Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-12-21 / 96. szám
2-ik oldal SZATMÁR -NÉMETI. Szatmár, 1910. december 21 annyi bankettet és kortesvacsorát és ezért szenvedett egy pár száz betörött fej »választási sebeket«. De most már ez sem biztos, mert semmi sem biztos. A bankex-!ex nem fog bekövetkezni, legalább Ausztria, az Osztrák-Bank — hja, már ez is alkotmányozó tényező lelt — és Khuen—Lukács nem akarja. Mivel a naptár — ez az uj politikai determináns — nagyon rövidre szabta az időt, melyről Khuenék nagyon jól tudják, hogy az még olyan sebet is befagyaszt, mint az önálló bank, gondoltak egyet az osztrákok s megszavaztak egy hathetes bankprovizóriumot, ami annyit jelent, hogy a bankot kiemelték a már nagyon csap- dosó politikai hullámokból. Felemelték tehát e hullámok felé s mint Neptun, ő fogja lecsen- desifeni háborgásukat. A mi most történt velünk és fog történni, ahhoz hasonló még nem esett meg a nap alatt. Egy kormány, mint a dróton rángatott fabáb, akaratianságábari kénytelen meghajolni egy idegen állam akarata előtt. Mert hogy az osztrákok olyan megható egy huronpenduléssel siettek az általuk különösen kedvelt Osztrák- Bankot megszabadítani az apróbb kényelmetlenségek valószínűségétől, az az ő privát dolguk. De, hogy az osztrák határozat reánk parancsolja (!) a hasonló határozatot — pedig így van ! — ezt csak legyőzött, porig leigázott gyarmatával teheti meg uralkodó országa ! Nekünk is megkell szavaznunk a provizóriumot minden feltétel nélkül. Egészen simán. És ezt nem valami nemzeti érdek követeli ijy, nem a koronás király akarata, nem is fontos állami tekintetek javasolják, hanem Ausztria és az Osztrák Bank. (Igen, Osztrák Bank, mert hogy Magyar is iesz-e még, az nem biztos.) Az államok élete is pillanatokon határozódik el. A kellő idő megválasztása nagy böl- cseségre vall. Most, vagy soha ! — Ha most felébredne még ez a nemzet, ha most — a tizenkettedik órában — eszméletre térnének a még mindig mámoros milliók, a sok ármánynak egy hatalmas és nagyszerű csapással egyszerre vége volna. Vájjon van-é erre ereje? Most elválik. 8^inhá^i Vasárnap délután a Balkáni hercegnőt játszották Dénes Ellával a címszerepben. A felhelyáras közön- j I ség egész lelkesedéssel fizetett a szereplőknek. Volt \ taps, ismétlés bőven. Dénes Ella, mint mindig, ezúttal is gyönyörűen énekelt. Bállá Mariska végtelenül ked vés volt. A szerepe alapjabau véve üres, semmi, de ő ebbe az üres, semmi szerepbe üdeséget és életet lehelt. A léha és forradalmár Szergiusz herceget Káldor i i Dezső alakitolta Mindvégig temperamentumosán, ked- í j vesen játszott és igen szépen énekelt. Heitai, ifj. s j Baghy és Mátray állandó derültségbe tartották u kö- i i zönséget. Este a Cigányszerelem eimü operettet, játszották 1 immár hatodszor. Az ötletes zenéjü darabot telt ház í nézte végig. A publikum együtt énekelt az egyes j szereplőkkel, ami azt bizonyítja, hogy a Cigányszere- j j lem csakúgy, mint édes testvérei, a Vigözvegy, Lu- j xemburg grófja, egészen megnyerte a közönség tét- j i szését. j A szereplőkről, — kezdve Bállá Mariskával, Dé- i nes Ellával, Heltaival, Káldoron és Pongráczon ke- ! : resztül le Ross Jenőig, ha újabbat nem is, de azt ! j elmondhatjuk, hogy kedvvel és igyekezettel játszottak. ; Hétfőn este Roda—Roda és Rössler Csákó és Kalap cimü vigjátéka került színre. A közönség jó- j I izüen mulato’t az ötletes és kedves szatiráju katonai ; vígjáték mulatságos helyzetein. Az előadás általában ; véve jónak mondható A főbb