Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-25 / 51. szám
Szatmar, »911. junius 25. Vasárnap FÜGGETLEN POLITIKÁI LAP ELŐ F I Z ET ESI AR: Egész evre 8 kur. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap ét szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 - '..v .: Telefon.-wwám 80. ——- Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők Prohászka indexen / (NA) Az elmúlt hetnek legnagyobb eseménye, — talán világtörténeti fontosságú eseménye, — hogy Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek nehány irata az eltiltott művek indexére került. Csodálatos volna, ha nem volna már megszokott dolog, hogy a közvélemény állítólagos szócsövei — a mi hírlapjaink — mennyire elfogult álláspontból iárgyalták ezt az eseményt. Egyik sem világított bele a dolog lényegébe, mindegyik pártállásából Ítélkezett. Pártálláson értve nem a politikai, hanem a társadalmi pártállást. A radikális lap Prohászka dicséretével volt tele, hogy annál inkább támadhassa Rómát; a konzervatív: szemforgató és kézmosó elhatá- rozatlanságával nem merte sem az egyiket sem a másikat dicsérni, sem gáncsolni, hanem egy lágymeleg kompromisszum reményébe kapaszkodott bele; a reakciós: az egyetemes egyház — tehát Róma — tekintélyét védte, feláldozván ennek az egyháznak egyik nagy fiát is. Elfogulatlan, objektiv ítéletet vagy állásfoglalást ennél a kérdésnél sem láttunk a mint nem láttunk más kérdéseknél sem. Pedig elfogulatlan szemmel nézve gyönyörű, de egyuital a legtanulságosabb léma. Minden vallásnak a lényege voltaképen miszticizmus. De nem minden egyház tudta ezt a miszticizmust úgy körülbástyázni, mint a katholikus egyház. Ez az ő híveit gótikus templomokba, derengő' homályos katedráikba vezeti, a mely tele van a képzőművészet alkotásaival és amelyet betölt a ko- rális zene felemelő hangja. A mi művészet van: építő-, képző- és zeneművészet — mind annak a célnak a szolgálatában van, hogy a képzeletre hatva, a szivet az áhitatnak megnyissa és a miszticizmus befogadására képessé tegye. De a művészet az utóbbi időben kiszabadult az ő homályos fogságából : az építészet nemcsak a góúkusságot hagyta el, de a reneszánszt is és a szecesszió teremtette vonalakkal és síkokkal — és sok-sok ablakkal — a legkisebb zugba is beleengedie a napfényt. A képzőművészet a műtermekből a barbizoniak utján a szabadba menekült. Jusson minden táigy körül minél több levegő és süsse meg minél több oldalról a nap. Wagner és Strausz Rikárd a zenét is kivitték a szabad természetbe. A szabad természetben az ember másképén lát és hall; és minél jobban megnyílik a szeme és a füle, annál kevésbbé fogékony a miszticizmus iránt Prohászka, a ki poétikus lelkű és lángeszű müvésztudós, maga is kimenekült a sugaras természelbe, de nem azért, hogy a katedráiét otthagyja, hanem azért, hogy meggyőzze azt a rajt, a mely a köpüből a szabad természetbe menekült, hogy gyönyörködni és mézet szedni a természetben lehet, de a méhnek csak az a hivatása, hogy a kaptárba kerüljön vissza. O kivo- ! nult a természetbe és tanította, hogy kell I és lehet is gyönyörködni a sugárözönben, ! amely eltölti a fényes hegyet es a délibá- j bős kalászos rónát, a virágot és harmat- cstppet, de eszünk azonnal megáll, a mint mind ennek a végokát kutatja. A vége tehát a természetnek is csak misztikum, a mit a katedráié a maga homályával és zárt művészeteivel nyújtott és táplált. „Gyönyörködjétek tehát ki magatokat a természet fenségében és gyertek vissza az egyházba!“ Egy újszerű hittérítő ő, a kinek a természet megadta hozzá az adományo- j kát és azokat maga dúsította*; cs el is ért ’ csudálatos eredményeket, mert olyanokat í vitt a természet öléből a hűvös és derengő i ! homályu katedrálekba, akik ezeket rég tel- ! jesen elkerülték. Azért nem értem a radikálisokat, akik előtt minden vallás és miszticizmus 1 legalább is közömbös, hogy miért dicsőítik TÁRCA. Cato halála. — Irta : Kálmán Jenő. Ha én most le akarnám Írni Cslot, a leírás nyomán Diogenesz alakjával ismerkedne meg az olvasó, akit érthetetlen okból nyájasnak neveznek. Tény, hogy Cato piszkos volt és mos- datlan és fehér szakállábán sárga színfoltok tar- kálottak. Egyéniségének a világ felé fordított része látszólag bámulatos disszonanciában volt a leikével, amelyben szigorú rekeszek őrizték a polgári morál legcsökönyösebb dogmáit. Ezért hívtuk Catonak, akik ismertük és rettegtünk tőle. Cato egyébként a nagybátyám volt és ma már magam sem tudom, mikor csöppent bele az életünkbe. Ott, abban a kis városban, ahol négy vagy öt rokoncsaláddal egyetemben kisded pol gári életünket éltük, egyszer megjelent Cato, potrohosan, piszoktól tarkán és szigorúan. Betoppant, körülnézett és rögtön lecsapott apró hibáinkra, ahogy az élesszemü sas vadászgat a nyulra. Mindenekelőtt az apámat regulázta meg. — Minek a kávéház ? mondta. Persze, cigányzene, tingli-tangli, idegen ftők, Egy komoly családapa szégyelje magát az ilyesmiért. Az iyen véleményadásban annyi határozott despotizrrus volt, hogy az apám ezentúl csak lopva mert kávéházba járni, akkor is jóval korábban jött haza. mint rendesen. Cato azonban kiterjesztette az úralmát mindenkire. — Uj ruha kéne az ifiurnak ? kérdezte szigorú gúnnyal, amikor kopott és szakadt ruhámat rauattam az anyámnak. Hja, persze, ő grófnak született. Kérdezd meg az apádat, kapott e a te korodban uj ruhát? Nem lesz ruha, íiatal ur, nem lesz. Denique, az anyám nem mert ruhát venni és kegyetlen gyűlölettel néztem ezentúl Catora, aki most már a bátyámat vette munkába. — Beszéltem a latin tanároddal. Megmondtam neki, hogy csak buktasson meg. Meg fogsz bukni, te gazember Majd adok én neked szoknya után futkosni! Éppen kapóra jött a kis fitos orrú, szőke unokanövérem, akit hazulról valami üzenettel küldtek hozzánk. — A, kisasszonyka ! Nem mondaná meg, ki az a diák, akivel sétálni méltóztalott ? Ohó, pirulni tetszik? Megmondom az anyádnak, hogy jól náspángoljon el. Pfuj, micsoda erkölcsie- lenség! A kis lány ijedtében sírva fakadt, mire Cato, úgy általánosságban folytatta kínzásait. — Inkább születtetek volna mindnyájan bivalyborjunak. Legalább nem lenne senkinek gondja rátok. Hanem én ráncba szedlek benneteket ! Az anyámhoz fordult, aki ijed en húzódott meg a kályha mellett, és a világért nem mert volna védelmébe fogadni bennünket. — Igen, ez a te hibád. Elrontottad ezeket a t&knyosukat. Pofozni kell őket érted ? Pofozni! így ment ez napret-napra, Cato minden tisztes foglalkozás hijjá.., valami kis megtakarított pénzből éldegélt, folyton rokon látogatásban volt. Nem hagyott ki egyetlen családot sem, betoppant reggel, vagy megérkezett déíbsn, meg zavarta nz ebéd utáni sziesztát, megrontotía a délutánt és kinos jeleneteket provokált este. Ő volt a rokonság eleven lelkiismerete, aki mindenről értesült, mindenben Ítélkezett és itelete ellen nem volt fellebbezés. Amit Cato kimondó t, szent volt és változhatatlan. Megmérgezte kisded családi örömeinket, odalettek a kedélyes összejövetelek, nem voltak többé vidám, családi zsu- rok, mert az első kísérletnél megjelent Cato, és leszerelte a készülődést. ^ Eternit-pala fedési vállalat. Parkétta Dunkel-fc.le Kassáról, kizárólagos képviselet. ===== Építési anyag nagykereskedés. =*»=» Gál és Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vál.alat Iroda: Attila-u. Gyártelep: Telekyutca 43. szám ^=2==^;=^=^ :• .■ 1|B. sz. alatt. Telefon 242 szásv
