Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-11-20 / 87. szám
'4 u >■, *. f w XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. november 20. Vasárnap. KUGGETLENSEGI ES 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATf^ÁB-NE^ETI-l IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája. Hám János-utca 10 ——— Telefcm-gzátm 80. - - ....:: Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Az uj „Szamos“. Irta: Dr. Tanódy Márton. A lefolyt héten nem mindennapi esemény történt városunk falai között. Amiben emberemlékezet óta sok nemes lelkű férfiú eredmény nélkül fáradozott : a vármegye és a város megtalálta egymást. Ledőltek a közöttük égnek meredő választófalak, nagy szeretkezéssel borultak az egymás kebelére, és a szép frigy emlékére alapítottak egy — részvény- társaságot. Bizony, hosszú ideje, hogy a körünkben cifra mezben járó köznyomor leküzdésére ennek a városnak a lakossága mint megváltást lesi a város és vármegye tehetős elemeinek összeállá- sát valami hasznot hajtó vállalat megteremtésére. Hányszor esett már szó arról, hogy ipari forgalmunk életrekeltése céljából milyen üdvös volna, több, vagy legalább egy nagyobb gyárat alapítani a vármegye dúsgazdag és a város jobb- módú embereinek a jóvoltából. íme, a vágy beteljesedett. Az uj részvény- társaság nagyot és merészet gondolt, és — megvásárolta a »Szamos«-t. Siessünk lekorholni a vén szószátyár »Szatmár és Vidéké«-t, aki azt a »pletykát« bocsátotta világgá, hogy a Szamost a kormány vette meg. Szokott is a kormány lapkereskedéssel foglalkozni! Van is iiyesmire pénze! így elvonni az érdemét az uj részvénytársaságnak, amely a saját pénzén vásárolt fegyveS révei indul visszahódítani a közboldogság szent sirját a bitorló pogányoktől! Valóban csúf kenyéririgység. Mi ugyan nem hittünk a pletykában, amíg a legilletékesebb helyről jött cáfolat valósággá nem tette előttünk. Pedig olyan részletesen ismertük a kormány nemtörődömségét a megkötött vásár körül. A hivatalos cáfolat után most már megbízunk a saját magánértesüléseink hitelességében, és kénytelenek vagyunk magunk is némileg lejjebbszállitani a vállalkozó keresztes vitézek bokros érdemeit. Marad nekik úgy is elég. Félünk ugyan, hogy első lelkesedésünk mámorában túlzott dicsérettel fogjuk elhalmozni az elszánt hősöket. De igyekszünk féket kötni az elragadtatásunkra és tisztán, tárgyilagossággal vizsgáljuk régi laptársunk uj gazdáinak a vállalkozását. Nem kérdezzük, mi volt eddig a „Szamos“ ? A holtakról csak vagy jót, vagy semmitsem szabadván mondani, mi ugy-n talán valami kedvező emlékeket is hozhatnánk fel róla, de nem óhajtjuk az újszülött ellenfelet megölt anyjának a gyalázására ösztökélni. Legjobb véleményünk mellett is a lap részvényeseiről attól félünk, hogy az éretlen gyermek kezet talál emelni a szülője árnyékára. De igenis egész komolyan föl kell vetnünk azt a kérdést : mirevaló való volt kiszorítani a lapból a régi lelket és újat szorítani belé ? A részvényesek díszes névsora kizárja a | föltevést, hogy a vállalat reménybeli nyolc per- | centje left volna arra az indíték. Csupa gazdag, társadalmi állására nézve kiváló, a pénzkeresés gyanúján messze felül le- begő férfiú fogott kezet, hogy a megölt Szamos után az újnak más irányt adjanak. Hát ez az. Ugyancsak a részvényesek díszes névsorának az átolvasása előre kicövekeli nekünk az irányt, amelyben vezetni fogják a közönséget, ha ez utánuk indulni hajlandó volna. Annyit mi, élemedett emberek tudunk, hogy Szatmár városát Szatmárvármegye sem jóban, sem rosszban nem tartotta testvérének. Munkás polgárok szabad törvényhatósága módjára városunk megélt a maga emberségéből. És, ha gyönge pillanatai valamelyikeben nagy alázatossággal (és nagy hibásan) tölkacsintott néha a vármegye uraira, hát onnan ugyan nem gazdagodott egyébbel egy régi tapasztalatnál, hogy a saját pugris erejére tessék támaszkodni. Viszont azonban nem egyszer sikerült a várost áldozatokra bírni azzal a biztatással, hogy jó lesz nekünk a vármegyével barátságban élni, mert különben . . . Semmi. És erre az üres ígérgetésre is olyan szépen kihullott a sajt a balga holló csőréből. Most összekeveredett az olaj a vízzel, a vármegye olaja a város vizével. A kémia szerint (amilyen pedig a társadalmi élet folyamatának is van) megint csak az olaj lesz felül. TÁRCA. Pityó. Pityó Olaszország ege alatt pillantotta meg a napvilágot. Szülei kóbor énekesek voltak, akik városról- városra, faluról-falura vándoroltak a mindennapi kenyérért. Az anyja : tüzes-szemű, formás teremtés a Sanla-Luciát énekelte, az apa : szikár, bronz-szinü, zord-tekintelü férfi gitáron kisérte, a kis Pityó pedig maszatos, barna kezébe gyűjtögette a filléreket, amelyeket az emberek oda vetettek. Nagyon unalmas lehetett napról-napra Santa- Luciát énekelni, mert az olasz menyecske egy szép napon abba hagyta a dalolást, magához vette az ősz- szegyüjtött filléreket és egy majomtáncoltató földijével megszökött. A férj nem szólt semmit, csak a te kintete lett egy kissé zordabb; csöndesen leakasztotta a nyakáról a gitárját, kivette övéből hegyes kését és megfente jó élesre, aztán, halálos gyötrelemmel a lelkében és féltékenységgel a szivében, neki vágott a nagyvilágnak, hogy a hűtlen csalfát megkeresse ... A kis Pityóval nem törődött sem az apj^ sem az anyja, ott felejtették a falunkban . . . Erzsók asszony, a kövér pékmesterné megszánta a félig kiéhezett talián árvát s magához vette. Ezentúl ő hordta ki a ropogós kiflit, meg a barna-piros zsemlét. Erzsók asszony ha’aimas alakját mi, gyerekek inkább csak távolról tiszteltük és ha megpillantottuk. már messziről kitértünk az utjából. Azt beszélték tudniillik róla, hogy nemcsak az urát, de a cselédjeit is pofozza ; egyszer pedig az egyik vevőjét sajátkezüleg kidobta a boltjából, mert azt találta mondani, hogy a zsemle napról-napra kisebbedik. Pityót tulajdonképpen Pietrónak hivták, de mi nem tudtunk az olasz kiejtesü névvel megbarátkozni és elkereszteltük Pityónak. Ha incselkedtünk vele igy kiáltottunk utána: Ityóka, pityóka, ripityóka I.. . CsÖndes-vérü gyermek volt, de azért nagyon tudott haragudni. Dühében rémesen fintorgatta az orrát és ránk öitögette a nyelvét A teste vézna, sovány volt. Tizenkét éves lehetett, de nem látszott bat évesnél idősebbnek ; púpos is volt. A feje barna selymes- fürtjeivel és nagy. sötét, bársonyos szemével hasonlított Murilto-féle angyalfejecskékhez. Hozzám nagyon ragaszkodott : mint, egy hűséges állat, úgy kisérte a nyomomat. Anyám ugyan azt mondta, hogy sehogy- sem illik Pi:yó a társaságomba, de gyerekésszel úgy okoskodtam, hogy nem kell mindig a nagyok véleményére hallgatni s mivel nekem Pityó nagyon-nagyon tetszett, valahányszor csak szerét ejthettem, kiszöktem vele a füzesbe, ahol senki sem háborgatott bennünket. Tizenkét éves koromban, születésem napjára Robinson diszkiadását kaptam az apámtól. Délu án kifutottam vele a füzesbe, ahol Pityóval találkoztam. Sugárzó arccal kérkedtem a kincsemmel. Pityó mellém kuporodott és szorosan egymáshoz bújva, nézegettük a könyv színes képeit, amelyekhez rövid magyarázatot fűztem. Egészen kipirult az arca és a sötét szeme csillogott. Mikor a könyvet becsuktam és fölemelkedtem, irigy sóvárgással pillantott rám. — Szép könyv, mi ? — kérdeztem boldog büszkeséggel. — Gyönyörű — válaszolt egyszerűen Pityó, de a szemében kigyuladt a lelkesedés tüze. Azután gyöngéd szeretettel, mint anya a gyermekén, végigsimitott kis barna kezével a könyvemen, kis idő múlva pedig könyörögve szólt: — Add nekem, Vili! Ez a kérés annyira meglepett, hogy első pillanatra torkomon akadt a szó. — Mit ? Ezt a könyvet ... Robinson diszkiadását hogy én neked adjam ? — kérdeztem, a kérés merészségétől hüledezve. — Megbolondultál, Pityó ? — Neked adom érte a parittyámat, amelyért a minap olyan nagyon könyörögtél. — Hogy beverjem vele az ablakomat és jó verést kapjak érte az apámtól ? — Add nekem a könyvet—makacskodott Pityó —, elviheied helyette a gitáromat. Elszédültem a boldogságtól. Volt szebbnél-szebb. Szántó jtiór és cs Szatmár, a színházzal szemben. Szatmár és vidéke legnagyobb fiú és gyermek ruhák áruháza. .. — Szőrme árukban nagy választék, ....—:------úg ymint városi és utazó bundák, gazdasági bekecsek, lábzsákok, kocsis bekecsek és kocsis bundák. Rozsás szűrök és dolmányöltönyök állandóan nagy raktáron. ♦♦ Szolid szabott árak S ~ , ■; ............. Szolid szabott árak ! ■'í isíshbi FŐSZERKESZTŐ : THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐ: KACZfr. 1NÁC.
