Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-12-25 / 97. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910J december 25. ben ott valahol messze egy leigázott nemzet földje felett . . . Micsoda hatalma lehetett akkor és ott az angyali kiáltásnak: »Békeség a földön !« Hogy emelkedett fel a szárnyaszegett, halálra sebzett nemzeti remény ? . .. Ez Keleten történt. Mi Nyugat felé tekintünk . . . Nem keserű kétséggel, hanem karácsonyi derűs reménynyel. Mi megpihennünk egy nagyszerű hit, egy karácsonyi eszme kebelében — az általános fegyvertelen világbéke reánk nézve megváltó reményében. Messze van még, de — jön. Próféták vagyunk. Látjuk már, hogy Nyugatról a fekete sasok helyett fehér galambok szállnak felénk . . . Onnan hangzik : »békeség e földön s e nemes nemzethez jóakarat«. Ez lesz a mi karácsonyunk. És erre nincs más szavam, mint egy áhitatos: Ámen! Szikla. Szili Szerdán este Földes, Hivatalnok urak cimü színmüvét játszották színészeink. A darabról nem beszélünk, hiszen már tavaly is volt műsoron, s a közönség már ismeri azt a sok keserű szociálizmust és bántó igazmondást, melyet ez a darab, szinte kézzel- foghatólag tár elénk. Az egész színmű tulajdonképen egy család tragédiája, ahol a nő viszi romlásba, akaratán kívül egész családját. Szerelemházasság, a nő gazdag, nagy hozományt kap, a férj egyszerű magánhivatalnok, évi 1800 forint fizetéssel. A fényűzéshez szokott nő nem változtatja férje fizetéséhez ará- nyitva életmódját, a fizetés kevés, a hozomány elúszik. — Következik az adósság, a váltóhasitás, nemsokára a sikkasztás. Közben a nő, aki nagyon szereti férjét, észreveszi, hogy a züllés útjára értek, megváltoz'atja életmódját, — de már késő. A nő ekkor rossz útra akar térni, hogy férjét a börtöntől megmentse, de anyja közbelép, visszatartja s elválasztja férjétől. »Boldogok már úgy sem lehettek, bűn áll közöttetek«. A férj igazat ad anyósának, elválik nejétől, csak azt köti ki, hogy nejét vasárna- ponkint meglátogathassa, hogy gyermekeit tanítsa : — Iparosok legyetek fiaim, ne urak, hivatalnok urak. — Renée-t Barna feleségét Saáry Margit, az újonnan szerződtetett drámai szende játszotta finoman és megértőén. Egész este csupa lágy megértés volt, látszott, hogy beleéli magát szerepébe. Feltűnt öltözékeinek , stilszerüsége, elegánciája. Barnát Vidor játszotta meg, ügyesen, nagyon szépen, de játéka hatását nagyon rontotta a helyzethez itt-ott alig illő szemforgatás. Mátrai Róth bácsit alakította nagyon jól. Kitűnt nemcsak mint humorista, hanem mint-komoly drámai erő is. Homokay Gabriella kissé túlságosan temperamentumos volt az első felvonásban, később egész jó. Bájos volt Horváth Lenke kis szerepében. Ügyes volt Burá- nyiné is. Herceget, mint mindig, most is csak dicsérhetjük. Sipos — úgy találjuk — finom és diskrét tud lenni, ahol egy kis szemtelen hencegés is elférne. Buridán szamara, — Bemutató előadás. — Az igazat megválva nem tudjuk hogyan kezdjük a mai bemutatóról szóló referádánkat: ajközönségge! e vagy a darabbal, A francia mesterek ügyeskedését dicsérjük meg vagy adjunk igazat annak a nyársnak titulált polgárnak, aki majdnem mindennap leves-hust eszik paradicsom mártással, akinek a szerelmi élete olyan csöndes, mint egy üres hónapos szoba s aki ennélfogva meglehetős adag kétkedéssel rázza a fejét a raffinált és csípős események láttán. — Hogyan? — kérdi a nyársnak titulált polgár — hát igy is lehet. Igen, igy is lehet, de csak egy bohózat keretében és csak olyan fura szerelmi életet élő emberek között, mint ezek a mulatságos párizsi figurák Lucien de Versannes követségi atassé miután rájött, hogy a felesége is a szeretője is megcsalja egy diplomata blazirtságával szólítja fel az együgyü csábitót, hogy válasszon j, vagy a feleségét, vagy a szeretőjét vegye el. Georges Boullains azonban egy gyenge akaratú korlátolt fráter, hasonlít ahhoz a történelmi hires szamárhoz, mely bár két oldalon is volt részére széna készítve, éhen pusztult, mert nem tudta, melyik oldalon kezdje meg az evést. Georges sem tudja melyiket válassza: Versannesnét vagy pedig Fernandot. Végre is egy harmadikat vesz el feleségül egy Micheliné nevű huncut kis francia lányt, aki szerelmes a bamba legénybe s aki egyébiránt mintha rokona volna az Ördög szemtelen Elzájának. A második felvonás a Georges lakásában játszódik le s hogy a bohózat a francia követelményeknek megfeleljen: ketten is levetkeznek a nyílt - színpadon. Ez azonban igen diszkréten történik : a pikantéria sehol sem bántó. Bnridán szamarát magasan kiemeli a megszokott francia bohózatok sorából a szerzők tündöklő elmés- sége s az a lehelet finom szentimentálizmus, amivel a darab keresztül-kasul van szőve. A darab főszerepeit Horvát Lenke, Sipos Zoltán, Vidor József és Zöldi Vilma játszották, mindannyian friss és egészséges művészettel. Végtelenül örvend'ünk hogy Horváth Lenkét egy ilyen nagyobb szerepben nyílt végre alkalmunk láthatni. Nem is tudjuk melyik erényét emeljük különösképen ki Horvát Lenkének : gyönyörű beszédét, bámulatos megértő képességét vagy azt a csodálni való erős művészi akarást, mellyel minden egyes szerepébe mélyed. Nagy és őszinte sikere volt. Vidor, Lucien de Versannest játszotta izmos tehetségének teljes erejével. Finom volt, elegáns, melegszívű, tetőtől talpig könyed párizsi. Igen ügyesen és derűs illúziókat keltőn játszotta meg Sipos Georges szerepét. Kedves volt Zöldy Vilma Vivetje. Kisebb szerekben jók voltak ifj. Baghy és Saáry Margit, Vájná PoDgrác Matild ezúttal kedves vígjátéki színésznek bizonyult. Dr. Kelemen Samu sikere. A bankprovizorium tárgyalásánál képviselőnk, Kelemen Samu ismét nagyszabású beszédet mondott Az ő parlamenti kvalitásait legjobban az jellemzi, hogy beszédeinél mindig megtelnek a Ház padsorai és pártkülömbség nélkül a legnagyobb figyelemmel hallgatják. Ennek hű tükrét nyújtják különben a lapok is, és pedig pártkülönbség nélkül. Ezeket a lapvéleményeket a következőkben reprodukáljuk : A Magyar Hírlap ezeket írja: A Justh-párti vezérszónok Kelemen Samu. Neki már nagy hallgatósága van. Egyik szellemes mondást a másik után eresztette útnak. Például, hogy a provizóriumra mint szánta rá magát a kormány, azt igy definiálta : Mikora kalendáruim csizmája iiagyon szorította a kormány tyúkszemét, akkor benyújtotta a provizóriumot. Később pedig: Átengedni a javaslatot több volna mint szamaritánus cselekedet, ellenben három szótaggal kevesebb volna, de még rosszabb lenne. Más kil- lömben is nagy hatása volt a Kelemen beszédjének a kormányra és az ellenzékre egyaránt. Khuen gróf sokat jegyzett és a függetlenségiek, akik majd a nagy bankvitában akarnak részt venni, sokat tanultak. A Justh-párt sürü tapsokkal jutalmazta. Az erősen kormánypárti Budapesti Napló megállapítja a beszéd szellemességét. A Magyarország hosszan foglalkozik a beszéddel. Megállapítja, hogy az tartalmasán elejétől végéig nagyon érdekesen okolta meg a kormány álláspontját és erőteljes okfejtéssel vonta le következtetéseit. A Nap azt írja : A hozzáértést és megnyerő szónoki készséget megillető nagy érdeklődés kisérte Kelemen Samunak felszólalását. Okos, szellemes és végig szakavatott beszéddel foglalt álról van rossz véleménye, hanem rólam is. Lássa; ez fáj. Surányi válaszolni akart, de a szomszéd teremből nagy zsivajjal berontottak a többi vendégek. Elő a vén gigerli tipegett s már az ajtóban rikácsoln kezdett: — Freulein Edith, freulein Edith, ich bitte ein Tschárdasch. Edith oda ült a zongorához, finom ujjait végig- huzta a billentyűkön ; azután ránézett Surányira és a szemével mintha azt mondta volna : No, üljön ide mellém, forgassa a kotta lapokat; annyi sok mindent fogok mesélni magának. Közben oda érkezett az öreg gigerli és szörnyű buta képet vágva lamentálni kezdett: — Freulein Edith, hova ülök én ? — A társaság közé, az asszonyok közé ; játszón ikszbikszet vélük. Az öreg elszontyolodva távozott a zongora mel- jől. Végtelenül fájt neki a leány hideg, szigorú hangja, mellyel elűzte a szokott helyéről; ahonnan annyi csábitó csacsiságot durozsolF a Freulein Edith rózsás fülecskéjébe. A kopaszodó, reszkető járású agglegény sajnálva gondolt arra a sok pénzre, amit erre a kis idegenbe került beteg magyar lányra költött. Naponta virágokat vett neki, sok virágot: ibolyát, rózsát és tűzpiros szegfűket. Azután cukorkákat, cukrászsüteményeket és egyszer — mekkora meggondolatlanság — egy rózsaszínű legyezőt gyöngyházfogóval. Szemrehányó tekintettel nézett a zongora mellett gubbasztó Surányira, aki ebben a pillanatban egész közel hajolt Edithez: — Na ja, — motyogott bosszúsan — ezt ennek a tacskónak köszönhetem .. . der Kerl. III. — Tudja mit mondok — szólott egy kissé kedv- telenül Surányi — az az öreg ember rettenetesen bután viselkedik. Edith intett a kezével, hogy hagyja abba. — Edith — folytatta könyörgő hangon a fiú — az a vén salabakter szerelmes magába. Tegnap felém tartott; látszott rajta, hogy szeretne kérdőre vonni. — Ugyan, ugyan. — Féltem magát Edith. Féltem attól az öreg embertől. Amikor egy ilyen koros bácsi lángra gyűl, az roppant veszélyes. — Ne féljen — szólott Edith és magához vonta 8 remegő férfit. Vogel bácsi csöndes, jó, öreg ember. Szeret engem, de egészen másként. Nem úgy, mint maga gondolja. — De hát mit akar magától. Az Edith arca hirtelen tűzpiros lett. Szerette volna palástolni zavarát. Nem is tudott hamarjában felelni a kérdésre : — Semmit, semmit. Néha bekopog hozzám alázatosan, félve és vigasztal engem, hogy ne féljek, nem lesz semmi bajom. Kigyógyulok. — Hiszen maga nem is beteg. — Az öreg is ezt mondja. Már négy hete azt mondja : mióta együtt vagyunk. A rövid téli délutánokon, mik mégis oly hosszúra nyúltak, mig .. . Edith elakadt. A szép, tiszta, szerelmes, becsületes szavakat letiltotta a győzedelmeskedő leányos büszkeség. Olyasmit érzett a kis lány, mintha a lelke elpirult volna. Gondolatban korholni kezdte magát. — Te kis butus te, majdnem kifecsegte a szád amit csak érezni szabad és önmagunknak bevallani, de elébb jól széjjel nézve a szobában, hogy az a táncos olasz pojáca ott a falon nem kacag-e ki, amiért bízunk magunkban és elmerjük hangosan susogni a lelkünk legtisztább érzését. Surányi közelebb húzódott a lányhoz. A keze után nyúlt, a hófehér kis kezekhez. Szerette volna az ajakéhoz szorítani : — Edith — szólalt meg végre — miért hallgatott el. Nézzen a szemem közé. Na, nézzen hát. Maga most olyan szép. Az arca, a szép, bársonyos arca olyan, mint a havasi gyopár, melyre tüzes csókokat dobál a nap. Edith, azt az öreg embert látom. Ne merje többet ide tenni a lábát. Megtiltom. Értette: megtiltom. — Edith a mutatóujját a fiú szája elé tartotta. Csititani kezdte : — Na, na, csöndesebben. Itt jön gyanútlanul, de mi megszökünk előle. Lemegyünk a szalonba. Ott roppant érdekes mulatság folyik. Belefonódott a Surányi erős karjába ék leszaladtak a ragyogóan kivilágított szalonba. Edith a zongorához ült es csöndes szomorú szonátákat játszott Surányi fohászós tekintettel bámult a ritmikusan himbálódzó kis Madonnára. IV. Szilveszter éjjel Kauerné kiállott a szalon közepére és csengő hangján, kedves közvetlenséggel invitálta a vendégeit a konyhába. A téli idény beálltával:; — SZATMÁR, NAGYTŐZSOE legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai HÜf** öltönyök, leányka felöltők egolcsóbb áron mellett szerezhetők i B E.
