Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-09-17 / 75. szám

Szatmár, 1911. szeptemher 17.

SZA T MAR-NÉMETI,

végbemegy, az a célszerütlenség s az esztétikát- lanság érdekében történik.

Csakhogy ha írunk valamit, lefölényesnek bennünket, hogy humorisálunk. Hogy a humo- rocskákból később súlyos indítványt kovácsol egy bizottsági tag, hogy a főfősajtó is sandíthat egy napra a pénzszerüség felé egy remitens cikkecske révén — ez mellékes. A fő, hogy amit mink megállapítunk, az nem egyéb, mint humor. A hatóság pedig igen komoly testület, az ilyen dologban nem szereti a humort. Vajon, hogy esik néki most a komolyabb hang ? . .

Veszedelem

a szomszédságban!

A kolerát elhurcolták a Szilágyságba

A budapesti hatóságok minden ébersége dacára keresztültört az a gyűrű, melyet a budapesti kolerajárvány köré vontak. A kolerával fertőzött újpesti Leiner-gyárból sok munkás Nagykárolyon át Szilágymegyébe szökött s most többen betegedtek meg a szilágymegyei községekben koleragyauus tünetek között. — Minthogy Szatmárvármegyének a szomszédos Szilágymegyével igen élónk az összeköttetése, ennélfogva a szattri ár megyei egészségügyi hatóságoknak fokozott éberségére van szükség. Különösen vigyázni kell az itteni vasúti állomásnál és be kell tiltani a hetivásárra való gyümölcsbehozatslt.

A kolera terjedéséről a következő tudósítást kaptuk:

Szilágyraegye veszedelme

Zilahról Írják : Az újpesti polgármesteri hivatalból távirati értesítés érkezett a zilahi főszolgabíróhoz arról, hogy négy felsőnyárlói munkás a kolerával fertőzött újpesti Leiner-gyárból elszökött. A polgármester távirati értesülésben figyelmezteti a főszolgabírót, hogy állapítsa meg, vájjon a koleragyanus munkások hazaérkeztek-e és amennyiben Falsőnyárlón tartózkodnak, intéz kedjék az elszigetelésükről és orvosi megfigyel- tetésökiól.

Tarpay főszolgabíró a távirati értesítés nyomán rögtön intézkedett. Kiderült, hogy a táviratban megnevezett munkások csakugyan Fel- sőnyárlóra érkeztek. A főszolgabíró a négy munkást a járványkórházban helyezte el és másnap Rusaka dr. járásorvos utasításai szerint megtették a szükséges óvintezkedéseket.

Egyidejűleg megindították a nyomozást és megállapították, bogy a Szilágyságból sokan voltak elkalmazasban a megfertőzött gyártelepen és hogy ezeknek legnagyobb része megszökött azonnal, mihelyt hallotta, hogy a gyárban több kolerái beteg meghalt. Ilyeu volt többek között Gyurucán János csöraörlői lakos, aki augusztus 28-án szökött meg Újpestről és szept. 10-én, tehát két héttel a szökése után az újpesti polgármester felszólítására beszállították a járványkórházba. Aggasztó, hogy ez az elkülönítés ugyanabban a ruhában történt, amilyet a gyárban viselt. Majádon is kézrekerült hat szökevény, úgy, hogy eddig összesen busz szilágymegyei munkás áll megfigyelés alstt.

Annak a késedelmeskedésnek, amely a megszökött munkások elkülönítése körül nyilvánult meg, meg van a következménye. Zilahról azt az értesítést kaptuk, hogy két csömöriéi ■ munkás koleragyanus tünetek között megbete• gedett. A hir még hivatalosan nem nyert meg- í erősítést.

1 Sonett consolaut.

{

* Ha suhog is már selyme a nagy estnek Ne haljon ki a dal az eresz alján: Röppenjenek föl a szilaj, a harsány Rapszódiák helyett ma halk szonettek.

Hideg szonettek, hófehér szonettek, Mind halkszavu, mind tépett szárnyú,

[halvány,

De vigasz annak — álmok alkonyatján Aki szeretett s akit nem szerettek.

