Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-03-09 / 20. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. Á „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. LAPVEZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: CSOMAY GYŐZŐ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telefon-szám 80. —n Mlitriannemfl dijak Szatmáran, a kladihlvatalbaB flzstandék. Akik kétszer balnak meg. Irta : Pallos Árpád dr. A természet éledésével, a politikában is valami újszerű nyüzsgést, valami uj életre kelést észlelhetünk. Mindenütt mozgás, pezsgő élet, mindenütt forrongás, nekilendülés tapasztalható. De mig a természetben szinte törvénysze- rüleg lép fel az elmúlás az uj élettel váltakozva, addig a politikában még csak a váltógazdaság életrekelését sem észlelhetjük. Mert a váltógazdaságnál a politikai pártok felváltva birtokosai a hatalomnak, de az a párt, mely most uralni akarja a helyzetet, a múlt parlament egyetlen egy személyében sem találta képviselőjét, egy egészen újonnan kialakult párt, vagy ha jobban elemezzük a dolgokat, egy régen eltemetett s elfeledett párt akar sírjaiból kikelni, hogy elavult nézeteivel, bemohosodoü, begyepesedett elveivel kormányozza, a mesebeli óriás csizmáiban előrehaladt nemzetet. A szabadelvű párt mint olyan, ezelőtt öt esztendővel meghalt. Elmúlt, mert a nemzetnek nem volt reá szüksége. A parlamentből eltűntek e párt képviselői, mint ahogy eltűnt a divatból a krinolin, a selyem nadrág s a mellcsokor, melyet csipkéből készitett a fényűző kor kifinomodott Ízlése. Eltűntek, lomtárba helyezték őket, mint divatja múlt ócskaságokat és senkinek sem fog eszébe jutni, hogy azokat a régi ládákból kikotorják s újra divatba hozzák viseletűket. Nem, aki egyszer meghalt, az maradjon a sírjában. Ne bolygassa, ne rémitgesse az életben maradottakat, fakult szellemével, mely vértelenségében, élettelenségébe n más hatást, mint ijesztőt nem válthat ki. Ne akarjanak feltámadni, még mielőtt Gábor árkangyal kürtjébe fújt, mert a modern kor nem tud, de nem is akar hinni a csodákban, a természeífölöttiek- ben s igy a gyors feltámadásnak sem hive. A szabadelvű párt meghalt. A nemzet Ítélte el* halálra s ez Ítélet ellen nincsen felebbezés Ha azonban még is megkísértenék, ha újból a nemzetre bizzák azt, vájjon kivánja-e a régi rezsim felélesztését, a halvanhetes szabadelvű párt regenerációját, ha újból kiváncsiak arra, vájjon kedves-e az ország közönségének a múmia politika, akkor a választások majd meg fogják mutatni nekik, hogy még nem érkezeit el a feltámadás ideje, még nincsen számukra itt az uj tavasz s még korai volt békés nyugalmukat a harc, a küzdelem rögös mezejével felcserélni. Ha feltámadni akarnak, a nemzet ítélete ismét a sírba küldi őket vissza, az örök pihenés, a megnyugvás honába. Ha fölélednek, újra elmúlnak s igy ők fogják megvalósítani a költőkirály egyik gyönyörű álmában megfogamzott regényét, azokét, akik kétszer halnak meg. Menjenek hát vissza ismét, ahonnan egy uralkodói akarat vonszolta elő őket. Térjenek meg haló poraikhoz, mert az élet zöld fája még nem részükre fejti ki rügyező bimbóit. Ne akarják a természet rendjét visszafordítani, mert hiszen az nékik úgy sem fog sikerülni s ne vállalkozzanak emberfeletti feladatokra. Az újszerűség, a vált zatosság, ha ideig-óráig némi reménységet is sugároz vállalkozásaikra, az eredmény igazolni fogja, hogy a halottak sokáig nem rémíthetik az élőket s csak üres komédiának tekintik majd ijesztgetésüket, melyet csakis gúnyos kacajukkal honorálhatnak. Egyedül a Megváltónak sikerült eleddig a holtakat uj életre ébreszteni, királyok privilégiumát tehát a mai korszakban nem képezheti. Ha a loyalitás erényét meg is kell becsülnünk, ha eltudjuk képzelni, hogy az uralkodóhoz való ragaszkodás mindent megmagyaráz s érthetővé tesz, de azt okos, komoly s számba- vehető politikustól senki sem kívánhatja, hogy egyéni integritását, politikai komolyságát, egyáltalában mindent, a mi egy közpályán szereplő egyéniségnél értékkel bir, feláldozzon egy lehetetlen, kivihetetlen, soha el nem érhető cél érdekében. Justh Gyula a választójogról. Megírtuk már lapunk múlt számában, hogy március 4-én a Vigadóban nagy társas vacsora volt abból az alkalomból, hogy a függ. és 48-as párt vezére, Justh Gyula több képviselőtársával együtt városunkba jött. Ismertettük azt is, hogy a társas vacsorán olyan TARGA. A csoda. Irta: Battyáa Radö. A gyorsvonat ijesztő sebességgel robogott a sötét éjszakába. A ködös, párás levegőt percenként bevilágította a mozdony kürtjéből kitóduló veres színű füst. Az egész vonat minden egyes kocsija belereszketett a sebes vágtatásba. Különös éjszaka volt. A távírda oszlopok mint egy-egy ijesztő fantóm száguldtak el a kupék ablakai előtt. A ködös, ónos levegő odacsapta fantasztikus ci- kornyáit a tükörüvegil ablakokra. A mozdony gépezete zihálva rikoltott a siket sötétségbe. A hegyes vidéken épült szerpentin pályán folyton- folyvást fordult a vonat, s minden egyes deszkadarabja nyikorgott a nagy megterheléstől. A vonatban egyetlen utas sem hunyta le a szemét. A szélvész, mely künn dühöngött, hátborzongatóan visongott, s mintha ezer ördög szabadult volna ki tömlöcéből, a kezdődő bóra oly félelmetesen üvöltött be a kupék legkisebb nyílásán is. Egy első osztályú félfülkőben két utas szorongott a bársony pamlagokon. Hiába fújták teli a fülke levegőjét parázsként égő szivarjuk füstjével, arcukon | meglátszott a kellemetlen elkényszeredettség, melynek talán még ők sem tudták volna magyarázatát adni. Végre az egyik megtörte a nyomasztó csendet. — Ma nem sokan alhatnak ebben a vonatban — Én is azt hiszem, — válaszolt kelletlenül a másik. — Nem tudom magyarázatát adni a dolognak, de én olyan furcsán érzem magamat, mintha félnem kellene valamitől. — Maga is ! — kiáltotta önkénytelenül az utitárs. — Nem vagyok gyáva férfiú. Tizenkét párbajom volt, ugyanannyiszor néztem farkasszemet a halállal, de egyetlen egyszer sem éreztem azt a kínos szorongást, mely most erőt vett egész valómon. — Engem sem tejberizskásán neveltek fel, — szólott kissé sértődötten a másik, — de istenemre ugyanezt tapasztalom magamon is. — Én velem már másodízben történik meg ez a dolog. Ha érdekli, elmondhatom, úgysem tudunk okosabbat kifundálni, ebben a bolond éjszakában. — Szívesen hallgatom, — mondta kissé békülé- kenyebb hangon a másik. Mindketten elnyomták a már végig égett szivart. Zsebükből elővették tömött tárcájukat s mig barátságosan egymást megkínálták, ki-ki rágyújtott egy illatos havannára. A kék füst karikázva szállongott a félftilke mennyezete felé s a bőbeszédű utas elkezdett mesélni. — Éppen tiz év előtt történt. Fiatal életerős férfi voltam, telve jövőbeli reménységgel. Tervek, óhajok csak úgy hemzsegtek fejemben. Minden áron gazdag ember szerettem volna lenni. S mar úgy látszott, a legjobb utón haladok céljaim elérhetésére, a tervek, óhajok lassan-lassan va’óra kezdtek válni, midőn utamat keresztette valami. Jobban mondva valaki. Beleszerettem egy leányba. Hirtelen, váratlan jött az egész. Egy társaságban bemutattak s alig félórányi bohókás fecsegés után úgy éreztem, hogy életem forduló pontjához érkeztem. Éreztem, hogy e nőnek enyémnek kell lennie, hacsak egész életem boldogtalanságát magamra zúdítani nem akarom. S azután mindennapos lettem a leány szüleinél. Szinte elveszettnek láttam minden egyes napot, mit nem az ő társaságában töltöttem s kimondhatatlan gyötrelmek kínoztak, ha dolgaim nem engedték, hogy nála lehessek. Fél ember lett belőlem. Bárhol voltam, bármily ügyben jártam, a lelkem mindig körülte csapongóit. I Mindig vele voltam gondolatban s mintha álomkóros lennék, úgy éreztem magamat. Környezetem hamar felismerte a bajt, mely erő ! vett rajtam s kézzel-lábbal igyekeztek felmenteni a varázs alól. De ez sehogysem sikerült nekik. Megtekinthető a tavaszi újdonságok férfi-, fin-, gyermek-öltöny és felöltőkbe legnagyobb választékba. Vásárlási kényszer kizárva, **|pig ■■ ...................... ■ ■■ ■ ■ ■■ — ===== Olcsó szabott árak mellett. {S zántó Mór é® Társánál Sísatmár, a színházzal nemben mérték utáni megrendelések a legújabb hazai és angol kelmékből.
