Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-04 / 45. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szalrnár, junius 4 ben az az álláspont, amely az egész küzdelmet lényegtelennek tekinti és nemzeti munkát emleget politikában, amely tudvalevőleg szakadásokból és harcokból áll, azokból él, és amely megszűnik európai politika lenni, hanem nyomban magyar megyei közigazgatásssá lesz, amint nagy elvek nagy küzdelmei helye kormány intézkedések és parányi reformok békés csöndjébe akar visszavonulni. Talán mondanunk sem kell ezek után, hogy ez az álláspont a Tisza István és a szinét viselő munkapárt álláspontja. Az idegét múlt érettségi. Immár mind nagyobbá lesz ama mozgalom, mely az érettségi végleges eltörlése mellett kardoskodik, Nagyon helyesen ! Ez az intézmény valóban a középkorba való, de nem a mai vi. szonyok közé. Lassan-lassan rájövünk arra, hogy az érettségi teljesen felesleges, nélkülözhető valami, melynek révén a diákság inkább visszafelé halad, mint előre. Mert hogy az érettségi utján a fiatalság nem lesz okosabb, az a napnál is világosabb. Az érettségi csupán oly kényszer dolog, melynél rendszerint nem a tudás, hanem a szerencse dominál. Már pedig mindenben, hol a szerencse kénye-kedvének vagyunk kitéve, ott komolyságról szó nem lehet s mint ilyen teljesen értéktelen. Hogy eddig nem törölték el az érettségit nálunk, az amellett bizonyít, hogy a régi copf rendszert, a megcsontosodott maradiságot, az öreg akadémikusok által féltékenyen őrzött intézményeket nem szívesen hagyják oda, nincs bátorságunk uj mesgyét vágni, uj utat törni, mely mesgyén, mely utón villámgyorsa.sággal haladhatunk a civilizáció, a valódi kultúra felé. Ha az illetékes körök eddig nem láttak, vagy nem akartak tisztán látni, ha megannyi hírlapi felszólítás, szabadelvű tanárok véleménye eredménytelen maradt, akkor talán észre téritik a hivatalos köröket a csalhatatlan és megcáfolhatatlan tények, melyek év év után lejátszódtak országszerte. Nem volt nap, hogy innen-onnan ne jelentették volna, hogy a maturánsok összejátszva megszerezték a féltve őrzött kérdéseket, tehát csaltak, vesztegettek, csakhogy hozzájussanak a létkérdésükét magukban foglaló tézisekhez És a legtöbb helyen rajta vesztettek, amiből óriási kellemetlenség hárult a fiatalságra, mert visszavetették őket, eltiltották az érettségitől. Mind ettől eltekintve a szóbeli érettségit megelőző óriási félelem, izgalom, aggodalom ugyancsak megviseli a fiatal diákok gyenge és fejlődő idegzetét, Hányin őrülnek meg, hányán lesznek öngyilkosok az érettségi előtt a nagy és állandó félelemtől és izgalomtól és hányán utána, ha msgbuknak egyik vagy másik tantárgyból. Ha megakarjuk tartani a fiatalságot a maga hamisítatlan üdeségében, ha nem akarunk belőlük kora véneket nevelni, akkor első sorban is törüljük el az érettségit, mely jórészt megrontója a fiatalságnak. Ha az osztály vizsgálaton tud a diák ki van téve annak, hogy az érettségin nem tud, holott az osztályvizsgálatokon már ugyanannyit kell tudnia a diákságnak, mint az érettségin. Tehát — mint már említettük — tisztán szerencse dolga az érettségi. Végre valahára a sok szomorú és fájdalmas példa az illetékes körök figyelmét is fel kell hogy keltse és fokozott buzgalommal oda törekednek majd, hogy az ósdi semmi értelemmel és előny- nye! nem biró érettségi vizsgálatokat végkép eltüntetik, mintha sohasem lettek volna. A legdrágábbhoz. De hideg a tavasz, de üres a fészek. Mindenütt sötétség, amerre csak nézek. Pedig kün az égen, Akár réges-régen Aranylábu napsugarak járnak. j . . . Gyere haza édes anyám! Várlak. | Gyere haza édes, hiszen hetek óta. j Meghalt a házunkban a jókedv, a nóta, ! Szomorúan élek. Magam vagyok . . . félek! Elgyötörnek visszajáró árnyak. Édes anyám, érzed-e, hogy várlak ? A ruhád lásd, idekészitettem. Kis papucsod ágyad elé tettem. Reggel, este imádkozom érted. Áldott legyen a te visszatérted. Ezer csókkal a szivemre zárlak. . . . Gyere haza édes anyám, várlak ! Alba Neuis. HÍRÜK. A vallás. Volt Indiában, valahol messze túl a Himalaya-hegy mögött öt templom. Valamennyi külön-külön istentiszteletére épült. Az egyik a fekete istennek, a másik a fehér istennek, harmadik a sárgának, negyedik a kéknek és ötödik a zöldnek volt fölszentelve. Külön pap szolgálta mindegyik templom istenét. Idegen ember jött valahonnan mesz- sziről. Ahogy az öt pap meglátta őt, mindegyik szentül hitte, hogy istene parncsát teljesiti, ha megtéríti. Szavak egész áradatát zúdította az öt pap a szerencsétlen emberre, mondván : az öt tan közül igaz csupán az övé. Mind az öt csak a maga istenét hirdette egye- dülvaló igaznak és valódinak és csak a maga templomát magasztalta. Az idegen meghallgatta valamennyit. Csak egy isten van 1 — ordította a fekete, a fehér, a sárga, a kék és a zöld pap egyszerre. S mind hevesebben civakodtak ezért az egy emberért, aki azonban tétovázott, mert nem bírt választani az öt igazi istenség között. És minthogy sem a kék, sem a sárga, sem a zöld nem tudta becsábitani a templomba, az egyik pap — a fekete volt — drága féjét, meg a gyönyörükék szemét, ami épp olyan, mint az apjáé. Aztán megcsókolta a kezét is. — Nagyon drága vagy te nekem — súgta és odahozta a könyveket. Bandi bánatosan nézte őket. Istenem, mi lehet ebben olyan, amit ne lehetne megtanulni. Földrajz . . . Északi sark; archimedesi csavar ; mohácsi vész . . . Egyszerre felkiáltott t — Édesanyám, tessék engemet kihallgatni. Mindent tudok. Ha nem tudom, reggelre haljak meg, igazán. — Erigy kis bolondom. Ne mondj ilyet. Tudom, hogy tudsz; hiszen én mindig mondom, hogy tudsz, csak az apád, meg az a tanító . . . És nem akarta kihallgatni. Tudta úgyis belesül. Befüggönyözte az ablakot és csöndes szóval ráparancsolt a gyerekre hogy aludjon, aztán kiment a szobából. Bandit a jó meleg takaró alatt, az édesapja ágyában is rázta a hideg. Dühösen markolt bele a hajába és ütögette a homlokát. A könyveket a földre dobta, de mégis a fejét ütötte a legtöbbet. — Már az anyám is tudja, — gondolta — hogy milyen szamár vagyok, csak nem akarja mondani. Hát jó, ennek vége lesz, én megölöm magam. Csak még azzal nem volt tisztában, hogy miként kell azt csinálni. Akárhogy, csak nem szúrás, vagy vágás; csak vért ne. A saját vérét nem akarta látni. — Lefekszem a gyorsvonat alá; vagy be- : dobom magam a vízbe. Leugrott az ágyról ; nz ajtót becsukta, az- [ tán magára kapta a ruháit. — De ezeket a könyveket, — sziszegte — ezekkel elbánok. Letépte a fedelét, aztán ápró darabokra rongyolta a lapokat. Dühösen taposott rajtuk. — Ti, ti életem megrontói szavalta pát- hosszal, aztán féltérdre ereszkedve, tenyerén el az ágy alá seperte a sok összegyűlt papirost. Eddig nem tudta, hogy mit csinált. Nem gondolt arra, hogy valami négy forinton felül kerültek ezek a könyvek és az apja fogcsikorgatva fizette ki a boltba. Elfelejtette, hogy egy két krajeáros ceruzáért is milyen büntetés jár ; csak taposta, tépte végtelen gyönyörűséggel és boldogan az utálatos könyveket. Valaki megrázta a becsukott ajtót. Lehet hogy az anyja jön, megnézni nem-e halt még meg, de lehet, hogy az apja, vagy, ami még rettenetesebb, ami még százszor rosszabb a tanító ur és akkor vége, mindennek vége. Bandi pillanat alatt határozott. Átugrott az ablakon, azután a kerítésen és neki a mezőnek Futott, futott, lihegve, lioltraváltan; a kalapját levitte a szél hosszú haja arcába csapzott, a lélegzete elakadt, a szivét mintha vasmarokkal szorította volna valaki, csak futott előre. — Ott a viz — suttogta. Odaért. Alig pihegett. Leült a fűbe, ahonnan épp akkor ugrott ki egy zöldleveli-béka amitől rettenetesen megijedt Bandi. — Minek szenvedni — gondolta elszántan — elég. Megnézte magát a vízben. Valami hivón kacagott rá a fehér fodrok közül. Lenyujtotta az egyik kezét. A viz hideg volt és Bandi remegett, de azért a másik kezét is bedugta. — Lassankint . . . Nem egyszerre, menni fog — aztán a keze után hajolt . . .-- Ács Bandi ! — dörögte valaki a háta mögött, mire Bandi az ijedségtől egyensúlyt, vesztve, fejjel fordult bele a sekély vizű folyóba. — Sátán fajzat — dörmögte az ember és lehajolt, hogy kihalássza Bandit . . . poltári keramikai és» agyagáruk (porcelán, agyagcserép QQ és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete ÖO Klein műkőg:yár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt. sssssssssssí Gyártelep: Teleki utca 43. szám -a-—,u. j, -------------------------;■=» Telefon 242 szám 88 Báró Baratta Alajos-féle Gál újdonságok S Z A T M Ä Rj NAGYTÓ női, férfi és gyermek pH*“ ruhákban 1 legolcsóbb árban 11 ELLETT SZEREZHETŐK B E.