S megindul árván, esti áve-szóra,

A hervadt vágyak halk processziója,

Uj ismeretlen szentséget keresve, —

A barna lombok őszi ködben áznak, Mint tömjén száll a nehéz hervadás-szag 6" halk szonett kórus cseng belé az estbe,

Rédey Tivadar

IEEK.-- Uj banktőnök. Az osztrák magyar bank mszigeti fiókjának h. főnöke Rigó Alfonz a munkácsi fiók főnökévé neveztetett ki. Helyére Pátz Oszkár lépett elő.

— Lemondás. Dr. Galgóczy István tb. főszolgabíró a vármegyénél viselt szolgabirói állásáról lemondott.

— Állatorvosi áthelyezések. A földmivelés- ügyi miniszter Kiima Rezső m. kir. állatorvost Nagyszebenbe, az avasi járás állatorvosi állásra pedig Bori István állatorvosi gyakornokot Mára- marosszigelről áthelyezte.

Elza arcán fájdalmas csalódás tükröződött vissza.

— Tehát nem tudta, hogy itt vagyok ? Nászuton ?

Becsületemre, nem !

— De azt talán tudja, hogy férjhez mentem ?

— Tudom.

— És tudja, mit jelent ez ?

— Sok mindent. Többek közt azt is, hogy ön már nem szabad.

— Kérem tehát, — szólt hidegen Elza — tartsa magát ehez.

— Hogy bebizonyítsam, mennyire nem szolgáltam rá erre a figyelmeztetésre, azonnal csomagolni fogok és tovább utazom.

— Hová?

— Azt hiszem, legcélszerűbb lesz, ha Velencébe megyek.

— Oh, oda nem lehet ... A jövő héten mi is odamegyünk.

— Akkor hát visszautazom Budapestre s innét a Tátrába. Isten önnel!

Meghajtotta magát és egyenesen a szállóba

ment.

A holmija még úgyszólván együtt volt s igy nem maradt egyéb teendője, mint hogy az elutazáshoz szükséges intézkedéseket megtegye. Csöngetett a szolgának, akinek meghagyta, hogy podgyászát vigye a hajóállomáshoz. Még egy negyed órája volt. Azalatt a menetrendet tanulmányozta.

E pillanatban halk kopogás hangzott az

ajtón.

— Szabad !

Elza lépett be. Kissé balavány volt, de mosolyogni próbált.

— Csodálkozik, hogy idejöttem ? — kérdé. Az uram épp az imént telefonált Fiaméból, hol üzleti dolga van, hogy csak az utolsó hajóval jöhet vissza . . .

— És ön — mondá SaskŐy — ellenőrizni j jött engem, hogy csakugyan elutazom-e?

— Oh nem — mondá bánatos hangon Elza — tudom, hogy amit maga igér Sándor, azt meg

, is tartja. De lássa, még sem szeretném, ha nagyon i neheztelne rám.

Saskőy elutasító mozdulatot tett a kezével

— Ha akar néha-néha rám gondolni — ; folytatta a fiatal nő — vigye magával ezt a sárga j rózsát emlékül ... és legyen boldog Isten vele !

A rózsát letette az asztalra és kisurrant a j szobából.

Öt perccel utóbb Saskőy elhagyta a szállót. ; Csak a hajón vette észre, hogy a sárga rózsát az i asztalon felejtette.

* *

*

Hét óra tájban Elza ismét benézett a szállóba, ezúttal csakugyan azért, hogy meggyőződ jék, vájjon Saskőy elutazott-e. A rózsa ott feküdt az asztalon.

Elza arcán egyjiforró könny szivárgott alá. Aztán hirtelen fölkapta a rózsát, darabokra tépte és kiszórta az ablakon.

_____________3-ft oldal.

— A szatmári versenyek. A Szatmárme- gyei Lóversenyegylet október 1-én, vasárnap Szatmáron lóversenyt rendez. Nevezési határnap 1911. szeptember 24 esti 8 óra.

— Tűzoltó gyűlés. Mint már említettük Szatmármegye tűzoltó-szövetsége f. évi szeptember hó 17-én tartja rendes közgyűlését Nagybányán. A gyűlésen igen szép számmal jelennek meg Szatmár, Nagybánya, Fehérgyarmat, Mátészalka. Szinérváralja és Jánk tűzoltó téstületei.

— Házasság. Nyisztor -József« gör. kath. segédlelkész f. hó 3-án vezette oltárhoz Klintók írónkét, Klintók Ágoston meddesi jegyző bájos leányát. Mint vidéken még szokásos, hét falura szóló lakodalmat ültek a m8ddesiek, ^osztatlan szeretettel tüntettek a szimpatikus jegyző-család mellett.

— Haves Béla társulata ezidén a következő tagokat mutatja fel: Újonnan szerződött tagok : Aradi Aranka, a nagyi árad—miskolci színház volt szoubrettje, Z. Hahnel Aranka hősnő, drámai szende Harmath Zsenny, Debreczeni Gizi és Liszt Ferike énekesnők. Sándor Margit vígjátéki szoubrett. Pálma Tussy naiv, Szepessy Szid komika. Torday Étel drámai és vígjátéki anya- sainésznő. Fehér Gyula és Szőke Sándor drámai színészek. Szántó János tenorista. Balóss Bálint baritonista, Lenkey György humorista, Baróthy Jenő komikus. A társulat többi tagja: Bórsiczky Ilona, Czeglédy Gyula, Fehér Gyula, Fehér Gyu- láné, Forray Tibor, Jakab Gizi, Kulinyi Karoly, Külley Ilonka, Ligelhy Gyula. Ligethy Gyuláné, Lenkoy György, Máthé Gyula, Nagy László, Nyúl Lajos, B. Polgárné Sxidi, Szántó János Szántóné P. Irma, Rózsai Russi, Szőke Sándor, Radócz Feri komikus, Székely Andor, Sziklay Valérkai Záborszky Mariska. Borsinszky Ilona pénztárosnő, A régiek közül visszamaradtak; H. Bállá Mariska, Czakó Vilmos, Czakó Mici, Dénes Ella, Heltai

, Hugó, Soss Jenő, Rovó István, Vájná Károly, Mi- ! hályi Károly, Hajsinek Rezső, Hajsinekné.

| — A gödöllői állami méhészeti gazdaságban

f. évi október hó 15-éu kezdődő 2 éves méhészmunkás tanfolyamra vonatkozó pályázati hirdetményt a rendőrfőkapitányi kiadóhivatalban van közszemlére kitéve s a hivatalos órák alatt megtekinthető. Tankóczi, rendőrfőkapitány.

— Az angol presbiterek csütörtök este ér- j keztek meg városunkba. Számszerint negyvenen

voltak, mindannyian sudár növésű, :egészséges szinü emberek, kiket a vasútnál a város nevében dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester üdvözölte rövid beszéddel. A vendégek ezután a Pannóniába hajtattak és vacsora után yaUásos estélyt tartottak. Péntek reggel mielőtt a n* *p még kisütött volna, mielőtt a szél felkavarta volna idegen forgalmat nélkülöző szemetes utcáink porát, tovább utaztak a skótok és Írek Debrecenbe. Velük ment a szatmári ref, egyház nagymüveltségü és agilis lelkésze dr. Kovács István, akié egyébként az érdem, hogy bennünket is meglátogattak az angol presbiterek.

— A féltékeny Jágó. Alkalmasint soha hírét se halottá Jágó Géza hiripi legény hírhedt névrokonának, a velencei szerecsennek, azért az ő szivében is féktelen szenvedélyek viharoztak Desdemóna miatt. Ezúttal Puskás Eszternek hívták a nőt, az ellenlábast pedig Nagy Ferencnek. Táncmulatság,.volt Hiripen.s egész éjjel az újabb kegyelttel ropta a leány a csárdást s főkép a bosztont, amely a jó vidéken is éppúgy kiszorítja a fajmagyar illegetőt, mint a kupié a népdalt. Éjfél után Feri kisélte haza a leányt. A lakáson már ott búslakodott ekkor a mellőzött szerető Jágó Géza. Azért nem mutatta, hogy szottyadt a kedve, hanem vidáman segédkezett a vacsora elfogyasztásában. De a bálba vissza- menet kitört az elfojtott szenvedelem s a hiripi Jágó, amikor Eszter épp ujab legényéhez simult, követ ragadott s úgy vágta kupán utódját, hogy azt menten elborította a vér. — Mint az orvosok mondják : alig marad életben. A féltékeny Jágót letartóztatták.

— A sárga csikó. Nem loptam én életemben, csak egy csikót Porteleken. Énekelteti Máté János. Máté, aki nem azonos az evangéliumbelivel, elkövette azt a morálellenes dolgot, hogy megkívánta a felebarátja ökrét, szamarát, helyei sebben csikóját. Megtetszett neki a porteleki mé-