Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-04 / 80. szám
XV. évfolyam. Szatmár 1911. október 4. Szerda 80. szám FÜGGETLEN POLITIKAI LAP EL Ö F I Z ET ÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSE« ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája. Hám János-utca 10 : y; : Telefon-szám 80. —— Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivata'ban fizaten A lóláb Ma’.ó Jeruzsálemtől bizonyára nem fekszik olyan messzire, mint amilyen óriási távolság van Justh Gyula és Tisza István politikai felfogása és egész gondolkodása között. Ebből egyikük se csinál titkot. Tisza István azonban különösen tetszeleg magának abban a szerepben, hogy ahol csak szerét ejtheti, Justh Gyulát élesen támadja, különösen a választói reform kérdésében elfoglalt álláspontja miatt, melylyel nagy előszeretettel hozza kapcsolatba a nemzetiségi kérdést is. Ezt telte legutóbbi képviselőházi felszólalásában is, amikor Esz- terházy Mihály grófnak támadására reflektált és előhozta azt a régi meset is, hogy Justh Gyula és pártja, tehát a legmagya- rabb és leginirazigensebb függelLnsegi párt az általános, egyenlő és titkos választójog követelésével különösen a nemzetiségi izgatok hazaellenes működését akarja megkönnyíteni. Ez a vád, melynek alaptalansága nyilvánvaló, szerte ez országban nem akad józan ember, aki hitelt adjon annak a ráfogásnak, hogy a választó reform megalkotásánál Justh Gyulát és pártját csak a legcsekélyebb mérvben is vezetheti oly szempont, amely a magyar állam integritását és szuverén nemzeti karakterét a legtávolabbról is érintené. Annak dacára, hogy Justh Gyula a beszédek egész légiójában kifejtette nemzetiségi programmját, mely őszinte és korrekt magyar nemzeti politika, hogy ahhoz a gyanú árnyéka sem férhet, — uton-utfélen .dolgo .nak ellene gyanúsításokkal, melyeknek titkolt, de nagyon is észrevehető céljaira választójogi mozgalom diszkreditálása. Kimutatta Justh Gyula, hogy mostani cenzusos választói rendszer a nemzeti szup- remaciát leggyatrábban védi és különben is az ország-világra szóló szégyene volna, ha szupremáciánkat csak korrupt eszközökkel tudnók fentartani. Ennek a rendszernek fenntartása állhat érdekében bizonyos hatalmi köröknek és osztálykiváltságok élvezőinek, de nemcsak nem szolgálja, de meghazudtolása annak a célnak, amely felé ma törekedni kell: hogy a jogegyenlőség és testvériség szabadsággal és függetlenséggel párosult elvén nyugvó demokratikus uj Magyarország építtessék fel. Fájhat bizonyos köröknek, hogy az általános, egyenlő és titkos választójognak minden bizonynyal bekövetkező megvalósitása esetén a tót, román, rutén, szerb és egyéb nemzetiségi választókat barmok módjára karhatalommal nem hajthatják majd az urnákhoz, de ez elvégre sohasem volt nemzeti érdek és ha gyakoroltatott eddig különböző kormányok által, csak a bécsi politika szolgálatában történt. Dajkamese, amit már komoly emberről elhitetni nem lehet, hogy a nem magyar ajkú állampolgárok jogokkal való felruházása és ugyanekkor egy tökéletesen pártatlan közigazgatás létesítése a magyar allameszmét tagadó izgatóknak és túlzóknak lelkiismeretlen üzelmeinek dobná áldozatul e tömeget. Biztos, hogy az eddigi baromi felhajtás megszűnnék, de nem lehet kétség aziránt sem, hogy amint egy jó közigazgatás utján nem magyar ajkú állampolgáraink sokat panaszolt mindennapi sérelme és a méltánytalan elbánás megszűnik el van vágva a lelkiismeretlen izgatás útja és a független magyar államiság harcos tábora velük is megnövekszik. Nagy kár olyan megvetéssel szóiani a Tomics Jasák és Vlád Aurélok szövetségéről, amikor közismert tény, hogy a TABCÄ. Bob a tengerparton. Bob. Kilencz éves. Matróz ruhában kis topán, róvidszáru harisnya. Az abbé Bob : (az övébe kapaszkodik s a a nők fürdőhelye felé ráncigálja): Erre menjünk abbé ur, sokkal mulatságosabb, mint amott. . . Az abbé: (erélyesen ellenáll): Nem, az ember nem nézegeti felebarátait . . . mikor fü rödnek . . . Bob : Különös, mikor a másik részen álltunk, ahol a férfiak fürödnek, nem szólt semmit s itt nem akar 1 Miért, abbé ur? Az abbé : Mert ez a nők fürdője s ez az . . . illetlenség . .. Bob (elgondolkodva) : Miért mondja abbé ur, ho(.y ez illetlen? Az abbé (észreveszi, hogy többet mondott a kelletténél): Azért mondom . . . mert unalmas. dolog s a nők nem is szeretik . . . bántja őket . . . Bob: ó, ami azt illeti, nem hiszem! . . . nem úgy tesznek, mint aki haragszik. S aztán ’ miért is bántaná őket ?... Önt bántja talán abbé ur ha nézik, mikor fürdik? Az abbé: Én nem fürdőm itt. Jól tudja Bob. Bob: Ez bizony igaz. Miért nem szereti a vizet abbé ur? Talán kiesi kerában majdnem bele fűlt ? Az abbé : Hogyan 1 Nem szeretem a vizet ? Ki mondta azt magának . . , Bob: Jacqes nagybátyám, még azt is mondta, hogy az bosszantó. Miért bosszantó az abbé ur ? Az abbé (nem felel a kérdésre): Ne mondja annyiszor »abbé ur«. Az nagyon fárasztó. Bob : Nem önnek, mert hiszen én mondom. Az abbé: Ne okoskodjék, viselje magát úgy ahogy kell. Bob (úgy tesz, mintha nem hallaná): Az mindegy, mégis csak megkérdezem mamát, hogy miért bántja a nőket, ha nézik, mikor fürdenek. Az abbé (bosszúsan): Teljesen fölösleges szólni róla a mamának . . . Bob (diadalmasan): Ó ez nagyszarü! Ha nem szabad róla beszélni a mamának, akkor az furcsa dolog lehet, amit abbé ur mondott . . . Az abbé: Ne fecsegjen bolondságokat. Bob : Higyje el abbé ur, jobb ha inkább odanézünk ... Ha ez illetlenség . . . amint abbé ur mondja . . . annyi bizonyos, hogy nemcsak mi vagyunk illetlenek . . . tele van a part urakkal .. , akik még üvegen is néznek ... Ez hát még illetlenebb, mi ? Az abbé : Hát nézzen maga is amennyit csak akar . . . (leül s újságot olvas). Bob: Abne ur, kérdezni szeretnék valamit. Az abbé: Mit ? Bob: Egy magyarázatot . .. Az abbé : Hallgatom. Bob: Hány féle fajta nő van a világon? Az abbé: Micsoda »fajta«? Bob : Igen fajta. Hogy többféle fajta van-e> éppen úgy. mint kutya, ló, madár? Ugy-e érti abbé ur, mit akarok mondani ? Az abbé : Nem. Bob . Ugyan. Hát nézze meg őkat ... de nem az arcukat. . . nincs kettő, aki hasonlítana egymáshoz , . . Az abbé (zavarban): Ezt ... Ezt ... a fürdőruha teszi . . . Bob : Ellenkezőleg 1 Attól jobban hasonlita- niok kellene; én azt hiszem hogy ez . . . a formától függ. Az abbé : Lehet, de maga okosabb dolgokkal törődjék ... ez a tárgy nem magának való. Bob: Miért ? ÄZ ŐSZI ll*‘l0nsá30k SZATMÁRI NAGYTQZ'SDE M női, férfi és gyermek UJJ ruhákban * legolcsóbb árban ELLETT SZEREZHET K B E.
