Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-25 / 8. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. január 25. Szerda. 8. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATIWÁR-NEWETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 filler. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTéSEG ES KIADOHIVA . «I Boros Adolf könyvnyomdája, Hám J o :is-utca 10---------Talaton-stám 80. ------— Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Vízvezeték és csatornázás! (T.) A hivatalos város félhivatalosának értesítése szerint a vízvezetéki bizottság legutóbbi gyűlésében elvileg megállapodott abban, hogy az építés vezetésére pályázatot nem hirdet, hanem meghívás utján állítja az építés vezetőt a munkálatok élére, mégpedig személyes művezetésre szóló megbízással, hogy ezt megelőzőleg a vízvezetéki igazgatói állást betölti. Ez az utóbbi része a határozatnak, mindenesetre igen helyes, még sokkal helyesebb lett volna, ha egy néhány esztendővel előbb jönnek rá arra a természetes dologra, hogy ha van egy hivatal, amelynek nincs egyéb feladata, mint a vízműnek megalkotása, akkor már csak unalmából is végzett volna az a terv annyi munkát, amennyi szükséges lett volna ahoz, hogy a munkálatok régóta befejezve legyenek. A határozatnak az az előbbi része azonban, hogy a hivatal illetve vízvezetéki igazgató fölé vagy mellé még egy külön művezetőt állítanak — már nem annyira tetszetős; sőt épen ellenkezőleg. Epen szatmári keletű anekdota, mikor egy balesetnél jelenlévő orvos a többi megrémült emberrel együtt kiáltja, hogy „Orvost hívjanak, hamar egy orvost.“ És éppen erre emlékeztet az, hogy a vízvezetéki igazgatói állás betöltésével egyidejűleg egy szakértőt is alkalmazni készülnek. Nem beszélnek ennek a költségtöbbletéről, a dolog természete szerint a legfontosabb kérdésben, a vizmüvek vállalatba adásában minden valószínűség szerint ez a felelősség kettéosztására fog vezetni, holott épen ez az, amit elkerülni kellene. Ha ebben a dologban senki más, mint a vízvezetéki igazgató a városnak és a város önmagának felelősséggel nem tartozik — akkor lehet számítani arra, hogy a vállalatba adás és az építmények átvétele az emberileg elképzelhető legjobb módon erkölcsileg garantálva van. Mihelyest ebben a felelősségben egy harmadik, idegen személy is osztozik, akkor megtörténhetik, hogy a felelősség nehezebbik részét a szakértő művezető ur viszi magával, mert hiszen lehetetlenség őt ilyen nagy horderejű kérdésekből kizárni, ha egyáltalán szerepe lehet és maradhat szerep a számára az állandó igazgató mellett. A mi a személyes művezetés és teljes művezetés közti különbséget illeti, a tekintetben való az, hogy lényeges költségkülönbséget a kettő közötti választás nem jelent; de ez meg közömbös akkor, mikor azon vitázunk, hogy egyáltalában van-e szükség ilyen állásra vagy sem ? Elengedhetetlen kötelessége a város vezetőségének, hogy ebben a kérdésben azoktól a városoktól, amelyek legújabban létesítettek hasonló müveket, vagy amelyeknél ezek folyamatban vannak, rés zletee tájékoztatást kérjen át a vezetés berendezéséről és az a körül szerzett tapasztalatokról. A város vezetősége — és ezt nem szemrehányásképen mondjuk — nem ért és nem is érthet ennek a dolognak nemcsak a műszaki részéhez, de a szervezeti részéhez sem; nem lehetnek tehát tapasztalatai, nem lehetnek tehát meggyőződései és álláspontjai sem. A város vezetősége tehát semmi garanciát nem nyújt azokhoz az előterjesztésekhez, amelyekkel ebben a tárgyban a bizottságok és a közgyűlés elé lép. A közgyűlés pedig képtelen reális alapokon nyugvó irányítás nélkül tájékoztatni magát ebben a minden tagjára nézve teljesen idegen ternenumon mozgó kérdésben. Példa rá a legelső lépés, ahol a laikus ember nyomban érzi azt a kételyt, amelyet ügyünk elején felvetettünk, hogy t. i. kell-e és szükséges-e egy szakértő mellé egy másik szakértő ? Lehet, hogy vannak tapasztalatok és vannak érvek, amelyek ezt a paradolnak látszó dolgot igazolják. De akkor kérjük azokat az érveket és tapasztalatokat, mert ebben a kérdés, sziveéen hagyjuk vezettetni magunkat, de tudni szeretjük, hogy hová ? ez minden elhatározásnál tudni óhajtjuk az adatokat és a részleteket. TARO A. Kibékülés a síron túl. Irta: Nyáry Albert báró. Ködös téli nap volt, az ablakokra ránehezedett a sűrű, ólmos levegő, s csak lassan szűrődtek be rajta a lemenő nap bágyadt, fénytelen sugarai. A szép asszonynak körvonalai szinte elmosódni látszottak a sejtelmes szürke háttérben, csak érdekes, halvány arca vált ki a ködös homályból s tüzes fekete szeme villant fel néha, amint olykor-o'ykor felpillantott, hosszú szempillái alól. Körötte az előkelő férfi társaság nehány tagja ült leginkább fiatal urak, akik egy csésze tea mellett szívesen beszélték meg a napi eseményeket s rnég szívesebben hallgatták a házi asszony utólérhetlen érdekes csevegését. A rejtelmes szürkület, a misztikus félhomály mire lett volna alkalmasabb, mint hogy szőnyegre hozzák a divatos sejtelmes tudományt: a spiritizmust — Kedves barátom, foglalkoztam magam is vele, szerettem volna meggyőzetni magam, de sajnos, a bebizonyitatlannál egyebet nem kaptam soha — mondta Ambrus kamarás s kétkedve rázogatta, csendesen kopaszodó fejét. — Aki bizalmatlanul kezd a spiritizmus tanulmányozásába, az csak fáradság utján érhet el eredményt, ez a büntetése — felelt rá egyik szomszédja, aki nagy hivő hírében állott s azért tartották okosnak mert elővigyázóan óvakodott a sok beszédtől. — Pedig Saulból lett az evangélista, ugy e? — szólt közbe az örökké vidám kis báró mosolyogva, szokásához híven a kedélyesre akarván átterelni a nagyon is komolyodni kezdő társalgást. — Már be'őlem aligha lesz szent Pál. Ti spiri- tisták az újjászületésben is hisztek ugy-e! No ezt már bátor vagyok egészen kereken tagadni. — Épen bizonyítasz mellette, édes Zoltán — kacagott fel a kis báró. — Nem gondolja a Méltósá- > ságos asszony, hogy Luczifer, megunva nem egészen í tetszetős formáját, reinkarnatió utján Ambrusban éledt j fel újra, mint tagadás szelleme ? A szép asszony nem felelt. Egy pillanatnyi gon dolkodás után, mialatt mintha emlékei között kutatott volna, lassú hangon kezdett beszélni : — Elmondanék valamit, ha ugyan érdekelné magukat, az én élettörténetemnek egy részét. •— Halljuk ! riadtak fel a vendégek, akik már ismerték a háziasszony utolérhetetlen elbeszélő képességét — Egy feltételem van, hogy nem zavarnak elbeszélésemben. Annyira ideális, édes ez az emlék, hogy arra kérem magukat, hogy tekintsék úgy, mintha nem is én beszélném el henem kiolvasnák gondolat menetemet. Nagyon régtől kezdtem a dolgot, amikor, még olyan fejlődő gyermekleányka voltam. — Bizony az a múlt században volt még — szólt közbe tréfás melancholiával a kis báró. — Kérem, feltételem volt, hogy nem zavarnak, fordult hidagen a közbeszóló felé a szép asszony s aztán álmodozva folytatta : — Nem tudom, ha vájjon mind olyan volt-e az akkori lány, vagy talán a mostaniak is olyanok, de akár hiszik, akár nem, hogy 16 éves voltam már és csodálkoztam rajta, miért van az hogy lányok egy részének bajusza nő. Férfinak hívják őket és nem hordanak szoknyát. Ennyire naiv voltam) mikor már a rokonok arról kezdtek tanácskozni, hogy itt volna az ideje, fiatal urakat hívni a házhoz. Hát hiszen jó, hogy fogok én nevetni majd, ha a nagy baba felöltőjét fordítva fogják feladni azok az ügyetlen fiuk. Megesett egy alkalommal, hogy én a sarokban nagyon el voltam merülve egy nehéz franczia vers magolásával. Annyira csendben üldögéltem ott, annyira látszott, hogy nem figyelek a társalgásra, hogy előttem számolgatták össze a környék számbavehető fiatalságát. Én biz egy cseppet sem voltam kiváncsi, hogy kik vannak udvarlókul kiszemelve. Egyszerre csak egy nevet hallok. Soha senki ezt a nevet ki nem ejtette előttem, mégis, mintha örökké halottam volna. László Géza. Éreztem, hogy egyszerre elfeledem összes francia Tüllre aplieált felfüggöny (vitráge) párja 3 K. y Ing ,erÁ ij| kézimunka üzletében Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. rm Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazinczy-utca.
