Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-11-13 / 85. szám

2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár. 1910. november 13. Hat kell-e ennél szégyenletesebb, de ki- józanitóbb ellenmondás, hogy az a politikai re­zsim Írja szakálkájára a »nemzeti munka ked­vence« jelszót, amelyik a leghathatósabb, leg­értékesebb és legőszintébb nemzeti munka nap­számosait rakja meg uj teherrel s fosztja meg régi reményétől ugyanakkor, midőn a nemzet­gyilkoló hadseregnek ontja a milliókat!! A munkát hangoztatók örökösen pihenésre kényszerítik a parlamentet. Az államkincstár tele van a hadsereg számára s üres a tanárok számára, az igaz nemzeti munkások számára. Az Ínség sanyargat s a drágaság megszünte­tésére nincs Ígérete sem a szociális vívmányo­kat ígérő »nemzeti kormánynak«, sőt fo­kozza azt ! Kell-e ezeknél jellemzőbb ellenmondás ? Valakit ki fog végezni ez az ellenmondás!! Valakire végzelszerü lesz ez! .. . Sajinhá«. Szerdán este Molnár Ferenc nagysikerű bohóza­tát a „Doktor urat" adták, mely most diadallal járja be a német színpadokat, ami azt jelenti, hogy ma­holnap a világ minden részében játszani fogják a Doktor urat csakugv, mint Molnár Ferenc másik szín­darabját — az Ördögöt. Mert ma a színmüvek a Nizsni-Newgorodja kétségtelenül Berlin. S a színdara­bok világpiacán Molnár Ferenc éppen olyan becses, éppen olyan kapós, mint Scbav, Maeterlink, Gerhardt Hauptmann, Betaille vagy Ibsen. A közönség csaknem egészen m égtőltötte a szín­házat s nem győzött eleget kacagni s mindjobban bo­gozódó mese humoros és mesteri szövődésén. Puzsért, ezt a melegszívű betörőt Herczeg játszotta óriási si­kerrel. Vidor pedig egy stréber ügyvédet adott kitü­nően. Pompás volt Sipos Csatója, ifj. Baghy Cseresz- nyésje. Roos Bertalanja Zöldy Vilma az ügyvéd fele­ségét kreálta igen finoman. Nevettető volt Homokay G Marosinéja, mig Horvát Lenke egy kis bakfis sze­repe* játszott kedvesen. A tavasz. Ez a veterán viccekkel garnirozott osztrák operett úgy kerülhetett műsorra, hogy Mar- kovics bácsi, a könyvtár derék ossa nagyon a fene kére talált nézni a csomókba rákot daraboknak. Ami most, szezon elején nem nagy baj, már csak azért sem, mert. hisz elég ügyes zenéjü darab, csak a hu­morok benne rém öregek. Az operett személyzet min­den tagjainak jutott szerep. Bállá Mariska egy széles szoknyás kis kátai cselédet játszott pajkos jókedvvel, Dénes Ella az ügyvéd feleséget adta nagyon kedvesen és igen szépen énekelve. Nagyon tetszet Pongrácz Margit, mint a báró felesége. Egész kellemes hangja van és ügyesen táncol. Az anyós szerepét Homokay G. játszotta sok humorral. A férfiak közül kitűnt Káldor Dezső, akinek nincs ugyan valami erőteljes baritonja, de szebben fütyül, mint a legszerelmesebb kanári madár. Az após szerepét Mátrai játszotta általános derültséget keltve. Igen jók voltak Bu­rányi, Herczeg és Heltai. A muzsikus leány. — Bemutató előadás. — Operett Haydnról: ez majdnem olyan különös és érdekes, mint bohózat Beethowenről. Hansi Niese azóta Berlinben, azoD a színpadon, amelyen a Taifun diadalmaskodott, aratja tovább a babért és aranyat, Rézi, a takaros tehenesleány szerepében. „A muzsikus leányt“ Budapesten Küry Klára tette ligeti szenzációvá és tegnap és tegnapelőtt a szatmári színház zsúfolásig megtelt háza fogadta tet­széssel a világszerte donvnáló bécsi Operette népszerű termékét. Az Erdészleány szerzői nem sokat gondolkoztak uj darabjaikon, de jól számítottak. Egyszerűen ismét elővették a jól bevált módszert, a kipróbált eszközö­ket és megduplázták a sikert. Az ilyesmi a véletlen dolga, némi kockázattal jár, mint azt a Bakonyi és Kálmán cég esete mutatja De. minden üzlet kocká­zatos, a színházi üzlet is. Fődolog a tőke és ezt az Erdészleánynyal megszerezte a két ravasz és érzelmes bécsi operettszerző. Bizonyos, hogy jól tudják mi keli a magyarnak, illetőleg a németnek különösen és a közönségnek általában. Az Erdészleányban József császárt vezették be az operett lenge világába és az alkotmányos abszo­lutizmus aufklärista hősét egészen egyszerűen vonat kozásba hozták a liliomként hervadó osztrák szép Ilonka szomorú sorsával. A Muzsikus leányban vi­szont a nagy osztrák zeneköltő, Haydn, aki mellékesen Gotterhalte komponistája és egy Eszterházy herceg karmestere volt, lesz kései szerelmes a tulajdon ter­mészetes leányába. De a dologból nem lesz antik tragédia, hála a tanítónak, aki nem szerez Gotterhál- tét, de fiatal és szintén szerelmes véletlenül éppen Haydn tulajdon leányába. És viszont. A tanító nagy dolgot müvei, ott harcol a csatában, amelyben legyő zik a nagy Napóleont és János vitéz gyanánt, nálunk a magyar, a Lajtán túl az osztrák zászlót lengetve robog be a második fölvonás fináléjába. Persze a tehenes leány és a diadatmas tanító egymáséi lesznek, Haydn, pedig lemond a szerelemről, hogy nyugodtan komponálhasson tovább ! báj hálójába igazgatott. Különben csúnya szemeket, amelyekben a villamos lámpáit gyújtotta fel. Halott vidám, profán daloka! és mindez uj volt neki • nem győzte eléggé csodálni. Aztán a gyönyörök rejtettebb barlangjaiba is benyiiogatott. Volt egy homályosan megvilágított, tompa selymekkel kibélelt négyszögle­tes teremben, melynek közepén ezüst liliomot ábrá­zoló kandeláber állt s a közepén illatos fűszerek ég tek vakiló fehér, de nem világító lánggal. A liliom széles medencéből nőit ki, melybe a virág száraiból illatos rózsavíz szivárgott. Egy lilaselyem sátorból halk zene hallatszott s a hódit dalok úgy töltötték meg a termet, mint a vörös bor a kristálykelyhét. A falak körül puha színes kereveten férfiak és nők he- verósztek s tiszta kék füstöt eregető szivarkákat szív­tak. vagy édes gyümölcsöket ettek s kábító italokat ittak. Néha felkelt egy leány s körültáncolta a tüzet. Nagy, erős, hófehér bőrű, szőke selyemhaju gyönyörű leányok gyorsan, ütemesen keringtek. Vékony selyem­ingük hozzátapadt testükhöz s kidomborodtak az iz­mos idomok s a keblek kupolák módjára büszkén koronázták a mellüket. Barna bőrű maláj leányok ál­modozva lustán lejteüek, szemüket lehunyták, vastag^ vörös ajkuk kissé megnyílt s összes fehérséggel ki­villogtak a fogak. Karjukat széttárták s mint a re­pülni készülő darvak a szárnyukat lebegtették; tes­tük súlypontja lábuk ujjainak hegyén nyugodott s ez valami csodálatos, megejtő ritmusba szédítette moz­dulataikat. Jöttek apró, dushaju, hosszú karú, hosszú ujju nők, akik mezítelenül és vadul énekelve járták a táncot A halál angyala ezeken a tájakon megismerte a szerelem millió hangját. A vágy sóhajait, melyek hosszan, egyenletesen szállnak s a beteljesedéseit, amelyek görcsösen szakadozottak; az öröm sikoltásait s a csókok zenéjét. Látott görcsösen összeszoruló uj- jakat, melyeket nem a kinok görbítettek bele a pár nákba, hanem a kéjek. Látott gyönyörtől reszkető térdeket, az epedés édes kínjában vacogó fogakat és egy nagy csóktól elfehéredett ajkat. Mindez szenzációban uj volt a komor égi hiva­talnoknak. És mint egy dobos irodában megvénült dijnokot megrészegít egy csodás tavaszi reggel, mely nek báját eddig nem ismerte, úgy szédült bele a ha­lál az élet káprázatos újdonságaiba. V. Negyven évig barangolt igy, egészen megfeled­kezve a kötelességről, melyet az Ur reá bízott, mikor egy éjjelen — bizonyosan a föld kerekségének okán — visszatért abba a városba, amelyből elindult s amelyben Benedek lakott. És csak ekkor jutott eszébe a kötelessége és az, hogy a vén korhelyt a lakásán keresse. Otthon B* nedek a negyven évig tartó betegségtől s a roppant öregségtől meggyötörtén lesújtó látvány volt. Iszonyúan