Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-15 / 83. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI AB: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenkint kétszer: vasárnap éi szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. S2ERKESZTBSE.fi ES KíAüGHiVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám Jánoa-utca ló-----— Telefon-s»áaa 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeten Ä népoktatási törvény revíziója A kir. tanfelügyelőket a vallás- és közoktatásügyi miniszter e hónapban értekezletre hívta össze a minisztériumba. Ezen az értekezleten tárgyalni fogják a népoktatási törvény revízióját. Ezen szempontból aktulálisnak véljük pár szóval a kérdéshez hozzászólni, illetőleg jelezni, minő pontokban tervezik a reformot. Az 1868. XXXVllí. tcz. képezi a magyar ncpoktatásügy alaptörvényét. Az 1907. évi XXVI., illetőleg XXVII tcz. hozott újabb módosításokat népoklatásügyünk terén, de az utóbbi csupán a tanítói kar anyagi és fegyelmi ügyét érinti. Maga az alaptörvény 42 esztendő óla semmit sem változott. Negyvenkét év roppant nagy idő. de különösen a kulturális fejlődés szempontjából, hisz ha csak a legutóbbi évtized művelődéstörténeti fejlődését figyelemmel kísérjük, csodálatial állunk meg a nagy villámsebe seggel megvívott eredmények láttára. Talán soha oly rohamos haladás nem volt észlelhető a kulturélet terén, mint a XIX. szazad második felében s századunk muH évtizedében. A magyar iparfejlesztés, mezőgazdasági reformok, modern jogvédelem, a köz- igazgatási, hadászati, politikai kérdések megoldása szerencsésen keresztül lettek vive a törvényhozásban, csupán a modern népoktatás kérdése kíséri, éviőí-évre anélkül, hogy megoldásra kerülne a sor. A tanügyi körök és szaklapok állandóan tárgyalják ezt a kérdést es legapróbb részeiről is kritikát mondanak elavult népoktatási törvényünkről és e kritikák mind abban kulminálódnak, hogy e fennálló alaptörvény, ha kezdetben u törő je és leghatalmasabb biztosítója volt is a nemzeti kultúra fejlesztésének, manapság már sok esetben kerékkötőjévé vált Az iskola külső és belső élete már más irányzatot keil, hogy kövessen. A modern pedagógia szembe állítja a fejlődés kérdését az iskolai éle et szabályozó törvénynyel és csodálkozhatunk-e ilyen körülmények között, ha népoktatásügyünk dacára a szakképzett tanítóknak, a modern pedagógia vívmányainak, még mindig háttérbe szóiul a nyugati kulturállamokéval szemben ?! A társadalmi evulució természetszerűleg hozza magával, hogy idővel azok a ! keretek és alapok, melyt-k közt és melyen : eddigele mozgott, a fejlődés terjedésének ; megfelelő aranyában bővítessenek és renoválhassanak. Ezeket az alapokat és kereteket a jogállamban a törvényintézkedések alkotják. A magyar népoktaíásügynek f nt említett alaptörvénye tehát, mely akkor, midőn nagynevű szerzője és az akkori törvényhozás megalkotja, egyszerre századok mulasztását pótolták vele, manapság legtöbb paragrafusában alapos módosításra és ujitá-ira szorul. Nem csekély feladat ezen a téren reformot léptetni életbe, de a gyakorlatból leszűrt tapasztalat nem elégszik;megfáz 1893., az 1907. és 1908-iki idevágó tör vényalkotással, mint ieformlörekvéssél, hanem alapos újítást sürget. Az iskolák terjesztése, a tanítóképzés modern neveléstudományi vívmányok meghonosítása, az is.ola működésének ellenőrzésére irányuló szakfelügyelet, a szahad- tanitás, az iskola jogi helyzetének szabályozása, a lanitói kar anya i ellátásának vegleges és méltányos rendezés. : azok a pontok, melyekre vonatkozólag az alaptörvény elavult intézkedései tarthatatlan állapotot eredményeznek. Az a tény, hogy Magyarországon az analfabéták száma ..még mindig 40—42 százalék között ingadozik, jelég szomotu TÁRCA. A vándor fazekasék. Irta: Szabó Ferenc. Megharsant a síp egy-két rövid futama trillára!. Az utca végéről nagy ekhós Nőé bárkája döcögött befelé. Gyékényernyője emelet magasban oldalléceken pihent s a sok nehéz lánc csörömpölve ütögette a tengelyt. A lécek között szulmatoredéken barna- meg zöldmázu edények kandikáltak ki. Az ekhóst két sovány lovacska vonta, a rúdon át buzgón ütögetve egymást a fejükkel a nagy fáradságtól. — Még egy kicsit, még, még . . ; Hát Sárga, nem örülsz az életnek ? — szólt uóha hozzájuk egy köhécselő hang. Nagy sivalkodás támadt az utcán. A kis esetlen faházak felélénkülni látszottak e különös sípszóra. Az udvarokból mérges, lompos komondorok rohantak kifelé; de azíán hamarosan meg- juhászultak, ahogy az érkezőket megismerték. A játszadozó gyermekek örvendezve kiáltoztak: — Édes anyám! Itt van Pál István az edénnyel. A szekéren formás asszonyka ült. Fogta a gyeplőt, s nyájasan köszöntgetett jobbra-balra. A j szekér mellett agyagszinü, bus emberke lépke- 1 dett : fején báránybőrsapka s besett válla fölött ; nagykendő átkötve ; pedig olyan jó melegen sü- j tőit a nap. — Hozta Isten I — köszöntötték az asszonyok, mint régi jó ismerősüket szokás. Hát hogy vannak ? Régen nem jártak mifelénk. Az ember köhögött, jobbra balra dobálva a fejét a nagykendőben. Az asszony időközben le- j ugrott a szekérről. Valamelyik gyermek már I hozta a cseber vizet, hogy igyanak a szegény párák. — Jól vagyunk, hál’ az égnek, ugye e, i Klára? — mondja Pál István s lélve, remény- j kedve tekint a feleségére. Az is mondja hirtelen, hogy ne előzze meg senki : — Áldassék az ür, jól vagyunk. Az uram is, mert ő csak szokásból köhécsel, csak tiszta szokásból. — Olcsó passzió . . nem kerül pénzbe .. . haha! — kacag a beteg s vékony arca szinte hangot ád, ahogy megreszket a csontokon. Aztán lelkesen, hálásan nézi az asszonyt. Mennyi édes meleg, hűséges ragaszkodás ! fér el e bus szempárban. — Hát a szomszédasszonyok, hogy vannak ? Látom jól. Régen nem jártunk erre: kissé gyönj gélkedtem s bementünk a városba, a kórházba, j A szegény jó uram is ott töltötte a napokat, j hogy ne unjam halaira magain. Olyan jók vol j tak a doktorok, hogy megtűrték. — Derék emberek . . . igazi urak! — i mondja Pál István s szeretettel simítja ki a ha- j jat az asszony arcából — Csak azt nem szeret- l tem. hogy nem engedték meg a dohányzást. — A nehéz betegekért volt, lelkem. Láttad, hogy miként szédelegtek a kertben. — Engedelmeskedtem, ugy-e ? Ember va- \ gyök, megesett rajtuk a szivem. Aztán elszoktam ! a dohányzástól. Ez a haszon! — dicsekedett Pál ) István, mint a gyermek, ha nagy dolgokat hajt \ végre. Az asszonyoknak sokféle edényre volt szükségük, mert a városban csak szemnek készitnek, tessék-lássékképen: kevés benne az agyag, több a hazugság: a külszin, a máz, Ha valami ellő rik, várnak szívesen Pál Istváuékra, akik egyenesen Járából hozzák a kőedényt. A nagy ernyőt leveszik a szekérről: az asz- szonyok válogatnak kedvűkre. Pál István felvi- dámulva eteti a lovacskákat, mintha több, fűszeresebb lenne a levegője: keve-ebbet. köhög. A nyájas asszony pedig segit behordani a kiválogatott. edényt. AZ ŐSZI Újdonságok ÁR» NAGYTÖZSQE S Z A T } női» férfi és gyermek l|if S'W“" ruhákban ||| 1 legolcsóbb árban it WTEfL LETT SZEREZRE uiíernel í Ő K BE
