Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-05-17 / 40. szám
* * * * ' *■ ■. W •*-XV, évfolyam. FÜGGETLENSÉGI SS 48-as POLITIKAI LAP. Szatmár, 1911. május 17. Szerda. 40 szám. A „SZATMAR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. Egész ELŐFIZETÉSI ÄR: evre 8 kot. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szánt áré 10 filler. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTÓSÉfi ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Tfclaslora-fsíiám 80. au1 Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A magyar ipar (F. É.) Nem elcsépelt s legkevésbbé banális téma a magyar iparról Írni. Viszont azt a nevetséges kérdést sem tehetjük ma már fel, hogy hiszen nálunk még egyáltalában nem lehet magyar iparról beszélni, mert honi ipar tulajdonképen nincsen. Dehogy nincsen magyar ipar, dehogy nem aktuális a magyar iparról ma beszélni. Budapesten a király képviseletében József főherceg nyitotta meg a vas és fémipari kiállítást s azzal kapcsolatos találmányi kiállítást s bizony nekünk, kiknek módunkban volt mindazokban a szép dolgokban gyönyörködhetni,, melyek mind-mind a magyar ipar dicsőségét bizonyították, nékünk a meghatottságtól köny csillogóit szemünkben, hogy ezt a napot is megértettük s végre a magyar ipar diadalát is zengheti toliunk. Nem üres frázis s nem elcsépelt hazafiasságból buzogó sovinizmus beszél belőlünk, hanem a szemünk-látta, a fülünk-hallotta, magyar gépek gyönyörű összevágó működése, preciz zakatolása az, mely ihletet kölcsönöz lelkűnknek s visz- visz magasra a jövendő Nagymagyarország eljövendő festői világába. Látunk s előre láthatuk. Abból a rohamos fejlődésből, abból a hihetetlen elhaladásból, melynek jeleit 1 irne e kiállításon most szemtől szembe | láthatunk, már előre megállapíthatjuk azt a | fényes jövőt, mely a magyar ipar skivált- j képen gyáriparnak jut osztályrészéül. A kiállításon a magyar teremtmények mellett szorosan egymás után a külföldi ipartermékek szemlélhetők s örömmel állapíthatjuk meg azt a le nem tagadható sem nem szépíthető tényt, hogy a magyar ipar tér- ■ mékek jóval túlszárnyalják a külföld hasonló j termékeit s ma már csak bornirt külföld- | imádás lehet csupán, ha a legtöbb kiálli- ; tolt tárgyból nem a magyar, hanem a kül- I földi ipartermék cikkeinek nyújtunk vásár- j lásaink alkalmából elsőséget. A nagy magyar gépgyárak s a nagy magyar eiméh, melyek modern találmányaikkal a mi előhaladásunkat, de közvetve az egész világ előmenetelét mozdítják elő, mind beigazolták, hogy a magyar faj a vi- j láguralomra termettségének minden előlel- j tétele megvan s hogy nem kell félnünk at- | tói, hogy amit a bennünk rejlő faji tulaj- ! donságok mind a mai napig megtudtak j őrizni számunkra, hogy azt a jövőben | bármely idegen s körülöttünk zajló emberáradat olvasztó hatása elvenetné tőlünk, függetlenségünk, szabadságunk s elsősorban teremtő lángelménk. A teremtő erő mindig független s szabad. Azt sem leigázni, sem béklyóba verni nem lehet. Jöjjön bár török tatár s próbálkozzék bármily ellen, a természetünkben rejlő lelkierő mindig utat tör magának s igazolja a magyar laj életképességét. Az a gyönyörű kép, mit e hasznos kiállítás látványa nyújt, minden magyar ember lelkében örökös nyomot foghagyni^ mert itt volt legelőször alkalma láthatni azt, hogy abban a nagy versenyben, melyet népek s nemzetek a kultúrában s ennek legfőbb teremtményében agyáriparban kifejt, a magyar nemzet nem szorult az utolsó helyre. Nem, sőt sok más nemzetet meg is előzött. Nem szokásunk dicshimnuszokat zengeni, még akkor sem, ha mi fajunk diadalát ünnepelhetjük, de ha olyan tömegesen olyan nagy csoportban látjuk a magyar ipar, a magyar feltaláló lángész diadalát, mint ebben a kiállításban, nem nyomhatjuk el a lelkűnkből feltörekvő érzelmeket s túláradó szívvel, igaz, belső meggyőződéssel kiáltjuk oda mindazoknak, kiknek része van a magyar ipar fejlődésében : Éljen! Éljen! Sokáig éljen, ki a magyar dicsőség megteremtésében ily nagy s hasznos szerepet játszik. TAR O A HŐS. — Irta: Maxim Gorkij. — Fordította: Szabó Imre. A vásári embertömegen egy elaggott férfi törtet keresztül. Szemöldöke sötéten összehúzva, szemei szomorúan és kérdőn révedeznek. Fakó, lecsüggő arca ezüst szőrrel tele, testét kopott katonaköpeny borítja. De mellét a Szent György érdemkereszt és több más rendjel díszítette. Jobb lábát egy faragatlan és nehéz tuskó helyettesíti, amely mélyen beleszántódott a hóba és nagy kerek lyukakat hagyott maga után. Az állandó kereskedők félre néztek, amikor közeledni látták az öreget. Arcukon meglátszott a kelletlenség és az unalom. Az ősz katona elment mellettük a piac felé, ahol azok az árusok álltak, akik a falvakból jöttek, hogy a városban túladjanak portékáikon. OLt megállt egy kocsi előtt és a komoly vevő hangján kérdezte a paraszttól: — Jó ludak ? — Elsőranguak. Nézzen csak ide, ez ám a valódi zsír . . . Az öreg katona a szakértő tekintetével vizsgálta a madár súlyát. Jobbjával fölemelte, figyelmesen végignézte, megtapogatta, megszagolta a ludat és végül hirtelen odaszólt az eladónak : — Bezzeg Bulgáriában, ott voltak ám a jó fajta ludak. Akárcsak a disznók. — Hol volt az ? — Bulgáriában, ott a Balkán hegyek mögött ... az orosz-török háború volt arra felé .. . Skobeiew tábornok ö ©xellenciája vezényelt bennünket . . . — ügy ? — jegyzi meg az eladó, — csakhogy azt már hallottuk. De ezek a ludak kitűnő fajtájuak, kitűnőek és valóban pompásak, — Látod ezt a keresztet itt ? — mondja az öreg katona, miközben kezével mellét érinti. A saját kezével akasztotta nekem ide. A veterán egész testében reszketett, szemei szikráztak és merészen lehúzta fülére szakgatott sipkáját. — Migunow altiszt! Hurrá ! a saját kezével tűzte fel. — Bocsáss mag éde^ öregem, de ez Ind itt — monda a paraszt egykedvűen. Most már fölismerte az öreg katonában, hogy nem komoly vevő és kutatott a tömeg között egy olyan után, akire rásózhatja a ludjait. A vén katonát szem1 ügyre se vette, pedig annak a lelkesedése mindinkább fokozódott. — És a századunk parancsnoka Schwa- í nurtsch, ő is azt kiáltotta felém, Migunow hős, ! te oroszlán! és megcsókolta a homlokom. — Ne állj itt öreg, eregy félre . . . zava- j rod az embereket, akik venni akarnak, — mondá • neki a paraszt miközben valakivel alkudozott. A vén katonát pedig karjánál fogva oldalra > lódította. I A veterán nem lett bosszús, de a láng szemeiből kialudt. Még egy meglevő tekintetet lóvéit a paraszt felé és lassan elkullogott a szekér mellől. Az emberek nyüzsögtek-forogtak körötte komoly aggodalmas arcokkal. A levegő telítve volt zavaros hangokkal. Az élet forrt és nyüzs- gött az öreg körül, akit dicső időkre emlékeztetett. Az öreg lassan vánszorgott a tömeg között. Keresett egy embert, akinek a harci éleményeit elmondhassa. Amikor a törökök megszritották és százada élén Jani-Zofrábra visszavonult, ügy kívánkozott szegény, hogy egy rokon lélekkel találkozzék, akinek élete legszebb napjáról beszélhetne sokat, sokat. Arról a napról amikor a hős tábornok Őt is hősnek titulálta. De senki 88 Eternit-pala f e (lesi vállalat. Parkétta Dankel-fele Kassáról, kizárólagos képviselet. 00 Építési anyag nagykereskedés. ■ ----- GO GrÁl main műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt.- ....................................... Gyártelep: Telekyutca 43. szám 1............................---------------------Telefon 242 szám