szenvedett s negyven évnek miuden percében rimánkodott az ég urához, hogy küldje már érte a halált, aki kinjaitól megváltsa. Ám az Ur ezt a legjobb akarattal sem teljesíthette — mi tudjuk hogy miért. Mikor aztán Benedek látta, hogy minden hiába, az ég nem szánja meg szörnyű szenvedéseiben, a szegény kínlódó agg revolvert vett elő — kínló­dásai negyvenedik évének utolsó napján — megma­radt végső kis erejével agyonlőtte magát. A golyó épp abban a pillanatban ölte meg, mely­ben a halál angyala végre megtalálta s a szobájába lépett. _____ Buchbinder ur librettója erősen pályázik a kar­zat általános, élénk derültségére és e pályázaton első dijat is nyert. Tenyeres-talpas és a Fliegendéből kivá­gott viccei mellett sem feledkezik meg a bécsi sze­letről, a kedélyről és érzelmességről sem Jarnó György muzsikája Ízlésesen simul a librettóhoz. Van benne jóleső Haydn-reminiszcenciák, de ezeket nem kell nagyon komolyan venni és néhány száma bár nem túlságosan, de igen kellemesen ringatja rózsaszínű operett-hangulatba a fogékony nézőt. A színészekről legközelebb írunk. Heti műsor Vasárnap délután Obsitos, Operette; este harmadszor, Muzsikus leány, operette (B. bérlet). Hétfőn, Sasfiók, a címszerepben-Zöldy Vilmával (C. bérlet). Kedden, nsgyedszer, Muzsikus lány. Bérlet­szünet C. (a C. bérlők helyei kedden délelőtt 11 óráig fentartva. Szerdán, uj betanulással, A bolond, Rákosi Jenő, Szabados Béla regényes legendája (A. bérlet). Csütörtökön, újdonság, itt először, Theodor és társa, bohózat (B. bérlet) Pénteken, újdonság, elő­ször, Balkáni hercegnő, operette (C. bérlet). Szomba­ton délután, első ifjúsági előadás, Dolovai nábob leánya, Herczeg Ferenc színmüve; este, másodszor, A balkáni hercegnő, operette (A. bérlet). Vasárnap délőtán A tavasz, operette; este, harmadszor, A bal­káni hercegnő, operette. Az erdő. Titok az erdő. Zord fenyő sudárok Őrzik a létük mély rejtelmeit. Hiába rebben szellő fodra rájok Csacska beszédre egyet sem derít. Hiába tör be a vihar korbácsa, Hiába csattog vig dalt a madár, JSiem enged lel a hegy sok óriása. Hiába csókolja a napsugár. Komor-merőn, mintazent titkok pecsétje, All tiltakozó karral mind a fa, Mintha nem volna más a fenyves élte: Mint egy mélységes bus tragédia. Titok az erdő . . . Templom az erdő. Magas kupolája Szelíden iveit zöld lomb boltozat. A réseken aranypénzt szór alá ja. Az adakozó dúsgazdag: a nap. S az erdő szélről lop ózva beillan — Hol kakukfüvel van a domb tele ■— Oly áhítattal, mint a tömjénillat: A rét fűszeres, lágy lehellete. S a madárfészek kicsiny csicsergői Oly lelkesülten zenditenek rája, Hogy imádsággal szivünket megtölti A zöld világ e lelkes orgonája. Templom az erdő. Jörgné Draskóczy Ilma. H I R E K. Diákok panasza. Amolyan csöndes panasz ez, mely hang­talanul terjeng a kis diák szája szögletén s in­kább csak befele lázados a sérelem miatt. Arról van szó, hogy a diákokat kiűzték a színház — direkt az ő részükre teremtett para­dicsomából : a diákhelyről. Finom urak kistei- gerolták szegénykéket onnan a földszintről. Arról a helyről, ahol pedig nemcsak dara­bot buktattak el vagy tapsoltak diadalra, hanem igen gyakran emelték ki a színészt vagy szí­nésznőt a vidéki színház kopott díszletei közül. És ezzel igen sokat mondunk. Tán azt is, hogy a diákság óriási nagyhatalom a színház­ban meg azt, hogy diák nélkül nincs siker ami­ből nyilvánvaló, hogy ezeknél az apró legé­nyeknél nagyobb érdemű közönség nincsen a földkerekségén. Fizet, tapsol, lelkesedik, meg­ért és megértet másokkal. Nélküle a színház I Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny eongre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Unger Ármin kézimunka iizleléh Szatmár, Kazinczy-utca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom