Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-12-25 / 97. szám
Szatmär, 910. december 25. SZATMAR-NÉME 3-ik oldal. lást a törvényjavaslat ellen. Nagyon tetszett az a finom gúny, melylyel a nevetségesség központjába állította azt az ellentétet, amely Hieronimy és Lukács között van és az ellenzék lelkesen ünnepelte beszédének befejezésekor. A Polgár: Kelemen Samu mint rendesen az égése Ház figyelmét le tudta kötn;. Az Egyetértés ezt írja : A Kossuth-párt szónoka után a mindig elmés és harcra kész Kelemen Samu támadta a kormány eljárását. A Pesti Hírlap ezeket mondja : Nagy figyelem csak Kelemen Samunak járt, aki okos érvelésű formára és tartalomra egyaránt becses beszédet mondott. Az Újság igy ir : Kelemen Samu a Justh- párt ama ritka tagjai közül való, aki nemcsak szót szaporítani született a világra, hanem akik arra is ügyelnek, hogy beszédjük ne csupán üres kongás legyen. A Pesti Napló ezt írja : Kelemen Samu igen frissen, elmés ötletességgel beszélt, majd részletesen idéz néhány elmés és markáns mondást. A Világ megállapítja, hogy az egész Ház szívesen hallgatta Kelemen fejtegetéseit, különösen mikor gróf Tisza Istvánt csipkedte aradi beszéde miatt. Végül kiemeljük, hogy a hivatalos gyorsiroda a beszéd befejezését a következőképen jellemzi : „Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.“ (Szónoköt számosán üdvözlik). A beszédet legközelebbi számunk teljes szövegében közli. Mért vetted el a kedvesemet! Most pogány leszek. Dacos, rossz pogány, Ki eltéríti többi hived is, Hogy ne akadjon többé botor, gyönge lány, Ki meghajtja előtted a fejét, — Mert hazugok tanaid, ó Uram . , . Nem hiszek bennük többé, nem, nem soha, Nem váltottad be Ígéretedet. Mikor legjobban kértelek, imádkoztam térden, Te akkor vetted el a kedvesemet. — Be hazug tan, a te tanod, Uram . . . . . Eddig térítőt hímeztem az oltárra És gyöngyökkel köritém a Mária fejét. Most 9 Szétszaggatom az imakönyvem És kiszurkálom a Magdolnának szemét . . . — Mily hazug tant, tanitsz te, Uram . ..! Nézd ! Most templomrabló lett a gyönge lányból. Szétzúzom a perselyt, orgonát ! Te nem váltottod be Ígéretedet — Én nem hiszem a Megváltók tanát . ■ ! — Meat hazugságra tanitsz, Ó Uram . . . ! Jávor Bella. — Mi le z ott, mi lesz ott? kérdezték többen is a »kis mamát«. — Roppant érdekes dolog fog következni. Be vonul az egész csapat a konyhába, ahol egy nagy serpenyőbe ólmot olvasztanak. Aki a jövőjére kiváncsi, az az olvasztott forró folyadékot hideg vízbe önti. — No és?! ostromolták Kauernót, — A sistergő ólom hidegvízbe öntve különös figurákat mutat. Ezekből a gnédige frau Doktor (egy öreg özvegy néni) jósolni fog. Surányinak nem volt kedvére a meglehetősen együgyü mulatság. Elakart menni. De félt a leányt otthagyni egyedül. Féltette az ördögszemü öregtől, aki olykor olykor vágyón pislantott a leányra. — Edith, — szólott a férfi izgalomtól remegő hangon — menjen fel kérem a szobájába. Már késő van, menjen na . .. A leány szót fogadott. Hiszen olyan szépen kértp. Milyen megható féltés és aggódás rezgett a hangjában. Szépen, csöndesen kisurrant a teremből, a fiú csakhamar utolér.e: szerelmesen a lány fölé hajolt és a szikrázó szemű öregre gondolva reszketve, meleg hangon suttogta : — Csipkerózsikám zárd jól be az ajtót. Holnap már hajnalba itt leszek érted . . . HÍREK. A szeretet fája. Persze, hogy a karácsonyfa. A szép és drága tűlevelű, a nagyszerű illatot lehellő fenyőfa, ez a szeretet fája. Ez szimbolizálja egyetlen est :n a nagy Nazárethi egész életét minden hiábavaló álmodozásaival és hazug dogmává merevedett nemes igéivel. De nem akarok hitszónoklatot tartani ezúttal, — mert úgy gondolom ilyesminek indul ez a pár sor. Nem akarok a hitről Írni, amely vallásá degradálódott s a vallásról, amely egyházzá alacsonyodott. Sőt azt sem fogom említeni ez alkalommal, hogy ennek a szent szeretet-fának a természetes fogasaira játék puskákat, kardokat, fokosokat, sőt valóságos hatlövetű browningokat is aggat a kis és nagy gyermekek melegszívű pátró 1 usa : a Jizuska, hogy még zsenge korában lanuijon az Ember lelkesedni — a szeretetért s a békéért. Mert ki ne hallott volna a fegyveres békéről egyet-mást ? Hogy az általános fölfegyverkezés csak a világbéke érdekében történik. Nos az apróságot is hozzá kell szoktatni a nagy és szentségei békéhez. De hát mindez nem tartozik a témámhoz. Nem a karácsonyfáról akarok Írni, amely csupa vidám fény, csillogó öröm, hanem a fenyőfáról, amelynek ilyenkor karácsony táján iszonyúan felszökik az értéke. S amely minden évben aránytalan mértékben drágul. A derék és takarékos családanya, ki ezt a cikkecskét olvasni fogja, helyeslőleg fog bólintani ehhez a passzushoz, szent igaz, hogy drágul a drága fenyő, mindennek felszökken az ára s a vásárló gazdasszonyt ugyancsak kihasználja a piaci árusok uzsorája. Pedig eszem ágában sincs a jóravaló piacosok ellen mennydörögni. Megdolgoznak szegények azért a pár fillérért alaposan. S végeredményben tán annyit sem keresnek, mint amennyit a misével kereskedők kapnak a karácsonyi miséért. Mert nem az általános áruuzsora drágítja a szent szeretet fáját. Hanem az, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Kevés a fenyőfa. Minden évben kevesebb. A kalendáriumi szeretet nevében erdőket irtanak ebből a szép, örökzöld s illata révén a lüdőbajosoknak olyannyira kedves fából. A hangsúly a tüdőbajosokon van és a szereteten. Mennyivel igazabb volna ez a szeretet, ha szegény tüdőbajosokra gondolna, kikre nézve minden egyes kiirtott fenyőfa egy a nappal való megrövidítése a földi életnek. Képletekben beszélek, de ha komoly statisztikát rubrikáznék ide, akkor is helyesnek bizonyulna ez a sötéten látó képletesség. Az embereknek még nagy szükségük van az ámításra s ezt ne Vegyék célzásnak azok, akikre gondolok, mert én ime kikorrigálom a mondatomat s igy irom : az embereknek az önámitásra van nagy szükségük. Igen, csak saját magát csalja az ember, amidőn egy kissé megkótyagosodik a szent jelképek csillogásától, az olcsón kielégített gyereknép félnapi örömétől s bolondos mámorában azt hiszi magáról, hogy telve van mélységes krisztusi szeretettel. Pedig ettől még olyan, de olyan messze van, mint a hétéves gyermek az ezüsthaju pátriárka-kortól. Ha csak valamivel nagykorúbb volna az ember, másként szeretné a szeretetet. A gyermeteg és önámító külsőségekről lemondana magáért a lényegért. Példának okáért. Szent Karácsony napján, hogy az apró népnek se maradjon el az öröme, kiosztaná a gyermekei között mindazt az ajándékot, amilyennel ezeket meglepni képes. Őszintén és becsületesen. Ha csak diót tudott venni a pulyáinak, ez is elég. De ne csaljon, ne burkolja ezüst papirosba ezt az olcsó portékát, mert a dió ezüst papirosban is csak dió marad. A filléres játékokat ne igyekezzék gyertyácskák fényével értékesebbnek hazudni, mert ünnep után úgyis kiderül a smucigság s a csalás. Karácsonyfát pedig nem vásárolna az igazi szeretet már csak azért sem, mivel a szegény tüdőbajosokra gondolna, kik elől ezeket az ózontermelő fákat kiirtani bűn. Az igazi szeretet pár koronával megvál, taná a karácsonyfát (ad analogiam : koszorú- megváltás) s az igy begyült összegen szanatóriumokat épitne éppen azokban az erdőkben- miket a szeretet nevében irtanak oly szenvedélyesen ilyenkor Karácsony táján. A drága jó fenyők aztán becsületesen teljesítenék a hivatásukat : kilehellnék azt a rengeteg nagyszerű illatot, amire épp a sok züllő tüdőnek van szüksége, hogy belehellje. Ezt a szeretetet meg tudnám süvegelni. S a szimbólumát is. Mert csak igy válna szerelet- fája a karácsonyfából. ___ Styx. — T isztelt előfizetőinknek, munkatársainknak és olvasóinknak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk, — A munkakiállitás vége. A ref. felsőbp leányiskola és ref. tanitónőképző intézet növendékei által rendezett munkakiállitás a legszebb erkölcsi és anyagi sikerrel ért véget. Az összes bevéte. 1354 K, ezzel szemben a kiadás 740 K 55 f, tehát a maradvány 613 K 45 f, mely összeg az intézeti tornaterem alapjához csatoltatott. A kisorsolt árukból visszamaradt 8 darab munka, melyet 22 koronáért értékesített a rendezőség. A két intézet növendékei ez utón mondanak köszönetét a közönségnek az erkölcsi és anyagi támogatásért. — Az aniimodernista eskü Szatmármegyóben. A pápa legutóbbi antimodernista intézkedései közismertek. Az egész világ róm. kath. papjainak meg van tiltva, hogy a szabadgondolkozás hívei legyenek, hogy ezen áramlat szellemi termékeit olvassák, hogy a modern haladás munkálatait tevékenységükkel elősegítsék. Erre a tilalomra esküt kell tenniök, az úgynevezett antimodernista esküt. A szatmáriak esküjéről már irtunk. Szatmármegyében csütörtökön ette kezdetét a pápa által elrendelt eskü lététele. A nagykárolyi róm. kath. papságot most hétfőn eskették meg. Az esküt a nagykárolyi papság a csomaközi kerületi esperes kezébe tette le. — A Megváltó tanai mégis csak terjednek ilyenkor szent karácson y hetében. Fegyvert sem vesz kezébe az igazhivő keresztyény. Nagy János mezőteremi gazda sem vett fegyvert a kezébe. De mert összekülönbözött Átyim Pál gazdatársával, az ilyesmit pedig csak el kell intézni valahogy ; hát puszta kézzel akkorát ütött cimborájára, hogy ez men. ten összeesett s most, mint értesülünk, a halállal vivődik. S mondja még valaki, hogy ilyenkor karácsony táján nem intenzivebben terjednek a Megváltó mély. ségea szeretettel átitatott tanai. Krlsztklndlit az utcáknak 1 A város is meglehetős mostohán bánik az ő gyermekeivel : az utcákkal. Még csak ki sem takarittatja őket karácsonyra. Pedig ugyancsak sárosak. Nyakig mászhat az ember a csatákban, ha arra vállalkozik, hogy az utca egyik oldaláról a másikig gyalogoljon. Egy kis karácsonyi ajándékképen nem ártott volna, ezeket az utcákat kissé megtisztítani a sártól. Avagy talán épp ez az ünnepi ajándék ? Eszünkbe jut egy régi anekdóta. A rendezetlen vallásu apa és anya azon tanakodtak mit vegyenek a gyermekeknek ünnepi ajándék gyanánt Végre abban állapodtak meg, hogy elengedik az apróságoknak az ünnep előtti mosdást. KLEIN és TAKSA I I áni János-utcai gynpjusasövet- ZZZZZZ áruháza S^ATMAR. ..... Női co stümökre igen alkalmas szövetek nagy választókban. Vajay-utca 30. számú .sarok telek eladó.
