Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-11-13 / 85. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR* HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYÉ. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP egész évre ELŐFIZETÉSI AR: 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes széni ára 10 fillér. FŐ SZERKESZTŐ • THURNER ALBERT. SZERKESZTŐ: KACZÉR IGNÁC. FELELŐS SZERKESZTŐ I DUSZIK LAJOS. SZfRKESZT0SE6 ES KIAOOHIVATAL Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 -rrr-^. Tg’lgJon -«za m 80. . Mindennemű dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizetendők. Ellenmondások. Budapest, 1910. nov. 11. (D.) Keserűen komikus jellemzése a mi független (?) államiságunknak és egész politikai életünknek, hogy hasonlatos az a mozihoz: alakok táncolnak, szeretkeznek és gyilko- lóznak előttünk, hol lüktető gyorsasággal peregnek le jelenetek, hol tompa sötétség támad, hogy a sejtelem peregtesse tovább a megakadt jelenetet, az elszakadt filmet. Nos, a mi jelenlegi politikai állapotunk ilyen sejtelem, tapogatózás számára alapozta meg a lehetőséget. Csend van. A kifeszitett vászon mélységesen sötét. Nincs semmi más rajta, mint a helyzet képmása: az alaktalan, hideg, halottas sötétség. Az elszakadt filmszal got ioldozgatják- ragaszgatják a bizottságok egy kis polgári per- rendtartásnak nevezett gummi arabikummal. De tessék csak bepillantani a mozipoliiika gépkamarájába — Becsbe! Ott csinálják a filmet, a fényt, az árnyalatot, a gördülékenységet, a tragédiákat és mozgó tájképeket. Majd elgyönyörködünk benne, ha rávetődnek ezek is a magyar »független« állam mozivásznára — a parlament elé. Ne tessék a rengeteg hadügyi kiadásokra gondolni, ezen már túl vagyunk. A közvéleményt ezzel az unalmas vörös keszkenővel nem akarjuk felizgatni. De van itt ebben a rejtelmesnek hitt játékban egy kis pikantéria. Egy pillanatra beláthatunk a j mélybe, mint a karácsr nyfát váró gyermekek j a kulcslyukon át láthattuk a számunkra készit- getett, diszitgetett (?) karácsonyfát. Mezőssy j Béla függetlenségi képviselő vezetett a kulcslyukhoz ! A szédítő milliók elő kotorászását azzal a lehüsitő biztatással, azzal a reménykedéssel szoktuk enyhíteni, hogy jönni fog, ha jönni kell egy kis véderőjavaslat, mely szegény, le- rongyosodott Hungáriánkat is odafesti a közös hadsereg kétfejüsasos zászlóira. Ezt a kis koldus-karácsonyfát most megpillantottuk. Szörnyű pillantás ! Nem karácsonyfa, hanem egyéb fa az, melyből annyit kaptunk mi már a hűségűnkért, a veszedelemben elnémított jogos felzúdulásunkért, a most is megnyilatkozott monarchikus belátásunkért. Hát az a véderőjavaslat — mint e bepillantásból láthatjuk — a mi hadseregre vonatkozó nemzeti követeléseink feketesárga szemfedője lesz ! Ha lesz ! Mert talán ez a »lelepzés« felvilágosítja azokat a »politikai szinvakságban« (Tisza mondása.) szenvedőket, akik nem akarják bevenni a világosságot, akik nem akarják látni, hogy itt nem a császár és nem a közös miniszterek állanak j útjában a mi államiságunk elismertetésének, j hanem az ősi ellenség, a kamarilla, mely nem j halt meg ma sem »s — mint Kossuth Lajos ; mondá — sorvasztó szellője ma is fú, és ez a ! kamarilla — az osztrák közvéleményből táplálkozó, minden magyar érdek ellen arcélbe sorakozó osztrák parlamentbe tette át főhadiszállását. Ott dolgozik, ott javasol — ellenünk ! . . .« « És mi egy jobb jövő reményében szendergünk. Mi nem akarjuk ezt meglátni s hasonlóan tömören, zárt sorokban ellene vonulni. Hát nem végzetszerü ez a vakság ? * No most tekintsünk széjjelebb ! Mig nemzetsorvasztó célokra megolvasatlan mill ókat dobálunk annak az intézménynek feneketlen zsákjába, mely egycszercsak agyon fog fojtani, addig a nemzet napszámosai — a tanárok — mereven elutasittattak a kormány ajtaja elől, hol nem alamizsnáért, hanem megbecsülhetetlenül fontos munkájuk tisztességes béréért zörgettek. Mit akar a kormány? Egy társadalmi katasztrófát? Kultur-sztrájkot ? Ha nem hinnők, hogy a magyar nemzet legnagyobb építő szerve — a tanárság — önzetlenül, önfeláldozással is, sőt e visszautasítás dacára sem megcsappanó buzgóssággal fog hivatása magaslatán maradni, egy félelmes katasztrófától tartanánk, midőn beköveikezik a modern kor legnagyobb anakronizmusa az iskolai interdikíum; a tanári sztrájk. De e puszta feltevésért is megkövetjük ezt a valóban illusztris testületet és vigasztaljuk, hogy rosszabbsorsu társaik is vannak ! A felelős ség nem az ő vállaikon van, hanem a »nemzeti munka« apostolain, vezető pallérain ! ... ___ T ÁR C A. Mese a halálról és a korhelyről. Irta : Kemény Simon. I. Volt egyszer egy ember, akit Benedeknek hivtak s aki nagyon istentelen életet élt. Ez a B nedek minden idejét a korcsmában töltötte, ahol hasonlóan istentelen társaival literszámra öntöt'e magába a sárga, fehér, vörös és zöld szinü italokat, amelyek közül egyiknek édes, a másodiknak keserű, a harmadiknak savanykás ize volt, de valamennyinek csepjei között ott úszkált, bugdácsolt millió kis gonosz szellem; ezek felmásztak Benedek agyába, elkeverődtek a vérében és hihetetlen módon felforgattak ott mindent. Benedek, aki különben szelíd ember volt, ilyenkor nekivadult, ordított, káromkodott, belekötött embertársaiba és ártatlan poharakkal ártatlan ablakokat zuzótt össze. Egy ideig bírta Benedek ezt az életet, de egy napon nagyon beteg lett. De ő evvel nem törődött, továbbra is eljárt a korcsmába s öntötte magába a gyilkos italokat. És mikor az Ur valamelyik hajnalon I* tekintett a zengő kék magasságból, a beteg Benedeket az ut sarába látta fetrengeni. Magához intette ekkor a halál angyalát, igy szólt hozzá : — Fiam, holnap este leszállsz a földre s eloltod Benedek gyertyáját. II. Annak a napnak reggelén, melynek estéjén Benedek gyertyájának Isten akarata szerint el kellett aludnia, a konok lumpot valami különös gyengeség szállta meg. Egész nap nagyon szomorú volt és elhatározta, hogy estére nem megy a korcsmába. Mióta az eszét tudta, ez volt az első éjjel, melyet otthon ‘ töltött. Belebámult a lámpájába és egyszerre csak minden ok nélkül keservesei! sirni kezdett. Mikor pedig elcsendesedett, tintát, papirost vett elő és írni kezdte a végrendeletét. III. És a menynek az a hivatalnoka, akinek az a kötelessége, hogy az emberek élete után pontot tegyen s akit a költők a halál angyalának neveznek, ebben a pillanatban elindult az égből. Leszállt abba a városba, melyben Benedek lakott és egyenesen abba a korcsmába ment, amelynek Benédek a nap és éj minden órájában vendége szokott lenni. Körülnézett. de az öreg korhelyt sehol sem találta. Talán valamelyik másik csapszékben van, gondolta a halál és benyitott a legközelebbi lebujba. Hanem Benedeket ott sem találta meg ; sem a harmadik, sem a negyedik korcsmában. Ahová az angyal belépett, ott a savanyu szesztől illatos levegőn hideg lehellet futott I át, az ajkak elnémultak s a lámpák lángja lobogni i kezdett. IV. Ejhaj — gondolta — Benedek már bizonyosan ráunt az idevaló italokra, alighanem a másik városban mulat. Azzal egy vidám nótát fütyülve, a halál nekiindult a szomszéd városnak. Akik találkoztak vele emberek, azok megborzadtak s a foguk vacogott, ösz- szejárta a szomszéd várost is s de Benedeket egyik csapszékben sem találta meg. Ekkor már kezdte bosz- szantani a dolog és megint tovább állt egy várossal. De ott is hiába járt, épp úgy, mint a tizedek, huszadik, századik és ezredik varosban. És amint igy mindinkább nekidühösödve kutatta át a városokat, hogy valamelyikben lefülelje áldozatát, azon vette magát észre egy nap, hogy az öreg Euiópávai végzett s ázsiai városok u'cáin barangol. És amellett, bogy a kötelessége kergette, nagyban vonzotta a neki uj élet is, a vidámság, a tánc, a zene, a dal. A komor halál az életnek ezeket a virágjait nem ismerte, ő az életből csak a könnyeket, jajgatásokat, fájdalmaktól, vagy rémülettől eltorzult arcokat ismerte. Fülei csak a gyászdalok komor, nehéz hangjaihoz s megálló emberi gépezetek végső hörgéseihez voltak szokva. És most látott arcokat, melyekre a szesz mámora a tökéletes, mindenről megfeledkező boldogság kifejezését varázsolta; látott rut vonásokat, melyeket a részegség össze-vissza kuszáit s az ellenállhatatlan Az őszi idény beálltával:;...—: SZATNIÁRj NAGYTŐZSDE le gjobb minőségű fiú ruhák, iskolai öltönyök, leányka felöltők egolcsóbb áron ELLETT SZEREZHETŐK B E.
