Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-06-04 / 45. szám

XV. évfolyam. Szatmár, 1911. junius 4. Vasárnap 45 szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐ F 1 Z ET ÉSI ÁR: FELELŐS SZERKESZTŐ : SZERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 1Ü fillér. DR TANÓDY ENDRE.----------Telefon-szám 80. Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Küzdő világnézetek. (T.) Most igazán bajos volna egyéb­ről gondolkozni, mint arról a két össze­tűző irányról, amelyeknek mindketteje több néven ismeretes, de számos neveik egy- egy jól kifejlett és jól meghatározott irányt jelentenek. Az egyiket klerikálizmusnak, reákció- nak, ultramontanizmusnak hivják, a mási­kat liberálizmusnak, radikálizmusnak, de­mokráciának vagy gyűjtő néven: — zsidó irányzatoknak. Társadalompolitikai és gazdaságpoli­tikai szempontból az egyik — az első — azt jelenti, hogy a keresztény — illetve a római katólikus hitvallás hagyományai szer­zett jogon tovább éljenek állami közintéz­mények támogatásával, sőt magukban ezek­ben a közintézményekben, mint azoknak alkotó részei folytassák életüket és hogy ezeknek a hagyományoknak ápolói ugyan­csak közintézmények támogatásával szer­vezkedjenek azok ellen, akik tisztán gaz­dasági konjunktúrákból merített erővel foly­tatják a létért és jólétért való küzdelmet. | A liberális álláspont ezzel szemben az, | hogy a vallás a lelkek belügye, bogy a felekezet szerint való csoportosulás nem lehet szövetkezés az élet bármilyen más vonatkozására, mint épen és kizárólag a | közös hit ápolására, hogy legkevésbbé van megengedve felekezeti szempontok szerint viselni — illetve viseltetni a tömegekkel a társadalmi és gazdasági küzdelmet, végül, hogy teljességgel tilos és alkotmányellenes közintézményeknek vallási elemekkel való inficiálása. Nem tettetett tárgyilagosság, hogy ezúttal ellenrangu és egyenjogú világné­zetnek ismerjük el mindakét irányzatot. Ha választani kell a kettő közül, akkor mi köztudomásúlag a liberális-radikális ál­lásponton vagyunk. De most nem magukról ezekről az irányzatokról hanem ezeknek egymásközt folyó küzdelméről kell szólanunk, mert ez a küzdelem tölti be most a közélet gon­dolkozását« Erről a küzdelemről megkell minde­nekelőtt állapítanunk, hogy ez mindkét rész­ről politikai küzdelem, vagy ami ugyanezt jelenti, küzdelem a hatalomért. Nemcsak annyiban, hogy mindkét tá­bor előretolt harcosai eredményekre és po­zícióra vágynak. Ez nem különös jellege a | politikai harcnak, ez bármilyen szervezke- | désnek a lényegében van és régi históriai tanulság, hogy a hadi zsákmány oroszlán- része mindig a vezetőké lett; maguk a ! hadseregek egy-egy győzelem után csak j | aránytalanul kis mértékben jöttek jobb helyzetekbe, mint a hadviselés kezdete előtt. A politikai küzdelmek pedig akkor jók és eredményesek, ha mindenik párt szoro­san és szorosan egységes önmagában és ugyancsak szervesen és gyökerében ellen­tétes a szembenálló párt világnézetével. Magyarországon tehát igenis egészsé­ges a liberálizmus és klerikálizmus harca. Mindkét álláspont, jó vagy rossz, aszerint, amint győz, vagy bukik, mert a politiká­ban nincsenek igazságok, csak győzelmek és vereségek vannak. De politikai természetű ez a küzdelem azért, mert a reákció gazdasági küzdel­mekhez a politikai hatalmat akarja meg­szerezni, mig a liberálizmus körömszakadtig védelmezi ezeknek az intézményeknek elvi semlegességét, természetesen azért, hogy bármikor, bármily többség ugyancsak gaz­dasági eredményeket tudhasson ugyancsak a közhatalom birtoklása által. Politikai természetű a harc azért is, mert úgy a reákció, mint a liberálizmus jelszavaiban nagy összesítő és nagy eltá­volító erő van. Szerves egységbe fűzi mindenik a maga táborát és elérhetetlen távolságba taszítja a másiktól, úgy, hogy alig van el- ! járás az egyikből a másikba. Határtalanul korlátolt és tudatlan ellen­TÁRCA. Ács Bandi. — Irta: Jávor Bella. — Nagyon rossz tanuló volt Ács Bandi. A leg­rosszabb az összes rossz fiuk között. A bizonyít­ványa is a legolyanabb volt mindig. Pedig ta­nult a szerencsétlen, tanult, tanult. De hát tudni még se tudott soha egy betűt se. Ezért aztán a tanító ur mindennap elrakta. Bandi kisirt szem­mel ment haza, hosszú orral és elhanyagoltan előrehajló ajakkal. Az apja már rá várt az ajtó­ban és Bandi jól tudta, hogy a hátán összefont kezében virgács van; nagyot dobbant a szive. Utána úgy érezte, mintha leszakadt volna a he­lyéről a szive és zuhant volna le — le a gyom­rába ... Ez minden bizonnyal nagy baj, de mindazonáltal nagy szerencse, mert Bandi nem kap ma verést. Az anyja veteményezett a kertben. Bandi hozzáfutott és zokogva ölelte körül a nyakát: — Édes anyám . . . Az anyja megijedt. Felugrott, a sok vetni való babot, kukoricát ledobta a kötényéből és ölbe kapta a fiút. — Jaj, hogy azt a tanítót — mondta dü­hösen — bizonyisten még megöli a gyerekemet, azért a rongyos betűvetésért, amire tanítja. Mintha bizony nem nagyobb baj lenne, ha nyo­morékká tesz, mint a milyen baj lesz, ha nem tudsz írni. Bandi csöndesen sirdogált az anyja keblén. A gyomrát, a szivetáját tapogatta és rémült te­kintettel nézett az anyjára. — Bandikám, tán csak nem a gyomrodba ütött? Sándor kérlek, hát eltűröd te ezt? Menj el oda és kérd ki ezt magadnak. Hát okvetlen kell, hogy doktor, mérnök, vagy miniszter le­gyen a fiad ? Te se vagy . . . — De írni csak tudok. S azt ennek a kötnivalónak is meg kell, hogy tanulja. Ha üti, hát üsse. Ördöge van ennek, hogy egy betű any- nyi nem sok, ne másszon be a fejébe ? Most mit sírsz ? He ?! — Itt fáj — nyögte Bandi, a szivére mu­tatva — meghalok . . . — Fenét halsz, mondta szigorúan az apja — gyere ide, lássalak. Kigombolta a kabátot rajta, szakértő ujjak­kal tapogatta a vékony, zörgő csontokat s köz­ben komolyan rázta a fejét. Aztán lódított rajta egyet s odaszólt az anyjának : — Fektesd le. Az asszony elmenőben súgva kérdezte az urától: — Mit gondolsz Sándor, komoly? — Ejh, hagyj békén. Holnap elhívjuk az orvost . . . Ördög látott, ilyen pókháló gyenge kölyköt . . . Bandit lefektették. Most kivételesen az apja ágyába, mert az fehérbe van huzva és ha az orvos eljön, hát szép, meg ilyesmi. Az anyja minden másodpercben megigazította a vánkosát, megsimogatta a sírástól forró homlokát, takar­gatta, becézte. — Eszel valamit I Fiacskám! . . . Bandi szótlanul ingatta a fejét. Semmit. Aztán eszébe jutott valami; meghúzta az anyja kötényét: — Édesanyám, a könyveimet . . . Add ide, tedd a fejem alá, mindet, mindet. Az asszonynak könnyes lett a szeme. Meg­csókolta Bandit; a homlokát, azt az édes, okos 88 Eternit-pala fedési vállalat. Parketta Dunkel-féle Kassáról, kizárólagos képviselet. OO Építési anyag nagykereskedés. ■■■ OO Gál és Klein p«Mgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt. —---------------— ----- Gyártelep: Teleky-utca 43. szám ------------■■ —r................. Telefon 242 szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom