Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-17 / 101. szám
XV. évfolyam. Szafmár, I9M. december 17. Vasárnap 10! szám FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉS! AB: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenkint kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZESKESZTéSÉfi ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ", : Telelon-szám 80. 11 Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeten Karácsony előtt. Beállott a szélcsend. De ez nem annak a jele, hogy, most már rendben van az ország szénája a nép elvan látva munkával s joggal és igy boldog a magyar! A szélcsend csak a vallásos áhitatnak szól, melynek szentségétől száműzni akarunk minden küzdelmet, mely a szivek nyugalmának harmóniáját zavarná meg e napokon. Nem lesz igazi karácsony ez! Ki tudja, mikor jön el a magyar nemzet igazi megváltási napja, a mikor a nemzet fel lesz szabadítva évezredes béklyóiból, hogy ekként aztán szabadon kifejthesse az önmagában rejlő szellemi és anyagi erőkd- pitálist. A politika e napon száműzve van és mi e helyütt nem is politizálunk, csak egy nehány tényre és ezekből folyó következtetésre akarunk rámutatni, melyek az egész nemzet egyetemét érintik. Mindenestre bizonyos, hogy a karácsonyi szünet csak alkalmas idő leszen. hogy a nemzet fáradhatlan küzdelmében egy kissé megpihenjen s további erőt nyerjen jogainak kivívásához. A tenger hullámai is egyidőre elmúlnak, hogy később annál elementárisabb erővel ismét kitörjenek. A magyar nemzet a karácsonyi ünnepen évezredes sérelmeit, fájdalmait, szenvedéseit, szorítja vissza kebelébe, de ezt csak ideig-óráig teheti meg, mert a felgyülemlett keserűségek előbb-utóbb lefogják törni az elibe rakott gátakat. A rohanó paiakot is csak ideig-óráig lehet eltorlaszolni gátakkal, míg végre letöri azokat és kicsapva medréből, víztömegével széles mederben borilja el a földterületeket. Ily állapot előtt áll Magyarország. Az emberek lelkében évszázados múltak keserűségei felhalmázódva ! És az a lelki forradalom, melyhez már-már közelegni látszik az irtózatosabb veszedelem: a nép gyomrának háborgása. A nép gyomra üres és ez a legveszedelmesebb lázitó elem. A testileg gyötört elem, az éhes gyomor a leggyulékonyabb anyaga az ember testi lázadásának. A lélek sokkal többet bir el mint a test. Példa erre Magyarország a múltban A nép, az istenadta nép, háborog. Munkáért és jogért kiáltozik ! És nem indokolatlanul. A termelő munka pogárai : kisiparosok, kiskereskedők, kisgazdák, föld- mivelők, szellemi és testi munkások százezrei a kétségbeesés sötét képét tárják elibénk. A mai gazdasági rendszer abnormális és a régi középkori feudális rendszerhez hasonlít. A nagytőke, a családi leszármazás, befolyás, összeköttetés és mindezek tetejébe a papi uralom viszik az érvényesülés szerepét, és szedik az ország gyümölcsét, a dolgozó polgári munka pedig, melyen az állami háztartás terhe nyugszik, mindenütt zárt ajtókra talál és jussa legfeljebb ahhoz van, hogy itt, ezen édes hazában vagy nyomorogjon vagy éhen haljon, vagy pedig, ha ez nem tetszik, úgy idegen országba vándoroljon. A másik rend pedig szabadon, hábo- ritlanul osztozik a polgári munka milliói verejtékes munkáinak gyümölcsein. TÁBCá. Az empire-butor. Irta : Bsrozlk Árpád. Bágyadtan nézett rám, a keserűség guny- mosolyával szája szögletében. — Ilyenek maguk, egytől-egyig mindnyájan. — Milyenek vagyunk ? — Szárazok, szívtelenek, nagy érzésre képtelenek. Akik nem