Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-01-25 / 8. szám

24k öldai. Sratmár, 1911. január 25. Az uj Isten. Szombaton volt a bemutatója Sziklay Ferenc helybeli kir. kath. főgimnáziumi tanárnak a Nemzeti Színházban dicsérettel kitüntetett 3 felvonásos történelmi színmüvének, „Az uj Isten“-nek a bemu­tatója. — A darab Szent István korából meríti tárgyát és művészileg van beállítva, amely felülhaladja a helyi szinmüirodalmat úgy meséje, mint kidolgozása tekin­tetében és már akkor kiállotta a kritikát, midőn a Nemzeti Színház egyik pályázatán dicsérettel lett ki tüntetve. A darabról magáról tehát csak jót mondha­tunk és nagy előnye volt, hogy a szombati estén az egyes szerepek kitűnő kezekben voltak. Zöldi Vilmá­nak (Sarolta) méltó partnere volt Vidor József Kop­pány vezér, nemkülönben Baghy Gyula Imár táltos szerepében. Jók voltak még Czakó Miczi Lenke, Sipos Zoltán 1. István király, Mátray Kálmán Mór bencés és Herceg Ferenc Bonipert pócsi püspök szerepében, i A darabot zsúfolt ház nézte végig és a közönség lelkesen ünnepelte a szerzőt, kit tapsával többször a függöny elé szólított, Vasárnap a „Piros bugyeláris“ népszínmű, Hétfőn „Czigányszerelem“ és Kedden „A testőr“ került színre jó előadásban, telt ház előtt. — Színházi műsor. Szerdán ez idényben harmad, szór »Kaszanova« Operette. (B. bérlet). Csütörtökön »Kis lord« életkép (C. bérlet). Pénleken »Kis lord« (A. bérlet). Szombaton Nőegyleti hangverseny. (Bér­letszünet). Vasárnap délután »Balkáni hercegnő« ope rette — este harmadzzor »Kis lóid« (B. bérlet.) 1 I E I I. — Felelős szerkesztőnk a debreceni szabadisko­lában. Dr. Janődi] Endre ügyvéd, lapunk felelős szer­kesztője tepnap, azaz jan. 24-én este a „középosztá­lyok és a politikai helyzet“ címen igen érdekes elő­adást tartott a debreceni szabad-iskolában — Az uj közkórházi orvos kinevezése. A dr. Tö­rök István halálával megüresedett városi közkórházi alorvosi állásra Csaba Adorján városunk főispánja dr. Lükő Béla budapesti orvost városunk szülöttét ne­vezte ki. — Gyátzhir. Ilosvay Endre nyug. főszolgabíró hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése tegnap dél­után volt és az esteli vonattal Mátészalkára szállit- tották, hol ma fogják elhelyezni a családi sirboltban — Heves Béláé lett ismét a szinház. A szinügyi bizottság a városi közgyűlés határozata alapján tegnap tartott ülésében ismét tárgyalás alá vette a színházi pályázat kérdését és 10 szóval 5 ellenében a színházat ismét Heves Béla jelenlegi igazgatónak adta ki, azon ban egyhangúlag kimondotta, hogy az újabb szerző­dést csak egy év tartamára kötik meg és utasították j a társulat gyenge erőinek kicserélésére és a társulat j kiegészítésére. S Z A T M Á R - N É M F, T I. — Lelkészmeghivás. A nagykolcsi református egyház lelkésze Tóth Dániel egyhzámegyei tanácsbiró, vármegyei bizottsági tag elhunytéval megüresedett lelkészi állásra egyhangúlag nagy lelkesedéssel Sárközi Lajos szatmárnémeti ref. s.-lelkészt, volt főiskolai szé- niort hívta meg. — Adókivetö bizottságok megalakítása a várme­gyében. Az 1911. 