Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-02 / 27. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI S^atmáTv 1911 április 2. VÁROS. A áifleitor. A tanács elfogadta az állategészségi telep kezelésére vonatkozó ajánlatot, mely szerint a Digestor részvénytársaság a telepet harmint éven át kezeli. A telepen feldolgozott állati hullaanyag értékesítéséből befolyó jövedelem a vállalatot illeti, amiért a városnak az első tiz évben évi 1200 koronát, azontúl évi 1500 koronát fizet, Azonkívül száritóké- szüléket állít fel, amely 30 év után ellenszolgáltatás nélkül átmegy a város tulajdonába. A tanács fölkérte a polgármestert, hogy lépjen érintkezésbe a vármegyei törvényhatósággal egy állategészségügyi körzet megalakítása érdekéebn, mivel a város maga kevés anyagot nyújt a digestor üzeméhez. * Váreai pénztárvizagálat. Pénteken détután ejtette meg a pénztárvizsgáló bizottság a városi közpénztár negyedévi rovancsolását, mely alkalommal mind a pénskészletet, mind a pénztárban kezelt egyéb értékeket teljes rendben találta. * Utcareadezéa. Az ékeskerti utcanyitás egyszer már lekerült a napirendről. Most az ügy, legalább részben újból aktuálissá vá lt. Dr. léger Kálmán az Attila-utca felől kérte az uj utca rendezési vonalának megállapítását, mivel ott két telket be akar építtetni A tanacs a szabályoknak mindenben megfelelő kérelemnek helyt adott, * A József föherczeg laktanya kibővítése Pár nap előtt szó volt róla, hogy a katonai bérszabás szerint megállapított térítési dijak oly alacsonyak, hogy a helybeli honvéd helyőrség részére szükséges férőhelyekre többszöri hirdetés dacára sem tett senki ajánlatot, minek következtében, a helybeli ezredpa- rancsnokság a várostól kérte a katonai gazdasági hivatal és más célokra szükséges bérhelyiségek előállítását. Vároai tanács a József főherceg laktanya telkén végrehajtandó toldaléképitkezéssel kívánja a kérdést megoldani, ami a beszerzett költségvetés szerint 24522 koronába kerül. A térítési dijak és a tervek megállapítása iránt most folynak a tárgyalások. Iparunk parazitái. Elazomoritó jelenség, hogy nálunk mennyire burjánzik a tisztességtelen verseny az ipar terén, mennyi az élősdi, mennyi a kontár s ezek valamennyije rágja, őrli az ipar egészséges fáját, mig a végromlásba sodorják. A kontár munka által támasztott konkurrencia hány érdemes iparost dönt bajba, mennyinek veszi ki a jó megélhetés eszközét a kezéből, úgy, hogy ezek az érdemes iparosok is átvedlenek kontár munkásokká, mert a kényszer ráveszi őket. Elveszett egzisztenciájuk miatt ég lelkűkben a gyilkoló keserűség s egykori érdemességüket elfojtják a kenyérharc csúnya indulatai. Az érdemes iparosok rendjéből igy hull el évről-évre több áldozat, igy lesznek az egykor érdemes emberekből hitvány állampolgárok. íme, igy fogyasztja a kontár munka rendszere az igazi, jó állampolgárok, az erős érzésű hazafiak nagy tömegét és amily súlyosan megtámadja a kontár munkarendszerének mérges gombája az állami élet erkölcsi gyökerét, épugy veszedelmesen csorbítja az állami élet anyagi érdekeit is. A kontár munkarendszerének árnyékában éppen , azok titkolják el az állammal szemben való tartozásaikat, akiknek legjobban módjukban volna azokat teljesíteni. Értjük a nagytermelőket, kik műhelyen kívül dolgoztatván, a műhelyért járó adót nem fizetik oly mértékben, mint amily mértékben termelnek. Csak úgy ontják áruikat a piacokra, de nagy hasznukból nem jut semmi percent azért a védelemért és békéért, melyet nekik az állam nyújt üzletük nagy hasznának előteremtésére. Kérdjük, hogy méltányos dolog-e ez a többi adófizető iparosokkal szemben ? Méltányos dolog-e, hogy a becsületes polgári haszonra dolgozó iparos tulajdonkép többet fizessen, mint a busás nyereségeget összeharácsoló nagytermelő? Méltányos dolog-e, hogy az előbbit súlyosabban érintse az állam terhe, holott műhelyében hasznos iparos nemzedéket neve), mig az utóbbi az állam terhe alól kibúvik azáltal, hogy