tudnak különbséget tenni nő és nő között. Csak szerelem legyen, akárki kínálja .. . — Csalódik, nagyságos asszony; meg fogom magyarázni álláspontunkat a szerelem ügyében. Ella nem volt kiváncsi magyarázatomra. Én megértettem. Hogyis ne volna megsértve egy szép, fiatal, eszes és kedves nő, aki folyton célozgat s akit nem akarok megérteni. Hallgatva ültünk egymással szemben . . . Ella még egy csésze teával kínált meg, aztán cigarettára gyújtott és elémbe tartotta a gyufái, — Látja ezt a gyufát ? . . . Hogy ég ! Nos, ez többet ér maguknál — miadnyájuknál . . . Mert nem tud . . . érti ? tud . . . mit töd ? Égni tud 1 Holott magát meg se lehet gyújtani ! És eldobta a gyújtót megvetőleg. — Egy gyufát sem érnek már rnaguk férfiak. — Es maguk asszonyok ? — kérdeztem én. — Mi még nem égtünk ki. ó, bennünk nagy érzések szunnyadnak, csak ki kell hántolni. De maguk ahhoz nem értenek. Vagy jobban mondva: kényelmesek. Egy tiszteséges, egy urihölgy igen alkalmatlan és kényelmetlen. Nagy teher, melytől nem olyan könnyű szabadulni — mtrt nem le bet lerázni és végkielégiteni. Nekünk igényeink vannak s ez magukat, untatja . . . Mit vegyenek gondot a nyakukba, mikor van kényelmes szerelem is ... S utóvégre . , — Mit utóvégre? Ella kidugta pici lábát a suhogó pongyola alól . . . — Utóvégre azoknak is csak olyan lábacskáik vannak, mint nekünk ! És olyan a termetük, a szemök, az ajkuk, a foguk, mit tudom én, mi mindenünk ! . . . Az, ami nekik nincs meg, ami csak nekünk van . . . ahhoz meg maguknak nincs érzékük . , . Azt nem keresik . . . Szív, ész, műveltség, modor, nevelés — meg a többi ... ugyan melyik férfi keresi manapság ezeket a cikkeket ? Lihegett és megbo.ránkozás rezgatt minden szavából . .. — Viszony kell maguknak, vagy ismeretség. vagy éppen csak kaland . . . hogy kivel, az maguknak mindegy. Mert ami az emberben előkelőbb és magasztosabb, ami finomabb és csiszoltabb, ami mélyebb és igazibb, nincs meg a kaszinói étlapon. Tudja barátom, mit tennék, ha férfinak születtem volna ? — Nos? — Hát . . . hát ... biz én szégyelném magamat, holott maga . . . — Ugy-e, én legkevésbbé sem szégyelném magamat 1 — Egyáltalán nem, sőt olyan tüntető megelégedéssel lóbázza a lábát és himbálja magát, mintha Romeo sohase halt volna meg és — hogy a klasszikus példáknál maradjak — Hero sohase vett volna uázó leckét a Bor.-porusban. Nincs úgy! — ügy van, bájos édes, sőt kedves nagyságos asszony 1 ügy van, de tudja miért van úgy ? — Nem barátocskám, nem tudom, nyilasta vissza élesen, csípősen. — Csak azért mert maguk se különbek nálunknál. Maguk méltók hozzánk. T. i. maguk nők! Legkivált az úri hölgyek ! . . . Higyje el, könnyebben találni elvétve szerelmet a társada lomban alul, mint felül ... Az igények és szükségletek régióiban . . . Ahol az önzés vadon terem . . . Ott lenn a völgyben azok a kis mezei virágok nincsenek még elkényeztetve s egy kis figyelem, megbecsülés még meg is hatja . .. — Kiváit ha Iduskának hívják, ugyebár ? Én helyt álltam. — Édes Ella maga leleplezgett. Ám teljék benne kedve. Iduska, igenis, Idusca a kis ka- laposné . .. Ella tovább gunyelódott. — Aki olyan hálás, de olyan azért a . . . mennyivel is támogatja havonként, kedves barátom ? — Amennyi magának egy kalapra alig fulná ki. Mibe is került a maga utolsó kalapja ? Ella hanyag unottságga! dőlt hátra székéNagy karácsonyi vásár S 2 A T Hfg A El* A AGYTOZSDE női) férfi és gyermek mr ruhákban legolcsóbb árban ELLETT SZEiEZ^iETŐllE üllernel
