Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-10-04 / 80. szám

2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMF. TI. Szatmár, 1911. október 4. mostani kormány a tárgyalások egész so­rozatát folytatta és bizonyára kecsegtető' ajánlatokat is tett, hogy a nemzetiségiek szövetségét megnyerje — az aullikus bécsi politikának. Ezzel szemben a választások előtt a szerb radikálisok egy manifesztá- cióban a magyar függetlenségi törekvések j elszánt harcosainak jelentették ki magukat, j támogatására siettek annak a politikai gár­dának, amely Justh Gyulával élén a teljes i gazdasági és politikai függetlenséget köve­teli a magyar nemzeti állam számára, t ■ törekvéseknek voltak támogatói más nem­zetiségiek vezetői sorában is. Justh Gyula | nem tett mást, minthogy a nemzeti jogok j harcosaihoz csatlakozó magyar állampol­gárokat testvéri szeretettel fogadta s az együtthaladás sine qua nonja gyanánt „a magyar nemzeti állam“ fogalmát több ha­tározottsággal és mindenesetre nagyobb őszinteséggel állította fel, mint Tisza Ist­ván. Mindenki tudja különben — hiszen nyilvánvalón kilóg a lóláb — hogy az egész fondorkodás és a nemzetiségi mumus csak az általános, egyenlő és titkos választójog hitének megingatására és térfoglalásának megakadályozására irányul, de amig a nem­zetben életerő és haladásvágy van, azok a ravasz kis játékok sikerre nem vezethet­nek s csak siettetik azon idő elérkeztét amikor a reakció sötét lovagjai végleg el­tűnnek a magyar közélet színteréről. Úti levél Egy nap. Nürnberg 1911, okt j Kezemben a »Wegweiser.« Gyerünk. Néz- j zük meg a germanische múzeumot. 10 óra. Most ! megnyílnak a kapui, a Baedekeres, führeres ide- j genek betódulnak. 1 »Raum l. Dieser für die vorgeschichtlichen > Denkmäler bestirnte Raum ist auf Kosten des 1 deutschen Reiches erbaut.« Kövek, sokat látott, megszokott és lebecsült érdekességek. Kis balták, edények, fejszék. Me­hetünk. A következő teremben még mindig kö vek, a harmadik szintén. Na most, most változik a kép. Vasfegyverek, primitív lándzsák, kezdet­leges alakok tárulnak elénk. Kis szobrok, a kis Jézus, ezer alakban, az apostolok, „die heilige Jungfrau“, ősrégi sírok, vértek, pajzsok és harci öltönyök. Egy nehány tiroli meg bajor falu mása, kályhák, asztalok, székek, itt Nürnberg dombor­művé 1204 bői, ott 1413-ból. Emitt menyezetes ágyak, ott cölni szoba. Itt a Lorencz-templom részletének másolata. Edények, kis csipkeverő műhelyek, puskák, revolverek — jaj, közeledünk üveg dísztárgyak, porcellánok, órák, ősrégi órák, egy patika, úgy mint anno 1600-ban, földgömb, csillaglátó távcső, mérő eszközök, egy sarokban szeges kins?ó bölcső, a másikban vas-eke minta, gépek — fájdalom — gépek, kalapok, abroncsos szoknyák, kapisonok és fülönfüggők és ... és vége. Az utcán vagyok ismét, a fejem egész ká­bult, még visszanézek a sok hajtású tornyos, ku polás múzeumra, egy villanyos csilingel, beme gyek rajta a belvárosba — ebédelni. Az ebédnél frakkos pincér, szembe a ven­déglővel egy bank és én bágyadtan kanalazok valami ragulevest. Egy vigéc molesztál, veszek tőle két iDggombot. Az ebédemnek vége, A ke­zembe kerül az Ulk, olvasgatom. Aztán felmegyek a hotelbe, lefekszem a díványra, a kezemben a Jung Ungarn egyik legújabb száma, valami mező- gazdasági cikket olvasok. Elvégeztem ezt is Rágyújtok és lemegyek Autón fel a Burgba, bámulok és tátva marad a szám. Aztán a Pegnitzen csónokázom, a szigeten valami bajor nyárson sültet eszem. Végre szín­házba kerülök. Schiller cikius, az őszi, geht los. Alagutakon, viaduklus utcákon at hazabo- torkálok, a Tugendbrunueunek kalapot emelek, a portás meg nekem emel kalapot A lift felvisz. Az utcán a droschkék töfögnek. Meg kel! bolondulni itt Nürnbergben. Jobb­ról e kőkorszak, balról a technika vívmányai pofozzák az embert, hátulról a középkor rug­dossa. Ha felnéz Nürnberget látja, a templomo­kat, a typikus házakat; ha a folyó felé, Velen­cében érzi magát; ha meg maga elé, azt hiszi, hogy elsepri ez a londoni tumultus. Milyen más volt otthon, még az utcaseprők sem seperték el az embert. D‘or. H w üCt "KJ* JL Ív äj — Emlékünnepély. A ref. főgimnázium Kölcsey-önképzőköre f. hó 6-án, pénteken, a 8 órai istentisztelet végeztével a főgimn. tornacsar­nokában az aradi vértanuk emlékezetére hazafias ünnepélyt rendez, melvne műsora a következő: 1. Honfidal, énekli a főgimn. énekkar. 2 Emlék­beszéd, tartja Máfray Lajos elnök-tanár. 3. Krt- hagói harangok, szavalja Bucskay Jenő VIII o t. 4. Himnusz, a főgimn. énekkartól. — A szatmári keresk. r.-t. e hó 2 án tartott ülésén Fuchs Bertalan igazgatót a felügyelő-bi­zottságba beválasztotta, — Ovodavizsgálat. Kellemes élvezetben volt része e hó 1-én délután az udvari-i lakosságnak. E napon tartatott meg az ovodavizsgálat. Való­ban meglepő ügyességgel szavalták a kicsikék a szebbnél-szebb gyermekverseket és természetes egyszerűséggel játszották a legválogatottabb játé­kokat. Élénk dalaikkal szintén hatottak a közön­ség kedélyére. Elismerés és köszönet illeti ezért az ovoda ügybuzgó vezetőjét, Bodor Jenő áll. isk. igazgató-tanitó nejét, ki fáradtságot nem is­merő buzgalommal igyekezett a gyermekeket az ovodanak megnyerni. Nagy az ő érdeme a magyarosítás terén is s azért az iskola örömmel fogadja a Bodorné keze alól kikerülő oláh cse­metéket. A vizsgálatot cukorkák és nemzeti lo­bogók kiosztása fejezte be, miután úgy a szülők, mint a gyermekek kellemes érzésekkel eltelve lértek haza. — Köszönetnyilvánítás Kaufman Dtvid ur, annak örömére, hogy az ellopott pénze megke­rült. az Izr. felruházó egyesület részére 10 ko­ronát szíveskedett adományozni. E kegyes tá mogatásért ez utón is hálás köszönetét nyilvá­nítja az elnökség. — Kitüntettet gazdasági cselédek. A m kir. föidmivelésügyi miniszter egy helyen eltöl­tött időn at teljesített hűséges szó gálalukért a követkéző gazdasági cselédeket 100—100 korona pénzjutalomban részesítette és elismerő oklevéllel tüntette ki: Nyisztor Demeter, Lörincz József, Szilagyi Jószef, Cseterki József, Nományi Mihály Szőke Lássló, Nyikita János, Bus Andor, Szabó Janos, Kereszti Gábor, Kondor Sándor és Sze­keres Józsefet. — A főhadnagy tragédiája. Pénteken egy szenzációs hir terjedt el Szatmáron. Azt rebes­gették, hogy Bartl Róbert közöshadseregbeli fő­hadnagy felesége egy hadnagygyal megszökött. Aki ismerte a Bartl házaspárt az nem adott hi­telt a hírnek. Keddre azonban megható tragédia lett a dologból, amely aztán kétségtelenül kide­rítene, hogy Bartl Róbertné tényleg megszökött egy Lázár Ödön nevű exhadnagygyal. Baiting és Lázár Miskolcon az Abbázia kavéházban lát­ták meg egymást. Pár héttel ezelőtt Lázár Szat- márra jött és mintegy két heti tartózkodás után péntek este hirtelen elutazott. Ugyanakkor el­tűnt férje lakásáról Bartlné is, A család és a férj is nyomban sejtenék, hogy Lázár és Bartlné együtt szöktek meg. Bartl főhadnagy nyomban sürgönyözött Budapesten lakó rokonának, hogy Az abbé (kenetteljesen) : Mert ebben a j tárgyban nincs semmi, ami érdekelhetné. Bob: Es ha mégis érdekkel? Abbé ur min- | dig azt mondja, hogy a tárgyat változatossága érdekessé teszi ...nem sok olyan tárgyat tanul­tunk eddig, ami ilyen változatos volna . . . Az abbé (újra előveszi az újságol): Hát nem bánom, mulasson, ahogy akar. Bob : De ön nem akarja megmondani a véleményt . .. bizony nem mulatságos, mindig olyan emberrel befogva lenni, aki nem cseveg. Csönd. Bob (kacag): Abbé ur, kérem nézze ezt a vastag nénit . . . Milyen furcsa. Most lehajol, a topán szallagját köti meg ... az ember azt mon­daná, hogy egy elefánt hátulról! Ugy-e ? Az abbé (dühösen) : Bob ! Bob : Ugyan mi baj. Egy elefánt, hátulról nézve, hát rosszat mondtam ? Mindegy, ha igy néznék ki nem hajolnék előre az egész világ előtt ... a vízben csinálnám !. . . Az abbé: Nem illik gúnyolni az embereket, akinek Ist8n nem kedvezett . . . soh’sem tudhat­juk, nincs e rajluk még csúnyább dolog, amin mások nevetnek. Bob: Oh, csúnyább dolgok ! Bizonyosan tudom, hogy nem vagyok ilyen vastag és ön abbé ur . . . nem lehet mondani, hogy valami szép alak. . , de mégse olyan, mintáz a néni. . . í Szerencsére .. . Különben nem mennék önnel i sétálmi. I Az abbé:!... Bob (egy ideig vízre néz. hirtelen oldalba böki az abbét): Óll! Az abbé (fölugrik). Mi az már megint? Bob (ragyogó arcai): Istenem! Milyen szép. Az abbé. Kicsoda ? Bob: Az ott, a fehér trikóban! Ott. ..nem látja ? (Az abbé megláija a hölgyet^s hirtelen az újságba temetkezik). Hogyan! nem találja szép­nek ? Milyen aranyos haj . . . s hát még a bőre 1 Milyen fehér, nézze csak abbé ur, ez aztán fehér, mi ? És vállai szélesek . . . aztán vékony . . . aztán megint vastag lesz . . . Mondja abbé ur, * miért lesz az hirtelen vastag? Én nem vagyok olyan ? . . . Az abbé : . . Bob : Nagyon: mulatságos lehet az az újság hogy inkább oda néz. Pedig ez szebb s minden ur oda nézJÖ hiszen nem is tud úszni. A^hátán fekszik ... csak az arca látszik ki a vízből*s az a két kicsi... mint a zsemlye. Látja abbé ur? Az abbé: Igen, igen, jól van. Bob : Határozoitan nem érdekli . . . Ó most hasra fekszik . . . igy már'több látszik ki a viz bői . . . ha úszómester 'volnék, inkább, inkább ezt vinném, mint azt a vastagot. Hát ön abbé ur? Az abbé : Mindenesetre nem oly nehéz. Bob : Nemcsak azért (megböki az abbét). Most kijön, nézze gyorsanMilyen rózsaszínű .. Az ember azt mondaná, hogy egészen meztelen .. Az abbé . . . Bob : S aztán az a másik milyen^sovány Én nem szeretem,^ha olyan sovány valaki .. . a keletiek is úgy gondolkodnak . . . Az abbé (megdöbbenve): Miket feeseg mar megint ? Micsoda keletiek ? Bob : Egy könyvben olvastam, hogy a va- lag nőket szeretik . . . egy jó könyvben . . . Az abbé (nyugtalanul): Micsoda könyvben ? Hogy hívják ? Bob (gondolkozik) : Azt hiszem a „hárem“ Az abbé: S hol látta azt a könyvet:­Bob: Jacques bácsi íróasztalán . . . Az abbé: Százszor mondtam már, hogy nem szabad olvasnia a könyvet, ha nem nézem meg előbb, hogy olvashatja e. Bob: Épen azért néztem bele, hogy tudjam szabad e ? (Egy csoport nőt néz, amint a vízbe mennek) Magyarázza meg abbé ur, ön aki tu dós, minnek is teremtett az isten ilyen szörnye­tegeket . . . ahelyett, hogy mind olyanokat esi nált volna, mint a fehér trikós . .. Neki mindegy lett voloa . . . Nem? Az abbé: Maga neveletlen s ha abba nem hagyja a haszontalanságait, elviszem innen. Bob : Én nem vagyok neveletlen s ez nem haszontalanság s aztán az Isten mégis a sajat képére teremtette a nőt és a férfit, de ezeket nem, a fehér trikósokat . . . Az abbé : (mérgesen megfogja Bob kezét).: Magával nem lehet maradni, menjünk. Bob : Nem, ó abbé ur ne még 1 (Rövid küzdelem. Az abbé elráncigálja Bobot, aki kapálódzik s kiabál, miközben folyton a fehér trikós nő felé néz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom