Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-12-11 / 93. szám

XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. december II. Vasárnap no v ti 93. szám. GGETLENSÉGI ES 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÄR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: e ’ész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 filler. FŐSZERKESZTŐ : THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐ: KACZÉR IGNÁC. SZERKESZTŐSÉÉ ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 == TeleSon-sjsána 80.-= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Grasszál a pokol. Szatmár, 1910. dec. 9. (D.) A pokol nem'gyermekmese, nem durva és korlátolt lelkek félemlilésére kieszelt papi talál­mány, hanem valóság. Érezzük, hogy itt van. Sajnos, nem a föld alatt, hanem az emberek szivében. Pörkölő' lángja belekapdos szent sírok örökzöld koszorúiba, nagy, dicsó' nevek glóriá­ját nyaldossa körül szennyes nyelvével, tiszte­letreméltó életek becsét igyekszik felemészteni és nagy múltú, pihenésre vágyó emberek nyu­galmát, békéjét, erkölcsét, becsületét igyekszik elhamvasztani. Mert csak kétféle pokol van. Igazságos és nem igazságos. Amaz az erkölcsi világrend nagy ellensúlyozója. Lángja az igaz­ság egy-egy éles pallosa, mely lesújt a gono­szokra. Kell ez a hit. Pusztuljanak, a kik le­zuhanlak az erkölcsi magaslatról! S ez a po­koli láng legyen jutalma a sok titkon elköve- elt gazságns \ Ennek a igazságos pokolnak működnie kell, hogy kiégesse a sok bűnt, szennyet köz­életünkből. Mert különben jaj lenne itt a tisz­tességnek, a bátorságnak, a hatalmasokat lec­kéztető szókimondásnak. A közélet tisztasága, az emberi megítélés igazsága, a szereplésre érettek, a társadalmi vezetésre hivatottak sza­badsága, az igazság védelme és az erkölcsök őszintesége függ ettől. E pokol nélkül nem volna itt menyország, nem volna lehetséges a rosszul jövedelmező eszmék, az önfeláldozásra lelkesítő ideálok kultusza. A gonoszság tombo- lása megszűnik e lángpallosu Nemezis pillan­tására. De az igazságtalan pokol rettentő félel­metes hatalom mindnyájunkra. Nagy küzdelem­mel megszerzett erkölcsi tőkék, kivívott sikerek, általános becsülést érdemlő egyének nevei mind belezuhannak ennek feneketlen szennyes örvényébe. Mindezt porrá és hamuvá égetheti az igazak és nemesek becsülete felé nyulkáió ángja. Most ismét működik az igazságtalan pokol. Lángjai rávilágítanak egy szent sirhalomra — a Kerepesi-uti temető legnagyobb halottjának sír­jára. Kossuth Lajos neve — ez a bűvös szent név — áll a középpontjában annak a hihetet­lenül sötét, pokolból eredeti hajszának, mely most dermeszti meg garázdálkodásával a Kossuth név talizmánjával megerősített lelkeket. A nagy megdöbbenésben eltompul a lélek érzéke. Nyugodtan figyelni a jeleket s ezekből megállapítani a forrást képtelen. Elkeseredik. Ebben a tompultságban csak megadással várja: mi lesz? Hová fognak érni a pokoli lángok. Igazságos sújtó számonkérés-é ez a rejtőző bű­nösök számára, vagy egy nemtelen támadás a legszentebb örökségünk — a Kossuth-név szent varázsa ellen. Hát még a sírok sem szentek a gonoszok előtt. — Még az a nagy, páratlan imádatos tisztelet, melylyel e nép lelke a Kossuth-nevet vette körül, nem ludja-e lesze­relni a rablókat, kik álkos céljukul tűzték ki, hogy ezt a tiszteletet beárnyékolják és elrabol ja h szent sírról egy koszorút. Nem rettenti őket vissza a dicső halottnak néma szent tiltakozása ? Arról van szó, hogy a nagy bujdosó ha­zatérésekor ötven-, mások szerint százhatvan­ezer koronányi összeg nincs elszámolva? Ke­resik : hová tűnt ennyi pénz? Kinek keze az utolsó, melyben ez az összeg — egy nemzet aján­déka — megfordult? Egymás után nyilatkoz­nak a nagy, gyönyörű idők ma is élő szereplői. Mind öreg ember már." Azóta tizenhét esztendő esztendő telt el. És most számoltatják őket. Bünös-é itt valaki; ki fogja ezt kideríteni ? És mit ér az, ha kiállítanak valakit a pel­lengérre ? De csak egy a bizonyos: nincs itt más vesztes, mint a megfogyatkozott számú őszinte Kossuth-tisztelők. A nagy halott fia mondá: „nehány lapát szemetet igyekeznek visszadobni édesatyám koporsójára.“ Oly nagy és tiszta ugyan az az imádatig fokozódó tisztelet, mely a Kossuth emlékét körülveszi, hogy ez a hajsza nem fogja tudni elhalványítani, de mégis fáj látnunk a nagy emléket így kiállítva a vádol és védekező nyilatkozatok sötét keretében. A sirok koszorúját megtepdesni, vagy a halotta­kat kifosztani csak a pokoli lelkek képesek. Ez a vád ilyen létek szülötte lehet! A célja megdöbbentően sötét: a Kossuth-nevet ilyen keretben mutatni be a nagy világnak! Hadd lássák nemtelen ellenségei, hogy tépde- sik sirja koszorúiét a sirfosztogatók ! TÁRCA. A sátor alatt.* — Peterdi Andor verseskötete. — Peterdi Andor nem a szenzációkat hajhászó iro­dalmi Ínyencek poétája. A csöndes, nem lázadó, de könyörgö szemű proletárság költészete az övé. Egy rengeteg megpróbáltatáson csapáson és viszontagságos gyötrelmen keresztülment élet esszenciája az ő poé- zise. Sírása nem jajgató bánat, hanem halkszavu szo­morúság, hitetlensége sohasem hangos tagadás, hanem hivő hitetlenség. Helyesebben : kétely, ami minden hívőt el szokott fogni, amely azonban hamarosan szer­tefoszlik és helyet ad a hitnek, amely Könyörög és kristályos szoltárokat küld az örök hatalom zsámolyá­hoz. A sátor alatt cimü kötetét három ciklusra osztja Peterdi : A sátor alatt, A Vág mellől s A fészekből cimüekre. Az első sorozat egy hivő lélek mély és lelkes zsolozsmái az Úrhoz. Maga A sátor cimü oly szép s oly fennen szárnyaló, hogy szinte himnusz. Nem tud­juk miért, de önkéntelenül is »Isten kit a bölcs láng­* A junius havában megindult Modern Könyvtár tize­dik száma. Kapható minden könyvkereskedésben. Ára 40 fillér. IHI— OS ______ es ze föl nem ér,« Berzsenyinek ez a gyönyörű him­nusza jut eszünkbe Peterdi versét olvasván. Vetekedik ezzel a Nagy az erőd cimü, amely oly egyszerű, oly bensőségteljes s oly megragadó, mint­egy szakasz az ó-testámentomból. Már a Tudod-e Uram csupa kétely ; kérdések sora, miket a hitében megingott lélek iDtéz a nagy rejtelmeshez, s amelyek kérdő tagadásban végződnek : »Vagy nem tudod tán azt sem, hogy mi élünk nagy földjeid és vizeid felelt ?. . .« Gyönyörüszép e sorozat Vallomás anyámnak cimü verse. Csupa hitetlenség és csupa hit. Egy szen­vedésektől, csapásoktól megtört gyermek vallomása ez, aki megjárta a poklokat és tudatára ébredt annak, hogy hazug az ima és hazug hit s Isten nem hallja a lelkek jajait (V. ö. a Leihe partján: »Már rava talra fektette az élet fehér gyermeki hitemet.«) De mert mégis szükséget érzi a megnyugvást keltő s vi­gaszt nyújtó imáuak, hát az édesanyjához imádkozik (E verset egyébiránt mai számunkban közöljük.) Á Vág mellől egy világot járó vándor érző és meleg nosztalgiája Csak a kóbor koldus tud igy ha zavágyni, akinek otthon semmije sincs, ami megérzé­kelhető tény, csak a rétek szépsége, s a csillagok éji fénye az öve, az elszállt nyarak lelke s a régi örö­mek és bánatok emléke. Elérzékenyitően szép a Hazafelé cimü verse. »Senki se var, ha megérkezem ... A nagy korcs «iá­ban majd lepihenek s közönyt színlelve bort is hoza - tok s lelkemben majd felsírnak ezalatt az aluvó nagy bánatok.« Sok meleg és őszinte szépség van Peterdi Andor zsidó-verseiben is. Ghettók fájdalmai panaszolnak a sorok közül. A Zsidónak lenni, a Messzi múltból, Ha rámszakadnak, cimüekben mindben ősi bánatok szentföldi ó-d-ilok panasza jajdul. Valamennyi között legszebb a Dédapám, „aki jámbor zsidó volt, és nyolcvan esztendős koráig cserélt béréit, lótott és fu­tod s ott porlad partján a morajló Vágnak.“ Valami ódon baj, egy elnyomott nép szomoruságos lelke sir- dogal a szegény öreg zsidó históriájában, aki szürke lova mellett gyalog baktatott, mert abrakot csak szű­kén adhatott és péntek napján mindig gyorsan jártak s egy kemény téli napon elnyelte őket a hófúvás. S az öreg zsidó, mielőtt ráborult a köd, a csend, a béke összette két kezét és titokzatos, bűnbánó gyó­násokat küldött a hatalmas és félelmetes Jehovához. Peterdinek számos versén ezekkel a faji fájdal­makkal annyira rokon sovén bánatok (Az óceánon) és proletár érzések vonulnak keresztül. Az úgynevezett proletáraversei azonban nem holmi lármás program poémák, hanem szubtüis han­gulatai a szubiektiv proletárságnak. így a Nehány arasznyi cimü versben : >A kövér búzaföldek m llett Tűllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. kézimunka üzletétsn Szatmár, Kazinczy-utca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom