Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-08-20 / 67. szám

XV. évfolyam FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8-kor. Félt e 4 kor. Negyedévre 2 kor ■ Egyes szánt ára 10 filter. Megjeleli hetenkint kétezer: vasárnap ás ezerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Vttiirtf Tel <e1on-<szá m 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők A magyar intelligencia (Rz) Nagy feltűnést keltő könyv jelent meg a közelmúltban az orosz könyvpiacon. A cime: „Jelzőpóznák“, a tartalma hét ki­váló orosz iró tanulmánya az orosz intel­ligenciáról, s a munka egyik tünete annak a visszahatásnak, amely a forradalom nagy és sikertelen' erőkifejtését követte. A ve­zérlő motívuma: az orosz intelligencia za­jos politikus, külső hatást kereső, elhanya­golja a belső, a szellemi életet. Ennek a kultuszát hirdeti a mű valamennyi Írója. A magyar intelligenciának senki sem vet­heti szemére a tettrekész forradalmiságot, de nem azért, mintha a belső elmélyedés halványítaná el a cselekvést. Pedig, bár a két ország intelligenciájának lelki szerke­zete el is üt egymástól, a gazdasági és po­litikai viszonyok között nagy a hasonlatos­ság. Abszolutizmus itt is, ott is, csak a leplezettség tokában és abban van különb­ség, hogy mig ott a cár, addig itt a nagy­birtok uralkodik. A politikai jogok hiánya és a földraivelő népesség nagy nyomorú­sága idézte elő ott, hogy, mint Struve mondja, egy a külföld előtt Oroszországot ismertető könyv bevezető tanulmányában, az orosz reformtörekvések kél nagy célban futnak össze : az általános, egyenlő, titkos választójog és a radikális agrárpolitika kö­vetelésében. Nálunk is fuj ezeknek a kívánságok­nak a szele, de csak az értelmiség egy kis részének lelkét fodroz!a fel. Szocializmus, radikális agrárpolitika és szociálpolitika csak a legutóbbi években vonzza az intelligencia bizonyos elemeit s a legújabb időkben moz­dult meg ebben az irányban az egyetemi ifjúságnak egy csoportja. Kétségtelen ha­ladás ez a múlttal szemben, de az értel­miség dereka nemcsak az ellenforradalmi törekvéseknek melegágya, hanem a lelki renyheségnek is mintaképe s valójában csak névleg „értelmiség.“ A zöme a magyar intelligenciának két részre oszlik. Az egyik: az úri tipus, ilyen a hivatalnokoknak s a vidéki értelmiségnek jelentős része. A dzsentri szokásaiban ne­velkedett vagy azokat mirneli. A tisztelet­reméltó kivételektől eltekintve, az immel- ámrna! végzétt munkának és a hango,s mu­latozásoknak az embere. A másik: a ke­reskedői tipus ; ide leginkább a városban lakó, szabad foglalkozásokat űzők tartoz­nak, különösen a zsidó intellektuellek. Az előbbieknél a „hivatás“ uralmat, az utób­biaknál üzletet jelent De minaakét típus­hoz tartozóak általában az intellektuális élvezetek iránt kevés fogékonyságot tanú­sítanak. Az un intellektuell a kereskedö- intellektueltől főleg az különbözteti meg, hogy mig az előbbi szab -. Tejében in­kább eszik és korcsmázik, i ig az utóbbi inkább kávéházazik és kan ' *k. Az ol­vasmánya mindkettőnek majd« n kizárólag az újság, a műélvezete orfeum, itt-ott szín­ház, az irodalom asszonyoknak való. S bár sokat politizálnak, elvi politika igen kevés hangzik el közöttük. Politika előttük jó részt a helyi klikkek marakodását jelenti, az országos politika egy igen kis csoport müve, melynek jeligéi elsősorban pajtás­ság! érdekek irányában terjednek. Az értelmiség lelki berendezkése az ország lakosságára igen nagy befolyással van. A társadalmi átalakulás eszméi jelen­tős mértékben az intelligenciából szoktak kiindulni. A nagy francia forradalom és az orosz forradalom példák arra, hogy a tár­sadalmi viszonyok fonákságát az intellek­tuellek érzik meg s ők látják az elnyomott es felfelé törekvő osztályok forradalmi lü- zét A modern szocializmus gondolatrend szere intellektuellek müve. Ennek a jelen­ségnek nemcsak az az oka, hogy az érteí- miségi foglalkozásnak egy részét nem fű­zik olyan erős kapcsok a fennálló rendhez, mint azokat, kik a gazdasági életben köz­vetlenül vesznek részt, hanem az a körül­mény is, hogy a tudományos vagy a mű­vészi kérdésekkel való foglalkozás, az igazi intellektuális életmód, kissé meglassítja az anyagi érdekek csavarait és a mélyebb társadalmi belátással együttesen növeli a T iE C ÜL Két lélek. Akkoriban együtt laktam Pista barátommal. , Kint ismerkedtünk meg Párisban egy piszkos kis kabaréban. Egymás mellett ültünk ésmegér.ez- tük, hpgy magyarok vagyunk. Egymásra pillan­tottunk és, megláttuk mindkettőnkön az elszakadt, budapestit, Most nem tudtunk rrit csinálni. Ólmos, szürke, nagy cseppekben hullott az eső. Sétálni nem lehelteit és az ottmaradáshoz sem volt ked­vünk. Mondom esett'az eső, zuhogott Csurgóit a háztetőről a piszkos viz és az égen rongyos felhőcafatok, kergetőztek. Idegesek voltunk, és tü­relmetlenek, úgy, hogy felkerekedtünk és lemen tünk az utcára. Azután bekullogtunk egy kávé- házba. Szótlanul ültünk az asztalnál és sablono­sán, csupa megszokásból átfutottuk a lapokat. Majd a levegőbe néztünk, bámultunk. Megszólj- j toltam Pistát: iaHnWWitl — Mit csinálsz to Pista, úgy járnak a gon­dolataid, jönnek, mennek. Ekkor elkezdett beszélni. Nagy homloku, okos fejét rátámászíotfa könyökére és a sárga- ‘eres márványasztalra szegezte a tekintetét. — Ha esik az eső, b borul a lelkem, olyanná válik, mint egy nagy tükör, amiben az égbolt visszatükröződik. Rátelepedik a telkemre a szo­morúság és párás köd üli meg emlékeimet. Mielőtt kimentem volna abba a romlott francia városba, abba az én lelkem temetőjébe, Párisba, összemászkáltam Európát. Hegyek között vitt a vonat. Mikor lenéztem a szédületes völgy­szakadékokba, apró, kis vibráló pontoknak láttam a dolgozó embereket. És a magas hegyek havas, zuzmarás ormai sejtelmesen a fellegekbe vesztek. Mászott a kis südbahni mozdony, a keskenyvá- gányu. szerpentin-pályán erőlködött. Csakúgy fe­szültek acélbordái, amint sűrű füstöt pöfékelve húzta maga után a vonatot. Ültem a kupéban. Mellettem valami kopaszfejü, angolsipkás, kissza- kálu bécsi, velem szemben egy feketeszemü leány. Amolyan emancipált, nevelésű, egyedül utazó. okos, mai lánynak látszott. Egy kékfedelü, vé­kony könyvet olvasott. Én meg néztem, néztem és amint megláttam, éreztem, hogy ez a nő nyo­mot fog hagyni a lelkemben. Nem akartam be­szélni a lánynyal, mert. jól éreztem magamat így ismeretlenül. Csak néztem, bámultam, amig meg­szerettem abban a nagy csendességben, abban a nem közönséges hangulatban. A rongyos kis bőr­kupé különös levegője érdeklődésemet felcsigázta, érző idegeimet fogékonynyá tette a leány iránt. Kint a természetben a legszebb ősz élt, amit va­laha láttam. Arany csöppek csurogtak a napfény ben úszó tű fenyők ágairól és a hegyi patakok, mintha csillámló ezüstöt vittek volna vizcsöppeik hután, úgy siettek a bércekről a völgyekbe. Az állomások üresek voltak, a vasúti embereken ki- vül alig ődöngött azokon egy pár civil ember. Olyan egyforma volt erre minden, egyenlően szép, csendesen szép. Nem zavarta meg semmi disszo- náló zaj ezt a gyönyörű hangulatot, semmisem rit ki a környezetből. Múllak a percek, egyik úgy telt el, mint a másik. És olvasott a leány még mindig, tovább ... Es én néztem mindig, folyton, tovább . . . Valami apró kis megálló A mos, férfi és gyermek SZ ATMÁRi HAGYTŐZSOE plff* ruhákban | legolcsóbb árban U ELLETT SZEREZHETŐK & E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom