Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-03-09 / 20. szám

S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1910. március 9. 2-ik oldal. sokan vettek részt — és pedig választó polgárok —, hogy a Vigadóban nemcsak a nagy terem, hanem az összes szomszédos termek is zsuffolásig tömve voltak, Ilyen embertömeget még sohasem láttak a Vigadó fa­lai és ebben a nagy sokaságban a függetlenségi esz­mék iránti lángoló lelkesedés oly felemelően szépen nyilvánult meg, hogy kétségtelenül meg lehetett álla­pítani, hogy Szatmár-Németiben csak a függetlenségi zászló győzedelmeskedhetik. A vacsorán Justh Gyula is toasztozott s beszéde keretében a választói jogról tett fontos kijelentéseket. E nagyhatású beszédet múlt számunkban helyünk szűk volta miatt nem hozhattuk, most azonban egész terjedelmében közöljük : Tisztelt Polgártársak ! Magyar államférfiainknak, politikusainknak álta­lában az a hibájuk, hogy nincs meg bennök az Őszin­teség, hanem annál több a kétszinüségük. A ko­ronával másként beszélnek és másként beszélnek a nemzettel. A folytonos válságoknak, a bajoknak, ame­lyek a nemzet és a korona között felmerülnek, ez a tulajdonképeni főoka. Mert, ha minden államférfiban meg volna az őszinteség és egyformán beszélnének a koronával és egyformán nemzettel, akkor minden to­vábbi bajnak és a nemzet függetlensége és szabad­sága ellen támadó veszedelemnek útját lehetne állani. Nos tehát, t. polgártársaim, nekem is volt alkal­mam beszélni a nemzethez ős volt alkalmam a koro­nához is. És ha a koronával történt érintkezésemnek nem is lelt meg a kívánt eredménye — mert én egy egész kis szigetet képeztem a magyar politikusok kö­zött őszinteségemmel, — nem egészen magam va­gyok az oka. (Élénk helyeslés.) Miután nem volt elég időm, hogy a délutáni népgyülésen minden dologra kiterjeszkedjem, most különösen egy 'nagyon fontos kérdéssel kívánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk 1) Nevezetesen azzal, hogyha az általános és egyenlő szavazati jogot behoz­zák, akkor titkos legyen-e a választás, vagy pedig nyílt ? Erre nézve az én felfogásom az, hogy a válasz­tás minden körülmények közölt titkos legyen. Habár e kérdést illetőleg még igen sok a nézet­eltérés, igyekezni fogok egészen röviden mindenkit meggyőzni arról, hogy az általános választói jogo; fel­tétlenül a szavazás titkosságához kell kötni. (Halijuk I Halljuk!) A titkos választás előnyeit illetőleg először is a munkásokról és a cselédekről szólok. Ha a munkások és a cselédek is bejönnek a szavazati-lajstromba és szavazati joguk lesz, akkor ők elsősorban is a kenyér­adóikhoz lesznek kötve, s azok feltétlen befolyása alatt fognak állani : ha a választás nem lesz titkos. Mondhatom a kínok és gyönyörök fenséges ve- gyülékéböl csinálták a szerelmet. Fájdalom, epesztő szomorúság volt naponta osztályrészem. Azt hittem, hogy az, akit szerelek, akihez minden ideg,szálam fűz, a kihez minden csepp vérem görcsösen ragaszkodik, hogy az nem szeret, vagy legalább is nem oly őrülten, oly hihetetlen magas mértékben, mint én. Mert dacára nagy szerelmemnek, a spanyol büsz­keség, mely'ősöimtől maradt véremben, nem tűrt semmi megalázkodást. Büszkeségem megkívánta, hogy ő is mutassa, éreztesse velem, hogy minő boldogság; szerelmesünk kezét megérintenünk, hogy felragyog szemünk pillantása látásukra s minő szomorú a vá­lás perce. S a leány mindezt nem mutatta. Ha spanyol vérem büszkesége fellázadt egy-egy véletlen mulasz­tásán, hozzá szempillája egyetlen bársonyos rezzenése már ismét megvigasztalt, amint selymes tekintetével végig simogatott. Pedig én is jól tudtam, hogy ez a leány nem fe­leségnek való, semmi esetre sem az én feleségemnek, ő szerelte a zajos mulstságokat, heteken keresztül végig táucolta a farsang minden valamire való cécóját s még a böjtben is ott keringett egyik férfi karja után a másikban. S mégsem tudtam szenvedélyemet le­küzdeni. Éjszakákon keresztül virrasztottam, mig ő távol valahol a zene vig ütemére siklott végig a sima par­ketten, — reá gondolva s arra, miképen ragadhatnám ki magamat varázsa alól. Épen ilyen ködös, borongós éjszaka volt mint a mai. Egész valómon a fájdalom, a busongás hangu­lata vett erőt. Kimerültén vetettem magamat pamla- gomra s féltem. Féltem az egyedülléttől, a jövendőtől kiváltképpen magamtól. Sivár kietlennek tetszett előt­tem a jövendő s öremmel vártam a halált. Majd fo­Vagyis ilyen körülmények között biztosítva lesz a nagybirtokosoknak, nagykereskedőknek és gyárosoknak az általános többsége a parlamentben, már pedig azt, sajnos, mindnyájan konstatálhatjuk, hogy a független­ségi és 48-as párthoz igen kevesen tartoznak a nagy- birtokosok, nagyiparosok és nagykereskedők közül. Viszont számolni kell — különösen a városokban, — az úgynevezett szakszervezetekkel is. Próbáljon csak valamely szakszervezetben levő munkás szembe- szállani a szervezet határozatával, annak ugyan nem lesz maradása, mert a szegényt úgyszólván bojkot- tálják Röviden szólva, a nyílt szavazás nekünk igazi függetlenségieknek, csúfos kudarcot jelentene, (ügy van!) Most áttérek a második kategóriára: a tisztvise­lőkére. Az állami, törvényhatósági és községi tisztvi­selők is, — az úgynevezett szellemi-proleláriátus, — majdnem hasonló helyzetben vannak. Mert nem szólva azon kevesekről, akik nem hagyják magukat elveiktől eltántorítani, de mégis, úgy az állami, mint a törvény­hatósági és községi tisztviselők legnagyobb része nem akar ujjat huzni a felsőbbséggel; bár szive-lelke hoz­zánk vonzódik. (Igaz, úgy van !) Vagyis a titkos sza­vazás behozatala rájuk nézve is csak a szabadulás óráját jeleatené. (Élénk helyeslés.) Tehát, ha végig tekintünk mindezeken, világosan láthatjuk, hogy a nyüt szavazás lesz az, amely a leg­nagyobb veszedelemmel fogja fenyegetni éppen a függetlenségi pártot. Ezért küzdjünk a titkos válasz­tói jog érdekében teijes erőnkből 1 Különben p^dig sehol a világon, ahol általános a szavazati jog, nem nyílt a szavazás. Miért legyen épen nálunk ? Hiszen a litkos választás biztosítja a választói függetlenséget; a törvénytelen befolyást teljesen ki­zárja, s mindenkinek biztosítja, hogy nyugodt lelki­ismerettel adhassa le a szavazatát. De különben is — a vesztegetések mérvét te­kintve — általános nyílt szavazati joggal szegény ember nem is lehet képviselő, mert a szegény ember­nek mindennapi kenyerét is bajos megkeresni, nem­hogy még vesztegetési luxusokat is megengedjen magának Nekünk p^dig t. polgártársaim, nem ez kell. Ne­künk egyrészt meg kell tenni az óvó intézkedéseket arra nézve, hogy biztosítsuk a választói függetlensé­get, másfelől biztosítsuk azt, hogy a képviselőházba necsak gazdag, hanem szegény ember is bekerül­hessen. (ügy van 1 Zajos éljenzés.) Ha általános szavazati jog lesz, akkor a szava­zásnak nem községenkint kell történnie, hanem a ke­rületekben létesítendő gócpontokban. Ezt pedig nem lehet másképen keresztül vinni, mint úgy, hogy egy kerületben ne csak egy napig tartson a szavazás. Mert, ha egy napon történik meg a szavazás és pl. 10 köz­sége van a kerületnek, lehetetlen minden választást kellő bizalmi emberekkel ellenőriztetni. Ezért minden egyes gócpontban egy külön napot kell a szavazásra kitűzni. Aztán egy vándor-bizottság alakítandó, j amely végig megy a gócpontokon a szavazatok 151— i vételére. Nyilt szavazásoknál a körül történik a legtöbb ! visszaélés, hogy az egyes községek szavazásának ered­ményét előre tudják és a győzelem biztosítására az utoljára maradt községben a kortesek olyan veszte­getést visznek véghez, hogy csak Bőcs lehet elég könnyelmű, ahhoz a vesztegetéshez elegendő milliókat szállítani. (Úgy van! ügy van !) A titkos szavazásnál ez egészen máskép megy Az eredmény csak az egész szavazási eljárás bere­kesztése után tudható meg, mert a vándorbizottság összeszedvén községenkint a szavazatokat, azokat le­pecsételi, s a végső eredményt a legnagyobb rendben és a legigazságosabban hirdeti ki. Látjuk tehát, hogy a választásoknál máskép el­járni nem lehet, mint titkosan. De ha lehetne is más­kép, akkor az a függetlenségi párt ellen irányulnál (Igaz, úgy van I) T. barátaim 1 A mai nap örökké emlékezetes napjaim közé fog tartozni. Sok helyütt jártam, min­denütt égett a lelkesedés tüze, de ekkora mértékben azt sehol sem tapasztaltam. (Hosszas éljenzés és taps,) Egészen biztos vagyok abban, hogy ez a kerület nem fog eltántorodni a függetlenségi eszme mellől. De Is­tenem, ez természetes is! Mert a függetlenségi és 48 as párt az egyedüli, amely a magyar nemzet egy­ségesítésére törekszik, lerombolva a nemzetiség és hitfelekezet által emelt eddigi válaszfalakat is. Arra törekszik ez a függetlenségi párt, hogy egységes Ma­gyarországot létesítsen 1 Tehát a mi munkánk csak az 1848-ban megkezdett nagy munkának a folytatása! A függetlenségi elveknek pedig egyik lelkes hirdetője az Önök képviselője, Kelemen barátom is. Tartsanak ki tehát mellette szilárdan ! (Zajos éljenzés.) Emelem poharam erre a választó-kerületre és kivánom a magyarok Istenétől, hogy az az ihlet, amely Önöket megszállotta, szállja meg egész Magyarorszá­got, s akkor e drága hazát m ég a poklok kapui sem döntik meg! (Tomboló éljenzés és taps.) Szinház. Szinészvér. Eyslernek, a bécsiek közkedvelt ze­neszerzőjének, a „Vándorlegény“ Írójának e cimü új­donságát mutatták be szombaton telt ház előtt. Az hászkodni kezdtem. Fohászkodni ahhoz a magasztos lényhez, ki addig is meghallgatta könyörgésemet. A:ra kértem, tegyen valami csodát, mentse fel szivemet ez alól a lehetetlen nyomás alól, oszlassa szét a varázs­latos fátyolt, mely szemeimtől a tiszta látást elvonjál Künt félelmetesen dühöngött a hatalmas vihar. A kémény kürtőn keresztül mint az alvilág fé­lelmetes orgonája zúgott be a fergeteg. A kályha aj­tón tu! mintha megszámlálhatatlan nyughatatlan go­nosz szellem siránkozott volna bebocsátásért, úgy hallatszott. Fázósan húztam magamra a pamlag puha sző­nyegét. — S ebben a rettentő órában kimerült, fáradt testem mégkivánta a magáét. Elaludtam. S e percben megjelent az, kit legjobban szeret­tem valaha a világon, az ki még élt, kezének egyetlen érintésével minden fájdalmat messze űzött tőlem, el­hunyt édes anyám. Szomorúan mosolygott, ügy mint mikor még élt. Nem szólt egyetlen szót sem. Csak finom, fehér kezét oda tette a szivem fölé. S mosolygott. Titokzatosan mosolygott. S én könnyes szemekkel ébredtem fel. A ferge­teg elvonult. Künt a legszebb őszi nap bágyadt sugára aranyozta be a vidéket. Könnyen, rugalmasan pattan­tam fel kerevetemről. Teli tüdővel szívtam magamba a felnyitott ablakon keresztül béözönlő friss levegőt. S azuián siettem dolgaim után. Édes anyám képe ott vibrált szemeim előtt. Ajkán a furcsa mo- solylyal. Egész napom kellemesen tölt el. Este, szokás szerint elmentem szerelmem tárgyához, de különös, mikor a magas lépcsőkön felsiettem, nem vett erőt rajtam az izgalom. Mintha csak valami üzleti ügy bo­nyolítására siettem volna. S becsöngettem. Véletlenül éppen ő nyitott ajtót. Örömmel nyúltam kezéhez, hogy reá leheljem szerel­mes lelkemet. S ő engedte. De én ijedten ejtettem ki kezemből kacsóját. Nem kívántam, ö csodálkozva te­kintett reám ragyogó nagy szemével, de én bátran kiálltam tekintetét. Nem szédültem el tőle, mint máskor­Bementünk a szobába s beszélgetni kezdtünk, mint azelőtt. Ijedten rezzentem össze. Untatott az együttlét. Sietve búcsút vettem fájdalmaim e meghitt ta­nyájától. Elmentem. A lépcsőkön lehaladva szivem megkönnyebült. Szinte örömmel mentem el onnan» honnan máskor teli fájdalommal vánszorogtam el. Nem szerettem a leányt többé. Még egy párszor ellátogattam udvariasságból hozzájuk, de minden egyes látogatásom még jobban igazolta, hogy teljesen kiábrándultam szerelmemből. Nem is vettem feleségül. S ma is nőtlen vagyok — S minek magyarázza e hirtelen megváltozást, — kérdé a másik, ki élénk figyelemmel kisérte az előadást. — Tisztán csudatettnek. A jóságos szellem fel­oldotta a varázst, mely szivemet fogva tartotta. — Vagy talán ön hamárább észre tért, semmint a veszedelem elérts, — szólt nevetve a másik. — Higyje el, semmi okom sem volt a meghát­rálásra. Önként, minden megmagyarázható előzmény nélkül jött, mint a pusztai forgószél, mely mindent magával sodor. No és mi történt a szép leánynyal? Érdemes voit kiábrándulni f — Hát Isten tudja. A leány férjhez ment s azt mondják, az ura élete valóságos pokol . . . ... De én velem talán másként lett volna . . . A vonat egy éleset füttyentett. S hirtelen nyilt pályán megállt. Az utasok sietve ugráltak ki a ko­csikból. Semmi sem történt. Csak egy hatalmas szikla gördült a szirtes Karszt hegységből a sínekre. Á tavaszi idényre a legújabb divaiu női felöltők, gummi- és porkö­penyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöltők és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők 825ATMAR, Deák*>tér, n Kereskedelmi bank palota, nagytőassde mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom