Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-12-18 / 95. szám
Szatraär, 1910. december 18. 2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Jöjjön a — létszámemelés. Elé" lesz ez is. ! Nagyon elég. j A bankjavaslatba burkolt sorvasztó, nem- zelgyilkoló mérget majd látni fogjuk. Hogy mi történik itt, megmondja Andrássy és — Ausztria. Óriási az az arculütés, melyet e javaslattal adhatnak nekünk az osztrákok; ők nem fogják elfogadni 1 Maga az a körülmény, hogy a kormány sajtőankéteket rendez a javaslat megismertetése céljából és főleg, hogy Andrássy kilép a lámpák elé s a készfizetések megfojtásáért, alkotmányunkon ütött hallatlan sérelméért felelősségre vonja a kormányt: elég biztató. A függetlenségi pártot csak elismerés illeti nyugodt, mérsékelt szerepéért. A sakk-játszma jól folyik. A matt két lépésié biztos, csak egy a fő: ne legyen obstrukció ; ne mondhassa ez a kormány, hogy kivetlek a kezéből a nemzeti vakoló kanalat. Ám menjen csak előre — lefelé ! Sőt a bankvitán is átmehet. Ha az a terve a függetlenségi pártnak, hogy az ország közvéleménye, amelyet meghamisítva magukénak vallanak Khuenék, álljon talpra s ez söpörje el végleg ezt és minden hozzá hasonló Kollonics- rendszert: akkor a bankjavaslat is átmehet ! Annál erősebb lesz — a reakció ! De a létszámemelés a nemzet húsába és vérébe vág. Ha engedte magát lerészegiteni s igába hajtani, ha nyakára ültette ezt a jogokat tiprő s érdekeket liferáló hadat, ám viselje. Az eddigi kérdések nem érintik a népet olyan durván és közvetlenül. Ehhez a létszámemelés kell! Akkor meglátjuk : csakugyan meghalt-é a függetlenségi törekvés ? . . . Csendbe’, sugárba’ hozzád belopózom, Ajkadról beszivni a lágy levegőt, S remegve a lázba, állok tétovázva Az ágyad előtt. Szeretne csak egyszer érinteni ujjam, Simitni a vállad, az arcod, a szád — S ujjongva dalolja lelkednek a lelkem A tüzek dalát. Hogy zeng ez a május, a részeg, a vad! Hallod a hangját? Simulj ide. Úgy. Hogy bujtogat, lázit a tavaszi éj — Aludj, csak aludj! A homlokod tiszta. Orcád mosolyog, Szivedre az álmok fénye tapad — S én lopva kuporgok s kínlódom az éjben A házad alatt. Mezei Sándor. Szerenád. Az utca kihalt. Rőt lámpavilág Fénye befutja a szürke falat — Lopva kuporgok s virrasztóm az éjét A házad alatt. A íüggönyön beszivárog a hold. Oly csendes, oly tiszta, oly bus a szobád! Csókból szövögettem néked takarót, Meleget, puhát. — Miért ? Talán megérdemlem tőled a dorgálást ? — Nem, ezt nem mondom. De, tudod kissé fúr csa, hogy te nevelj engem. Igaz, hogy te nagyon okos és komoly nagylány vagy . . . — Csak gúnyolj. De lásd én nem tudok tegnapról — mára átvedleni. Tegnap még zokogtam, átko- zódtam, öngyilkossággal fenyegetőztem s már nevessek. Csakis azért, mert a gondviselés kegyes volt meleg szobát adni nekünk, hogy nem kell künt térdepelnem a fagyon és kérni az Istent, hogy segítsen meg, ne hagyjon elveszni éhen, a hideg éjszakában. — Ugyan, ennyire sose voltunk. Te nagyon epés vagy. — De ha igy lettünk volna, akkor is jobb lenne ennél az életnél. S elhiheted, szívesen mennék el pár hétre, rámférne az az élet, amit lefestettél előttem, de mikor féltelek; nem merlek magadra hagyni anyám. — Ne félts. A farkas nem eszi meg a fiát s az én uram se fogja megölni a feleségét, akit szeret. Te tapasztalatlan vagy és nem ösmered az életet; annyit tudsz róla, mint amennyit másoktól hallottál róla. Ez még nem életösmeret. De én megmondhatom neked : ház nem templom. Ez az élet sora ; összeveszünk, kibékülünk. És én nem hallottam még, hogy akadt volna leány, ki ennyit törődne az anyja házaséletével s ki azt hinné, hogy változtatni lehetne azon, ami a világ teremtése óta egyforma. Nyiltlevél Nagyságos dr. Vajay Károly kir. tanácsos polgármester úrhoz ! Vannak levelek, melyek jó ha a nagyközönség tudomásával íródnak meg s bizonyos homályos dolgokat élénkebb megvilágításba helyeznek. Én választás utján kerültem a törvényhatósági bizottságba még pedig ugv, hogy a legjobb barátomat sem kértem arra, hogy engem b. szavazatával támogasson. Ez valami ! Láttuk a legutóbbi választást, hol a legcédább módon ment az etetés-itatás, sőt némi borravaló osztogatás is ! Ily szennyes mandáfumból nem kérnék ! Soha sem törtettem magamért ; soha semmit és senkitől nem kértem. Nem jártam a Polgármester urnái sem, soha a magam érdekében ; még azért sem, hogy engem ilyen, j vagy olyan bizottságba jelöljenek. Az ilyesmi nem felel meg az és Ízlésemnek. A többek közt mégis jelöltek a felsőkereskedelmi iskola felügyelő bizottságába. Tehát abba az iskolába, mely — szerénytelenség nélkül legyen mondva — talán dr. Kelemenen kívül az én munkámhoz fűződik, melynek bizottságába tényleg kezdettől fogva benn voltam, CsaK a jegyzőkönyvekre kell hivatkoznom. Ma a munka, a sürgős munka jegyében élünk. S vannak apostolok, kik ha kell ököllel is munkát, kívánnak maguknak ; kik, ha kell felrúgják a régi munkást, hadd kerüljön frisserő s a mi fő l friss szellem a helyébe ! Jelöltek továbbá a villanyviiágitási bizottságba is. Álljon elő az az ur, a kit én erre felkértem. — Igen a parasztoknál. A legeslegalsóbb rendű népeknél De mi csak nem vagyunk ilyenek ! Ez utálatos, csúf élet. így nem is lehet élni. S ha már meg kell mondanom: a férjed nyíltan bevallja, szeretőt tart. Mondjuk, hogy «z nem baj. De te ezt állandóan szemére veted, veszekedsz, hiszen érlelek, fáj neked, hogy nem téged szeret, de lásd, tán nem kellene úgy, sértened azt a nőt. Innen van minden, a férjed ü', kínoz s te még se hallgatsz. A tegnap is ; hát élet ez ? — Majd meglátod, csak menj férjhez. Bárha te szép, jó és fiatal vagy s nincs benned az én rossz, meggondolatlan és kötekedő természetemből egy szik- rányi se, amely — szerinted — a bajt előidézni szokta, majd meglátod ; te nem tudsz nekem hinni és nem értei meg. — Ezen nem vitatkozom. Különben nekem, mint gyermekednek, nincs isjogom elbírálni a te, az anyám dolgát. De azt megmondom: neked se kellene igy kínoznod magad. Válj el tőle. Mi lesz azután? Édes Istenkém, a világ oly nagy. Az emberekre, dolgos becsületes emberekre oly nagy szükség van. Mi megtudnánk élni; te, velem, megtudnál már é!n;, anyám. Én dolgoznék érted is. Ok nétkül senki se hagyja, hogy valaki úgy bánjon vele, mint igavonó állattal szokás. — És ha úgy tennék, ha a legelső bántalmazásnál itt hagynám az uramat és elmennék veled, mit gondolsz : mi történne ? — Ah, ő nem jönne utánunk ! Állítólag a polgárai ster ur, tiszti főügyész ur és a vállalat igazgatója jelöltek s tartották szükségesnek azt, hogy egy a könyveléshez némileg értő ember is legyen a bizottságban (szerencsére egy van !) Ez az egyetlen bizottság az, a hol tényleg szigorú ellenőrző munkára van szükség s a hol némi díjazás jár a tagoknak. Hát én épen azért, mert díjazással van a tagság egybekötve, soh’ sem számiíoitam arra, hogy ilyen helyre bejussak ; ha nem is kell a gyermekeimnek vagyontalansági bizonyítvány, mert azonban egy kis kereset a hivatalnok emberre is fel fér : jól esett volna krisztkindlire a jövő reménybeli 300—400 korona. De úgy látszik itt is nem annyira könyvszakértőre van szükség, sőt talán iégkevésbé arra, mint inkább, hogy a számozott helyek befőhessenek ! A felsőkereskedelmi iskolai tagság már e! van intézve úgy, hogy a mi takarékpénztárunk 10000 kor. alapítványa révén kikötött helyre engemet küldött. A villamos bizottságba, miután épen a vezető emberek óhajtottak engam — okulva az előbbi ízléses felajánlkozásból — tisztelettel ajánlom fel munkásságomat a Nagyságos Polgármester urnák, úgy azonban, hogy nem kívánok munkámért semmi díjazást! Ellenben felajánlom az okvetlen munkanélkülieknek a társadalomban elfoglalt összes állásaimat, az összes járandóságokkal. Ha szabad némi észrevételt tennem a mostani választást megelőző jelölésekre, úgy azt mondhatom, hogy itt nem első sorban városi érdekek vezették a tanácsot, hanem szembetűnően politikaiak. Pedig épen onnan hallottuk a bölcs intelmeket, hogy a városi bizottságba ne vigyük bele a politikát. S ha szabad egy jó tanácsot adnom a Polgár- mester urnák, úgy fogadja szívesen tőlem, a ki igazán nagyrabecsülöm személyét is, munkáját is, hogy tudjon állbatatosabb, tudjon erélyesebb lenni. S ne akarjon a jobb meggyőződése ellen bárme.y oldalról jövő pressionak engedni. Hiszem, hogy a villamos müveknél felajánlott ingyen munkám szives fogadtatásra fogtalálni s nem fognak semmi más magyarázatot fűzni hozzá, mint hogy én is dolgozni akarok a városért ott, a hol a vezető emberek: polgármester, vili. igazgató es tisztifőügyész munkámat eredetileg szükségesnek találták a nélkül, hogy Én erre kapaeiláltam volna ! Kiváló tisztelettel és igaz nagyrabecsüléssel : Szatmár-Németi, 1910. 17. Thurner Albert, városi bizottsági tag. SÍRE Favágók dala. A dinről Ítélve még azt hihetné a nyájasnak elkeresztelt olvasó, hogy itt most egy szak— Ez igaz ; de mi jönnénk vissza. Ez pedig a Hgcsunyább dolog. Ez még a mi házaséletünknél is csúnyább és mi mégis visszajönnénk, sőt örvendve, hallgatva, csöndben húzódnánk meg ebben a kis szobában. — Én sohase. De nem engédném az anyámat se vissza Bár tudom, hogy nem maradnál velem. Mert hát a szerelem . . . — Nem szerelem ez, Anna. Itt már csak szerétéiről lehet szó. Vagy fáradtságról. Én nem vagyok többé fiatal és nem is érzek magamban erőt ahhoz, hogy újra fölvegyem az élettel a harcot. Megelégeltem. — Ez is hiábavaló beszéd. Szélmalomhoz. Miért is kezdtünk bele. Ez egy mindennap megismétlődő tragikomikum. aminek a végét, a tragédiát én előre sejtem. Minek is védekezni ellene üres szóbeszéddel, ha semmit se tehetünk, o.yat ami hathatós lenne, ami segíthetne. A leány fölállt helyéről és kifelé indult. Magas, karcsú leány, szinte túlságosan karcsú. Az arca m őst is szomorú s a szeme nyílt, őszinte nézésű Dús fekete haja, fehér arca s a fekete ruhája valami apácaszerü külsőt ad neki. De nagyon szép leány; a szomorúsága még szebbé teszi s azt lehetne hinni, enélkü! nem is lenne ilyen szép. Az asszony ölébe ejtett kézzel néz utána. A leány visszajön. Csöndesen rakosgat a szobában, amely pedig úgyis olyan rendes, mintha nem is élő 1 ény Ä téli idénv beálltával:;- SZATMÁRI NA GYTŐZS0E Bä legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai IP“* öltönyök, leányka felöltők egolcsóbb árosa MELLETT SZEREZHETŐK
