Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-02 / 27. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. április 2. Vasárnap. J I 27 teám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR:- . . «... XT FELELŐS SZERKESZTŐ : .vr. 8 kor. Félév,e 4 kor. Negyedévre 2 ko, j „R TANÓDY ENDRE. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSEK ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 == Teleíon-Bzárn 80, = Mindennemű dijak Szatmáran, a kiadóhivatalban fizetendik. Az uj megyei főorvos. Pár hónappal ezelőtt vármegyénk egy szélső góczában gyilkos kór, a kiütéses tífusz ütött tanyát, emberirtó veszedelemmel fenyegetve nemcsak a megfertőzött helyet és annak környékét, de érthetőleg rettegésben tartva az egész vármegyét, sőt az egész országot. A veszedelmet felismerve, teljes készültséggel vette fel a baj terjedése ellen a küzdelmet a vármegye közegészségügyi hatósága élén a megyei főorvossal és a belügyminisztérium is kiküldötte támogatásukra egyik közegét. Már-már úgy látszott, hogy sikerül veszélytelenné tenni az ellenséget s a baj tovaterjedésének sikerül gátat vetni, de a láthatatlan ellenfél alattomosan épen a küzdelem vezérét támadja és sérti meg halá- osan. A vezérét vesztett csapat, mintha fejét is elvesztette volna, visszavonul a küzdő térről, minden további intézkedést abban hagy, a kiütéses tifusz mindannyiunkat fenyegetőleg ismét terjedni kezd és a közelségénél fogva leginkább érdekelt Nagybánya városi tanácsának kell se- gitságet kérnie és nógatnia a vármegye vezetőségét, hogy teljesítse kötelességét s a tifusz terjedése elleni intézkedéseket újból és erélyesebben ismét foganatosítsa. Úgy látszik ezekből, hogy a kidőlt vezér csak helyettesítve van, de pótolva nincs. Pedig úgy tudjuk, hogy jól kipróbált, tudós, tapasztalt, a vezérnek minden szükséges kellékével rendelkező egyént állított ideiglenesen a főispán a hivatásának áldozatává lett megyei főorvos helyere. De ideiglenes és nagyon bizonytalan pozíciójában, talán nem is kellően önálló működési körrel felruházva és más hatósági orvos teendők által is folyton zavarva, nem tud és nem tudhat oly határozottsággal és energiával eljárni és intézkedni, amint azt az ügy komolysága megkívánná. Pedig ha valaha egész ember kellett köz- egészégügyiink vezetésére és irányítására, úgy most volna arra szükség. Mert bármennyire ismerjük és méltányoljuk a felsőfernezelyi kiütéses tifusz jelentőségét és veszedelmét, kicsinynek kell tartani ama bajokhoz képest, amiket rövidesen a kolera okozhat. Adja Isten, hogy jóslásunk ne teljesüljön, de a kolera e nyáron, vagy talán még előbb jönni fog, sőt valószínűleg már itt lappang az országban. Nemcsak a hazánkban eddig lezajlott nyolc kolerajárvány történetének tanulságai -egednek erre következtetni, de a székesfővárosi öakterologiai intézetben végzett vizsgálatok is, melyek segítségével e télen, as ősszel lefolyt enyhe kolera megbetegedések után, a Duna vizében és iszapjában a legexactabb tudományos bizonysággal sikerült az élet- és fejlődésképes kolerabacillusokat kimutatni. Tehát két nagyon veszedelmes járvány is fenyeget bennünket, felesleges talán bővebben magyarázni, hogy mily fontos idők ezek s hogy mily veszedelmet rejthet magában az egész várf megyére, sőt az egész országra nézve, ha köz- ' egészségügyünk vezetése és irányítása ezen komoly időkben nem volna megfelelő kezekben vagy ha a közigazgatásnál már megszokott lassúság, gondolkodás és oknélküli huza-vona miatt kellő időben nem jutna bele véglegesen. Sürgősebb és fontosabb ügy még nem volt a főispán kezében, mint most a megyei főorvos kinevezése, aminek ő bizonyára tudatában is van, És bizonyára tudja azt is, hogy ily komoly időkben ezen nagy felelősséggel járó kinevezés nem lehet ajándék, barátság, komaság vagy politikai szolgálat jutalmazása. Ezrek és ezrek élete és egészsége függhet attól, akit ezen állásra kineveznek, nagy és nehéz munkát vállal az, ki e küzdelem vezetését kezébe veszi. Épen ezért elvárja az egész vármegye közönsége, hogy minden