Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-19 / 15. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. február 19 Vasárnap. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATWÁR-NEWETM IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. kJ 15 szám í mi-iiiw— ■ ■ i _IJUIJ ■'■!"1lg|l!"W,n".T1 EL ŐFIZETÉSI ÁR: Igász évre S kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kot Egyes szám ára 10 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSEK E8 KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Telzlon-szám 80,-=s Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők Mondanak valamit az osztrák delegátusok. (T.) Azt mondjak tudniillik a hadügyi albizottság legutóbbi ülésében, hogy tiltakoznak a közös hadseregnek magyar választási célokra leendő felhasználása iránt. Vagyis ugyanazt mondják amit az egész Magyarországon mindenki mond, a munkapárti földesurakat, üzéreket és korteseket kivéve. Avagy mondjuk nem munkapárti földesurakat kivéve, mert hiszen a közel- és távol múlt tanúságai megmutaták azt, hogy ezen urak egy pártot képeznek, akárki üljön is a fejük felett és akár 48-as akár 67-es cégért használnak. Nem először történik meg az, hogy a Magyar- országi belső elnyomatás ellen a fennálló kapcsolatokból származtatott valamelyes ürügy alatt egyik-másik osztrák tényező a szavát felemeli. A földesurak által tollba mondott történelem átkával sújtott II. József a legismertebb példája annak a visszatérő osztrák törekvésnek, amely Magyarországon polgáribb és emberiesebb közéletet igyekszik életrekelteni. A világtörténelem nem ismer abszurdumokat és minden esemény, a haladás minden fázisa már a létrejötte által igazolva van. Az osztrák-magyar közösség fenntartásáról is lehet különbözőképen, vagy a sablonok utján haladva, kétféleképen gondolkodni. De az bizonyos, hogy ; ha van valamelyes társadalomtörténeti, szóval { benső, igazi tartalma és indoka ennek a ka- I pocsnak, akkor az a tartalom és jelentőség nem \ lehet más, mint hogy egy haladottabb, polgá- - rosultabb nemzeteknek jótékony és fejlesztő hatása mint históriai nyereség váljék Magyar- ‘ ország javára. \ * A magyar közéletnek bizonyos és sajnos jelentős rétegei szándékosan nem hajlandók ezeknek a befolyásoknak a befogadására. Részint a nem egész divatos alsó osztá- j lyok, amelyek az önmagában véve cáfolatlanul álló 48-as programm népgyülési értelmezésétől j és tulszinezésétől megvadulva teljesen hozzá- | férhetetlenek minden osztrák részről származó j momentum számára, de másrészt és főrészt a felsőbb naczionálista osztályok nem tűrnek ! semmit, ami kívülről támogatná a nép és a | gondolat felszabadulását. Mikor arról van szó, ! hogy az osztrákok ellen fordulnak az ő erő- j szakosságuknak, amelyekkel a Magyar közeletet i eltorzítják és nem akarnak katonát adni a nem- j zetnek a nép ellen : akkor a nagyurak, akik j egyébként az udvar fényétől kölcsö nzik ragyo- | gásukat és hagyományosan aulikus gárdái egy sorban velünk ellenérdekű dinasztiának, ugyanezek a főurak ilyenkor a legnagyobb magyarok, akik erősen tiltakoznak az osztrák beavatkozás ellen. Pedig ez a beavatkosás jogos, mert amit mond igaz. Csakugyan igaz, hogy Magyarországba kétszázezer katonát kell importálni az osztrákoktól, nem azért, hogy a kormánypárt az ellenzéki pártot, hanem azért, hogy a pártkülönbség nélküli népet legyőzhessék. Minden öt szavazóra egy Mannlicher: ez a magyar népjogok statisztikájának alap-kulcsszámitása. így jön létre a Tisza-izü parlament, amelynek igaza lehet, ha ugyan igaza van, Földes Bélával szemben a vasutas politikának múló epizódjában, de amely bűnös és átkos igazta- lanság, bűnös és átkos századok igaztalanságai- nak folytatása, amely művelethez tisztességes osztrák emberek nem akarjak eszközül adni a hadsereget. Legalább mondják, hogy nem adják; és ezt már mondani is valami. A szatmári kiállítás. A nagykáralyi iparosok nem fognak részt venni a kiáliitáson. Rég megszokhattuk már, hogy Nagykároly mindenből székheiykérdést csinál, ha Szatmaron valamilyen nagyobb szabasu megyei vonatkozású ünnepség kiállítás, vagy kongresszus rendezése 'van fuly nn Ib in. Ne csodaikozzUQK lehat most azon, hogy a u-igy^a rolyi !<<p>k egy részé a Szatmar,negyei Gizd,.s gi Egyesülteinek ofszet rendezendő országos gazdi-a^i es ipari Kiállítását mindenáron Nagykárolyban szeretne TABOA. Káros emberek. Irta : Hajdú Miklós. Java munkaidőben, úgy délelőtt tizenegy óra tájban, nagy sirás-rivás van a szomszédságunkban. Mire kimegyek az utcára, már egész sokadalom áll a Csomáék kapujában, többnyire asszonyok, egy magával tehetetlen öreg ember és sok-sok gyerek. Az asz- szonyok a fejüket csóválják, egy-két szót mondanak, hogy: — jaj, én édes Jézusom . . . meg: no már ilyent ... és efféléket. Odabent meg az udvarban keservesen sir két asszony, vagy hogy talán gyerek az egyik, olyan éles a hangja. Megkérdezem a kapuban : — Asszonyok! mi a baj? — De nem mondják mag. Csak odamutatnak egy póznára, amelyre valami táblát szegez a kisbiró. Sovány, vörös betűk állnak tótágast a táblán. De azért el lehet olvasni. Tilalom-tábla ez, az van rajta, hogy jószággal különbeni büntatés terh8 alatt tilos beállni ebbe az udvarba, mivelhogy a csikó meg figyelés alatt van, a többi ló pedig gyanús. A kisbiró megmarkolja a póznát, ránt egyet rajta és minekután hivatalos komolysággal meggyőződik arról, hogy erősen áll a tilalom, odaszól az asszonyoknak : — Mit ólálkodtok itt? Nem látjátok, hogy útban vagytok ? C ománé, az özvegy,% sivalkodva mond el Ént a kisbiró paranc-áuak. — Csak maradjanak itt kendnek ! Hadd lássák a népek, hogyan bánnák a szegény özvegygyei . . . Most aztán még keservesebben sir és megy a pajta felé. A lécek kitöredeztek a pajta oldalából, jól be lehet látni a réseken. Odavezették a csikót a pajtába és vizitálják. A falubeli lódoktor a csikó fejét tartja, a megyei állatorvos meg az orra körül vizsgáljál. A szolgabiró valamivel messzebb áll. Feléje tart az özvegy. — De tekintetes uram, az ég szerelmére, nincs ennek a csikónak semmi baja. Mondtam tegnapelőtt is a tekintetes főorvos urnák. Eszik ez a jószág szé pen, nem is kehös, a szeme is tiszta, aztán nem hallani ennek valami különös nyerilését . . . A 82olgabiró megszánja a szegény assz nyt és vigasztalja. — Nincs is még haj, Gsomáué lelkem, talán nem is. Most itt marad a csikó két napig a pajtában, azután majd újra megvi zitáljuk, A káros özvegyasszonyt mindenki szánja. Jöntmk is lassankint az emberek, ki felülről, ki alulról és beállnak az udvarba. — Szögéoy búgom ! — sajnálkozik egy öregebb gazda. — Talán volt valami a válubsn, ahonnét itattátok a csikót ? — Dehogy is volt, Istók bátyám . . . Tiszta a mi válunk . . . — Nem tudhatod azt te. A Pongrác gyerek itatta. — A Pongrác . . . Igaz . . . — Merre van az a gyerek ? — Az iskolába ment még reggel, — Haza kell hijni! Tüstént szalad egy asszony az iskola felé. Néhány perc mnlva már jön is a gyerekkel, ügy látszik, megmondta neki a veszedélrnet, mert a gyerek visít. A tarisznyáját nem is akasztotta a nyakába, csak huzza maga után. — Bizony szógám, elgyütt hozzátok megint a veszedelem. Pedig szögény, még csak a tavasszal halt meg az édesapád . . . Ilyen beszéd közben vezetik haza a gyerekét. Mire az udvarba érnek, még nagyobb a sirás, mint előbb. Az özvegyasszony jajgat. Az édesanyját meg úgy hozták ki a napos helyre. Világtalan szegény már öt esztendő őta s a pitvarban tehetetlenül sopánkodik, A Pongrác gyerek, mikor meglátja a pajtában a nagyurakat, lekapja a kalapját és abba sir bele. ó húzódik az édesanyja mellé, aki zokogva mondja neki: — Már irgyák is . . . Az állatorvos írja a jegyzőkönyvet. Aztán meghagyja Csománénak, hogy vigyázzanak az ietállóban a lovakra meg a tehenekre és közelükbe ne engedjék a beteg csikót. Elmennek a hivatalos emberek Alig hallatszik a köszöntésük, mintha ők is szomorúak volnának. Most azián valamennyien, akik a kapu előtt Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. kézimunka üzletétsn Szatmár, Kazinczy-utca.