szerepeket ezúttal is j Mátray, Vidor, Zöldy Vilma, id Baghy, Heitai, Her- czeg, továbbá Pongrácz, Mahér, Sipos és Káldor Dezső j játszották. Az obsitos. A sok német, francia meg másfajta j darab után jólesik végre* egy finom magyar operettet i látni,,melyben semmiféle ordító truck nincs, ügy a I zenében, mint a szövegben csupa finom, csendesség j becsületes vigság. Jólesik végre egy kis darab igazi j magyar földet látni, mely nem nagyobb ugyan, mint i a nagyasszony portája, de afölött magyar nap süt. | Magas leönder bokrok viriínak az Avaron ; mályva I virág nyitik az ablakokban és az almáriomos szobában finom levendula illat terjeng. Gáncsok. A „Szatmár-Németi“ múlt szerdai szarná- j ban „Művészet az iskolában“ címen egy kis I cikkecske jelent meg Styx kollegám tollából. í Azt mondja a kis cikk, hogy a felsőbb leány- ] iskola kézimunka kiállítása annyira az Ízlés \ jegyében folyt le, hogy az Ízlés további fejlő- ! dése esetén asszonyainknak nem igen le z szükségük Chamber of horrors-ra. így a cikk. És én hiszem is, hegy a felsőbb leányiskola kézimunka kiállítása ízléses volt, művészien összerendezeít. Hiszem ; zt, annál is inkább, mivel jó magam nem láttam. De nem hiszem az állítás második részét és nem hiszem az ezeket pöckölő érv iábakat. Szerény véléményem ellent mond annak, hogy „a szépet kétféleképpen lehet inegérzéki- teni. Vagy állandóan csak a szépet mutatjuk, vagy előrántjuk a szép legszélső ellentétét: a rutát. A második módszer a gyengébbek számára való. Minthogy minden elrettentő példa csakis a rosszakat tudja javítani. A jót nem bolygatja, sem pró, sem kontra“. Szerintem — és ezt hittem én is eddig — hogy a szépet, magát, nem ismerhetjük a rut szembeállítása nélkül. Csak ezóta ismerjük a fényt, mióta a sötétség fogalmát is érzékeltük. Az emberi indulat, a vele született hajlandóság, az ösztöne, csakis a rut felé hajtja. A rossz, a rut a gyermekkor egyedüli poíntje Minden gyetkőc ide vonzódik. De, tudniillik, hogy az elrettentés, a rut odaáliitása hatástalan marad. Még a büntetőjog is belátta már a Queíe- let előtti időkben, hogy az elrettentés nem vonja maga után a bűncselekménytől való félelmet és azoknak számát egyáltalában nem csökkenti. A gyengék szépre tanításánál, tehát nem igen hiszem, hogy sikeres eredményre vezetne a rúttal való operálás. De a szép odaáliitása sem mód ám. Nem bizony, tisztelt Styx kollégám. Mert régi és erősségéből kiforgatott az az aesthetikai morál, amely a jóság, a szépség és egyéb lirnonádés emberi és tárgyi erényekkel igyekszik hatni. És már azt sem hiszem a cikknek, — mintahogyan az első perctől kezdve sem hittem — hogy a modern pedagógia azt hinné, miszerint a „leghelyesebb, ha mindjárt a jón kezdjük és a szépen“. — Dehogy, dehogy ! A modern pedagógia és a modern aesthe- tika, ha igazán modern akar lenni és a modernség zászlója alatt becsületesen szándékoteb rajta az izmok, hogy az elvesztette minden szo- borszerüségét, gömbölydedségét. Egy oroszlán ereje van abban ! — Hallotta, meg ne üsse ! Ne merje ütni az én anyámat ! Az asszony meg mindig a földön feküdt. Hozzátapadt, bozzánött. mintha nem akarna fölkelni többé. A szeme alatt, a sárgás-fehér arcán kékes folt volt, ütés nyoma. Alig lélegzett. A leány letérdelt mellé. Megfogta a kezét. Oda- szoritotía a szivéhez és rekedten kiabált : — Ide, ideüssön, ha verekedni akar. Üssön engem. De őrá nem teszi többé a kezét, erre esküszöm 1 A férfi odament hozzá. Szorosan eléje állt. Dühösen, íogcsikorgatva kérdezte : — Még te is ? . . . Úgy kérdezte ezt, mintha csakugyan szeretője lenne neki ez a leány, aki most olyan vakmerőén, mindent elfeledve mer vele harcolni. — Megbolondul! ? — Talán te. A leány észbe kapott. Ez most vele akar kezdeni. Részeg talán. Elfordult tőle. Az anyját kezdte költögetni s hogy nem mozdult fölkapta az ölébe, aztán, abogy bírta, hol a földön huzva, bevitte a szobájába. Az ember csak állt, állt. Mintha várna valamire A leány kijött, behúzta az ajtót észrevétlen, aztán ráfordított a kulcsot az emberre. Az pedig csak akkor eszmélt. Az agya égett, tombolt, lázongott. Nekifeküdt az ajtónak és ütötte, verte. Hogy nem engedett meg unta és lefeküdt, Es aludt, két perc múlva úgy, mintha semmise történt volna s ahogy csak a nagyon jólelkü» becsületes emberek, vagy ártatlan gyermekek, vagy a részeg ember tud aludni. Semmi, semmise bántotta őt a lefolyt jelenetből. A leány lefektette az anyját az ágyába, ő maga meg melléje ült. Elkezdett zokogni. A nagy erő, a harcias modor odalett. Didergelt, fázott a rémülettől Akkora már kinyitotta szemét az asszony.|Maga mellé húzta a leányt, takargatta, hogy ne fázzon olyan nagyon. A leány zokogott tovább : — ügye mondtam. Mi lesz, mi lesz most ? — sürgette vacogó fogakkal. — Én, én nem tudom. — Fáj nagyon ? — Igen, nagyon fáj. — Megvert. Gondolkozol még ? Maradsz még ? Lehet, kell itt még gondolkozni f Lehet igy tovább élni ? Én nem mehetek ; engem visszatartasz te, anyám mert szeretlek. De mi tart vissza téged ? Velem csak jöhetsz ? — Ha mehetnék ! fia elmondhatnám neked ! — Mi az ? Mit nem mondhatsz meg ? Hát csakugyan jobban szereted őt, aki halálra kínoz, aki egy állatnál is vadabb, brutálisabb, mint engem, ki pedig a legjobban szeretlek ? Szólj. — Nem. — Menjünk hát. Lásd, már nekem se hagyják meg a nyugalmat. Híreket terjesztenek felőlem ; megrágalmaznak. Ez a leglazább erkölcsű fészek, akik lakják még rornlottabbak s azt hiszik, akik idejönnek se lehetnek ő náluk különbek. Meneküljünk innen. — Netn lehet, Annám ... — susogta szégyenkezve az asszony és elrejté a fejét. Körülölelte a leányt, a nyakát szorította, hogy az majd rnegfult bele. — Miért ? Szereted ! Te, őt 1 Jó. De a kínzás hisz megöl. Hogy halálra kínoz, hogy meg fog ölni ? Hogy kinevet. Hogy megcsal s a szemedbe mondja ; szólj igy is szereted f Bírod még szeretni ? Mi van veled ? Anyám ! —■ Nem, nem én gyűlölöm. Már gyűlölöm, nem nézhetek rá többet, ds itt kell maradnom. Érted , kell ! — De mi az az Istenért! Mi bírhat rá egy asz- szonyt hogy igy beszéljen. Hát Isten ő ? Istened neked; a szolgálója vagy te? Megbabonázott téged. Te imádod őt. S ugylátszik. te megcsókolnád a kezét, ha kegyes lenne téged megölelni . .. Borzasztó. Borzasztó — Ne kínozz kérlek. Mondom, hogy gyűlölöm. De ... no, jó, hát hajtsd ide a fejedet ; megsúgom .. . Izóbb, nagyobb gyűlölet nincs ennél, amit én érzek iránta, de maradok. Nem mehetek, nem szabad, nern lehet. Szeretlek, Anna hidd. .. de lásd, nekem gyermekem lesz... Te megfogod érteni .. . Megtudod érteni ; most lesz, későn, őszkor, de lesz. Lesz. És akkor Ő fog szeretni engem ezért. Ez lesz a diadal, ;.z elégtétel. Hallod? Meg kell, h ogy ösmerje az apját. . az otthonát, kell. Hogy mire meglesz... nem, nem lehet. Szeretlek, de szeretem, nagyon szeretem azt a másik, azt a kicsi, ártatlan gyereket is. Nem mehetek. Te megért d és megbocsátod ezt nekem, Anna .. . Tiillre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. EESHffíl er Arai miimü iilitíiii Szatmár, Kazinczy-utca.