műhelyen kívül dolgoztatva, még a jó iparos nemzedéket is elrontja. Bizonyára ez a helyzet mig egyfelől az állam anyagi létét támadja, másfelől a mi iparososztályunk nagyobb részét borzasztó méltány- ! talansággal sújtja. Az elmondottakból lelehet vonni az egyenes következtetést. Az iparnál elterjedt kontár munkarendszer tönkre teszi a magyar ipar becsületét, kizsarolja a fogyasztókat, a társadalom erkölcsét megmételyezi, az állam érdekét meglopja. Ha tehát ennek a sok bűnnek véget akarunk vetni, akkor a kontár munkarendszerét végleg ki kell irtani a mi iparunkból. Nemcsak szóval, hanem lettel kell eljárnunk e rákfene ellen. Ne legyen szabad semmfiéle vállalkozónak, gyárosnak, mesternek házon kivül dolgoztatni, hanem tartson mindenki maga rendes műhelyt. Rendes műhely, melyben a termelőnek megfelelő segédkéz álljon rendelkezésre, melyben szakértő felügyelet és helyes üzleti érdek vigyázzon a munkások működésére éppen ugv, mint azok folytonos^,fr^tére. ley nem les» kontár, igy nem lesz éhenkórász egy iparos sem, de nem fogják olcsó és hitvány munkával megtraktálni a legnagyobb termelők sem az országot. Bizonyos ennélfogva, hogy a kontár munkarend szere az iparosztályra, a fogyasztóközönségre, a társadalom erkölcsére, az állam anyagi érdekére nézve egyaránt végzetes veszedelem és Demcsak az iparosok szempontja, hanem a nemzet, az állam legfőbb érdekei is halaszthatatlanul kívánják, hogy a kontár rendszere végleg kiirtassék és a mühelytartás minden termelő iparosára nézve kötelezővé tétessék. ii li Sárga liliom. (Vidéki történet 3 felvonásban. Irta: Biró Lajos) Pénteken volt a bemutatója Biró Lajoi 3 felvo- násos vidéki történetének : a „Sárga liliom“-nak, mely darab a budapesti „Magyar Színházinak ezidőszerint legvonzóbb müsordarabja éa már eddig több mint ötven előadást ért meg. A „Sárga Liliom“ egy szépe» kidolgozott, hatásos vidéki törtéaet, melynek meséje röviden a következő : A fiatal, alig 21 éves nagyherceget egy vidéki város helyőrségéhez osztják be hadnagynak, ki duhaj életet folytat és a tisztikarnak nincs fontosabb kötelessége, minthogy a nagyherceg kedvteléseinek elérésében mindenben segítségére legyen. Folyton mulat, szeretőket tart, melyekkal úgy bánik, mint a gyermek ! a játékszerével: hamar megunja és aldobja magától. • Egy átdorbézolt éjszakán megismerkedik a várói újonnan kinevezett orvosának, dr. Peredy Janőnek fiatal húgával, Judithtai, ki a zárdából csak most került ki. Azonnal beleszeret és mindent elkövet, hogy megnyerhesse magának. Azonban a törekvő, demokratikui gon- dolkozásu fiatal orvos féltve őrz> húgát és igy a fiatal nagyherceg nem egykönnyen férkőzhetik hozzá. Hogy azonban célját elérhesse — me lyben tiizttársai segitiégére vannak — semmitől sem riadviisza. Egyik liszttária, Thurzó Viktor főhadnagy egy este aljas ravasziággal eltávolít mindenkit a házból, az orvost pedig beteghez hivatja. A nagyherceg bemegy Judithoz, Thurzó főhadnagy pedig a ház előtt őrt áll. Az orvos útközben a kocsistól megtudja a dolgot, hazarohan és éppen abban a pillanatban ér vissza, midőn a nagyherceg betöri Judith hálószobájának ajtaját és oda beront, kit nyomban követ az orvos. Dulakodás támad. A nagyherceg kardot ránt, ez pedig revolverhez kap és a nagyherceget súlyosan megsebesíti. A lövés zsjára beszalad az ői tálló Thurzó főhadnagy és felszóllitja az orvost kötelességének teljesítésére, ki a felszólításnak engedve, a fiatal nagyherceg életét megmenti. A darab érdekessége csak ezután következik igazán: Thurzó főhadnagy a közben előhívott ezredessel azon fáradozik, hogy á történtekről az orvos semmit se szóljon, hogy azt a külvilág előtt titokban tarthassák, de mivel ez nem sikerül, az orvost elfogják és összejátszva a polgári hatósággal, felajánlják neki szabadságai és a megüresedett kerület mandátumát azon esetre, ha a történtekről elhallgat és belenyugszik, hogy húga a főhercegé legyen, — ha pedig nem, úgy őrültnek nyilváníttatják és tébolydába