalja a német, megmenti a harc, megsokasitja a béke. Hizlalja a német, mert szolgálja, megmenti a harc, megsokasitja a béke, mert kuruc képében, magyar köpenyeg- ben oda özönlik a trónhoz, a kormányhoz, a húsos fazékhoz. Az első fajtából születnek a hősök, a második fajtából válnak ki a labancok, a harmadikból kínálkoznak fél az árulók. Kurucság, iabancság : kétféle magyarság. Fény és árnyoldala ugyanazon képnek. Pedig hazánk egy van. Amig e két fajtája, békében és harcban egybeforrni nem tud, egy- gyé lenni nem bír: szolgaságunk marad. Fennmarad a magyar, de szolga is marad. Kuruc is, labanc is legyen csak magyarrá. Ne gyanusitgasson, ne is szidja egymást! Keljenek versenyre a magyarság mellett, a* idegen ellen ! Kettő egyesülve mindkettőnek célját viszi diadalra: magyarok maradunk s önállók is leszünk. A harmadik áldást Úristen adja rá hálaadásképen! Elpusztul az osztrák keserves kínok közt és sohase támad föl. TÍEOi, Egv asszony. ír) a : Hevesi József. Egy kis gyermek-leányka bizarr, szinte megdöbbentő ötlete jut eszembe, .valahányszor erre a ki* történetkére gondolok Az a csöpp leányka csupa merő játékból — bizonyára jelentőségének sejtelme nélkül — kis kertjüknek minden viruló rózsafájára fekete fátyolt kötött, nagy széles sötét csokrokat. Szok4tlan, elszomorító, rémületet keltő látvány volt : a sok rózsatő, melyeknek piros virágai szinte belekacagtak a tavaszi milieube és a felső rószabimnók alatt a szívbe markoló sok gyászos fekete csokor . . . Szörnyű, szinte ijesztő ellentét, mely fájdalmas sejtéseket fakasztott a szivekben. És mint egy szomorú, sötét fátyol borul ez a kis történetke is azokra a tavaszi pompában ragyogó, szép virágos napokra, melyeket az idén lenn töltöttem, Isten legvirágosabb kertjében, a bűbájos szép Riviérán. Édes, vidám, derűs napok voltak, olyan szépek, mint a feslő bimbókkal álmodó rözsatő ; miért kötötte reájuk a sors — ez a rakoncátlan gyerek — a fájdalmas emlékeknek sötét gyászfályolát ? . . . * Mindössze talán csak hal hétig Ismertük egymást. Egy villában laktunk BeauIieubeD. Ők touloniak voltak. A férj igazi délfrancia, csupa temparamentum, élénkség. A vér csak úgy forróit ereiben, fekete szeméi szinte szikráztak. A felesége szintén déli tipus. Arcának nemessége a római utód t árulta el. Vonásai szabályosak, kerekdedek. A haja sötét volt, mint az éjszaka, a szemei nagyok, kerekdedek és — bágyadtak Mert ez a zzép, fiatal, remek asszony beteg volt. Nagyon beteg. Nem szórakozni jött a Riviérára, hanem üdülni. Nem a vidám zajt kereste, nem a lármás életet és a kicsapongó jókedvet, hanem a magányt és a csendet, az enyhe levegőt, mely tele van itt balzsammal és bársonyos puha illatokkal. A feleségem ismerkedett meg elsőben a szép beteg asszonykával. Ők a földszinten laktak, ani az emeleten. A feleségem lement a kertbe és ott látta a ter- raszon a beteg asszonyt, aki egy chaise-longue-on heverve melegedett a reggeli napsugárban és nézte a csodálatosan fénylő azúrkék tengert. Feltüut neki a szép beteg asszony és a harmadik fordulónál, amit a kertben tett, már nehány szál szegfüvei kínálta meg a bájos beteget. Meghatottan köszönte meg a figyelmet és a betegek gyöngéd biza mával és nyíltságával kezdett beszélni — a híjáról. A férj is odajött, bemutatkozott. Egy főiskola tanára. — Ugy-e már m«gint a betegségéről beszélt ? — szólt a nőmhöz. Aztán gyöngéden megfenyegette * feleségét. — Csak elmondtam a madamenak, hogy miért fekszem itt. De nem panaszkodtam ugy-e asszonyom? — Egyetlen szóval sem! — Nem is szabad, édesem. Itt ebben a csodálatos tiszta, enybe levegőben meg fogsz te gyógyulni nemsokára Az asszony mélyen fölsóhajtolt : — Meg fogok gyógyulni ! És szemei merengve néztek a végtelen tengerre. ♦ Megható volt a férjnek végtelen gyöngédsége, Napokig nem távozott el hazulról. Ott Ült a beteg asszony mellett és tréfált, enyelgett vele. Az asszony egyre küldözgette. Csak menjen ! Szórakozzék! Ránduljoo át Nizzába, vagy Monte- Carloba. Menjen el színházba. Lám, tnost az operában Caruso vendégszerepel. Hallgasea meg. Hi«* <5 úgy «zereti a zenét, a dalt! Vagy menjen át Condamí- ne-ba. Nézze meg az automobil csónakokat. H *z ez némileg szakmájába vág. A férj azonban nem tágított. Ez az erőtől, élettől, egészség1 ől duzzadó férfi szinte egy negyedórára sem hagyta magára a beteg feleségét. Egyre biztatta, csititgatta, vigasztalta, hogy majd mindezt együtt fogják ők nézni, élvezni. Nemiokára, ha majd meggyógyul. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Un Szatmár, Kazinczy-utca.