személyi vagy családi érdektől és minden más mellékkörülménytől eltekintve, annak fogja a vármegye közegészségügyi vezetését a kezébe letenni, aki arra a leshivatottabb, akinek kellő tapasztalata, tudása és körültekintése van ahnoz, hogy a nagy feladatnak megfeleljen. Ilyennek ismerjük az ez idő szerint működő hatósági orvosok közül azt, aki most Ideiglenesen van megbizva az ügyek vezetésével s bármily kicsinyes okból az ő személyétől eltérni, csak visszatetszést szülhetne az egész vármegyében. Azért őt kinevezés által teljes hatáskörrel felruházni és egyéb hivatalos működéstől felmenteni sürgős kötelesség. F S. TÁRCA. Sápadt asszony és a barátja. Irta: Bárdóli Sándir. Egy hosszú csengetés hallatszott az előszobában. Jolán asszony, ki eddig türelmetlenül, maga elé bámulta ült szalonjának egyik fotelén, a csengettyű szóra megremegett egész testében. Majd hirtelen fel- ügrik. Különös lázas öröm vonsg ik tagjain át, elfojtott vágyak teljesülésének bóditó tüze ül ki szép, bársonyos, fehér arcára. Szemei vad mámorban égnek. — Csakhogy itt van, csakhogy eljött! . . . — kiáltotta halkan, majd a tükörhöz fut. Megigazítja gyorsan selyem-szőke hajfürtjeit, a lila alapot befutó csipkét és siet maga ajtót nyitni. — Isten hozta, kedves Doktor! Pont három. Lám milyen pontos .■ . . — Kezeit csókolom, Nagyságos asszonyom — viszonozta a belépő fiatal barna lérfi, udvariasan; hidegen . . . Bezárult mögöttük az ajtó. Az asszony maga zárra be : kulcscsal . . . Akkorára a férfi lerázta ka- apját, felöltőjét . . . — János, János . . . csókolj meg, mint akkor . . . János ... — suttogta az asszony s karjait szenvedélyesen vágyakozva kitárva, vonagló ajkú, lezárt szemű lázas fejét bátraszegezve várta : hogy megitta- suljon, hogy égjén, megdiesőüljön, elkárhozzon, hogy ... várta a férfi csókját. A kedvesét . . . S rettenetes. János állt. János meg sem mozdult. Azaz hogy egy szánakozó, fölényes, de nem sértő mosoly jelent meg az ajkán. Majd összeráncolva szép okos homlokát, megfogja az asszony bársonyos karját és egy nagy, bensőséges tekintettel a szemeiben, igy szól: — Nem. Asszonyom nem . . . Már becstelenség volna ... — s lehajolva megcsókolta kezét . . . Elhalványult az asszony. A megsértett női hiúság, a fájdalom, a csalódás minden szépsége és minden bűne odalopódzott alakjára. Milyen elragadó volt igy, a színes üvegeken beszűrődő bágyadt mosolyu fényben. Csodaszép ilyenkor az asszony ! . . . Mikor sápadt. Mikor ilyen — beteg . . . Bevonultak a szalonba. Leültek némán, zajtalanul egymással szembe. János közel ülve az ablakhoz, kifelé bámult, mintha valamit keresne fürkésző szemeivel , . . Jolán szólalt meg . . . Szemeiben szégyent rejtegető dac, sápadt arcában követelő, de mégis odasimuló, asszonyi büszkeség ült. — Mi volt ez János? Ugye csak kinzol, csak játszol velem, Doktorkám ! . . . Hisz ez jól esik neked I Jól van . . . Nem bánom : na csak csókolj, csókolj meg ... — s kacérul odasiklott János mellé. — Nem és nem. Érti: nem . . . — Miért, János, miért ? — Mert nem lehet I — Hogy, hogy ? . . . — Mert nem akarom. S ismer . . . Tudja mit jelent ez nállam. E szavakat oly határozottan s oly férfias odaadással ejtette ki, hogy maga is megbánta. Félt, hogy megbántotta ezt a drága asszonyt. Félt. hogy ez az okos, szenvedő asszony, kiolvasta a szemei fényéből, amit rejtegeti, amit csak most akar neki bevallani, most egy félévi ismerettség után. De mintha csalódott volna . . . — Jánoskám, hát jól van : Hát ne csókolj meg. Hanem, hát, édes zsarnokom Te, — légy igaz, becsületes, mint eddig voltál. Hisz a szemeid, látom, már beszélnek. Óh, a Te lelkes, két szemed, hogy ragyog, milyen különös a fénye ... a fénye . . . — Óh, Te édes, kis bolondom. Az „olcsóságáról“ A 1WHT A I selyem_> ke,me- és csipke-áruházában — előnyösen ismert l /VI tI 1 /VL Szatmár, a »Pannónia* mellett □ □ □ a tavaszi újdonságok dús választékban megérkeztek. □ □ □ Vásárlási kötelezettség nélkül bemutatom. □ □ □ — Egyben felhívom a t. hölgyközonség b. figyelmét a HÚSVÉTI MARADÉK VÁSÁRRA, —■
