Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-19 / 15. szám
I*4k oldal. S Z A T M Á R - N £ M F. T Szatmár, 1Ö1Í. február 19 rendeztetni, sőt egyik nagykárolyi lap attól sem riad vissza, hogy nyíltan felhívja Nagykároly város vezetőségét, miszerint a kormánynál járjon el azon célból, hogy a gazdasági egyesület csak akkor kapja meg a kért állami támogatást, ha a kiállítás nem Szatmáron, hanem Nagykárolyban lesz megtartva. Nevezett újság m g egyik cikkében minden kommentár nélkül részletesen beszámol a gazdasági egyesület legutóbbi választmányi ülésén történtekről, addig ugyanazon számában egy másik cikkében azt Írja, hogy „valóságos szenzáció volna majd a kiállításon, ha valakinek eszébe jutna, hogy kiállít«» ott a nagykárolyi Élhetetlenséget. Ilyen csodabogarat még nem láttak az emberek amióta világ a világ. Ritka látvány lenne, mely feltétlenül biztositana a kiállítás sikerét.“ Miután pedig felpanaszolja, hogy mily sok intézmény van Szatmáron, aminek — cikkíró szerint — Nagykárolyban kellene lennie, kezdve a törvényszéken egészen a mértékhitelesítő hivatalig; a közleményt a következőkép fejezi be: ,,A Szalmárm‘gyei Gazdasági Egyesület‘ nek az őszre tervezett kiállítása nagyobbrészb9n állami támogatással lesz rendezve. A kiállítás Szatmáron lesz. Miért Szatmáron? és miért nem Nagykárolyban? A kiállítást a ..Szatinárvármegyei Gazdasági Egyesület rendezi. Szatmárvármegye székhelyepedig Nagykároly.“ „Nagykároly város vezetőségének idejekorán oda kellene hatni a kormánynál, hogy a kiállítást csak az esetben támogassa, ha a kiállítás a megyeszékhelyén, Nagykárolyban lesz megtartva. Ez kötelessége a városnak saját magával szemben és kötelessége is a , kormánynak, hogy ezt a varost fejlődésében ilyen mó- . dón is elősegítse.“ Hát kérem ez nyílt, egyenes beszéd, csak az a , kár, hogy cikkíró elfelejtett* * * megnevezni Szatmár j vármegye valóságo* központját. Egy másik nagvkárolyi !ap pedig, a gazdasági egyesületnek a kiállításra vonatkozó múlt számunkban közölt előzetes felhívásával kapcsolatban, a következő ( felhívást intézi a nagykárolyi iparosokhoz : „Valamirevaló, önérzetes nagykárolyi iparosnak nem szabad részt venni a szatmári kiállításon. Mert az a körülmény, hogy a vármegyei jellegű kiállítás Szatmáron tartatik meg, újabb arculcsapása Nagyká rolynak, mint Szatmármegye székhelyének.1, .Ennek a kiállításnak Nigykárolyban volna a h*lyel És hanem itt lesz, akkor egyetlen nagykárolyi iparosnak sem szabad a szatmári kiállítás sikerét előmozdítani.“ „Álljunk már egyszer a talpunkra és mutassuk meg, hogy nem lehet bennünket eszköznek felhasználni.“ A fentieknél fogva tehát kívánatos volna, ha Szatmár város iparos társadalma már most megindítaná a mozgalmat azon irányban, hogy a rendezendő kiállításon necsak Szatmár város, hanem Szatmárvármegye ipara kellőleg képviselve legyen még akkor is, ha a nagykárolyi iparosok a kiállításon való részvételtől csakugyan távol tartanák magukat. Szatmáron majdnem minden iparág külön egyesülettel rendelkezik, miért is szükséges, hogy ezen iparos egyesületek vezetőségei együttes akcióba lépve, a rendezendő kiállításnak ipari jellegét is már most biztosítsák. Nem azért, mintha attól tartanánk, hogy a kiállítás csakugyan Nagykárolyban tartatnék meg, hanem mert meg kall mulatni Szatmár város iparos- társadalmának azj, — hogy a nagykárolyi ipirosok esetleges tüntető tartózkodása esetén — a rendezendő kiállítás ipari szempontból is sikerülni fog. T—a S—r nliá^. Karenin Anna. (Tolstoj Leo regénye után irta Guirand, magyar színpadra alkalmazta Góth Sándor.) Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szatmári színháznak ez idényben még nem volt olyan kitűnő drámája műsoron, mint a minő a pénteken bemutatott „Karenin Anna1 volt. ,Karenin Anna“ egy kitünően kidolgozott, gyönyörű meséjü színpadi alkotás, melyen átvonul a nemrég meghalt nagy orosz írónak, Tolstoj Leónak az ö kivaló Írói talentuma és leszámítva az első felvonás kissé unalmas részleteit, a többi felvonás egész a darab befejeztéig állandóan a legnagyobb izgatottságban tartja a közönséget. A darab meséjét röviden a következőkben foglalhatjuk össze : Karenin Iván (Baghy Gyula) társadalmi ítéletekre sokat adó vallásos, számitó orosz diplomata nőül veszi a fiatal Karenin Annát (Zöldy Vilma), holott jól tudta, hogy az nem viseltetik iránta vonzalommal és csupán rokonai unszolásának engedett, midőn nőül ment hozzá Karenin Anna később beleszeret imádójába, Vronszky Alexics (Vidor József) gróíba és hogy boldogan élhessenek, — nem törődve a társadalmi Ítéletekkel — Vronszky Alt-xics gróf közvetlen ezredesi előléptetése előtt lemond katonai rangjáról, Karenin Anna pedig elhagyva férjét, és rajongásig szeretett gyermekét, visszavonulnak a világtól, hogy teljes n szerelmüknek élhesseuek. Azonban csakhamar a tudatára ébrednek, hogy nem tudják egykönnyen elviselni a társadalom Ítéletét és mig a nő az apánál hagyott gyermeke után vágyódik, addig a férfi a tétlenséget nem tudja megszokni és visszamegy a katonai szolgálalba. A visszony azonban még tovább tart, Vronszky gróf megunja kedvesét és midőn már az férjétől elválhatna, más nő karjaiba ki- | vánja feWalálni nyugalmát. Itt aztán bekövetkezik a katasztrófa. A megunt kedves (Karenin Anna) megtudja a dolgot és midőn hűtlen kedvese annak a másik nőnek társaságában útra kel, a robogó vonat alá veti magát. Az előadás is egyike volt a legjobbaknak. Zöldy Vilma és Vidor József partnere kitűnő alakításaikkal méltán rászolgáltak a közönség elismerésére. Nem csekély elismerés illeti meg az est sikeréből Pongrác* Matildot, Baghy Gyulát, Sípos Zoltánt és ifj. Baghy Gyulát sem. Színházi műsor. Vasárnap délután »Gül Baba* regényes operette, este újdonság harmadszor »Karenin Anna« dráma (C. bérlet). Hétfőn mérsékelt helyárakkal (tizenharmadszor) »Czigányszerelem« operette. Komáromy Gizi, (Kőrösházy Ilona) felléptével (Bérlet szünet). Kedden »Bőregér* Strausz János nagyhatású operettje (A bérlet). Szerdán harmadszor »Csitulj szivem« francia bohózat (B bérlet). Csütörtökön »Elvált asz- szony« operette. Péntaken újdonság, itt először »Her- czegkisasszony*, Lehár Ferenc legújabb operettej* (A, bérlét). Szombaton »Gyerekasszony« énekes vígjáték (B. bérlet). Vasárnap délután »Dolovai nábob lánya* Herczeg Ferencz színmüve. Este másodszor »Hercegkisasszony* operette (C. bérlet). H I E E K. — Kinevezések. A m. kir. íöldmiveléaUgyi minisztérium a mgybányai főerdőhivatal mellé r*ndelt számvevőségnél Brannich Gyula hivatalfónök. szám- vizsgálót számtanácsos >a, Fülöp Andor számtisztet számellenőrré és Kováts Arthur számgyakornokot szam- tisztté nevezte ki. A m. kir. igazságügyi miniszter Moldován László szatmárnémeti kir. törvényszéki dijnokot a fehérgyarmati és Marosán Endre selmecbáuyai kir. já- rásbirósági, önálló működési körrel felruházott telekkönyvi átalakító dijnokot az erdődi kir. járásbírósághoz Írnokká nevezte ki. — Kitüntetés A Wienben múlt év folyamán tar • tott vadászati kiállításon a magyar csoportban kiállított vadorzó fegyverekért, vadász felszerelésekért stb. Kende Dániel laposbányai főerdőmérnök aranyéremmel lett kitüntetve. — Előléptetés. A m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Fasztusz Elek és Lehóczky József szatmárnémeti-i kir. katb. fögimnáziumi rendes tanárokat eddigi állomásuk helyén a VII. fizetési osztály 3 fokozatába, Bagossy Bertalan és Sándor Vencel tanárokat pedig a Vili. fizetési osztály 3 fokozatábi léptette elő — Államsegély a gazdasági egyesületnek. A föld- mivelésügyi minisztérium a „Szatmármegyei Gazdasági Egyesületnek népies gazdasági előadások tartására 1000 koronát négy háziipari tanfolyamra p dig 3500 koronát s igy összse n 4500 koronát utalt ki. »csorogtak, betódultak az udvarba. Mindenki megnézi a csikót. Megsimogatják, megverhetik a bálát és tapogatják a nyakát. Hamarosan meg is egyeznek abban, hogy bizony nem beteg ez a esikó. — A harmadfél esztendősök közö't szemre a legszebb, de a legtöbbet is érő a faluban. — De ha az urak bizonykodnak, hogy beteg ! Hiába . , . — Nem jól van ez igy. Nem elég, bogy a szegény embert bántják, most már a jószágnak ss hagynak békét így folyik a beszéd. — A sógorod mikor gyün meg ? — kérdik az özvegytől. — Estefele. Gyalog ment Dombóra az árendáshoz. Azt akarja, hogy pihenjenek a lovai, mivelhogy az egész héten szántottak. Kíméli a jószágot a Gyuri aógorom, ha csak lehet, pedig két lova, két tehene van . . . Nekem meg csak ez az egyetlen csikóm ! A mi neveléaünk . . . Mikor a Pongráe a halála előtt két nappal meggyónt, az imádsága után mindjárt arra kért, hogy a csikót ne adjam el ... A Pongrác meghalt és most, — jaj, én édes Jézusom . . . á csikót ia elviaiik. Az özvegy sógora az egyetlen férfiember a házban, a Pongrác gyerek még a mester elé jár Estefele csakugyan megérkezik Dombóról Csorna Gyuri. N.igyot káromkodik, mikor a kapuban meglátja a hivatalos táblát. Kibetüzi az írást, aztán hihetetlenül csóválja a fejét. Egyenesen a pajta felé tart és nézi szomorúan a csikót. Ahogy ezt meglátja az özvegy, újra kezdi a si rast. Az öregasszony berm a szobában nyöszörög. A Pongrác gyerek meg vörösre dagadt szemmel bámul a temető felé. Tálán éppen az édesapjára gondol . . * Hét teljes napig tartott a sirás-rivás s panaszkodás * szomszédunkban. A nyolcadik napon megint eljött a két állatorvos a szolgabiróval meg a kisbiró- val. Megvizsgálták újból a csikót és kimondták hogy beteg, még hozzá ragadós a betegsége, ki kell hát Perekaczba vezetni. P<rekacz a falu gidres gödrös határa, a lovak, tehenek és ökrök temetője A gazdaember bánatos szomorúsággal megy el mellette, mikor az ökörkut felé viszi az útja. Az özvegy egész héten készült a csapásra, most már valamivel keményebb is, mint a veszedelem első napján. Odaáll az urak elé. — Hát iszen az uraknak is van csak istenük . . . — Ennek a csikónak a torka, a tüdeje, meg a mája hólyagos, csipkés, olyan mint a tök levele, mikor a dér megcsípi. Meg is láthatja majd. Ha nem igaz, megfizetjük igaz árában a csikót. — Száznegyven pengőt Ígértek érte a szentgyörgy- napi vásáron. — Kifizetjük, ha nem beteg. A szolgabiró odaszól a Pongrác gyereknek. csikói. A kapuig szépen lépésben megy. De sir és jajgat az özvegy. A világtalan öregassaony is az utci felé foroul, nem lat semmit se, a száraz, sovány kezével mégis kifelé integet, köhög, aztán a szemét dörzsöli. A gyerek se soká állja, a kocsiuton vezeti inár a csikót és elkezd keservesen sirni. A csikó után zokogva megy az özvegy. Csöndesen ballag mellette a sógora, merően belebámul a levegőbe. Olt állnak a kapukban az emberek és nagybusaa nézik a szomorú menetet. A Pongrác gyereken aj ünneplő dolmánya van, meg az uj kalapja, még rajta, a rozmaring a múlt vasárnapról. Az özvegy fekete ruhában, csak a sógora megy a hétköznapi gúnyában. Persze sajnálják minden háznál a Káros embereket 3 az asszonyok sopánkodnak. — Milyen derék állat . . . — Jaj ... jaj .. . — De rossz is a szegénynek . . . A hivatalos urak gyorsan végeznek. Alig egy óra múlva már visszahajtanak Perekaczból. A caikó- nak vége. * A siráz azonban még most sem ér véget. Aj özvegy keresi az igazát. Két hete, hogy a csikót elhantolták, de egyre siratja. Jár a főbíróhoz, a községházához, a mesterhez a jegyzőhöz és mindenütt vádaskodva panaszkodik, A téli idény beálltával:; Siessünk ! Pon-rác vezeti a hogy igazságtalanság történt vele. legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai | füHf* öltönyok, leányka felöltők legolcsóbb áron 1 1 Hí irm él SZATMAR) NAGYTOZSDE MELLETT SZEREZHETŐK BE.