záratják. Az orvos végre belátja, hogy itt már nincs mit tennie és mivel húga is beleszeretett a nagy hercegbe, belenyugszik a változhatatlanba. Az előadás igen sikerültnek mondható és igen kár, hogy nem telt ház nézte végig. — Az orvost Si pos Zoltán, az orvos húgát Zöldy Vilma, Thurzó főhadnagyot pedig Vidor József játszották kitünően, nagyon hatásosan alakítva szerepüket. Jók voltak még Rons Jenő a fiatal nagyherceg, Heltay Húgé Bazarcy hadnagy és Herczeg Vilmos Bokor kávés szerepében. * S Te, milyen hamis is vagy. Na valahára, bál’ Istennek, egy pár nem komoly szó . . . Beszélj, kérlek, figyellek. Egyedül lehetünk egész este. Végre másfél hónap után ismét egyedül . . ., veled ... János . .. veled . . . — Kérem, Jolán, legyen inkább most erőss. Hallgasson meg, okos asszony, meg fog érteni. Előbb azonban tessék leülni, szemben, — úgy ni, s nem beszél, s nem sir. Ilyenkor belezongorázzák a lelkűket a szavaikba s nincs eszük. Ezt pedig nem szeretem ... Megértett, igy lesz ? . . . — Igen, igy lesz János, szólt s mereven maga elé nézve figyelt : — Nézd, szivem, nyíltan, becsületesen megmon dóm neked : azért jöttem, hogy bncsut vegyek tőled, mert többet sohse akarok veled találkozni. Fáj, hogy megrázkódtál mostan .. . Pedig ládd, nem akarlak ezzel megbántani, kedves asszony Te. És én hiszem, hogy megérteasz, megbocsátsz és békén elmehetek. Egy szent törvényt, tiportunk volna össze egy még •zentebb, hatalmasabb törvénnyel, minél esak a halál erősebb, ha fagyosan megjelen. És e törvényliprás most, — fájdalom — nem is jogosult. Az asszony felkapta e szavaknál dacos fejét.-------------------- i——m Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Na és az az este ! Egyedül találtalak. Bevallom- vártam rég egy ilyen alkalmat. Hogy lássalak, milyen vagy hát igazán. Hogy nem kell-e továbbra is fe* jenibe szökkeni a vérnek, a lelkiismeret furdalástól, a felelősség érzettől : hogy igazán megértjtlk-e egymást, vagy tudatosan, aljasul hazudjunk egymásnak ? Értelek János, értem, értem, kicsi vagyok hozzád ... de .. . — Ne édes asszonyom, ne szakítson félbe. Be- végzem úgyis. Ön azt a csatát akkor elvesztette. Úgy viselkedett, úgy beszélt, hogy engem a csalódásom elkabitott. á akkor még hozzá kacérul a nyakamba ugrott s szájon csókolt. S nem volt más már előttem, csak az éhes hétköznapi vágyódó asszony, akinek csak a... — Nem János, nem, nem igaz ! — De igen. Sajnos, fájt nekem is, hogy igy végződött. De még akkor sem, még magamnak sem hittem. Feljöttem többsiör, eltitkoltam ezt a benyomásomat s figyeltem és néztem. S csak megerősödött bennem a vágy az elmaradásra : mert becstelenség volna továbi alakoskodásom. — Nem, János, nem kérem, félre ismer ! De igen ! Mert még egy próbát tettem. Ép másJTllrtni) jUnijji kézimunka üzletében U 11^01 111 111111 Szatmár, Kazinczy-utca. Egy szó akart kisiklaoi ajkán, de a férfi egy tekintete leintette. — Emlékez vissza mindenre. Attól a perctől fogva, hogy megismertük egymást. Károlyt, a száraz embert igen jól ismertem. És amint a te vágyódó, bánatos szemeidbe tekintettem : láttam a boldogtalanságodat. De egyúttal valami megérző sejtelem megragadott : fogd meg ezt az asszonyt ! Emberi kötelességed! És attól fogva, hogy a szemeidbe néztem, úgy, ahogy csak én tudok : megszerettél. Nem mondtad. De éreztem, a szemeidből, a selymes ruháidról, a járásodról . . . S felhívtatok többször magatokhoz. Elbeszélgettünk kedvesen, barátian, mintha a gőzölgő csészeteák mellett nem is lehetne természetesebben. Csak mikor aztán a zongorához ültél, s a hurok felsírtak hol fájdalommal, hol izzó, követelő szenvedéllyel, mit merően reám néző szemeid oly bujává fényleltek : csak akkor remegett bele a testem s vágytam futni, barangolni innen a sötét, zajtalan utcákon. Mert . .. mert igen, lásd féltem, hogy már felgyújtottam a lelked, mikor nálam még szikrája sem égett. S ha egy tenger háborog, bár szellő se rezdül : nem félő, nem különös e ez ?