1912. és 1913. évekre alakítandó adókivető bizottságokba Szatmárvármegye alispánja kinevezte : I. A Nagykárolyban működő adókivető bi­zottságba : Rendes tagnak Janiczky Albert, Papp Béla; póttagnak Stróhmájer Ferenc és Lochmájer Márton nagykárolyi lakosokat. II A Szatmáron működő adó­kivető bizottságba: Rendes tagok Buttykay Samu szatmári, Madarassy Zoltán szatmárudvai i; póttagnak Kossuth István komlódtótfalusi és Gáspár Sándor szat márudvarii lakosokat. III. A Nagybányán működő adó­kivető bizottságba: Rendes tagnak Miskoiczv Sándor, Moldován László; póltagnak Szász József és Molnár Antal nagybányai lakosokat. IV. A Nagysomkuton mű­ködő adókivető bizottságba : Rendes tagnak dr. 01- savszky Gyula nagysomkuti, Brunner Károly pribék­falvi; póttagnak Prunker Dezső és Salamon Márton nagysomkuti lakosokat. V. A Mátészalkán működő adókivető bizottságba : Rendes tagnak Id. Jeszenszky Sándor, Tauszig Gyula ; póttagnak Kovács József és Szepessy Károly mátészalkai lakosokat. VI. A Fehér- gyarmaton működő adókivető bizottságba : Rendes tag­nak Mártonffy Lajos, Bakó István; póttagnak Vaszkó Gyula és Kozma László fehérgyarmati lakosokat. VII. A Szinérvára'ján működő adókivető bizottságba : Ren­des tagnak dr. Ember Elemér, Losonczy Gyula; pót­tagnak Boér Károly és Szilvássy Dániel szinérváraljai lakosokat. — Félév vége. A ref. főgimnáziumban f. hó 30-án osztják ki a félévi bizonyítványokat. —• 31-én, febr. 1-én és 2-án — az orsz. vásárra való tekintettel — szünet következik s e napokon kell egyúttal a követ­kező félévre szóik) tandijat befizetni. — A ref felsőbb leányiskolában és a tanítónő képzőben f. hó 28 án osztják ki a bizonyítványt; a második félévi tandijat febr. 2—10 ig kell befizetni. — A csengorbagosi rablógyilkosság egyik fősze­replője, Hamza Lajos vasárnap reggel felakasztotta magát az ügyészség fogházában és meghalt. A durva 80 centiméteres törülközőt összefonta és mig a bör­tönőr az ajtón kívül nyugodtan teljesítette szolgálatát, addig ő a cellájában levő spanyol fal segítségével nyu­godtan végrehajtotta tettét. — A kath. legényegylet febr. hó 12-én este 8 ! órakor, saját helyiségében házias táncmulatságot ren- j dez. Belépődíj 1 korona. — Felhívás. Miután a népszámláló biztosok mű- j ködésüket befejezték és ennek folytán minden további j közvetett összeszámolási ‘ eljárás megszűnt, a polgár- j mesteri hivatal tisztelettel felkéri mindazokat, kik i távoliét vagy nem találhatás miatt, fel nem vótetíek( ; hogy a legrövidebb idő alatt személyesen jelentkez- zenek illetve a lapokat beterjesszék. — Nagykároly kilép a szatmári színi kerületből .­Mint egy nagykárolyi lapból értesülünk, Debreczeny István polgármester megtette a szükséges intézkedése­ket az iránt, hogy Nagykároly a szatmári szinikerületből kiléphessen. Állítólag Debreczeny István ez irányú előterjesztései kedvező fogadtatásra talált az illetékes körökben. Ugyanekkor azon eezmét veti fel nevezett újság, hogy Nagykárolya sátoraljaújhelyi szinikerületbe lépjen be. — A ref. felsőbb leányiskola és ref. tanitónő- képző intézet f. hó 28-án tartandó jótékonyeélu hang­versenyére az előkészületeket már befejezték s oly fényes estélyre van kilátásunk, mely a legkényesebb igényeket is ki fogja elégíteni. A hangverseny rövid, komoly és mulattató tartalmú színdarabokból, ének­számokból, szavalatokból és reklámkápekből fog állani. A rendezőbizottság a hangverseny kezdetét célszerű­ségi okokból este 7 órára tűzte ki; a hangverseny vége féltiz óra. Jól tette a rendezőbizottság, hogy a hangverseny időtartamát két és fél órában állapította meg, nem akarván kifárasztani a közönséget, pedig meg vagyunk győződve, hogy igen sokan lesznek, kik tovább is gyönyörködnének a szép fiatal lányok kedves és bájos játékában. A jegyek nagy része már elkelt, s azok, kik előjegyezlek, a jegyet átvehetik már ma reggeltől kezdve Ragályi Kálmán üzletében, Deák-tér 8. sz. Az ügyesen összeállított műsor a következő : Apróságok. Gyermekjelenet. Irta : Thier Julia. Fordí­totta: Szabados Ede. Jancsi és Juliska. Daljáték. Irta: Orbán Dezső. Zenésitette J. Mi a haza ? Melodráma. Szavalja Radó Ilonka II. közép kiséri Bakcsy Lili VI. f. oszt. növendékek. Az uj nevelőnő. Vígjáték. Irta; Murai K. Tél tündére. Irta Tordai Grail Erzsi. Kar­ének a »Csodaszarvas« regedaljátékából. Villásiné vil­lájában. Bohózat. Tordai Grail E.-től. Reklámképek. — Talált régiségek. A nagyecsedi határban egy nagyobb szőlöbirtokon ásásközben igen érdekes arany és ezüst tárgyakra akadtak. A régészek szerint a tár­gyak a XV—XVI. századból valók és valóságos mes­terművei az akkori ötvösművészetnek. Az érdekes tárgyakat a Nemzeti Múzeumnak küldték és ott a régiségtárba helyezték el, — A debreceni ref. főiskola theologiai, jogi és bölcsészeti akadémiában az 1910—11. tanév II. féléié a beiratkozások jan. 28-ig lesznek. Igazolt akadály esetén az igazgató február 8-ig a fölvételt megenged­heti. Szegénysorsu és jó előmenetelő hallgatók bent- bentlakási és tápintézeti jótéteményben részesülnek A bentlakási dij félévre 20 korona, a tápintézeti dij félévre 30, 60, 80 s illetve 120 korona (reggeli, ebéd és vaásoráért) ; 120 korona dij fizetése mellett vallás­különbség nélkül bármely akadémiai hallgató fölve­hető a tápintézetbe. — A nagykárolyi népszámlálás. Úgy látszik, Nagykároly sehogy sincs belenyugodva a népszámlálás eredményébe. Mint egy nagykárolyi lapból értesülünk, az ottani népszámlálást újból fogják kezdeni, mivel állítólag a népszámlálásból sokan kimaradtak volna és az ujabbi népszámlálással remélik, hogy legalább a tiz év előtti lakosság számát el fogják érni. tudományomat, hogy elhalványodom, minden csep vér a szivembe tódul, de elkezd dobogni hevesen s a fülembe egyre cseng a név : László Géz«, László Géza. Torkomat elfojtja valami Keserűség, szemeim könybe borulnak s alig volt időm szobámba szaladni, ahol ledobtam magam párnámra s elkezdtem zokogni, zo­kogni keservesen. Hogy miért? Mit tudom én? Késő este volt, mikor felköltöttek álmomból, mely a csöndes kesergés közben lepett meg. Olyan szerencsétlennek éreztem magam. Mintha btzony a komorna hibás lett volna abban, hogy nem hagyott örökre elaludni. E naptól fogva a László neve csengeti a füleroba mikor ébredtem s azzal az ajkamon hajtottam álomre fejem. Nap nem múlt el, hogy ne imádkoztam volna érte, hogy csak egyszer is láthassam legalább. Képes lettem volna legkedvesebb babámat neki adni. Azt amelyiknek olyan imádandóan kis pisze orra volt s rózsaszín selyem volt a sétarubája. De nap-nap után, hét-hét után múlik, a nélkül, hogy kérésemet meghallgatta volna az Isten. A fiatal urak lassanként járogatni kezdtek házunkhoz, de mi haszna, ha László Géza nem volt közöttük. A fák uj ruhát vettek fel. Szép haloványzöldet. Némelyiké piros, meg hófehér virággal volt beszórva. Messzire készültünk, édes jó anyámnak fürdőt ajánlott az orvos. Úgy fájt, hogy el kell menni oda, ahol any- nyira messzire leszek majd tőle. Egy estére megpi­hentünk utközhen Pesten. Hallgattuk a holdvilág mellett í a kioszk szökővizének halk csobogását, amint fárad- ! tan esik vissza a márványmedencébe. Épen indulni I készültünk, mikor egy magas, ősz ur tért be a kertbe I s ismerőst keresve, jártatja körül szemeit. Soha nem láttam, de mintha homlokára lett volna felírva ez a név : László. Egász tisztán olvastam el rajta. Szivem -hevesen kezdett verni, vájjon eljön-e asztalunkhoz ? Mintha megértette volna gondolatomat, eljött. Már állottunk az asztal mellett s mama, aki mindig any- nyira figyelmes, előzékeny volt, nem kinálta meg üléssel az öreg urat, sem engem be nem mutatott Talán magam futottam volna megmondani annak a ' szép öreg urnák, hogy ki vagyok, ha az figyelmes gavallér módjára egészen megkerülve az asztalt, nem : mondja meg előttem nevét: Lálszló Albert. Ez az ő : apja. Ezt éreztem. Mit feleltem neki, beszéltem-e egy­í általán vele, nem tudok visszaemlékezni reá. Gsak az > | foglalta el egész lényemet, hogy egy Lászlóval vagyok együtt. Elváltunk s mi másnap már a német fürdő fenyőfái alatt üldögéltünk akkortájt. Mama a völgyi sétányokon járhatott csak, én kisasszonyommal a hegyek regényes helyeit kerestem I fel nap nap után. Nem érintkeztünk különben senki- í vei s mondhatom még az a hazámbeli rózsacsokor sem okozott legkisebb örömöt sem, amelyet a gróf Kardegg, úgynevezett udvarlóm legfigyelmesebbike küldött naponként. Valami ürességet éreztem szivem- ) ben, amit nem tudott betölteni bók, virágillat. Mit sem sejtve indultunk egyszer rendes napi sétánkra. Bohó kedvvel űztem a szálló pillangót, sza­kasztottam le a nyíló vadvirágot. De ime megtagadja egyszerre lábam a szolgálatot, szivemet összeszoritja valami sejtelem, csak azt éreztem, hogy olyan jó volna i sírni, zokogni. Kisasszonyom megdöbbenve veszi észre hirtelen változásomat s komoly roszullétet gondolva, aggódva siet hozzám: — Semmi, semmi, csak azt érzem, hogy László Géza itt van közelemhen. A kisasszony gyanakodva tekint rám. — László Géza ur ? De hiszen, édesem, egyedül vagyunk, egész egyedül. Hová gondol ? Valóban, a fán repdeső madárkán nem volt kí­vülünk más élő lény látható. Egyszerre léptek elhaló hangja hallatsziik messziről, szemeim merően tekin­tenek oda, egy fiatal ember körvonalai jelennek meg a tekervényes ut távoli kanyarulatánál. — Ez ő. Látja, ott jön László Géza, Kisaszonyom karjára támaszkodva indulok felfelé szembe vele. Csak meg ne hallja szivem dobogását Vagy talán jobb volna, ha meghallaná, talán meg­érezné, hogy miért dobog. Vége! Elment mellettem anélkül, hogy tekintetünk találkozott volna. Éreztem, hogy utánam sem néz. Annyira közönyös voltam hát neki. Olyan szerencsétlennek éreztem magam. Ki hal­lotta ott a susugó lombok között az én zokogásomot. (Folyt, köv.) Ä téli idény beálltával:-------- • SZATMÁR, NAGYTŐZSDE le gjobb minőségű fiú i'uhák, iskolai fZW* öltönyök, leányka felöltők legolcsóbb áron I ELLETT SZEREZHETŐK 1 B E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom