Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-06-25 / 51. szám

2-ik oldal. SZ ATMÁR-NÉMETI Szatmár, 1911. június 25. olyan hévvel Prohászka működését; de értem Rómát, mely azt mondja, bogy ez a „módszer“ neki nem tetszik. Ö nem nézi azt, hogy visszahozott a természet öléből egy nagy tömeget, hanem attól tart, hogy sokakat fog kivinni a katedráiéból, olyano­kat, a kik, a mint a szabad természetbe kijutnak, többé nem térnek vissza. Az uj „módszer,“ a melyet modernizmusnak ne­veznek a külföldön, már sok fényes elmét állított a csatasorba ; de a régi „módszer ‘ ezeket mind közömbösítette. A harc azon­ban folyik, a vége most beláthatatlan Ha az uj módszer győzne, az körül belül olyan mélyreható emberi esemény volna, mint a reformáció. Táncolni fog a jótékonyság i A tűzoltó-árvák javára — Egy gazdag vállalat ötiete — Tetszenek tán tudni nyájas olvasóim, hogy a Kereskedelmi Részvénytársaság gyufaraktára két családapát pusztított el. Két családtól ra­bolta el a kenyérkeresőt a gyilkos foszfor. Ma­gatehetetlen özvegyek és apró, még öntudatlan árvák maradtak szánandó áldozatai a gyufaraktár égéséoek. Az első percben mindenki azt hihette, hogy a Részvénytársaság, ez a gazdag vállalat bele fog nyúlni Wertheim-szekrénybe és minden feltűnés nélkül, csendben és nobilisán némileg kartéri ten» fogja a két gyászoló csa!ádot. Az utcaseprőét s a tűzoltóét. Csak némileg, mert hiszen pénzzel i yen vesziességeket gyökeresen elintézni nem lehet. A Társaság csöppet sem erőltette volna meg magát, ha kivesz az Arnheimból, hogy keveset mondjunk 1000—1000 koronát s aprópénzzel legalább, de honorálja kél embernek .halálos ál­dozatkészségét, Ezt a csekélységet az egész köz­vélemény elvárta a Részvénytársaságtól, melynél ez a pár korona a részvényesek rentéjét legfel­jebb nehány fillérrel apasztotta volna év végén A Részvénynek a lelkiismeretére szaladt az ügy, érezte a várakozó közvélemény lidércnyo- j másat és kézíördelve jajveszekelte, hogy fogjanak meg, mert jőtékony leszek. Még idejekorán megfogták, nem lehetett tehát jótékony. Nem kellett a zsebébe nyúlni. Ehelyett a közönség vedlett jótékony adakozókká s a apját zsebébe nyúlt nehány fillérért. De nehogy az utókor szükkeblüséggel. hogy ne mondjam kapzsi önzéssel vádolja ezt a jeles j táisa*ágot, egy ötletet izzadt ki. Egy jótékony ‘ ötlete! szórakoztató délutánnál és zártkörű nyári j tánccal egybekötve az elhalt tűzoltó árvái javára, j Védnökkel, diszelnökkel, diszjegyzőkkel és disz- j ellenőrökkel. Milyen nagyszerű ötlet ! És milyen nemes lelkűén jótékony! Az embernek meghasad a szive az önzetlen lelkesedéstől, ha arra gondol, hogy a Részvénytársaságnak máskor oly pedáns és szigotu főnökei milyen kedélyes együttérzéssel lesznek egy egész délutánon át az alkalmazottaik­kal. S milyen buzgón fogják ezek a hidegen kalkuláló üzletemberek a bosztont táncolni meg i a csárdást ropni a jótékony célra való tekintettel, j És Schwarc ur és Lukács ur és Weisz ur, kiket a főnöki rövidség tömören Schwarcnak, Lukácsnak és Weisznak szólít — eh, hiszen de­mokraták vagyunk! — a mulatságot követő na­pon egész bátran, főnöki jóváhagyással mélázhat el a strazza mellett, a rizskásás zsáknál, vagy a corinbergi rövidárunál, aszerint, melyik a re­szortja, mondom, egész bátran eltűnődhet vala­mennyi: milyen szép dolog a jótékonyság s mi­lyen pompás ötietei vannak a főnök uraknak.,. * Ha nem volna olyan szánalmas kacagni le­hetne rajt». Nem csak magán az ügyön, hanem azon a kómikus buzgalmon, mellyel Jezt a mulatságot országos jótékony-mozgalmak majmolásaképp, védnökkel és disze'nökőkkel megcsinálják. Maga a meghívó is kész nevetség. Tessék esak elolvasni : „Meghívó. A Szatmári Kereskedelmi Rész­vénytársaság hivatalnokai és személyzete Tankó- czy Gyula főkapitány és tüzolló-parancsnok ur védnöksége alatt a szatmári tűzoltóság és a szat­mári kereskedelmi részvénytársaságnál előfordult gyufatüzesetnél önfeláldozó működése által elhalt tűz > 11ó özvegyének és árváinak javára f. évi julius 2-án a Kossuth kertben egy szórakoztató délutánt és azt követőleg a Kossuth-kerti kioszk­ban esteli táncmulatságot rendeznek, melyre kívül címzettet és b. családját tisztelettel meg­hívja a rendezőség.-' Köztudomású, hogy a Részvénytársaságnál rideg és erőskezü szigor dominál. Itt a stílusnak is kitekerik a nyakát. Kocsisból postamester Legutóbbi számunkban megírtuk, hogy Siket Gergely porteleki postamester sikkasztási köve­tett el és ezért a szatmári kir. törvényszék vizs- gálóbirája letartóztatta. Ezt a kis egyszerű, mostanában majdnem mindennapos hirt azonban valóságos szenzációvá teszi a sikkasztó falusi postamester egyénisége. Siket Gergely, a ki édes unokatestvére Siket Traján nagyváradi posta- és távirdaigazgatónak, mint kocsis kezdte meg pályáját. Szülőfalujában Porteleken kocsiskodott, mig be nem vették ka­tonának. Mikor a katonaságtól hazakerült szintén kocsisnak szegődött. Ekkor történt, hogy a jóképű kocsisba szerelmes lett egy hajdan me- gyeszerte ünnepelt szépséges úri kisasszony, László Pál Szatmárvármegye egykori főszamve- vőjének leánya, aki később feleségül is ment hozzá. Az ő révén lett Siket postamesterré és tá­madtak úri allűrjei, a melyek őt oly körülmények közé sodorták, hogy most kénytelen volt a má­sok pénzéhez nyúlni. Vigyázz, ha jön a vertünk! Csapj fel öcsém direktornak... Mostanában egyrt-másra alakulnak nálunk hangza'os cimü vállalatok. Egy-két ember, aki megunta a hivatalát vagy a szatócsságot, hirte­len vezérigazgatónak, ügyvezető direktornak a hasonló szinekurás pozíció nyergébe akar fel­csapni, nosza nagydobok hátára, trombiták tor­kába kerül az ügy, a fényes eszme, a nagyszerű — Hja, persze, ti gazdagok vagytok. Nek­tek lelik sütésre, főzésre, lakmározásra. Mert ti lopjatok talán a pénzt valahonnét. De én éppen egy árverésről jövök. Azok éppen igy kezdték, mint ti. Ezek után persze el kellett fújni az áltat lan mulatságot, bár Calo még igy is heteken keresztül élősködőn belőle. Utóbb annyira mi nt vakmerőségében, hogy kikezdte a család büsz keségét, Fülöp bácsit, a helyi gimnázium törté­nelmi tanárát, aki titkára volt a kisváros iro- ciahni társaságának és egyebek között, amint az éwegi értesítőből nagyfokú tisztelettel kita.tul- mányoztuk, rendes vagy tiszteletbeli tagja volt egy csomó tudományos testületnek. Fülöp bácsi polgári erkölcseibe nem leheteti belekapaszkodni, mert nagyképü méltósággal örökké a tudomány­nak élt, de Gato kitalálta a módját, hogyan le­het halálra bosszantani a kitűnő férfiút, A ki­egyezést magyarázta neki a történelem tanára nak, a helyi irodalmi társaság titkárának és egy esomó tudományos testület rendes, vagy tiszte­letbeli tagjának. Szegény Fülöp bácsi egy mártír mosolyával tűrte a rettentő inzultust, ami tekintélyén esed, de Cato nem elégedett meg a diadallal. Andrassy Gyula szereplését boncolgatta, amikor egyszerre ezzel a kérdéssel lepte meg a megbántott férfit : — Érted ? — Értem, rebegte Fülöp bácsi és a füle hegyéig pirult az elfojtott keserűségtől. —Fenéket érted! rivallt ra Cato haragosan és sarkon fordult. Ott hagyta a csata i büszkesé­gét lesújtva, lönkrtísiláuyitva, agyo íropprntva. Ez meg; ecsételte Cato sorsát. Az elfojtott indulatok most mind felkerekedtek, a levegőben puszti'o viharok végzetes morajlása támadt és megindult a harc Cato ellen életre-halálra. A családfők napokon keresztül ideges izgatottság­gal járták az egymás portáját, gondolom egyik­másik helyen titkos konve itiku'u nokat is tar­tottak és Gatonak, ha megjelent, nem mertek a szemébe nézni. Cato pedig — mintha sejtette volna, mi készül ellene — ott táncolt állandóan a forrongó vulkán fölött. A kellemetlensége meg­tízszereződött, már leszidott bennünket, ha ár­tatlan füttyszóval bosszantottuk a dobhártyáját, sőt a nyomaték kedvéért nehány pofont is ki­osztott az ifjúság között. A família nagyjai pedig zúgtak búgtak. Ne­hány elejtett szó hozzánk is elju'ott bizonyos tanítónőről, akit Cato két neveletlen gyermekkel a fővárosban hagyott. Csakugyan Cato volt-e hi­bás a gyermekek körül, akkor bizony nem tud­tam, csak úgy megsejtettem, hogy a rideg er­kölcsök lovagja nem állt mindenben a tiszta be­csület alapján. Amikor idáig jutottam a követ­keztetésben, tisztán láttam, hogy elérkezett a le­számolás ideje. Emlékszem arra az estére, amikor a d.ntő csata lezajlott. Vasárnap volt és hozzánk sereg­iéit az egész família. Minden arcon kiült a vá­rakozás, meg a félelem, de kisütött a jókedv első sugára is, mert Cato késett. Azt hittük, nem mer eljönni, érzi a reszedelmet, de csalódtunk. Jö't. és a meleg h»ngu!at jégcsapos hideg ségüvé merevedett. Fülöp bácsi a történet ta nára piros lett, mint & pulyka, az apám zavar tan köhögött és bájos kis unokahugairn ijedten bújtak meg a kályha mellett. A bátyám kínosan feszengett, neki különös oka volt rá, amint a következőkből kitudódott. Calo ugyanis az el nem titkolható káröröm gúny mosolyával egye­nesen hozzá fordult ; — No urfi tudsz már németül? Csodálatos kérdés volt, de Gato nem késet a magyarázattal oo T>' ' Roroffn A poltári keramikai és agyagáruk (porcelán, agyageserép OO J-JClI U JJciP. Cl Llel ty és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete -O OS Klein műkőgryár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt. ”a Gyártelep: Teleki utca 43 szám == —= Telefon 242 szám JL újdonságok s z ft t m a n, hagytozsde női, férfi és gyermek 8 PUT* ruhákban Jp| " legolcsóbb árban ELLETT B £,

Next

/
Oldalképek
Tartalom